Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel

Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.

Karobos-cukkinis sütemény birslekvárral

Most sikerült először úgy belecsempésznem a cukkinit a süteménybe, hogy azt Regina is fennartások nélkül ette. Volt már pár kísérletem, de nem reszeltem elég finomra a cukkinit, kiszúrta benne, és már nem ette olyan jóízűen (egyébként a cukkinikrémlevest pl. simán megeszi, fene se érti a gyerekeket:)). Most biztosra mentem, meghámoztam a cukkinit, finomra reszeltem, és jó sok karobot tettem bele, hogy a színére se lehessen semmi kifogása, jó fekete lett:) Persze nem árulok én zsákbamacskát, amikor már 2-3 szeletet jóízűen megevett, bevallottam, hogy benne van majd' fél kiló cukkini, de ezek után már ő is érezte, hogy vicces lenne azt mondani, hogy nem finom...

Az eredeti receptet nyammm blogjáról vettem, de igencsak átalakítottam, mert azt akartam, hogy a 11 hónapos Flórának is nyugodt szívvel adhassak belőle, így a kakaót karobra cseréltem, a vajat kókuszzsírra, a tejet rizstejre. A liszt fele nálam teljes kiőrlésű, és egy kis pufasztott amaránt-magot és zabpelyhet is tettem bele, a cukormennyiséget meg csökkentettem (és persze az is nyírfacukor), szóval egy szuperegészséges (és nem mellesleg szuperfinom) süti lett, tökéletes arra, hogy délután becsempésszem Regina szervezetébe az ovis étkeztetés következtében hiányzó tápanyagokat:) Puha, szaftos, nem szárad ki, és az én változtatásaimmal majdnem vegán is, mondjuk a tojást nem hagytam ki, de tejérzékenyeknek bátran ajánlom. 

A cukkini természetesen még mindig a veteményesből van, és a kertünkben termett birsből főzött lekvárral (fele birs, fele alma) töltöttem meg, remekül passzol hozzá, és - bár a fotó ezt semennyire nem adja vissza, itt Budapesten nincs hol fotóznom, nem elég világos a lakás, kert nincs, időm sincs... - nagyon jól nézett ki a sárga lekvár a majdnem fekete sütiben.

Hozzávalók: 
40 dkg finomra reszelt cukkini
20 dkg liszt (fele sima, fele teljes kiőrlésű)
20 dkg nyírfacukor
3 tojás
15 dkg kókuszzsír
1,5 dl rizstej
4 ek. karobpor
2 tk. szódabikarbóna
fél csomag foszfátmentes sütőpor
1 ek. őrölt fahéj
fél bögrényi puffasztott amarántmag
fél bögrényi zabpehely (igazából ezeknél itt nem mértem a mennyiséget, annyit adtam hozzá, hogy még ne legyen túl sűrű a tészta, kb. ennyi lehetett)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeveréssel). A tojásokat habosra kevertem kevertem a cukorral, a kókuszzsírral és a rizstejjel, belekevertem a finomra reszelt cukkinit, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót. Kivajazott formában kb. 40 percig sütöttem. Mikor kihűlt, hosszában kettévágtam, és megtöltöttem a birslekvárral.

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.

Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):

2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))

Augusztusi befőzéseim 2.: Paradicsom- és cukkiniprojekt

Lekvárokat már évek óta készítek, de paradicsomszószt és egyéb nem édes befőttet még alig-alig tettem el. A natúr paradicsomszósz/paradicsomlé eltevése továbbra sem vonz, ugyanis teljesen meg vagyok elégedve az általam általában vásárolt üveges szósz minőségével (a DM-ben vagy az Aldiban szoktam venni a bio paradicsomszószt), ilyet csak akkor tennék el magam, ha annyi teremne, hogy másképp nem tudnám feldolgozni. Erről viszont szó sajnos sincs, a veteményesben pont annyi terem, amennyit vacsorára megeszünk. Ami viszont elkezdett foglalkoztatni, az az, hogy olyan tésztaszószokat tegyek el télire, amikhez tényleg csak ki kell főznöm a tésztát, és már tálalhatom is az ebédet - a készen kapható spagettiszószok között még soha nem találtam igazán finomat, mindegyiknek van egy szúrós, ecetes mellékíze. Kb. 8 kiló paradicsomból (plusz a kertben termő cukkiniből/mángoldból) négyféle szószt készítettem, nem túl nagy mennyiség, összesen 12 üvegnyi, de ha úgy vesszük, ez 12 ebéd, amikor csak annyit kell tennem, hogy főzök egy tésztát, és kinyitom az üveget. A recepteket rögtönöztem, teljes mértékben a megérzésre/kóstolgatásra bíztam magam, így nem tudom pontosan reprodukálni azokat, de azért megkísérlem.

