A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vegán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vegán. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 1., hétfő

Őszibarackos-banános zöldturmix kövér porcsinnal




A zöldturmix zseniális találmány. Például elérhető általa, hogy Regina szervezete is hozzájusson némi salátához, mert megenni nem hajlandó semmiféle leveles dolgot, a legkisebb fűszernövénydarabkákat is kipiszkálja az ételéből. Spenót, mángold, sóska, saláta, ilyesmi szóba sem jöhet. De a zöldturmixot szereti, pedig nem árulok zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy saláta, vagy ad absurdum spenót van benne. De nincs levélkinézete és még finom is, megissza boldogan. Némi gyümölcs (a banán fontos, vagy esetleg avokádó helyette, a krémes állag miatt), egy jó marék mindenféle zöld, kis víz, esetleg valami plusz édesítő (méz, datolyaszirup pl.), és kész is a szuperegészséges és gyerekbarát folyékony saláta:) 
Most, hogy a (sajnos nem kevés) gyom között ismét megjelent a kövér porcsin a veteményesben, mindenbe beleteszem, amibe csak lehet, az esti salátáimba és a szinte mindennapossá vált, tízóraira készített zöldturmixokba is. Tavaly még kigyomláltam, idén már nagy becsben tartom ezt a különleges növényt, aminek az omega 3 zsírsavtartalma a tengeri halakéval vetekszik, számos gyógyhatása ismert, és nem mellesleg kellemes savanykás íze van. Ráadásul szinte mindenhol megtalálható, Budapesten nem egy helyen láttam még az aszfalt kis repedéseiben is burjánzani (persze nem azt mondom, hogy bárki is a városban gyűjtse be a turmixbavalót...)



Hozzávalók (3-4 adag):
3-4 őszibarack, 1-2 banán/avokádó, egy nagy marék zöld (saláta, friss spenót, sóskalevél, zsenge céklalevél, tyúkhúr, kövér porcsin, a variációk száma végtelen:)), ízlés szerint méz vagy egyéb édesítő, szintén igény szerint citromlé, fél liter víz
A hozzávalókat turmixgépe téve vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Meglepően finom!

Korábbi zölturmix-receptem: http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/04/zoldturmix.html

2013. június 3., hétfő

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából


Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 
5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

2013. május 18., szombat

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél


Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

2013. február 28., csütörtök

Virtuális babaköszöntő - Mézes-mazsolás kuszkusszal töltött sült alma



Csatlakoztam egy nagyon szép és vidám kezdeményezéshez: mivel több, általam is követett-szeretett gasztrobblogger-lánynak született a közelmúltban kisbabája, Anikó, a coffeinmentes blog szerzője ötletére a régi komatálak mintájára virtuális babaköszöntőt tartunk nekik, egészséges, tápláló, könnyen elkészíthető finomságokat teszünk ma le eléjük egy képzeletbeli asztalra:)
Őket - és kisbabáikat - köszöntjük tehát: FlatCat Gabit (flat-cat.hu), Ildinyót (http://ildinyo.blogspot.hu) Frau Paprikát (http://imbisz.blogspot.hu) és Hajnit (lilahajni.blogspot.hu).

Az alábbi bloggerek vesznek még részt a babaköszöntőben jobbnál jobb receptekkel:
Erika http://dublinfelettazeg.blogspot.co.uk/ frittata fetával és paradicsommal
Krisztahttp://vaniliaakonyhaban.blogspot.co.uk/ zellerkrémleves karamellizált körtével és gorgonzolával 
Annamari http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/ sütőtökös-mascarponés risotto 
Ami http://www.colorsinthekitchen.com/ Karamellizált édeskömény pirítóson brie sajttal 
Gabi http://rakottkert.blogspot.hu/ krémes polenta édesköménnyel, buggyantott tojással
Anikó http://coffeinmentes.blogspot.co.uk/ póréhagymás krumplikrémleves pirított shitake gombával
Alíz selectfood.blogspot.com Lazacos, kecskesajtos spenóttekercs
Babett http://babette-babettefz.blogspot.co.uk/


