Újkrumpli és zöldspárga zöldsalátával, eperrel, bresaolával - avagy egy tányéron a május ízei

Ez a hideg-meleg saláta igazi tobzódás a májusi ízekben. Alapvetően vegetáriánus fogás lett volna, de aztán belebotlottam a Culinarisban ebbe a csodás bresaolába féláron - még így sem mondom azt, hogy megfizethető, de nagyritkán azért belefér. A lányok le voltak tőle nyűgözve (mármint a bresaolától meg még a krumplitól, a salátától csak mi, felnőttek...). 

Arányokat nem írok, hiszen mindenki kedvére állította össze a saját adagját a különféle hozzávalókból. Az újkumplit kicsit ledörzsöltem, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, durva szemű Himalája-sóval, pár csepp citromlével, jól összeforgattam, majd 220 fokon bő fél óra alatt megsütöttem. Ezalatt grillserpenyőben megsütöttem a spárgákat (a zöldet én nem szoktam hámozni, csak letöröm a fás végüket) kevés olívaolajon, sóval és balzsamecettel nyakonöntve. A saláta már mind a saját veteményesemből van, minden nap eszem, zöldturmixnak pedig még a lányok is isszák:) Összekeverve vetettem mindenféle salátamagot, így csak tépni kell egy-két maroknyit, és kész. Apró spenót- és sóskalevelek, zsenge céklalevél, rucola és zsázsa is van benne, szóval kész ízorgia. A jól megmosott salátát a szokásos, legegyszerűbb módom ízesítettem - bonyolult dresszingeket csak nagyritkán készítek, általában maradok a jól bevált extra szűz olívaolaj + balzsamecet/citromlé + só, bors kombinációnál. Dobtam rá pár szem epret, hogy az édességével, frissességével feldobja az ízeket. A tányéron a salátára tettem pár szelet hajszálvékony bresaolát (ami ugye az olaszok szárított marhasonkája, nagyon alacsony zsírtartalommal és isteni ízzel), mellé tettem a grillezett spárgát és az puhára sült újkumlikat, majd az egész kapott még egy löttyintésnyi olívaolajat. Számomra ilyen egy tökéletes májusi ebéd:)

Újra vadsaláta - mert csakazértis tavasz van:)

Nagyon elhanyagoltam a blogot - sok más munkám van, és egyszerűen nem jut rá időm-energiám, pedig időnként azért főzök jókat, néha még le is fotózom, már ha lehet ezt a minőséget fotózásnak nevezni:( Ha egyszer kitavaszodik végre, talán több kedvem, elszántságom lesz ehhez is, is feltöltögetem lassan a sok elmaradt receptet. Viszont - bár mi még nem igazán érezzük sajnos - csodálatos módon a természet pontosan tudja, hogy tavasz van. Mindig elámulok azon, hogy hogyan képes a hűtőszekrényben kicsírázni tavaszra az egész télen át ott tárolt fokhagyma - néhány ott felejtett kis pasztinák (saját!, ősszel szedtem ki a földből) még kis leveleket is hajtott. Megható, lenyűgöző. Szóval, ha az ember képes legyőzni a hűvös, borús idő iránti ellenszenvét, és mégis kimegy a természetbe, azt látja, hogy a domboldal kék az ibolyától, hogy mindenhol kis, vöröseszöld zsenge csalánok hajtanak ki a földből, hogy a patakpart tele van salátaboglárkával (amit mi csak csengősalátának hívunk), az egész télen át zöldellő tyúkhúr már csak ráadás. Találhatunk még turbolyát, medvehagymát is (ez felénk sajnos nincs), vadsnidlinget (eredeti nevén kígyóhagyma, ha jól tudom), zsenge pitypangleveleket - tehát tényleg tavasz van, csak még nehéz észrevenni, kellene hozzá úgy 15-20 fok és napsütés...

Ezt a salátát már kb. két hete ettem vacsorára - az első idei vad- (félvad-)salátám volt, amit remélem, még nagyon sok követ majd. Salátaboglárkát, tyúkhúrt, pitypangleveleket, vadsidlinget szedtem a kertben és a patakparton, és néhány ibolyát. A veteményes felásatlan részén a tavaly ültetett endivia rossa salátám szép kis bordó leveleket hajtott a hó alatt, ezeket is leszedegettem. Este aztán összekevertem az egészet egy maréknyi rucolával (sajnos ez még bolti), a lányok maradék rántottájával, fél avokádóval és pirított rozskenyér-kockákkal.  Kevés só, frissen őrölt bors, finom olívaolaj és kis balzsamecet kell csak rá, és az ember egészen elhiszi, hogy tavasz van. 