Bazsalikomos-fokhagymás paradicsomszósz: 

Először a forró vízbe dobós technikával álltam neki a paradicsomok hámozásának, de olyan gyönyörű érettek voltak, hogy alig nagyobb erőfeszítéssel nyersen is lejött a héjuk, így egy adagnyi után abbahagytam a forró vízbe mártogatást. Úgy 3 kilónyi paradicsomot hámoztam meg, a magos részt nem kapartam ki, mert engem egyáltalán nem zavar. Feldaraboltam, majd rádobtam kevés olívaolajra, amin előtte kicsit megfuttattam 4 gerezd fokhagymát. Sóztam-borsoztam, majd főtt-főtt-főtt, időközben beledobtam egy csokornyi, cérnával összekötött zöldfűszert (bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, kevés zsálya), és egyszer-kétszer egy nagy merőkanállal leszűrtem a tetején összegyűlő hígabb, vizes részt, ezt boldogan megittuk. Amikor már jónak tűnt az állaga, egy jó nagy maréknyi bazsalikomot még beledaraboltam, a fűszercsokrot pedig kihalásztam. Ugyanúgy tettem el, mint ahogy a lekvárokat szoktam - forrón töltöttem üvegbe, fejreállítottam 5 percre, majd ment a száraz dunsztba. Természetesen nem tettem bele semmi tartósítószert.

Cukkinis paradicsomszósz: 

A fentihez nagyon hasonló módon készült, csak itt először egy nagy, lereszelt cukkinit dobtam a fokhagymás olajra, utána ment rá a feldarabolt paradicsom, úgy 3 kiló. Mivel nem nyomkodtam ki a cukkini levét, több idő kellett neki, hogy besűrűsödjön. Ebbe is került fűszercsokor, finom lett, valahogy a cukkini olyan bolognais állagot adott neki.

Mángoldos paradicsomszósz:

Ez a fő kedvencem, pedig ebből csak egy üvegnyi lett, tulajdonképpen az ebédre főzött mágoldos szószból mentettem meg, még mielőtt beletettem volna a tejszínt és a fetát. Először kevés fokhagymával olívaolajon megpároltam a mángoldot, majd mikor a szár-rész is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot. Amikor szósz-állaga lett, eltettem belőle egy üvegnyit, amit ugyanúgy fogok majd felhasználni, mint ami ebből is lett aznap ebédre: kis tejszín, kis feta vagy kecskesajt, és mehet a tésztára.

Csípős paradicsomos cukkini:

Ezt akkor fogjuk enni, amikor csak magamnak és a férjemnek kell főznöm (Regina ugyanis ovis lesz hétfőtől, tehát nem kell majd mindig az ő ízléséhez szabnom az ebédeket, Flóra meg majd kap valamit a mélyhűtőből ilyenkor:)). Kevés forró olívaolajra rányomtam úgy 3 gerezd fokhagymát, rászórtam egy kiskanálnyi chilit (sőt, tkp. pepperoncino, Olaszországból hoztam egy nagyobb zacskónyit évekkel ezelőtt), majd rövid kavargatás után hozzáadtam egy (szép nagy, de zsenge) felkockázott cukkinit, és egy kiló feldarabolt paradicsomot. Só-bors, szépen összepároltam, a végén ment bele egy maréknyi bazsalikom, majd üvegekbe töltöttem a szokásos módon. Ami nem fért az üvegbe, szuper vacsora lett hidegen, pirítóssal, szóval az is lehet, hogy ez nem tésztaszószként, hanem szendvicskrémként fogja végezni.

Csípős mentás cukkini:

Ez viszont határozottan szendvicsre való kence, ha jól tudom, Jamie Oliver recept., én Sajtkukacnál találtam. Tkp. pont úgy csináltam, ahogy le van írva nála, tehát megfuttattam az olívaolajon a fokhagymát és a chilit, rádobtam a feldarabolt cukkinit, majd amikor megpárolódott, hozzáadtam egy maréknyi mentát és a kevés lime levét. Annyi a különbség, hogy én pár kis üvegnyit el akartam tenni belőle, így a mentával is pároltam rövid ideig, ezután tettem üvegekbe. A maradék pillanatok alatt elfogyott, szuperfinom, egész biztos, hogy rá fogok szokni:)

Készült 3 üvegnyi aszalt paradicsom is (összesen úgy 4 kiló paradicsomból), amit zöldfűszeres-fokhagymás olívaoljba pakoltam, és bár több helyen azt olvastam, hogy hűtőben kell tartani, én megszavaztam neki, hogy eláll anélkül is, hisz ellepi az olaj, remélem, nem fogok csalódni. Pár napig kint volt a napos ablakpárkányon, kezd gyönyörű pirosas színe lenni az olajnak is, de hős vagyok, és még nem kóstolom meg:)

Variációk töltött cukkinire

Nem is értem, hogy nincs még a blogon töltött cukkini recept. Cukkiniszezonban - tehát júniustól szeptemberig, amíg terem a veteményesben - kéthétben egyszer biztosan terítékre kerül, általában vegetáriánus verzióban. Most nem pontos receptek fognak következni (nem tudok pontos mennyiségeket írni, ezt mindig kicsit máshogy, érzésre készítem), inkább egy összefoglaló arról hogy én hogyan csinálom általában. 