Az én választásom egy olyan receptre esett, amelyet tavaly télen, amikor Flóra pár hónapos baba volt, nagyon gyakran kívántam meg és készítettem el - inkább télies étel, de márciusban, amikor az ember még csak vágyik a friss tavaszi gyümölcsökre, de venni legfeljebb csak agyonvegyszerezett import epret tud, a jó öreg almánál nem is lehet jobb választás:) Ráadásul, a többiek recept-címeit elnézve a desszert-frontot egyedül képviselem, pedig egy újszülöttet szoptató kismamának igen nagy bír lenni a szénhidrát-igénye (legalábbis nekem az volt:)) A kuszkuszt én mindenféle töltött ételhez szívesen használom (pl. töltött cukkinihez), és a maradék natúr kuszkuszból gyakran készítek némi aszalt gyümölccsel, frissen reszelt almával, magvakkal tápláló uzsonnát a lányoknak (és magamnak persze). Ez az édesség, amit a virtuális babaköszöntőre ajánlok, azt hiszem, mindent tud, amire a gyermekágyi időszakban szüksége van a kismamáknak: tápláló, édes, de mégis egészséges (cukrot nem tartalmaz, csak némi mézet), ráadásul igazán könnyen és gyorsan elkészíthető, akár egy kisbaba mellett is. 

Hozzávalók: 10-15 alma (mérettől függően), egy bögrényi kuszkusz, fél bögrényi mazsola, fél bögrényi puffasztott köles (elhagyható), ízlés szerint 2-3 ek. méz, egy nagy evőkanálnyi kókuszzsír (vagy vaj), fűszerek ízlés szerint (én fahéjat és egy kis karácsonyról maradt mézessütemény-fűszerkeveréket tettem most bele, de a gyömbéres-kardamomos változat is szuper) - ezen kívül persze a végtelenségig variálható a recept egyéb aszalt gyümölcsökkel, esetleg olajos magvakkal - pl. a kesudió híresen jó hatással van az anyatej-termelésre, így szoptatósoknak kimondottan ajánlott:).

Az almák belsejét kivájjuk egy éles késsel úgy, hogy a magházat hagyjából eltávolítsuk, de azért ne lyukasszuk át teljesen a gyümölcsöt, maradjon némi alja is, majd szépen egymás mellé pakoljuk őket egy tepsibe. A kuszkuszéval megegyező mennyiségű (tehát jelen esetben egy bögrényi) vizet felforralunk, beleöntjük a kuszkuszt, lekapcsoljuk alatta a tüzet, és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután belekeverjük a mazsolát, a puffasztott kölest, a fűszereket, a mézet, a kókuszzsírt vagy vajat, és a kész keverékkel megtöltjük az almákat. Öntünk az almák alá egy kevés vizet, majd alufóliával lefedve 180 fokon kb. 40 percig sütjük. Melegen és hidegen is finom, melegen simán lehet egy ebéd második fogása is valami jó leves után.


 Gabi, Ildinyó, Frau Paprika,  Hajni, sok boldogságot a babáitokhoz, és jó étvágyat:)

2012. december 20., csütörtök

Vörösboros-aszaltszilvás lilakáposzta-krémleves



Isteni finom, selymes, melengető, szezonális, gyönyörű a színe: azt hiszem, nálunk ez a leves kerül szenteste az asztalra. Ráadásul, mint a krémlevesek általában, nagyon egyszerűen elkészíthető - karácsonyra igyekszem olyan fogásokat kitalálni, amik különlegesek, látványosak, de egyszerűen és gyorsan elkészülnek, hiszen nem akarom a konyhában tölteni az egész napot. Talán annyit változtatok majd az elkészítésén, hogy nem keverem bele előre a tejszínt, hanem csak a tányérokba öntök majd egy keveset tálaláskor, így még intezívebb lesz ez a csodaszép bordóslila szín. 

