Fokhagymás, citromos párolt céklalevél

Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval

Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörű, meleg, zöldségben-gyümölcsben bővelkedő nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig győzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk őszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fűszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest főzök, inkább gyümölcsleves-szerűt, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétől. El is készült a leves, és tálalás előtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyőrű, bordó színfolt a konyhában: az előző nap főzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítőnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefőzött almától lett), és a üdítőnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltűnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érződik a bodza is, de valahogy a kettő párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én főztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))

Hozzávalók:

4 friss cékla, 4 -5 alma, 2 dl. tejszín, egy kiskanál őrölt kardamom, 2 dl. bodzabogyó-szörp (vagy egy bögrényi bodzabogyó megfőzve, átpasszírozva)

A céklákat meghámozzuk, feldaraboljuk, az almákat is felvágjuk, de elég csak a magházukat kivágni, a héj maradhat. Felöntjük annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, és puhára főzzük (persze a céklának sokkal több idő kell, tehát lehet azzal kezdeni, és az almát később tenni hozzá, én most nem bonyolítottam). Botmixerrel krémesre pürésítjük, hozzáadjuk a kardamomot, a tejszínt és a bodzabogyó-szörpöt, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. Garantáltan teljesen új ízélmény, nálunk mindenkinek nagyon ízlett, remélem, lesz, aki kipróbálja!

Mézes-balzsamecetes-kakukkfüves sült zöldségek a veteményesből

Elmondhatatlanul jó érzés a saját veteményesemben termett zöldségekből főzni, pláne, amikor ilyen csodálatos, színes zöldségek kerülnek terítékre. Mivel hónapok óta nagyon nagy a szárazság, a céklák és a répák nem nőttek túl nagyra, és úgy láttam, ennél nagyobbak már nem is lesznek, így tegnap - Regina nagy örömére, imádja learatni a termést:) - kihúztuk az összes bordó répát, és a színes céklák közül is jónéhányat (albínót, sárgát és chioggiát), meg még pár hosszúkás lilahagymát. Ahogy végignéztem ezen a színkavalkádon, egyből tudtam, együtt fogom megsütni őket. A méz-balazsamecet páros nálam nagy kedvenc, ha sült zöldségekről van szó, a kakukkfű - szintén saját termés - pedig szintén nagyon jól illik a répához, céklához egyaránt. 

Hozzávalók: kb. 1 kg répa és cékla vegyesen (színes fajtákhoz itthon nem könnyű hozzájutni, de tökéletesen működik a hagyományos fajtákkal is),  4 lila sonkahagyma, 1 ek. méz, 2 ek. balzsamecet, néhány ág kakukkfű,  extra szűz olívaolaj, só, bors

A répákat jól megmostam, de nem hámoztam meg, hiszen zsengék, és pont a  bordó héjuk miatt különlegesek, majd hosszában félbevágtam (némelyiknek narancssárga, némelyiknek citromsárga a belseje, lenyűgözőek!). A cékláknak is csak a két végét vágtam le, majd mérettől függően kettő-négy darabba vágtam őket. A lilahagymákat szintén hosszában vágtam félbe. Egy tepsiben jól összeforgattam az egészet, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, majd összeforgattam a mézzel és a balzsamecettel. Rámorzsoltam a kakukkfüvet, lefedtem alufóliával, majd 200 fokon (légkeveréssel) 1 órán át sütöttem. Vajpuhára sültek a zöldségek (a céklák kicsit keménynek, száraznak tűntek, amikor vágtam őket, aggódtam, megpuhulnak-e rendesen), a méz-balzsamecet kombináció remekül kiemelte az amúgy is édeskés ízüket. Tálalás előtt még egy kis friss kakukkfüvet is morzsoltam rá, hogy még jobban érződjön az aromája. Olyan finom lett, hogy képes lettem volna egyedül megenni az egészet, de persze visszafogtam magam:) Regina először csak a répából akart enni, de sikerült rábeszélnem, hogy kóstolja meg a céklát - végül még háromszor kért, azt hiszem, ezzel sikerült kihúznunk a céklát a nemszeretem zöldségek listájáról:)