Szóval azzal kezdődik, hogy a veteményesben már előre kiszemelem a töltésre alkalmas példányokat - rejtélyes módon bizonyos cukkinik hosszúra nőnek, de vékonyak maradnak, mások pedig szép ducira nőnek - na ezek lesznek jók töltött cukkininek, ilyenkor már csak várnom kell, míg a kívánt méretet elérik, majd leszedem őket. Tegnapelőtt azt hiszem, a világ legviccesebb cukkinije került a kezembe, ez lett az egyik áldozat. Nem elég, hogy zöld-sárga keverék, de még iker és kifli alakú is. Íme:

Leszedtem mellé egy normális kinézetű példányt is, így összesen 4 fél cukkinit kellett megtöltenem, ezt a mennyiséget két napig ette a család. Kétféle tölteléket készítettem: a normális cukkinibe rizses, a viccesbe kuszkuszos töltelék került. A kuszkusz remekül működik mindenféle töltelékben (akár zsemlemorzsa helyett is, én a darált húsos töltelékbe, sőt fasírtba is ezt szoktam tenni). Általában paradicsomszószzal keverem, fetát vagy más erős ízű sajtot morzsolok bele (mióta termelői sajtokat veszek a helyi piacok valamelyikén, ezekkel készítem), és jó sok zöldfűszert teszek hozzá - nagyon szeretem a curry ízű görögszénát használni ehhez a fajta töltelékhez, de persze a bazsalikom, a szurokfű vagy bármi más is mehet bele. Ízlés szerint fokhagyma, só, bors, ha biztosra akarunk menni, hogy szépen összeáll majd a töltelék, akkor egy tojás (de anélkül is összeáll), és mehet is a kikapart cukkinibe. A mostani töltelékhez nem paradicsomszószt adtam, hanem felkockázott friss paradicsomot, így adtam hozzá egy tojást és egy doboznyi tejfölt is, lényeg, hogy nagyjából ugyanannyi legyen a nedves összetevő, amennyi a kuszkusz. A töltelék szépen megnő, kipúposodik a cukkiniből, de nem folyik szét. Köret sem kell hozzá feltétlenül, szuper fogás önmagában is.

A másik cukkinibe az előző napról maradt mángoldos rizottót (recept hamarosan) alakítottam át töltelékké. Adtam hozzá egy tojást, egy jó adag reszelt kecskesajtot, kevés szerecsendiót, és már mehetett is a cukkinibe - szerintem ezt bármilyen maradék rizottóval, sőt, bármilyen maradék gabonafélével megtehetjük, sajttal, zöldfűszerrel feldobva kiváló töltelék lesz belőlük. 200 fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve a cukkini vastagságától függően kb. 1 órát szoktam sütni. 

Szoktam persze hagyományos, darált húsos tölteléket is készíteni, jó sok zöldfűszerrel. Ez egy tavalyi darab:

Ez pedig egy még tavasszal, a cukkiniszezon előtt készült töltött tök, a fele húsos-kuszkuszos, a fele vega, paradicsomos-kuszkuszos töltelékkel:

Szóval töltsetek cukkinit, jó étvágyat:)

Cukkinijáték: összefoglaló és sorsolás:)

A nagyszabású cukkininijátékomra négyen jelentkeztek:) Nagyon köszönöm nekik, hogy felkeltette az érdeklődésüket a kertemben termő biocukkini, és hogy szuper recepteket küldtek, ki fogom próbálni valamennyit!

Lilla, a Megfőzlek gasztroblog írója egy különleges töltött cukkini receptjét küldte, darálthúsos-paradicsomos-besameles töltelékkel készítette el a cukkinibe töltött lasagnét.

Mági a Szeretetrehangoltan blogról egy cukkinis kenyérrel indult a játékon - most próbálgatjuk a kerti kemencét kenyér- és pizzasütéshez, így hamarosan ezt is ki fogom próbálni.

Böbe konyhájából egy cukkinis tócsni-recept érkezett a versenyre:

És végül, de nem utolsó sorban egy sütirecept is érkezett: Krinsz az ezmegaz blogról egy mentával, illetve levendulával feldobott cukkinis muffint küldött - nagyon jól hangzik, minél hamarabb szeretném kipróbálni.