A szervezetünknek ilyenkor kell talán a legtöbb vitamin, ne hagyjuk ki az étrendünkből a friss, vadon termő zöldeket. Vegyszermentes, vitamindús, finom, ingyen van, és jó érzés gyűjteni és megenni is - ha lehetőségünk van tiszta helyről begyűjteni a vadnövényeket, tényleg nem érdemes a zacskós salátákra pénzt költeni. És még finom is:)

Ibolyák a kertben - Regina fényképezte:))

Tulipánok a hóban - remélem, ez volt az utolsó....

Fehér-sárga sültzöldségsaláta fehér és sárga céklából, karalábéból és fehérrépából sültfokhagyma-mártással a 49. VKF!-re

Amikor megláttam Noéminél a 49. VKF! kiírását, egyből arra gondoltam, hogy a veteményesemben növekedő albínó céklákat fogom felhasználni - reméltem, hogy a határidőig használható méretűre nőnek -, a plusz egy szín pedig a  gyönyörű, napsárga sárga cékla lesz. Fehércékla-krémlevest képzeltem el, sárgacékla-chipsszel a tetején. Ma reggel (ugye az eredeti határidő ma járt volna le) felmentem a veteményesbe a céklákért, de csalódva tapasztaltam, hogy egyelőre a nagyobb példányok is csupán diónyi méretűek - rögtön láttam, hogy ebből nem lesz krémleves, újra kell gondolnom a terveimet. Végülis kiszedtem három fehér és három sárga céklát, majd bementem a kamrába egyéb fehér dolgokat keresni, gondoltam, majd csak megjön az ihlet:) Találtam karalábét, fehérrépát és friss fokhagymát, és elkezdtem gondolkodni - ez lett belőle, és tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon finom, gazdag ízvilágú saláta lett, a  sütés a legtöbb zöldséggel csodákat tesz, és ez most is bejött. Céklát gyakran készítek sütve, de a karalábét és a fehérrépát most készítettem először így. A sütés kihangsúlyozta az édeskés ízüket, krémesen puha lett az állaguk (de mégsem olyan, mint amikor túlfőnek a zöldségek), és a zöldségek mellett sütött friss fokhagymából készült krémes citromos mártás remekül kiegészítette ezt az édeskés ízvilágot. Díszítésnek, hogy a kevés sárga cékla mellett máshogyan is megjelenjen a sárga szín, a szintén saját veteményesemben termett cukkini virágát és a kertben szedett, ehető körömvirágszirmokat használtam. Szerencsére csak ezután vettem észre, hogy Noémi meghosszabbította a határidőt, egyáltalán nem bánom, hogy egyéb alapanyag híján abból főztem, amit a veteményes és a kamra adott:) 

Hozzávalók (1-2 adag):

3-3 kisebb, zsenge fehér és sárga cékla, 1 zsenge karalábé, 1 szál fehérrépa, 1 nagy fej friss fokhagyma, 5-6 zsályalevél, fél citrom, extra szűz olívaolaj, só, 1 cukkinivirág, 1 körömvirág szirmai

A jól megmosott fehér céklákat, a meghámozott, felnegyedelt karalábét, a megtisztított fehérrépát és az egész fej új fokhagymát (aminek a végét levágtam, hogy később ki lehessen nyomni a héjból a megpuhult gerezdeket) egy nagyobb darab alufóliára tettem, megsóztam, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, rádobáltam a zsályaleveleket, majd becsomagoltam az alufóliába. A sárga céklákat (szintén sóval, olajjal és zsályalevéllel) külön csomagba tettem, hogy intenzív sárga színük ne színezze meg a többi zöldséget. A 200 fokos sütőben egy bő órán át sültek a csomagok (az apró, zsenge cékláknak kevesebb is elég lett volna, de a karalábénak kellett ennyi, hogy megpuhuljon). Amikor átsültek, lehúztam a céklák héját, az összes zöldséget feldaraboltam, elrendeztem a tányéron. A fokhagymagerezdeket kinyomkodtam a héjból,  néhányat (amik szépen egyben maradtak) egyben tettem a zöldségek mellé, a másik felét pedig villával összenyomkodtam, és ebből készítettem el a mártást a salátához. A pürésített fokhagymához hozzáöntöttem az aolufóliacsomagban maradt, zsályaaromájú, olajos szaftot, belecsavartam fél citrom levét, adtam hozzá még egy kis olívaolajat és sót. A cukkinivirágot jól megmostam (hangyák és egyéb kis fekete bogárkák előszeretettel költöznek bele), kiszedtem a bibéjét, és a zöldséghalom közepébe tettem. A bibe helyére öntöttem a fokhagymás mártás felét, a másik felét pedig a zöldségekre és köréjük pöttyöztem, végül körömvirágszirmokkal díszítettem a kész salátát.