Bébiétel 2 - Bébiétel bébicéklából

Imádom a céklát, az ízével és a színével sem lehet betelni. Többfélét is ültettem idén, a hagyományos mellett sárga és albinó változatot, valamint az elképesztő pink-fehér csíkos chioggiát. Mivel teljesen tapasztalatlan (és időhiányos:)) kertész vagyok, ezt is későn egyeltem, mikor már mogyorónyi-diónyi céklácskák fejlődtek ki. Természetesen nem dobtam ki, Flórának főztem bébiételt ezekből a mini chioggiákból. Sajnos a főzés során ez a fajta elveszíti a színét (sütve talán megőrzi, majd kipróbálom), de nagyon finom, édes. Magára a cékla kicsit túl tömény bébiételnek, így egy almát is megpároltam mellé, azzal együtt turmixoltam le, így nagyon finom lett. Nem tudom felfogni, hogy miért nem lehet céklás bébiételt kapni (legalábbis én még sosem láttam), amikor tudtommal a hozzátáplálási ajánlásokban a legkorábban adható zöldségek között szerepel, más zöldségekkel és gyümölcsökkel is jól vegyíthető, egészséges, finom. Szerencsére nekem itt van a veteményes, de bioboltokban is szinte mindig kapható cékla, ráadásul egész megfizethető áron, szóval nem érdemes kihagyni a kicsik étrendjéből.

Fehér-sárga sültzöldségsaláta fehér és sárga céklából, karalábéból és fehérrépából sültfokhagyma-mártással a 49. VKF!-re

Amikor megláttam Noéminél a 49. VKF! kiírását, egyből arra gondoltam, hogy a veteményesemben növekedő albínó céklákat fogom felhasználni - reméltem, hogy a határidőig használható méretűre nőnek -, a plusz egy szín pedig a  gyönyörű, napsárga sárga cékla lesz. Fehércékla-krémlevest képzeltem el, sárgacékla-chipsszel a tetején. Ma reggel (ugye az eredeti határidő ma járt volna le) felmentem a veteményesbe a céklákért, de csalódva tapasztaltam, hogy egyelőre a nagyobb példányok is csupán diónyi méretűek - rögtön láttam, hogy ebből nem lesz krémleves, újra kell gondolnom a terveimet. Végülis kiszedtem három fehér és három sárga céklát, majd bementem a kamrába egyéb fehér dolgokat keresni, gondoltam, majd csak megjön az ihlet:) Találtam karalábét, fehérrépát és friss fokhagymát, és elkezdtem gondolkodni - ez lett belőle, és tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon finom, gazdag ízvilágú saláta lett, a  sütés a legtöbb zöldséggel csodákat tesz, és ez most is bejött. Céklát gyakran készítek sütve, de a karalábét és a fehérrépát most készítettem először így. A sütés kihangsúlyozta az édeskés ízüket, krémesen puha lett az állaguk (de mégsem olyan, mint amikor túlfőnek a zöldségek), és a zöldségek mellett sütött friss fokhagymából készült krémes citromos mártás remekül kiegészítette ezt az édeskés ízvilágot. Díszítésnek, hogy a kevés sárga cékla mellett máshogyan is megjelenjen a sárga szín, a szintén saját veteményesemben termett cukkini virágát és a kertben szedett, ehető körömvirágszirmokat használtam. Szerencsére csak ezután vettem észre, hogy Noémi meghosszabbította a határidőt, egyáltalán nem bánom, hogy egyéb alapanyag híján abból főztem, amit a veteményes és a kamra adott:) 

Hozzávalók (1-2 adag):

3-3 kisebb, zsenge fehér és sárga cékla, 1 zsenge karalábé, 1 szál fehérrépa, 1 nagy fej friss fokhagyma, 5-6 zsályalevél, fél citrom, extra szűz olívaolaj, só, 1 cukkinivirág, 1 körömvirág szirmai

A jól megmosott fehér céklákat, a meghámozott, felnegyedelt karalábét, a megtisztított fehérrépát és az egész fej új fokhagymát (aminek a végét levágtam, hogy később ki lehessen nyomni a héjból a megpuhult gerezdeket) egy nagyobb darab alufóliára tettem, megsóztam, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, rádobáltam a zsályaleveleket, majd becsomagoltam az alufóliába. A sárga céklákat (szintén sóval, olajjal és zsályalevéllel) külön csomagba tettem, hogy intenzív sárga színük ne színezze meg a többi zöldséget. A 200 fokos sütőben egy bő órán át sültek a csomagok (az apró, zsenge cékláknak kevesebb is elég lett volna, de a karalábénak kellett ennyi, hogy megpuhuljon). Amikor átsültek, lehúztam a céklák héját, az összes zöldséget feldaraboltam, elrendeztem a tányéron. A fokhagymagerezdeket kinyomkodtam a héjból,  néhányat (amik szépen egyben maradtak) egyben tettem a zöldségek mellé, a másik felét pedig villával összenyomkodtam, és ebből készítettem el a mártást a salátához. A pürésített fokhagymához hozzáöntöttem az aolufóliacsomagban maradt, zsályaaromájú, olajos szaftot, belecsavartam fél citrom levét, adtam hozzá még egy kis olívaolajat és sót. A cukkinivirágot jól megmostam (hangyák és egyéb kis fekete bogárkák előszeretettel költöznek bele), kiszedtem a bibéjét, és a zöldséghalom közepébe tettem. A bibe helyére öntöttem a fokhagymás mártás felét, a másik felét pedig a zöldségekre és köréjük pöttyöztem, végül körömvirágszirmokkal díszítettem a kész salátát.