És akkor tádádádámmm, Regina lányom közreműködésével ma megtörtént a sorsolás. A saját kalapjába tette a papírokat a 4 játékos nevével, majd csukott szemmel húzott:

A nyertes pedig:

Tehát a Regina keze Máginak hozott szerencsét, gratulálok! (csináltam egy csomó fotót, de vagy nem mosolyog, vagy a papírt tartja úgy, hogy még ennyi sem látszik, vagy grimaszol... - hiába, 3,5 éves:))

Mági nyereménye tehát egy jó adag cukkini az általa választott színben-méretben, egy általam készített levendulás-citromos sárgacukkinilekvár, egy másik meglepetés-lekvár, egy kis üveg saját mentaszörp, személyes átvétel esetén pedig még egy csokor színes mángold is.

Még egyszer köszönöm mind a négyeteknek, hogy játszottatok!

Júliusi befőzéseim: Mirabolán édesen és pikánsan, levendulás-citromos sárgacukkini, vaníliás-bazsalikomos őszibarack, levendulás sárgabarack

Szépen gyűlnek a kamrában a lekvárok, és ez nagyon jó érzés. Főleg akkor, ha saját termesztésű-gyűjtésű az alapanyag. Folyamatos időhiánnyal küzdök, Flóra mindig a lábam alatt mászkál vagy a ruhámat rángatva kéredzkedik fel az ölembe, de akkor is kellenek a lekvárok, akár félkézzel kavargatva, Flórát cipelve is. Megőrülnék a tudattól, hogy itt rohad a termés a fákon, én pedig boltban veszem a ki tudja hogyan készült lekvárokat vagy a méregdrága biót, szóval muszáj befőzni:) Ebben a hónapban egész szép az eredmény. Pontos recepteket nem tudok írni, de szerintem a lekvárfőzés nem is olyan téma, amihez lehetne: mindenki maga érzi, hogy mennyire édesnek, illetve ízesített lekvárok esetén mennyire fűszeresnek szeretné a végeredményt, van, aki a híg lekvárt szereti, mások egészen sűrűre főzik. Én egészen kevés cukrot használok (nyírfa- vagy nádcukrot, esetleg steviát), általában max. 10%-nyit, és még így is bőven elég édesnek találom a lekvárjaimat, de pl. az anyósom túl savanykásnak találta, amit megkóstolt. Idén először néhány lekvárhoz használtam dzsemfixet, de szívesebben használok agar-agart a sűrítéshez, és végülis az sem zavar, ha folyós a lekvár. Ami szerintem az egész befőzésben a a legeslegfontosabb: tűzforrón tegyük üvegbe a lekvárokat, rögtön zárjuk le, és legalább 5 percre állítsuk fejre az üvegeket. Amióta ezt a módszert követem (3 éve), a kevés cukor ellenére sem romlott meg egy lekvárom sem, tartósítószert soha nem használok. Szóval az ehavi lekvárjaim:

Mirabolán-lekvár:

A kertünkben van két kis mirabolán fa, amik idén egész szép termést hoztak, július elején értek be rajtuk az egyszerre édeskés és savanykás gyümölcsök (ezt a gyümölcsöt egyébként mindenki máshogy hívja, ha jól tudom, a mirabolán a pontos neve, de mi eddig ezt hívtuk ringlónak, és nemrég bónamentaként is hallottam emlegetni, nem beszélve a fosókaszilva jellegű elnevezésekről...). Két adagban főztem be, először egy gyönyörű színű, savanykás lekvár lett belőle - ehhez kevés víz és nádcukor hozzáadásával megfőztem, majd mikor kellően szétfőtt, átpasszíroztam egy nagy szűrőn, a kapott pürét tovább főzve kicsit besűrítettem, majd a bevált módszer szerint üvegekbe tettem. Kimondottan  savanykás az íze, ha agyoncukroztam volna, akkor sem tudtam volna elnyomni a savanyúságát. Kenyérre kenve édesszájúaknak nem jönne be, de én kimondottan szeretem az ilyen jellegű lekvárokat  süteményekbe, ahol jól jön a sok édes íz mellé kontrasztnak valami savanykás - szerintem pl. szuper lesz egy sima csokikrémes piskótába úgy, hogy a csokikrém alá kenek belőle egy vékony réteget.

