Rozmaringos-parmezános almasaláta

Pár napja ettem vacsorára ezt a pikáns almasalátát. Mivel a tavasz beköszöntével egyre többet vagyok Visegrádon, a budapesti háztartásom kevésbé felszerelt, nem volt otthon semmi friss zöldség, én pedig a változatosság kedvéért most is valami salátaféleséget kívántam vacsorára. Volt pár finom bioalma, volt egy szép tő friss rozmaring, amit azért vettem, hogy majd Visegrádon kiültessem a kertbe, és volt egy parmezánnak nevezett sajt, amit aznap vettem a Spárban - nem Parmigiano Reggiano DOP, hanem valami azt utánzó olasz sajt, amit a boltban remek üzleti érzékkel parmezánként hirdettek kb. 3500 ft/kg-ért  (az olasz nevében nem szerepelt persze a parmigiano szó) - vettem belőle egy kis darabot, ennyiért nem lehetett otthagyni (nem volt rossz egyébként). Gondolatban gyorsan össze is raktam ezt a salátát: az alma-sajt jól bevált párosítás, az alma-rozmaring szintén, a parmezán-rozmaring páros se rossz, gondoltam, csak jó lehet a végeredmény - és tényleg baromi jó lett. Hozzáképzeltem egy pohár finom hideg rozét -sajnos ez nem volt otthon (és ha lett volna, se nagyon ihattam volna belőle a kicsi miatt), de szerintem egy fél pohárnyira biztosan elzüllöttem volna, ha van, szinte kiabált a borért ez a saláta:)

Ja, és egy "szolgálati közlemény": a gasztro.blog.hu gyűjtőoldal leállt, de van helyette új, gasztro-blogok.blogspot.com/ , itt megtalálhatjátok a gasztroblogok legfrissebb receptjeit!

Hozzávalók (egy adaghoz):

1 nagy alma, 2-3 deka parmezán, friss rozmaring, fél citrom leve, 1 tk. méz, 1 ek. rozmaringos szőlőmagolaj (olasz, az Aldiban lehet kapni, nagyon finom)

Az almát meghámoztam, kockákra vágtam, ráforgácsoltam a sajtot, vágtam rá friss rozmaringot, majd összekevertem a mézzel, a citromlével és a szőlőmagolajjal. 

Fehércsokis-mascarponés feketeribizlitorta

Ez most tényleg nagyon szuper lett. Kiderült, hogy van a visegrádi mélyhűtőben még egy adag tavalyi feketeribizli. Valami sajttorta-szerűséget akartam sütni belőle, de úgy, hogy 10 percnél többet ne kelljen az egésszel foglalkozni. Eszembe jutott, hogy Dolce vitánál sok sütés nélküli, kekszes alapú tortareceptet olvastam, (pl. ezt a fehércsokis szedertortát), volt otthon mascarpone és fehércsoki is, így aztán hamar ki is találtam, milyen legyen a süti. Persze sütés nélkül is működik a recept, sőt, biztos, hogy ki fogom próbálni sütés nélkül, amint lesznek friss gyümölcsök (pl. málna-tejcsoki kombinációt nagyon várom:)), most azért döntöttem amellett, hogy 10 percig sütöm, mert fagyasztott volt a feketeribizli, és nem mutatott volna túl jól felengedve a torta tetején, akkor már jobban néz ki kicsit megsütve, ahogy a kifolyó leve szépen megszínezi a fehércsokis krémet.

A kekszes alapú tortákhoz én legszívesebben Korpovitot használok, nem pedig zabos kekszet, mert az túl édesnek tartom, a semleges ízű korpás kekszet pedig tetszés szerint édesítem mézzel vagy akár agavésziruppal, ha éppen diabetikusabb verziót akarok.