Kacsamell mézes-balzsamecetes sült zöldségekkel és bordó kuszkusszal

Nem írom, hogy rosé kacsamell, mert bár annak terveztem, abban a stratégiai pillanatban, amikor ki kellett volna vennem a sütőből, épp Flórát szoptattam-altattam, a 3 és fél éves Reginát meg mégsem kérhetem, hogy vegye ki helyettem a sütőből... így 10 perccel többet sült a kelleténél, és már éppen nem rosé. Szerencsére ez az állagán nem rontott, így is ugyanolyan finom puha, omlós lett a hús. A köret a maradékfelhasználás jegyében készült, a hűtő zöldségesfiókjában volt 5 cékla, 1 nagy pasztinák és egy édeskömény, mindegyik kezdett már fonnyadozni, muszáj volt kezdeni velük valamit. (Az utolsó Napos oldalból származó biozöldségeim voltak, nagy bánatomra bezárt a bolt zöldséges része - honnan fogok most biozöldségeket venni??) Így aztán felvagdostam őket, a céklát előfőztem kicsit, hogy ne kelljen neki annyi idő a sütőben, majd betettem az egészet sülni. Regina viszont nem eszi meg a sült zöldségeket, ki kellett találnom valami nekivaló köretet is - erre a legegyszerűbb megoldás mindig a kuszkusz, nálunk ez a kedvenc köret, 5 perc alatt megvan, mindenki szereti. Akkor megláttam a cékla gyönyörű, bordó főzővizét, és egyből kitaláltam: avval csinálom meg a kuszkuszt, ez biztosan tetszeni fog Reginának, és legalább valami minimális az ő szervezetébe is bekerül a céklából. Bevált a terv, teljesen lenyűgözte a bordó kuszkusz, boldogan ette a puha kacsahús mellé - mondjuk azt nem részletezem, hogy nézett ki a széke körül a konyhapadló:)

Hozzávalók:
2 fél kacsamell, 5 kisebb cékla, 1 pasztinák, 1 édesköménygumó, 2 ek. méz, 1 ek. balzsamecetkrém, só, bors, extra szűz olívaolaj, 1 bögre kuszkusz

A zöldségeket megpucoltam, kockákra vágtam. A céklát kb. 10 percig előfőztem (a főzőlét nem öntöttem ki), majd a többi zöldséggel együtt jénaiba raktam, sóztam, borsoztam, hozzákevertem a mézet, a balzsamecetkrémet, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. Kb. fél óra után a sütőt 120 fokra állítottam. A kacsamelleket bedörzsöltem sóval, majd forró serpenyőben a bőrös felükkel lefelé sütöttem 7-8 percig, majd a másik felüket is 3-4 percig. Ezután leöntöttem a kisült zsír nagyrészét, és a serpenyőt áttettem a 120 fokos sütőbe (felülre a kacsát, a zöldség maradt alul - ezt ki is lehetett volna venni, de akkor kihűlt volna, így jobbnak láttam bent hagyni, nem sült túl). 25-30 percet kellett volna sülnie, ez nekem most 40-re sikerült. Amíg sült a kacsa,    a cékla főzővizéből egy bögrényit egy kisebb lábosban felforraltam, majd beleöntöttem ugyanannyi kuszkuszt, lekapcsoltam alatta a főzőlapot és lefedtem. 5 perc múlva átkevertem egy kis olívaolajjal (és egy kevéssel a leöntött kacsazsírból) és megsóztam. A vékonyra vágott kacsamellet a sült zödségekkel és a bordó kuszkusszal tálaltam - igazán jól mutat együtt!