Tkemali (grúz fűszeres mirabolán-szósz):

Akkor futottam bele ebbe az izgalmas receptbe, amikor a mirabolán különböző elnevezései után kutattam a neten. A grúzok nemzeti specialitása állítólag, főleg sült húsokhoz fogyasztják, és mivel ilyenkor gyakran szoktunk a kertben, parázson sütni, gondoltam, kipróbálom, biztos jó lesz majd a flekken mellé.Több receptet is átnéztem, de nem követtem egyet sem pontosan, azt tettem bele, ami volt itthon. Először a lekvárhoz hasonló módon jártam el, főztem, passzíroztam, majd tettem bele fokhagymát, gyömbért, csilit, koriandert, római köményt, kevés fahéjat és szegfűszeget, sót, borsot, extra szűz olívaolajat. Nagyon jó lett, egy adagot rögtön meg is ettünk a vacsorára sütött hús mellé. Jövőre a környék gazdátlan fáiról is le fogom szüretelni a termést, érdemes nagyobb adagban készíteni.

Vaníliás-bazsalikomos őszibaracklekvár:

A recept kb. annyi, mint a címe:) Bazsalikomleveleket tépkedtem a megpucolt-feldarabolt barackhoz, házi vaníliáscukrot adtam hozzá, kicsit főztem, kevés agar-agarral sűrítettem. Nagyon jó, nem túl fűszeres, de finoman érződik benne mind a két plusz aroma, érdemes kipróbálni.

Levendulás sárgabaracklekvár:

Kevés levendulaszirupot (saját ksézítésűt) öntöttem a barackokhoz, és pár száraz levendulát is belemorzsoltam. A lekvárt főzze mindenki úgy, ahogy szokta (én nem hámozom, alig cukrozom, botmixerrel pürésítem, kicsit sűrítem:)), majd morzsoljon bele kis levendulát, egészen új dimenziókba emeli a jól megszokott baraclekvárt.

Levendulás-citromos sárgacukkini-lekvár:

Először lereszeltem egy nagyra nőtt sárga cukkinit - természetesen saját termesztésűt - (óriási mérete ellenére nagyon zsenge volt, sem hámozni nem kellett, sem a magjait nem kellett kikaparni), majd egy másikat apró kockákra vágtam. (Mindkettő hülyeség volt, mert végül botmixerrel püréseítettem a lekvárt, szóval legközelebb csak durván fogom darabolni). Ehhez a szokásosnál valamivel több cukrot adtam (nád- és nyírfacukrot vegyesen, mondjuk 20 dekányit egy kilóhoz), öntöttem hozzá a házi levendulaszirupból, bár száraz levendulát belemorzsoltam, belecsavartam egy nagyon lédús citrom levét (a héját nem reszeltem bele, mert nem volt bio a citrom), főztem, amíg megpuhult. Nem találtam megfelelőnek az állagát, így inkább a pürésítés mellett döntöttem. Ment bele egy kis agar-agar, majd a szokásos módon üvegekbe tettem. Zöld cukkiniből is lehetne, de így sokkal szebb a színe, valahogy ettől lekvár-szerűbb a megjelenése. Ízre szuper, édes-savanykás-levendulás, különleges, fogok még készíteni biztosan. Pirítóssal szuper reggeli.

Cukkinivirágos-juhordás quiche az 50. jubileumi VKF!-re

Amikor elolvastam az 50. VKF! kiírását, két dolgot tudtam rögtön: hogy cukkinivirágot fogok használni (hisz sárgállik tőle a veteményes már hetek óta), és hogy minél nagyobb arányban saját, illetve helyi, termelői alapanyagokból szeretnék főzni. Kecskesajtot képzeltem el a cukkinivirághoz, és valamilyen focaccia-szerűségen gondolkoztam (pl. ilyesmin, kecskesajttal felturbózva) A nagymarosi piacon szerettem volna tegnap beszerezni az alapanyagokat, de nem mertem bevállalni a kompozást a kiscsajokkal esős időben. Szerencsére egy ideje a szomszédos Tahitótfaluban is működik egy mini termelői piac szombatonként (8-10 árus van összesen, de minden ilyen kezdeményezésnek nagyon örülök, és minden fillérnek, amit nem multicégeknek, hanem helyi kistermelőknek adhatok). Szóval erre a kis piacra mentem le végül tegnap délelőtt, és az egyik árusnál a kecskesajtok mellett juhordát találtam. A kecskeorda nagy kedvencem egy ideje, de ilyen juhtejből készült ordát (apám szerint ez AZ orda) eddig csak Erdélyben láttam. Vettem hát 20 dekát, és gondolkodni kezdtem, hogyan variáljam össze a cukkinivirággal. Eszembe jutott, hogy Corsicán a nászutunkon ettünk isteni finom juhordával készült édes péksüteményeket, és aztán, ha már francia területnél tartunk, beugrott a quiche ötlete. A másik szuper dolog, amit a piacon találtam (és így még egy alapanyagot le tudtam cserélni helyi kisvállalkozótól származóra), a szintén közeli Szigetszentmiklóson működő Szabó Malom lisztjei. Olyan liszteket is árulnak, amilyeneket egyébként nehéz találni (BL 80, BL 112-es pl.), és ráadásul a több generáció óta családi vállakozásként működő malom tulajdonosa maga árulta a termékeit, és készségesen adott tanácsokat a felhasználásukat illetően (még kis receptfüzetet is adott a lisztek mellé, szuper kenyérreceptekkel). Így a quiche-t a BL 112-es félfehér kenyérlisztliszttel készítettem, nagyon finom, omlós, de mégsem morzsálódó, gyönyörűen vágható tésztát kaptam. 