Rozmaringos-parmezános almasaláta

Pár napja ettem vacsorára ezt a pikáns almasalátát. Mivel a tavasz beköszöntével egyre többet vagyok Visegrádon, a budapesti háztartásom kevésbé felszerelt, nem volt otthon semmi friss zöldség, én pedig a változatosság kedvéért most is valami salátaféleséget kívántam vacsorára. Volt pár finom bioalma, volt egy szép tő friss rozmaring, amit azért vettem, hogy majd Visegrádon kiültessem a kertbe, és volt egy parmezánnak nevezett sajt, amit aznap vettem a Spárban - nem Parmigiano Reggiano DOP, hanem valami azt utánzó olasz sajt, amit a boltban remek üzleti érzékkel parmezánként hirdettek kb. 3500 ft/kg-ért  (az olasz nevében nem szerepelt persze a parmigiano szó) - vettem belőle egy kis darabot, ennyiért nem lehetett otthagyni (nem volt rossz egyébként). Gondolatban gyorsan össze is raktam ezt a salátát: az alma-sajt jól bevált párosítás, az alma-rozmaring szintén, a parmezán-rozmaring páros se rossz, gondoltam, csak jó lehet a végeredmény - és tényleg baromi jó lett. Hozzáképzeltem egy pohár finom hideg rozét -sajnos ez nem volt otthon (és ha lett volna, se nagyon ihattam volna belőle a kicsi miatt), de szerintem egy fél pohárnyira biztosan elzüllöttem volna, ha van, szinte kiabált a borért ez a saláta:)

Ja, és egy "szolgálati közlemény": a gasztro.blog.hu gyűjtőoldal leállt, de van helyette új, gasztro-blogok.blogspot.com/ , itt megtalálhatjátok a gasztroblogok legfrissebb receptjeit!

Hozzávalók (egy adaghoz):

1 nagy alma, 2-3 deka parmezán, friss rozmaring, fél citrom leve, 1 tk. méz, 1 ek. rozmaringos szőlőmagolaj (olasz, az Aldiban lehet kapni, nagyon finom)

Az almát meghámoztam, kockákra vágtam, ráforgácsoltam a sajtot, vágtam rá friss rozmaringot, majd összekevertem a mézzel, a citromlével és a szőlőmagolajjal. 

Csirkesaláta Meyer citrommal, újhagymával és vadon termő zöldekkel

Bár nem vagyok vegetáriánus, sokkal többször készítek zöldséges ételeket, mint húsosakat - ez a blogon is látszik. Egyrészt azért, mert nem vagyok nagy húsevő és imádom a zöldségeket, másrészt azért, mert nehéz megbízható, jó minőségű húshoz jutni. Az egyetlen húsfajta, amit viszonylag gyakran veszek, a nagyobb supermarketekben kapható tanyasi csirke. Ebből általában tartok a mélyhűtőben is, és 2-3 hetente sütök sültcsirkét. Ilyenkor másnap a maradék csirkehúst valamilyen salátához használom fel (és, mióta láttam a River Cottage-ban, hogy sültcsirke csontjából alaplét kell főzni, igyekszem azt sem a kukába dobni). Most, hogy naponta szedem a salátaboglárkát és egyéb tavaszi vadon termő zöldeket, egyértelmű volt, hogy ezekkel készítem a húsos salátát. És mivelfel fedeztük, hogy a visegrádi zöldségesnél a sima citromok közé keverve van Meyer citrom, abból is került a salátába - nagyon jól kiegészítette a sülthús, a zöldek és az újhagyma ízét. Szokás szerint a salátaöntetet nem variáltam túl, nekem alapvetően jó minőségű extra szűz olívaolajon kívül semmi más nem kell a salátákra :) Mivel kb. 5 percem volt az egész elkészítésére, az is úgy, hogy a fél kezemben volt Flóra, most nem pirítottam át a csontról lefejtett húst - egyébként így szoktam, kicsit megpirítom és esetleg még egyszer fűszerezem a húst, majd melegen adom a salátához -, és persze a citromot sem filéztem ki, ahogy illene, akinek nincs csecsemő a kezében főzés közben, filézze ki, úgy biztos még finomabb:)