Hozzávalók:  egy kisebb fej lilakáposzta, fél fej lilahagyma, 10 dkg aszalt szilva, 2-3 dl vörösbor (ugyebár az alapszabály, hogy csak olyan borral főzzünk, amit meg is innánk szívesen - sőt meg is ihatjuk a leves mellé:) - nem tudok azonosulni azzal az elvvel, hogy "meg ugyan nem innám, de főzéshez jó lesz"), diónyi vaj, só, bors, szerecsendió, alaplé (vagy bio leveskocka), 2 dl tejszín

Az apróra vágott lilahagymát a vajon megdinszteljük, rádobjuk a felvágott káposztát, az aszalt szilvákat, sózzuk-borsozzuk, kevergetjük kicsit, ráöntjük először a bort, majd felöntjük az alaplével (vagy vízzel, és beledobunk egy bio leveskockát). Addig főzzük, míg a káposzta teljesen megpuhul, majd botmixerrel teljesen krémesre turmixoljuk. Szükség szerint még sózzuk-borsozzuk, reszelhetünk rá szerecsendiót, majd tálaláskor meglocsoljuk kevés tejszínnel.

Hoppá, most látom, ez a 100. bejegyzésem:))

2012. szeptember 29., szombat

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből


Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.
Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):
2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))



2012. szeptember 18., kedd

Fűszeres sütőtökpüré


Idén először hokkaido tököt is ültettem a veteményesbe. Összesen 2 tök fejlődött ki, figyeltem napról napra, ahogy érnek-sárgulnak, aztán egyik nap azt vettem észre, hogy mindkettő elkezdett romlani ott, ahol a földdel érintkezett, Gyorsan leszedtem hát őket, kivágtam a romlásnak indult részt, és betettem a tököket a sütőbe. Amikor megpuhult, nagy várakozással kóstoltam meg, majd szomorúan konstatáltam, hogy gyakorlatilag teljesen ízetlenek:( Kidobni azért mégsem akartam, hisz mégiscsak az én kertemben termettek, igazán megérdemlik, hogy valahogyan felhasználjam őket... Így rögtönöztem ezt a pikáns, fűszeres sütőtökkrémet, amit aztán boldogan ettünk a férjemmel pirítóson két napig.

A megsült tököket kikapartam a héjukból. Olívaolajon kicsit megpirítottam 2 nagy gerezd felaprított fokhagymát és kevés chilit, majd rádobtam a tökök húsát, sóztam, és jó bőségesen megborsoztam. Kevergettem, közben adtam még hozzá koriandert, római köményt, kurkumát, majd egy evőkanál nádcukrot is, mert hiányzott az ízek közül a tök édessége. Így már tökéletes volt, egyáltalán nem is bántam, hogy nem mézes-fahéjas sütőtökpüré lett a tökökből, és azt is megbocsájtottam nekik, hogy nem értek ízesebbre.

2012. augusztus 31., péntek

Augusztusi befőzéseim 2.: Paradicsom- és cukkiniprojekt


Lekvárokat már évek óta készítek, de paradicsomszószt és egyéb nem édes befőttet még alig-alig tettem el. A natúr paradicsomszósz/paradicsomlé eltevése továbbra sem vonz, ugyanis teljesen meg vagyok elégedve az általam általában vásárolt üveges szósz minőségével (a DM-ben vagy az Aldiban szoktam venni a bio paradicsomszószt), ilyet csak akkor tennék el magam, ha annyi teremne, hogy másképp nem tudnám feldolgozni. Erről viszont szó sajnos sincs, a veteményesben pont annyi terem, amennyit vacsorára megeszünk. Ami viszont elkezdett foglalkoztatni, az az, hogy olyan tésztaszószokat tegyek el télire, amikhez tényleg csak ki kell főznöm a tésztát, és már tálalhatom is az ebédet - a készen kapható spagettiszószok között még soha nem találtam igazán finomat, mindegyiknek van egy szúrós, ecetes mellékíze. Kb. 8 kiló paradicsomból (plusz a kertben termő cukkiniből/mángoldból) négyféle szószt készítettem, nem túl nagy mennyiség, összesen 12 üvegnyi, de ha úgy vesszük, ez 12 ebéd, amikor csak annyit kell tennem, hogy főzök egy tésztát, és kinyitom az üveget. A recepteket rögtönöztem, teljes mértékben a megérzésre/kóstolgatásra bíztam magam, így nem tudom pontosan reprodukálni azokat, de azért megkísérlem.