Hozzávalók:

A tésztához: 25 deka liszt (nálam LB 112-es félfehér kenyérliszt, de lehet sima és tk. vegyesen), 10 deka vaj, egy tojás, egy evőkanál olívaolaj

A töltelékhez: 20 dkg juhorda (biztosan működik másféle ordával, sőt ricottával is, de úgy a jellegzetes juh-íz hiányozni fog belőle), 2 dl tejszín, 2 tojás, 2-3 ág kakukkfű, szerecsendió, só, bors

A feltéthez: 8 cukkinivirág, 2-3 kisebb sárga cukkini, 3 kis fej lilahagyma (nagyon kicsi, diónyi saját hagymák voltak)

A tésztához a lisztet és a feldarabolt hideg vajat az aprítóba tettem, és néhány másodperc alatt morzsássá kevertem. Ezután hozzáadtam a tojást és az olívaolajat, és gyorsan összedolgoztam a tésztát (ha nem áll össze, lehet egy-két evőkanál hideg vizet is adni hozzá, nekem most tökéletesen összeállt anélkül), majd folpackba csomagolva a hűtőle tettem egy órára. Ezalatt elkészítettem a tölteléket: az ordát összekevertem a két tojással és a tejszínnel, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem bele (ez nagyon jól kiemelte az orda ízét!), és belemorzsoltam 3 ág kakukkfüvet. A cukkinivirágoknak kiszedtem a bibéjét. majd jól megmostam (szeretnek különféle kis bogarak beleköltözni), lecsepegtettem. A cukkiniket és a hagymákat vékony karikákra vágtam. Egy óra elteltével kivettem a hűtőből a tésztát, vékonyra kinyújtottam, és a kikent piteformába igazgattam úgy, hogy pereme is legyen. Beleöntöttem az ordás krémet, rápakoltam a cukkini- és hagymakarikákat (egy részüket kicsit belenyomkodtam, egy részüket a tetején hagytam), majd elhelyeztem rajta a nyolc virágot, és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Melegen, langyosan és hidegen is finom (bár ezt az állapotot csak egy-két szelet élte meg:)).

A végeredménnyel igazán meg vagyok elégedve, és mindenki más is, aki kóstolta. Fantasztikusan finom, lágy állaga lett a juhordás-tojásos-tejszínes tölteléknek, nagyon jól illik hozzá a sárga cukkini és a cukkinivirág, és ráadásul szinte száz százalékban sikerült elérnem, hogy saját és helyi alapanyagokat használjak: a cukkini, a hagyma és a kakukkfű saját, a lisztet és az ordát a termelői piacon vettem, a tojást a szintén szomszédos Kisorosziból, háztól kapjuk. Egyedül a vaj és a tejszín nem termelői, ezeket sajnos nem kaptam a piacon, de remélem, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy ezeket is helyi termelőktől szerezzem be. 

Mángoldos krémsajt-mártogatós sárga cukkinivel

Mángold és cukkini, meg még néhány zöldfűszer a kertből... Szinte minden nap szerepelnek az étrendünkben, és még mindig nem unjuk. Ezek teremnek a legszebben, legbővebben, és én boldogan variálom a végtelenségig a saját zöldségeket, baromira élvezem, hogy alig kell zöldséget vennünk. Ez a mártogatós vacsorára készült, de előételnek vagy partikra is szuper lehet. 

Ha eljutok a nagymarosi piacra, mindig veszek egy jó adag házi tejfölt, joghurtot krémsajtkészítés céljából. Most is így volt, egy szűrőre tett konyharuhában szépen lecsöpögtettem a tejfölt és a joghurtot, másnapra isteni finom, sűrű krémsajtot kaptam. Szokás szerint zöldfűszerekkel akartam kikeverni, aztán megláttam a délután megpárolt mángoldot, amit le akartam fagyasztani télire. A kakukkfű és a bazsalikom mellé így egy jó maréknyi puhára párolt mángoldot is tettem a krémsajtba, majd aprítóban pürésítettem. Került bele még egy fél maréknyi legújabb felfedezettemből, a kövér porcsinból is -mostanáig kigyomláltam és a komposztra dobtam, de mióta megtudtam, hogy az egyik legegészségesebb növény, gondosan karókat tűztem a veteményesben talált példányok mellé, hogy még véletlenül se nézzük gyomnak, és boldogan teszem mindenbe, amibe csak lehet:). Hogy a mindennnapi cukkini-adagom is meglegyen, leszedtem 2-3 kisebb, arasznyi sárga cukkinit (ilyenkor még egészen zsenge, héjastul-magostul eszem nyersen minden nap salátákba vagy szendvics mellé), hasábokra vágtam, ezt mártogattam a mágoldos krémsajtba. 

Aki meg szeretné kóstolni a veteményesemben termett cukkinit, jelentkezzen a cukkinijátékra:)

CUKKINIJÁTÉK - nyerj cukkinit és lekvárokat a Naspolyakonyhából!

Kilószámra ontja a veteményes a cukkinit, és a patisszon is kezd felzárkózni mellé, kezdem nem győzni az iramot. Már írtam többször, hogy nagyon hálás, végtelen sokféleképpen variálható zöldségnek tartom a cukkinit, esszük is 2-3 naponta, rengeteg receptet kipróbáltam-kikisérleteztem már. Az utóbbi hetekben mégis azt vettem észre, hogy rögzült 3-4 féle kedvenc elkészítési mód, és kicsit megcsappant bennem a kisérletezési kedv. Szóval azt gondoltam, hirdetek egy cukkinis játékot. Cukkinis és patisszonos recepteket várnék (lehetőleg nem a legelterjedtebb fogásokat, mint pl. a rántott patisszon), lehet leves, főétel, sütemény vagy bármi, de azt szeretném, ha új recept lenne, tehát nem a régebbi receptjeitek közül válogatnátok, egyszerűen csak azért, mert rengeteg gasztroblog rengeteg cukkinis receptjét végigböngésztem már. Nem kell vegetáriánus legyen az elkészült fogás, de lehetőleg domináljon benne a cukkini/patiszon. Aki szeretne részt venni, küldjön nekem július 31-ig egy (vagy több) receptet és az étel fotóját (akinek van blogja, természetesen linket is). A recepteket-linkeket ki fogom tenni a blogomra, és Regina segítségével kisorsolom majd a nyertest. A nyeremény természetesen egy jó adag cukkini és patisszon lesz, a termés aktuális állása szerint választhatóan sárga vagy zöld, kisebb, salátának való vagy nagyobb, tölteni való (előre persze nem tudom, hogy fog állni a veteményes 2 hét múlva, de remélem, lesz bőven miből választani), valamint egy üveg levendulás-citromos cukkinilekvár, egy másik, általam eltett lekvár, és egy kis üveg menta- vagy citromfűszörp (és akár még egy szép csokor színes mángold is, de ez csak személyes átvétel esetén, a postázát nem hinném, hogy jól bírja). A veteményesemben semmiféle műtrágyát, permetezőszert nem használok és nem is használtam soha (és a közelben sem senki), forgalmas úttól messze van a veteményes, így minden teljesen bio.

Szóval a játék feltételei:
- legyél a blog rendszeres olvasója
- írj ide egy kommentet, hogy részt szeretnél venni
- küldd el a receptet fényképpel vagy linkkel július 31-ig a peterfy.sarolt@t-online.hu címre

Közel ültettem egymáshoz a kétféle cukkinit, így a zöld és a sárga fajták
vadházasságából ilyen izgalmas egyedek jönnek létre:)

Hideg joghurtos-mentás cukkinikrémleves

A legnagyobb nyári kedvenc, már tavaly óta. A veteményes ontja a cukkiniket, döbbenetes, hogy mennyire kevés energiabefektetéssel milyen rengeteg cukkini terem. Tavaly nyáron is legalább heti háromszor volt valamilyen formában cukkini az ebéd, és úgy tűnik, ez idén sem lesz másként. Szerencsére végtelen sokféleképpen variálható zöldség, ezerféle leves, töltött, grillezett, párolt, rakott stb. étel készíthető belőle, így tulajdonképpen megunhatatlan, sőt, kimondottan inspiráló, kísérletezésre csábító. Ez a leves viszont abszolút befutó, kánikulában 3-4 naponta biztosan ezt esszük (tavaly még nem, de idén már szerencsére Regina is szereti). Variálható ez is többféleképpen, több vagy kevesebb joghurttal, esetleg plusz tejszínnel, a menta mellé még bazsalikommal vagy citromfűvel - mindenképp zseniális, és szerintem nagy melegben üdítőbb az édes gyümölcsleveseknél. 