Hozzávalók:

1 csomag Korpovit keksz, 10 dkg vaj, 2 ek. méz, 40 dkg mascarpone, 1,5 tábla fehércsoki, 1 csomag bourbon vaníliáscukor, 20 dkg feketeribizli

A kekszet morzsásra törtem, összekevertem az olvasztott vajjal és 2 ek. mézzel, és a vajjal kikent kapcsos tortaforma aljába nyomkodtam. Betettem 180 fokos sütőbe, amíg elkészítettem a krémet: alacsony lángon felolvasztottam a másfél tábla fehércsokit, hozzákevertem a mascarponét, beletettem a vaníliáscukrot. A krémet ráöntöttem a kekszes alapra, rászórtam a feketeribizlit, és kb. 10 percre visszatettem a sütőbe, amíg a ribizlik kicsit megsültek és elkezdték kiengedni a levüket. Egy éjszakára hűtőszekrénybe tettem.

Medvehagymás-csalános-fetás frittata

Tegnap délelőtt átmentünk Nagymarosra, ahol szombatonként nagyon jó kis termelői piac működik. Többek között két szép csokor medvehagymát vettem, elérkezett az az időszak, amikor még a sajtos kenyérre is ráteszek belőle 2-3 levélnyit:) Viszont a sok patakparti friss csalánt sem akarom veszni hagyni, így ki kellett találnom egy olyan receptet, amelyben egyszerre hasznosíthatom a kétféle zöldet. Mivel épp elég sok házi tojást is kaptunk Kisorosziból, hamar eldöntöttem, hogy frittatát készítek - egyszerű, gyors, tavaszias étel, ezerféleképpen variálható, remekül illik a friss zöldségekhez (egyik kedvenc változatom az újkrumplis-zöldspárgás). Természetesen a szokásos vadsalátát ettem ehhez is, 5 perc alatt szedtem össze a kert 2-3 részéből a salátaboglárkát, a tyúkhúrt, a pitypanglevelet és az ibolyákat.

Hozzávalók (6 adag):

fél csokor medvehagyma, 2 marék friss csalán, 10 dkg feta sajt, 1 tasak mozzarella, 10 tojás, só, bors

Egy kisebb tepsit kikentem olívaolajjal, majd beleszórtam a csalánt (nem kell felvagdosni, mert még kicsik) és a durvára vádott medvehagymát, majd rámorzsoltam a fetát és a mozzarellát. A 10 tojást feltörtem, villával összekevertem, sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a medvehagymás keverékre, és kicsit összeráztam. 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütöttem. 

Csirkesaláta Meyer citrommal, újhagymával és vadon termő zöldekkel

Bár nem vagyok vegetáriánus, sokkal többször készítek zöldséges ételeket, mint húsosakat - ez a blogon is látszik. Egyrészt azért, mert nem vagyok nagy húsevő és imádom a zöldségeket, másrészt azért, mert nehéz megbízható, jó minőségű húshoz jutni. Az egyetlen húsfajta, amit viszonylag gyakran veszek, a nagyobb supermarketekben kapható tanyasi csirke. Ebből általában tartok a mélyhűtőben is, és 2-3 hetente sütök sültcsirkét. Ilyenkor másnap a maradék csirkehúst valamilyen salátához használom fel (és, mióta láttam a River Cottage-ban, hogy sültcsirke csontjából alaplét kell főzni, igyekszem azt sem a kukába dobni). Most, hogy naponta szedem a salátaboglárkát és egyéb tavaszi vadon termő zöldeket, egyértelmű volt, hogy ezekkel készítem a húsos salátát. És mivelfel fedeztük, hogy a visegrádi zöldségesnél a sima citromok közé keverve van Meyer citrom, abból is került a salátába - nagyon jól kiegészítette a sülthús, a zöldek és az újhagyma ízét. Szokás szerint a salátaöntetet nem variáltam túl, nekem alapvetően jó minőségű extra szűz olívaolajon kívül semmi más nem kell a salátákra :) Mivel kb. 5 percem volt az egész elkészítésére, az is úgy, hogy a fél kezemben volt Flóra, most nem pirítottam át a csontról lefejtett húst - egyébként így szoktam, kicsit megpirítom és esetleg még egyszer fűszerezem a húst, majd melegen adom a salátához -, és persze a citromot sem filéztem ki, ahogy illene, akinek nincs csecsemő a kezében főzés közben, filézze ki, úgy biztos még finomabb:)