Bazsalikomos-fokhagymás paradicsomszósz: 
Először a forró vízbe dobós technikával álltam neki a paradicsomok hámozásának, de olyan gyönyörű érettek voltak, hogy alig nagyobb erőfeszítéssel nyersen is lejött a héjuk, így egy adagnyi után abbahagytam a forró vízbe mártogatást. Úgy 3 kilónyi paradicsomot hámoztam meg, a magos részt nem kapartam ki, mert engem egyáltalán nem zavar. Feldaraboltam, majd rádobtam kevés olívaolajra, amin előtte kicsit megfuttattam 4 gerezd fokhagymát. Sóztam-borsoztam, majd főtt-főtt-főtt, időközben beledobtam egy csokornyi, cérnával összekötött zöldfűszert (bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, kevés zsálya), és egyszer-kétszer egy nagy merőkanállal leszűrtem a tetején összegyűlő hígabb, vizes részt, ezt boldogan megittuk. Amikor már jónak tűnt az állaga, egy jó nagy maréknyi bazsalikomot még beledaraboltam, a fűszercsokrot pedig kihalásztam. Ugyanúgy tettem el, mint ahogy a lekvárokat szoktam - forrón töltöttem üvegbe, fejreállítottam 5 percre, majd ment a száraz dunsztba. Természetesen nem tettem bele semmi tartósítószert.

Cukkinis paradicsomszósz: 
A fentihez nagyon hasonló módon készült, csak itt először egy nagy, lereszelt cukkinit dobtam a fokhagymás olajra, utána ment rá a feldarabolt paradicsom, úgy 3 kiló. Mivel nem nyomkodtam ki a cukkini levét, több idő kellett neki, hogy besűrűsödjön. Ebbe is került fűszercsokor, finom lett, valahogy a cukkini olyan bolognais állagot adott neki.

Mángoldos paradicsomszósz:
Ez a fő kedvencem, pedig ebből csak egy üvegnyi lett, tulajdonképpen az ebédre főzött mágoldos szószból mentettem meg, még mielőtt beletettem volna a tejszínt és a fetát. Először kevés fokhagymával olívaolajon megpároltam a mángoldot, majd mikor a szár-rész is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot. Amikor szósz-állaga lett, eltettem belőle egy üvegnyit, amit ugyanúgy fogok majd felhasználni, mint ami ebből is lett aznap ebédre: kis tejszín, kis feta vagy kecskesajt, és mehet a tésztára.

Csípős paradicsomos cukkini:
Ezt akkor fogjuk enni, amikor csak magamnak és a férjemnek kell főznöm (Regina ugyanis ovis lesz hétfőtől, tehát nem kell majd mindig az ő ízléséhez szabnom az ebédeket, Flóra meg majd kap valamit a mélyhűtőből ilyenkor:)). Kevés forró olívaolajra rányomtam úgy 3 gerezd fokhagymát, rászórtam egy kiskanálnyi chilit (sőt, tkp. pepperoncino, Olaszországból hoztam egy nagyobb zacskónyit évekkel ezelőtt), majd rövid kavargatás után hozzáadtam egy (szép nagy, de zsenge) felkockázott cukkinit, és egy kiló feldarabolt paradicsomot. Só-bors, szépen összepároltam, a végén ment bele egy maréknyi bazsalikom, majd üvegekbe töltöttem a szokásos módon. Ami nem fért az üvegbe, szuper vacsora lett hidegen, pirítóssal, szóval az is lehet, hogy ez nem tésztaszószként, hanem szendvicskrémként fogja végezni.

Csípős mentás cukkini:
Ez viszont határozottan szendvicsre való kence, ha jól tudom, Jamie Oliver recept., én Sajtkukacnál találtam. Tkp. pont úgy csináltam, ahogy le van írva nála, tehát megfuttattam az olívaolajon a fokhagymát és a chilit, rádobtam a feldarabolt cukkinit, majd amikor megpárolódott, hozzáadtam egy maréknyi mentát és a kevés lime levét. Annyi a különbség, hogy én pár kis üvegnyit el akartam tenni belőle, így a mentával is pároltam rövid ideig, ezután tettem üvegekbe. A maradék pillanatok alatt elfogyott, szuperfinom, egész biztos, hogy rá fogok szokni:)

Készült 3 üvegnyi aszalt paradicsom is (összesen úgy 4 kiló paradicsomból), amit zöldfűszeres-fokhagymás olívaoljba pakoltam, és bár több helyen azt olvastam, hogy hűtőben kell tartani, én megszavaztam neki, hogy eláll anélkül is, hisz ellepi az olaj, remélem, nem fogok csalódni. Pár napig kint volt a napos ablakpárkányon, kezd gyönyörű pirosas színe lenni az olajnak is, de hős vagyok, és még nem kóstolom meg:)


