Eperlekvár háromféleképpen (mentával, bodzával és rózsaszirommal)

Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, már jópár hete vége az eperszezonnak. Igazából ötfélét terveztem, de nem jutott idő az összes variációra. Csak 5 kiló eperet mertem rendelni egyszerre (közel van Tahitótfalu, így nem volt nehéz finom eperhez jutni), de féltem, hogy nagyobb mennyiséggel nem boldogulok a lányok mellett, aztán mire észbe kaptam, vége lett az eperszezonnak. Így a levendulás és a bazsalikomos eperlekvár kimaradt, majd talán málnával és sárgabarackkal kipróbálom ezeket az ízvariációkat is. 

Az megtisztított eperhez (kb. 4,5 kg lehetett tisztítva) úgy 70 dkg nyírfacukrot adtam, majd egy nagy fazékban főzni kezdtem. Mikor levet engedett, merőkanállal kikanalaztam úgy fél liternyit, és két kis üvegben eltettem szörpnek. Mikor kicsit besűrűsödött a lekvár, háromfelé osztottam. Az egyik adaghoz rózsaszirmot tettem (úgy két nagy maréknyit), a másikhoz egy jó nagy maréknyi mentalevelet (apróra vágva), a harmadikhoz úgy 15 bodzavirágot (a száráról lepergetve az apró virágokat, így nem zavaró, hogy benne maradnak). Rövid ideig főztem még mindegyiket, hogy az ízek összeérjenek, majd a rózsáshoz agar-agart, a másik kettőhöz egy-egy csomagnyi Dzsemfix 3:1-et tettem. Forrón befőttesüvegekbe tettem, lezárás után pár percre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. Maradt mindegyikből egy kis kóstolónyi adag, egyik jobb, mint a másik. A mentás friss, nyári ízű, a bodzáson nagyon jól érződik a virág zamata, a rózsás különleges, egzotikus jellegű lett. A sima eperlekvár is nagyon finom persze, de igazán jót tesznek neki ezek a plusz ízek, így mindegyik üveg felbontása más-más nyári ízt, nyári hangulatot idéz majd fel télen, és az különösen jó érzés, hogy ha az eper nem is saját termesztésű, a rózsaszirmot, a bodzát és a mentát magam szedtem hozzá. Szép lassan megtelik a kamrapolc, lesz mit a reggeli pirítósra kenni egész évben anélkül, hogy bolti lekvárokat vásárolnék. És ami a legjobb az egészben, hogy minden alkalommal, amikor kibontunk egy saját készítésű lekvárt, Reginával felidézzük, hogyan-mikor készítettük, beszélgetünk a nyárnak arról az időszakáról, amikor termett az adott gyümölcs, így nem csak a nyári gyümölcsök ízét őrizzük meg, hanem a nyár emlékeit is.

Epres-rózsás piskóta mascarponekrémmel

Rögtönzött édesség, de olyan jól sikerült, hogy biztosan meg fogom ismételni (legközelebb talán málnával). Rámtört a szokásos délutáni édesség utáni vágy, és bő fél óra múlva már ettük is:) Azt használtam fel hozzá, ami épp a kezem ügyében volt: az előző napi lekvárfőzéskor leöntött eperszörpöt, és a szintén pár nappal korábban készült rózsalekvárt (meg a következő adag rózsalekvárhoz szedett szirmokat). Habkönnyű, nem túl édes, finoman rózsás és nagyon epres igazi nyári süti lett, el is fogyott néhány perc alatt az egész.

Hozzávalók:
A piskótához: 4 tojás, 4 ek. liszt, 4 ek. nyírfacukor, foszfátmentes sütőpor (én DM-es Alnatura márkájút szoktam venni)
A krémhez: 50 dkg mascarpone, 1,5 dl házi eperszörp, 1 csomag bourbon vaníliáscukor
A krém alá rózsalekvár
A tetejére kb. 20 dkg eper

A tészta hozzávalóiból hagyományos módon piskótát sütöttem (tudom, ezt is ezerféleképpen lehet, én a sárgáját keverem el a cukorral, és ebbe forgatom bele felváltva a lisztet és a habbá vert fehérjét). Kisebb méretű kikent tepsibe öntöttem, és 160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréssel) 20 perc alatt készre sütöttem. Közben a mascarponét elkevertem vaníliával és a szörppel, ettől finoman eperízű és könnyebb állagú, jobban kenhető lett a krém. Amikor a piskóta megsült, kettévágtam, pár percig hagytam hűlni, majd megkentem az alsó lapot rózsalekvárral. Ezután rákentem a mascarponés krém 2/3-át, és rátettem a felső lapot. A tetejére rákentem a maradék krémet, majd beborítottam félbe-negyedbe vágott eperszemekkel. Rózsaszirmokkal díszítettem.

Eper-spárga lekvár vadrózsaszirommal

Tavaly is elég sok lekvárt, kompótot tettem el, de mióta csatlakoztam a Befőzünk! csoporthoz, folyton befőzésen jár az eszem. Chriesi blogján olvastam a spárgás eperlekvárról, és mivel mindkettő volt itthon, ki kellett próbálnom. A receptet nem követtem pontosan, rögtönözve főztem a lekvárt a két összetevőből, és úgy éreztem, valami még hiányzik belőle. Tavaly eper- és cseresznyelekvárhoz is tettem bodzavirágot, de ebbe valahogy nem tudtam elképzelni. Maradtam viszont a gyümölcs-virág párosításnál, és a vadrózsa szirmai tökéletesnek bizonyultak. Így legalább belekerült a lekvárba valami helyi, vadon termő alapanyag is, még nagyobb öröm lesz enni belőle télen(?). Úgy 2-3 maréknyit szedtem, beledobtam a lekvárba és főztem kb. 10 percig - isteni finom rózsillata- és íze lett tőle.

Hozzávalók:

egy csomag spárga (fehér), fél kg. eper, 2-3 marék vadrózsaszirom, ízlés szerint 10-20 dkg nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor

A megtisztított spárgát kisebb darabokra vágtam, az epreket mérettől föggően ketté vagy négybe. Összekevertem a spárgával egy kisebb fazékban, ráöntöttem a cukrot és a vaníliáscukrot és állni hagytam úgy egy órát, hogy levet engedjen. Alacsony lángon főztem kb. fél órán át (amíg a spárga megpuhult), majd botmixerrel kicsit pürésítettem (hagytam benne darabokat is, nem akartam teljesen homogénné mixelni). Ezután jött a rózsaszirom ötlete, beledobtam a szirmokat, és újabb 10 percig főztem, majd forrón üvegekbe tettem. Lezárás után rövid időre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem.