Akácvirágos limonádé

Erős túlzás lenne receptnek nevezni, de azért leírom, hátha valakinek pont ez adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megkóstolja az akácvirágot. Annyi az egész, hogy egy sima limonádéba (nálam most kevés nyírfacukorból és friss citromból, de lehetne persze akácmézzel is, vagy ki ahogy szokta) beleteszünk jó sok akácvirágot, és állni hagyjuk, minimum egy órát. Minél többet áll, annál finomabb, de egy óra után már érződik az akác elképesztő íze-illata, szinte parfümösen erős illatú, különleges italt kapunk. Így, frissen a legjobb, próbálkoztam az elmúlt években az akácszörppel is, de az az igazság, hogy a frissen áztatott virágok zamatát nem tudja visszaadni. 

Fontos: az akácnak csak a virága ehető, egyéb részei méreganyagot tartalmaznak. Szár, levél ne kerüljön az italba! A lila akác nem ehető!

A május az egyik legjobb hónap: holnap bundás akácvirágot sütök, meg talán bodzát is, ha kinyílnak végre itt a völgyben (érdemes az akácot és a bodzát minden ilyenkor sütött sütibe is beletenni - clafoutisba vagy bármi egyébbe, csak jót tehet). Már legalább két hete ehetem minden vacsorára a veteményesben növő salátáimat, a borsó virágzik, szépen nőnek a cukkini-palánták. Kezd érni az eper (sajnos nem a kertemben, de akkor is:)). És akár minden nap ehet az ember spárgát. Szóval éljen a május, élvezzétek ki minden ízét-illatát:)

Tavaly ezeket főztem akácvirágból:
http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/05/akaclekvar-haromfelekeppen-almas.html

Akáclekvár háromféleképpen: almás akáclekvár, citromos-kardamomos akáclekvár és akáczselé

Tavaly csak szörpöt készítettem akácból (és palacsintatésztában sütve ettem belőle igencsak sokat:)), az utóbbi időben viszont annyit olvastam akáclekvárról, hogy mindenképp ki akartam próbálni, úgyis épp elfogyott a tavalyi lekvár-adag, lehangoló látvány az üres kamrapolc. A völgyünkben nagyon magasan vannak az akácvirágok, így felmentünk a férjemmel és a lányokkal a Mogyoróhegyre, ahol fél óra alatt igen szép mennyiséget sikerült szednünk. 

Az almás verziót elsősorban palacsintához, krémekhez, pudingokhoz tudom elképzelni, a pikánsabb kardamomos változatot pl. kekszek, sütemények töltelékeként, a zselét szintén kekszre kanalazva, tea mellé mondjuk, vagy fagyira... majd kiderül, melyik hogyan válik be leginkább:)

Almás akáclekvár:

Ez volt az első verzió. A virágokat lehúzkodtam a szárról, de a kis zöld kelyheket nem szedtem le, a két kislány mellett ez képtelenség lett volna, így viszont pár perc alatt elkészültem. Úgy 4 liternyi virágra öntöttem másfél liter vizet, kb. 20 dkg nyírfacukrot adtam hozzá, és beletettem 4 almát apró kockákra vágva, majd elkezdtem alacsony lángon főzni. Kb. 1 óra főzés után dzsemfix-szel sűrítettem (volna, de nem igazán sűrűsödött be), forrón üvegekbe töltöttem, rövid ideig fejreállítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. 10 kisebb üvegnyi lett belőle.

Citromos-kardamomos akáclekvár:

Ugyancsak 4 liternyi virág, másfél liter víz és 20 dkg nyírfacukor volt az alap. Belenyomtam egy kezeletlen héjú citrom levét, majd nagyobb darabokban a citrom héját is belevágtam, őrölt kardamomot (úgy egy teáskanálnyit) egy tasak bourbon vaníliáscukrot adtam hozzá és kb. 2  órán át főztem alacsony lángon.  Ezután kihalásztam a citromhéj-darabokat és leturmixoltam a lekvárt (ez előzőnél homogénebb állagot szerettem volna), majd egész apró kockákra vágva visszatettem a cirtomhéjat. Ezt a verziót agar-agarral sűrítettem, ez sokkal jobban bevált, 2 teáskanálnyitól gyönyörűen bezselésedett a lekvár (a dunsztból még langyosan vettem ki egy nap után, ekkor még folyt, de mire kihűlt, teljesen jó lett az állaga). 8 kisebb üveg telt meg. 

Akáczselé:

Ez sokkal kisebb adag lett, úgy másfél liternyi virághoz adtam bő fél liter vizet. Ebbe csak kevés citromlé és pár evőkanálnyi nyírfacukor került, fél órát főztem, leszűrtem, majd agar-agarral zselésítettem. 4 bébiételes üveg telt meg vele.