Tonhalas céklasaláta petrezselyemmel

Tegnap egy gyors tonhalkrémet készítettem vacsorára, és az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy korábban, amíg az ebédünk (csirkecomb) sült, bedobtam a sütőbe néhány alufóliába csavart céklát is, valamire még jó lesz alapon. Mivel továbbra is nagyon kívánom a zöldségeket, gyorsan össze is kombináltam a kettőt, így még finomabb és még egészségesebb lett a vacsorám. Ha van otthon cékla, érdemes ezzel a módszerrel megsütni azt is olyankor, amikor amúgy is éppen sütünk valamit, hiszen pár darab cékláért nem túl gazdaságos bekapcsolni a sütőt, viszont a sülve tényleg sokkal finomabb, mint pl. párolva. Pár napig simán eláll így a hűtőben.

Hozzávalók (1-2 adag):

1 nagyobb sült cékla, 1 tonhalkonzerv, 1 ek. mascarpone, fél doboz tejföl, fél citrom leve, 1 gerezd foghagyma, friss petrezselyem, extra szűz olívaolaj, só, bors

Elkészítés:

1. A tonhalkrémhez leöntjük a konzerv tonhalról a levet/olajat, összekeverjük a halat a mascarponéval és a tejföllel, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, citromot csavarunk bele, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint
2. Az alufóliában megsütött céklát meghámozzuk, kockákra vágjuk, meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal, citromlével, kicsit megsózzuk
3. Összekeverjük a céklát a tonhalkrémmel, és apróra vágott friss petrezselymet szórunk rá. 

Sültcékla-saláta narancsos balzsamecetkrémes öntettel, házi, dagasztás nélküli félbarna kenyérrel

Mindig is szerettem a különféle salátákat (na jó, kisgyerekkoromban nem, ahogyan most Regina sem szereti sajnos - de azt mondja, nagylány korában majd szeretni fogja). A mindennapos salátaevésre azonban a két terhességem alatti szénhidrátdiéták idején szoktam rá. A kedvenceim a különféle zöldsaláták markáns ízű sajtokkal és jó sok extra szűz olívaolajjal, tavasszal-nyáron termett is a veteményesemben legalább hatféle különböző saláta, minden este azokat vacsoráztam. Télen viszont csak ritkán veszek salátaféléket, mivel bio minőségűhöz ritkán jutok hozzá, a többiben pedig annyi a vegyszer, hogy még belegondolni is rossz (bár a rucolának és az olasz salátakeverékeknek időnként nem tudok ellenállni). Ilyenkor kerülnek terítékre a sült zöldségek, az avokádó, a csicseriborsó (az csak akkor, amikor épp nem szoptatok hasfájós kisbabát:)). A sült cékla az egyik fő kedvencem. Alufóliába csavarva is süthetjük, de én most kockákra vágva tettem forró sütőbe, együtt sült a kenyérrel. A salátában a cékla és az öntet édeskés ízét a póréhagyma ellensúlyozza. Mozzarella helyett talán még jobb lett volna bele valami markánsabb ízű sajt, pl. kecskesajt vagy feta, de most csak ez volt itthon.

A dagasztás nélküli kenyér receptjét Dolce vita blogjáról vettem. Hihetetlen egyszerű és nagyon finom kenyér, vannak időszakok, amikor nagyon gyakran sütöm, aztán időnként elfeledkezem róla pár hónapra, utólag pedig mindig dühöngök, hogy már megint vacak bolti kenyereket vettünk, pedig ennek a kenyérnek az elkészítése tényleg nem igényel több energiát, mint lemenni a sarki pékségbe. Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy 1/3 arányban teljes kiőrlésű lisztet tettem hozzá.

Hozzávalók:
A salátához (2-3 adag): 4 bio cékla, 1/3 bio póréhagyma, 1 csomag mozzarella, só, rozmarig, extra szűz olívaolaj
Az öntethez: 1 narancs leve, 1 tk. narancsos balzsamecetkrém, 1 tk. méz, 1 mk. őrölt rozmarig, 1 ek. extra szűz olívaolaj, kevés só

1. A céklákat megtisztítom, kockákra vágom, sózom, megszórom őrölt rozmaringgal (a friss még jobb lenne persze), meglocsolom olívaolajjal, és forró sütőben (220-230 fokon) kb. 40 percig sütöm.
2. A póréhagymát apróra vágom, a mozzarellát darabokra tépkedem/vágom, hozzákeverem a langyosra hűlt céklához
3. Az öntet hozzávalóit összekeverem, és a salátára öntöm