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, ez most egyszemélyes adag lett, kb. 2 maréknyi zöld, 2 szál újhagyma és fél citrom került bele):

Maradék sültcsirke, Meyer citrom, salátaboglárka, tyúkhúr, pitypanglevél (vagy bármilyen zöldsaláta), újhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A sültcsirkéről lefejtjük és kisebb darabokra vágjuk vagy tépkedjük a maradék húst. Összeforgatjuk a húst a zöldekkel, hozzáadjuk a fél gerezdekre vágott citromot és az apróra vágott újhagymát, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, megesszük:)

Tavaszi vadsaláta

A vadon termő növények gyűjtögetése gyerekkorom óta természetes számora. Apám már páréves koromban magával vitt gombászni, gyűjtöttünk gyógynövényeket, bodzavirágot és -bogyót, vadkörtét, vadalmát, szedret és még sokmindent. Az utóbbi időkben azonban rájöttem, hogy még ennél is sokkal több lehetőséget rejtenek az erdők-mezők, így elkezdtem utánanézni, melyek a vadon termő, ehető növények, amelyekről eddig nem tudtam. Remek leírást találtam pl. itt és itt, és feltett szándékom, hogy számba vegyem és a konyhámban is hasznosítsam a közvetlen környezetem ehető vadnövényeit. Tegnap délelőtt, míg a kicsi Flóra a kertben aludt, Reginával megtettük a szokásos patakparti-völgyi sétánkat. A minden nap gyűjtött salátaboglárka mellé most szedtem zsenge pitypangleveleket, tyúkhúrt, vadsnidlinget és ibolyavirágokat is, ezekből készítettem az ebéd mellé salátát. Mivel nem akartam semmivel elnyomni a friss, tavaszi ízeket, a jól megmosott levelekre-virágokra csak extra szűz olívaolaj, citrom és kevés só került. Recept nem is kell hozzá, nézzünk körül a kertünkben/környékünkön (természetesen csak nem szennyezett helyen, forgalmas utaktól távol), szedjünk ehető leveleket-virágokat, fogyasszuk el jó étvággyal, és élvezzük minden falattal a tavasz ízeit, illatait!

FONTOS: csak akkor fogyasszuk el a vadon szedett növényeket, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy ehető fajtáról van szó!

Túrós-almás palacsinta

Gyakran készítem uzsonnára vagy vacsorára a kislányomnak ezt a túrós palacsintát. Gyekekkoromban én is sokszor kaptam vacsorára egy hasonló, édes-túrós palacsintaszerűséget, aminek a receptjét a nagyapám tanulta valakitől réges-régen, és valamiért mi lepcsánkának hívtuk - tudom, hogy a lepcsánka/lapcsánka valójában teljesen más, de nálunk mégis ezen a néven futott, és azóta is így nevezünk minden olyan palacsintát, aminek a tésztájában túró van, így ezt is. Hamarosan megsütöm a régi családi recept szerint is, remélem, édesanyám emékszik még az arányokra:) 

A mostani palacsinta az eredeti receptben, amit Dolce vitánál találtam, ricottával szerepel, de túróval is nagyon finom, én kimondottan szeretem, ha érződnek benne a túródarabkák. Most belereszeltem a tésztába egy nagyobb almát is, nem tett rosszat neki, könnyebb, lágyabb lett tőle a palacsinta.

Hozzávalók:

25 dkg túró, 2 tojás, 4 púpos ek. liszt, 1 dl tej, 2 ek. nádcukor, 1 nagyobb alma, vaj a sütéshez

A túrót a tojások sárgájával, a liszttel, a cukorral és a tejjel jól összekeverjük, belereszeljük az almát, majd óvatosan beleforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Kis méretű palacsintákat süssünk belőle (1-2 evőkanálnyi adagonként), majd mézzel megkenve tálaljuk.