2012. augusztus 9., csütörtök

Szedres sárgadinnye-saláta mentával


Ez az idei nyár legjobb gyümölcssalátája! Hirtelen ötlettől vezérelve párosítottam a szedret a sárgadinnyével, és azt kell mondjam, kész főnyeremény. Volt egy szép, illatos zöldbelű dinnye, amit már többször készítettem mézes-citromos mentás öntettel gyümölcssalátának, jól behűtve hihetetlenül finom. Most viszont volt egy adag szép szeder is, ami ugy elég hamar romlik, és azt gondoltam, a zöld dinnye mellé nem ártana egy plusz színfolt. Annyira jól összeillik ez a két gyümölcs, hogy el se tudom mondani, próbáljátok ki!

Hozzávalók: 1 sárgadinnye, 2 marék szeder, 1 ek. méz, egy citrom (vagy lime) leve, fél marék menta

A dinnyét feldarabolom, ősszekeverem a mézzel, a citromlével és az apróra vágott mentával, majd óvatosan hozzákeverem a szedret, hogy minél kevésbé menjen szét. Jól behűtve tálalom.

2012. július 11., szerda

Mézes-balzsamecetes-kakukkfüves sült zöldségek a veteményesből

Elmondhatatlanul jó érzés a saját veteményesemben termett zöldségekből főzni, pláne, amikor ilyen csodálatos, színes zöldségek kerülnek terítékre. Mivel hónapok óta nagyon nagy a szárazság, a céklák és a répák nem nőttek túl nagyra, és úgy láttam, ennél nagyobbak már nem is lesznek, így tegnap - Regina nagy örömére, imádja learatni a termést:) - kihúztuk az összes bordó répát, és a színes céklák közül is jónéhányat (albínót, sárgát és chioggiát), meg még pár hosszúkás lilahagymát. Ahogy végignéztem ezen a színkavalkádon, egyből tudtam, együtt fogom megsütni őket. A méz-balazsamecet páros nálam nagy kedvenc, ha sült zöldségekről van szó, a kakukkfű - szintén saját termés - pedig szintén nagyon jól illik a répához, céklához egyaránt. 

Hozzávalók: kb. 1 kg répa és cékla vegyesen (színes fajtákhoz itthon nem könnyű hozzájutni, de tökéletesen működik a hagyományos fajtákkal is),  4 lila sonkahagyma, 1 ek. méz, 2 ek. balzsamecet, néhány ág kakukkfű,  extra szűz olívaolaj, só, bors
A répákat jól megmostam, de nem hámoztam meg, hiszen zsengék, és pont a  bordó héjuk miatt különlegesek, majd hosszában félbevágtam (némelyiknek narancssárga, némelyiknek citromsárga a belseje, lenyűgözőek!). A cékláknak is csak a két végét vágtam le, majd mérettől függően kettő-négy darabba vágtam őket. A lilahagymákat szintén hosszában vágtam félbe. Egy tepsiben jól összeforgattam az egészet, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, majd összeforgattam a mézzel és a balzsamecettel. Rámorzsoltam a kakukkfüvet, lefedtem alufóliával, majd 200 fokon (légkeveréssel) 1 órán át sütöttem. Vajpuhára sültek a zöldségek (a céklák kicsit keménynek, száraznak tűntek, amikor vágtam őket, aggódtam, megpuhulnak-e rendesen), a méz-balzsamecet kombináció remekül kiemelte az amúgy is édeskés ízüket. Tálalás előtt még egy kis friss kakukkfüvet is morzsoltam rá, hogy még jobban érződjön az aromája. Olyan finom lett, hogy képes lettem volna egyedül megenni az egészet, de persze visszafogtam magam:) Regina először csak a répából akart enni, de sikerült rábeszélnem, hogy kóstolja meg a céklát - végül még háromszor kért, azt hiszem, ezzel sikerült kihúznunk a céklát a nemszeretem zöldségek listájáról:)