Hozzávalók (4-6 adag): 

4-5 közepes cukkini, 2 pohár joghurt, só, bors, egy maréknyi mentalevél

A cukkinit feldarabolom (meghámozni nem szükséges, csak ha nagyon kemény a héja), felöntöm annyi forrásvízzel, amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm. Hozzáadom a joghurtot, a mentát, és botmixerrel pürésítem, majd sózom- borsozom. Nem kell túlfűszerezni, jobb, ha a cukkini saját íze, a joghurt savanykássága és a menta aromája érvényesül. Kimondottan nem szeretem alaplével készíteni (a meleg cukkinikrémleveshez tökéletes, de ezt a változatot jobban szeretem úgy, ha ez a nem túl sokfajta, tiszta íz dominál). Fel lehet dobni belemorzsolt-beledarabolt (vagy akár beleturmixolt) feta sajttal, de tényleg nem érdemes túlvariálni, ez így a legfinomabb. Jéghidegre hűtve fogyasszuk!

Ez még tavaly készült Regináról, amint a frissen szedett cukkiniket csodálja

A receptet (illetve csak a nevét, ami rögtön megihletett:)) még tavaly láttam valahol a neten, fogalmam sincs, hol, így nem tudok forrást megjelölni. Ha valaki tudja, honnan származik az eredeti recept, kérem, szóljon!

Kerti rizottó

Pár hete készült már ez a rögtönzött ebéd, most jöttem rá, hogy még nem tettem fel a receptjét. Egyelnem kellett a veteményesben a répákat és az édesköményt, de nem volt szívem nem felhasználni a cuki kis színes répákat és a zsenge, ropogós édeskömény-kezdeményeket (sajnos az édeskömény-termesztés azóta kudarcba fulladt, ma dobtam az egészet a komposztba, a nagy szárazságban nem fejlesztett gumót, a szára fás és száraz lett, és a nagyrésze fel is magzott, újraültettem egy adagot, hátha még őszig lesz belőle valami). Miközben egyeltem, Regina felfedezte, hogy pár sárga cukkini is van már (azóta hihetetlen mennyiségben teremnek, el fogom árasztani a blogot cukkinis receptekkel:)), és nem tudott ellenállni a csábításnak, leszedett két kis cukkinit és egy virágot. Szedtünk egy kisebb csokornyi színes mángoldot is, meg egy-két fej lila újhagymát is kihúztunk. Mondtam neki, hogy akkor ez lesz a jó kertészek jutalma, a frissen leszedett zödségekből lesz az ebéd, ő meg nagyon lelkesen állította, hogy ő már minden zöldséget szeret, és meg is fogja enni. Sokszor megfigyeltem már, hogy sokkal szívesebben eszi az olyan zöldséget, aminek a termesztésében is részt vesz, de igazából nem mertem remélni, hogy tényleg meg fogja enni ezt a csupa zöldséges ételt. Ehhez képest még repetát is kért, és azóta is simán eszi a mángoldot meg a cukkinit, sőt, ma, amikor kihúzkodtuk a felmagzott édesköményeket, a kishúgával együtt boldogan rágcsált el néhány zsengébb édesköményszárat. Szóval ez a veteményes egyik fő haszna (azon kívül persze, hogy szinte alig kell zöldségeshez járni), Regina megszerette a zöldségeket:) A rizottó pedig tényleg szuper lett, pedig szentségtörő módon az előző napról maradt, kész rizzsel készítettem. Érződött benne az alapanyagok frissessége, a szemet gyönyörködtető színekről nem is beszélve.

Hozzávalók (2 főre):

2 kis cukkini (+ 1 cukkinivirág), egy marék apró répa (vagy egy nagyobb új sárgarépa), 1 fej új lilahagyma, édeskömény (nálam egy csokornyi egyelt édeskömény-kezdemény mindenestül, a gyökerével együtt, megfelel egy negyednyi édesköménygumónak kb.), 4-5 színes mángold szára (a leveleket külön használtam fel), 2-3 paradicsom (ez az egy, ami még nem saját, de már alakul az is:)), egy nagy bögrényi maradék főtt rizs, extra szűz olívaolaj, vaj, fél citrom leve, só, bors

A zöldségeket apróra daraboltam (nagyon apróra, megfigyeltem, hogy így sokkal jobban megeszi Regina). A hagymát, a cukkinit, a mándolgszárat és az édesköményt vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdtem, sóztam, borsoztam (elég bőségesen), kevés vizet öntöttem rá, rácsavartam fél citrom levét, majd lefedve puhára pároltam. Mikor minden zöldség megpuhult, hozzáadtam a meghámozott és kockákra vágott paradicsomot és a felvagdosott cukkinivirágot, 1-2 percig még pároltam, majd belekevertem a főtt rizst. Hozzáadtam egy diónyi vajat, hogy krémes legyen, kicsit még sóztam-borsoztam, majd Reginával ketten megettük az egészet, és közben arról beszélgettünk, milyen jó dolog a saját veteményes:)