Juhtúrós-csalános spaghetti

Még mindig csalán... Igyekszem minél többféleképpen felhasználni a konyhában ezt az egészséges tavaszi  zöldet, hiszen igazán csak ilyenkor, zsengén finom. Most egy igazán rusztikus ebéd lett belőle baconnel, juhtúróval, még egy kevés, szintén az erdőszélén szedett vadsnidling is került bele (medvehagyma sajnos nem terem errefelé, át kellene kirándulni a túlpartra gyűjteni egy jó adagot, amíg van). A csalánt most is salátaboglárkával együtt szedtem, de csak csalánnal is kitűnő, jellegében hasolnít a leveles spenóttal készült fogásokra, de a csalán íze más, zöldebb, vadabb. Ha a csalán leszedésére fordított időt nem számoljuk, 10 perces ebéd, elkészül az egész, amíg megfő a tészta.

Hozzávalók (2 adag): 

fél csomag spaghetti, 5 dkg juhtúró, 1 doboz tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg baconszalonna, 2-3 marék csalán, kevés snidling (nálam vadon szedett), extra szűz olívaolaj, bors

1. Feltesszük főni a vizet a tésztához
2. A bacont felkockázzuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, majd rádobjuk a megmosott csalánt, rányomjuk a fokhagymát
3. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
4. Mikor a csalán összeesett, megpárolódott kicsit, rámorzsoljuk a juhtúrót, hozzákeverjük a tejfölt (tejszín is lehetne), és pár percig összefőzzük alacsony lángon. 
5. Végül rászórjuk a snidlinget, esetleg borssal ízesítjük (sózni nem szükséges, mivel a bacon és a juhtúró is sós), majd a kifőtt spaghettivel tálaljuk.

Kamraürítés: rozmaringos zöldparadicsom-zöldalma lekvár

Tavaly nyáron, jópár év kihagyás után elkezdtem újra befőzni. Bár épp terhes voltam és az állóképességem nem volt az igazi, azért sikerült kb. 80 üvegnyi lekvárral, kompóttal megtölteni a kamrát. A fő motivációm az volt, hogy legyen mit reggeliznem, ugyanis én reggel csak édeset vagyok képes enni, 

de a terhesség alatt vigyáznom kellett vércukorszintemre, így a méz vagy a bolti lekvárok szóba sem jöhettek. Cukor nélküli lekvárokat még bioboltban is nehéz találni, az áruk horrorisztikus, a diabetikus lekvárok pedig a mesterséges édesítők miatt felejtősek. Így kénytelen voltam az egész család nagy örömére befőzésbe fogni, mégpedig vagy mindenféle édesítés nélkül, vagy pedig egészen kevés nyírfacukor, stevia vagy fruktóz felhasználásával. Egész jól kitartott a készlet, még mindig van pár üvegnyi, és így, hogy itt a tavasz, már nem spórolunk azokkal a különlegességekkel sem, amikből csak 1-2 üvegnyit tettem el. Így vettük elő ma uzsonnára ezt az isteni finom, pikáns zöldparadicsom-zöldalma lekvárt, ami egy nagyobb vihar után a földre került, még éretlen gyümölcsökből készült, nem lett volna szívem hagyni őket megrohadni, így ki kellett találnom valamit (tehát a lekvárban az alma is olyan értelemben zöld, hogy még éretlen, a kertünkben álló aranypármen fáról). Feldaraboltam hát a zöld gyümölcsöket, rozmaringleveleket tépdestem rá, és kevés fruktózzal (kb. 1 a 10-hez) lekvárt főztem belőle. Forrón befőttesüvegbe tettem, néhány percre fejreállítottam az üveget, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ma remek, nyáridéző uzsonna volt pirítóskenyérrel.

Nem igazán aktuális még a recept, de akinek van a kertjében almafa és paradicsom is, egy-egy nyári vihar után biztosan talál majd pár lehullott, zöld példányt, érdemes kipróbálni!