2012. június 11., hétfő

Fehér-sárga sültzöldségsaláta fehér és sárga céklából, karalábéból és fehérrépából sültfokhagyma-mártással a 49. VKF!-re



Amikor megláttam Noéminél a 49. VKF! kiírását, egyből arra gondoltam, hogy a veteményesemben növekedő albínó céklákat fogom felhasználni - reméltem, hogy a határidőig használható méretűre nőnek -, a plusz egy szín pedig a  gyönyörű, napsárga sárga cékla lesz. Fehércékla-krémlevest képzeltem el, sárgacékla-chipsszel a tetején. Ma reggel (ugye az eredeti határidő ma járt volna le) felmentem a veteményesbe a céklákért, de csalódva tapasztaltam, hogy egyelőre a nagyobb példányok is csupán diónyi méretűek - rögtön láttam, hogy ebből nem lesz krémleves, újra kell gondolnom a terveimet. Végülis kiszedtem három fehér és három sárga céklát, majd bementem a kamrába egyéb fehér dolgokat keresni, gondoltam, majd csak megjön az ihlet:) Találtam karalábét, fehérrépát és friss fokhagymát, és elkezdtem gondolkodni - ez lett belőle, és tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon finom, gazdag ízvilágú saláta lett, a  sütés a legtöbb zöldséggel csodákat tesz, és ez most is bejött. Céklát gyakran készítek sütve, de a karalábét és a fehérrépát most készítettem először így. A sütés kihangsúlyozta az édeskés ízüket, krémesen puha lett az állaguk (de mégsem olyan, mint amikor túlfőnek a zöldségek), és a zöldségek mellett sütött friss fokhagymából készült krémes citromos mártás remekül kiegészítette ezt az édeskés ízvilágot. Díszítésnek, hogy a kevés sárga cékla mellett máshogyan is megjelenjen a sárga szín, a szintén saját veteményesemben termett cukkini virágát és a kertben szedett, ehető körömvirágszirmokat használtam. Szerencsére csak ezután vettem észre, hogy Noémi meghosszabbította a határidőt, egyáltalán nem bánom, hogy egyéb alapanyag híján abból főztem, amit a veteményes és a kamra adott:) 




Hozzávalók (1-2 adag):
3-3 kisebb, zsenge fehér és sárga cékla, 1 zsenge karalábé, 1 szál fehérrépa, 1 nagy fej friss fokhagyma, 5-6 zsályalevél, fél citrom, extra szűz olívaolaj, só, 1 cukkinivirág, 1 körömvirág szirmai

A jól megmosott fehér céklákat, a meghámozott, felnegyedelt karalábét, a megtisztított fehérrépát és az egész fej új fokhagymát (aminek a végét levágtam, hogy később ki lehessen nyomni a héjból a megpuhult gerezdeket) egy nagyobb darab alufóliára tettem, megsóztam, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, rádobáltam a zsályaleveleket, majd becsomagoltam az alufóliába. A sárga céklákat (szintén sóval, olajjal és zsályalevéllel) külön csomagba tettem, hogy intenzív sárga színük ne színezze meg a többi zöldséget. A 200 fokos sütőben egy bő órán át sültek a csomagok (az apró, zsenge cékláknak kevesebb is elég lett volna, de a karalábénak kellett ennyi, hogy megpuhuljon). Amikor átsültek, lehúztam a céklák héját, az összes zöldséget feldaraboltam, elrendeztem a tányéron. A fokhagymagerezdeket kinyomkodtam a héjból,  néhányat (amik szépen egyben maradtak) egyben tettem a zöldségek mellé, a másik felét pedig villával összenyomkodtam, és ebből készítettem el a mártást a salátához. A pürésített fokhagymához hozzáöntöttem az aolufóliacsomagban maradt, zsályaaromájú, olajos szaftot, belecsavartam fél citrom levét, adtam hozzá még egy kis olívaolajat és sót. A cukkinivirágot jól megmostam (hangyák és egyéb kis fekete bogárkák előszeretettel költöznek bele), kiszedtem a bibéjét, és a zöldséghalom közepébe tettem. A bibe helyére öntöttem a fokhagymás mártás felét, a másik felét pedig a zöldségekre és köréjük pöttyöztem, végül körömvirágszirmokkal díszítettem a kész salátát.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...