Vajban párolt csalán és salátaboglárka fokhagymával, citrommal

Amióta megjelent a friss csalán és salátaboglárka, gyakran megyünk le Reginával a patakpartra szedni néhány maréknyit - a csalánt persze csak én szedem kesztyűvel, de keresgélni ő is segít. Egészen kicsi kora óta tanítgatom neki, hogy melyik növény melyik, másfél évesen simán ki lehetett küldeni a veteményesbe egy kis petrezselyemért vagy tárkonyért, a leveléről is felismeri a fekete nadálytőt vagy a csormolyát, tavaly egy balatoni nyaraláskor ő vett észre egy nagy tő citromfüvet, amiből rögtön teát is főztünk, a Mesterségek Ünnepén pedig rucolát talált a Várban. Megenni persze nem hajlandó semmi salátaszerű dolgot, de bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azáltal, hogy nem csak a boltok polcain találkozik zöldségekkel vagy fűszernövényekkel, hanem maga is aktívan részt vesz a termesztésük-begyűjtésük folyamatában, egészségesen és tudatosan táplálkozó, természetszerető felnőtt válik majd belőle.

Szóval ma is szedtünk pár marék apró, friss csalánt és salátaboglárkát, és bátran mondhatom, hogy nagyon finom fogás készült belőle. Fogyasztható köretként, pl. grillezett húsokhoz, pirítóssal meleg salátaként (esetleg egy kis sajttal feldobva), vagy főzelékként akár. Az biztos, hogy én holnap is szedek egy újabb adagot, és megint ez lesz az ebédem.

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, a képen látható mennyiségből lett egy tányérnyi):

pár marék friss csalán és salátaboglárka, vaj, extra szűz olívaolaj, fokhagyma, só, citrom

A jól megmosott csalánt és salátaboglárkát vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük egy serpenyőben, kevés vizet (kb. fél deci) öntünk hozzá, sózzuk, belenyomunk/beleaprítunk 2-3 gerezd fokhagymát (én úgy szeretem, ha jó fokhagymás), citromlét facsarunk rá, majd pár perc alatt készre pároljuk. A friss csalánok színe vöröseszöld, ettől vöröses a kész étel leve, még a fokhagymadarabkákat is rózsaszínre színezi, gyönyörű!

Diós-citromos csalánpesto

Végre előbújtak a friss csalánok is. Még egészen kicsik, de már nagyon tudnak csípni, kesztyűs kézzel kell bánni velük:) Tavasszal mindig várjuk az első csalánok megjelenését, és általában édesapám egyik kedvenc tavaszi étele, csalánleves készül belőle. Pár napja viszont olzkánál csalánpestóról olvastam, és mivel mindenféle zöld levélből szívesen készítek pestót (reteklevélből, petrezselyemből, rucolából), úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni csalánból is. A patakparton a salátaboglárkák között bújtak ki az első csalánok, így szedtem abból is, és a pestóhoz is vegyesen használtam a kettőt, a salátoboglárka friss, zöld íze tompítja a csalán karakteresebb, kesernyésebb aromáját. A diót, amit használtam hozzá, szintén Visegrádon gyűjtöttük még ősszel - nagyon jó érzés, amikor minél több saját gyűjtésű, a közvetlen környezetemben termett alapanyagot használhatok. 

Szóval szedjetek csalánt: tele van C-vitaminnal, vassal, ásványi anyagokkal, remek vértisztító, finom, és ráadásul ingyen van.

Hozzávalók:
2 (kesztyűs!) marék friss csalán és salátaboglárka vegyesen, 5 dkg dió, 3 dkg Grana Padano sajt, 1 dl extraszűz olívaolaj, fél biocitrom leve és reszelt héja, só

A csalánt és a salátaboglárkát jól megmossuk, lecsöpögtetjük. A diót egy serpenyőben szárazon megpirítjuk, majd az aprítóba tesszük a zöldekkel és a feldarabolt sajttal együtt. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, majd nem túl finomra aprítjuk a géppel. Pirítóshoz, tésztához, szendvicsekbe is finom.