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, ez most egyszemélyes adag lett, kb. 2 maréknyi zöld, 2 szál újhagyma és fél citrom került bele):

Maradék sültcsirke, Meyer citrom, salátaboglárka, tyúkhúr, pitypanglevél (vagy bármilyen zöldsaláta), újhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A sültcsirkéről lefejtjük és kisebb darabokra vágjuk vagy tépkedjük a maradék húst. Összeforgatjuk a húst a zöldekkel, hozzáadjuk a fél gerezdekre vágott citromot és az apróra vágott újhagymát, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, megesszük:)

Vajban párolt csalán és salátaboglárka fokhagymával, citrommal

Amióta megjelent a friss csalán és salátaboglárka, gyakran megyünk le Reginával a patakpartra szedni néhány maréknyit - a csalánt persze csak én szedem kesztyűvel, de keresgélni ő is segít. Egészen kicsi kora óta tanítgatom neki, hogy melyik növény melyik, másfél évesen simán ki lehetett küldeni a veteményesbe egy kis petrezselyemért vagy tárkonyért, a leveléről is felismeri a fekete nadálytőt vagy a csormolyát, tavaly egy balatoni nyaraláskor ő vett észre egy nagy tő citromfüvet, amiből rögtön teát is főztünk, a Mesterségek Ünnepén pedig rucolát talált a Várban. Megenni persze nem hajlandó semmi salátaszerű dolgot, de bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azáltal, hogy nem csak a boltok polcain találkozik zöldségekkel vagy fűszernövényekkel, hanem maga is aktívan részt vesz a termesztésük-begyűjtésük folyamatában, egészségesen és tudatosan táplálkozó, természetszerető felnőtt válik majd belőle.

Szóval ma is szedtünk pár marék apró, friss csalánt és salátaboglárkát, és bátran mondhatom, hogy nagyon finom fogás készült belőle. Fogyasztható köretként, pl. grillezett húsokhoz, pirítóssal meleg salátaként (esetleg egy kis sajttal feldobva), vagy főzelékként akár. Az biztos, hogy én holnap is szedek egy újabb adagot, és megint ez lesz az ebédem.

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, a képen látható mennyiségből lett egy tányérnyi):

pár marék friss csalán és salátaboglárka, vaj, extra szűz olívaolaj, fokhagyma, só, citrom

A jól megmosott csalánt és salátaboglárkát vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük egy serpenyőben, kevés vizet (kb. fél deci) öntünk hozzá, sózzuk, belenyomunk/beleaprítunk 2-3 gerezd fokhagymát (én úgy szeretem, ha jó fokhagymás), citromlét facsarunk rá, majd pár perc alatt készre pároljuk. A friss csalánok színe vöröseszöld, ettől vöröses a kész étel leve, még a fokhagymadarabkákat is rózsaszínre színezi, gyönyörű!

Mézben karamellizált édeskömény és paprika saláta kecskesajttal, bazsalikommal

Ez a meleg saláta volt a mai rögtönzött vacsorám. Az édeskömény nagy kedvencem, ez abból is látszik, hogy még nincs egy hónapos a blog, de ez már a harmadik édesköményes recept. Nyersen is szuper salátát készíthetünk belőle, de így, egy kis olívaolajon grillezve, mézzel karamellizálva egészen különleges lesz, bár veszít valamennyit az erőteljes ánizsízéből. Mivel ma is szedtem egy maréknyi salátaboglárkát (az éjszakai fagyok miatt még nem sok van), ezt is a tetejére dobtam a bazslikomlevelekkel együtt - minden falat friss zöldre szükségünk van ilyenkor - de természetesen enélkül is tökéletesen működik a recept.

Hozzávalók (1-2 adag):

Egy nagy édesköménygumó és egy nagy kaliforniai paprika fele (vagy értelemszerűen mindkettőből 1-1 kisebb), 1 ek. méz, 5 dkg friss kecskesajt, 5 levél bazsalikom, extra szűz olívaolaj, 1 tk. balzsamecet, só, bors (+ aki hozzájut, egy marék salátaboglárka)

Az édesköményt nem túl vékony szeletekre, a paprikát cikkekre vágjuk. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, rádobjuk a zöldségeket, rácsorgatunk egy ek. mézet, sózzuk, borsozzuk és pár percig sütjük, amíg kissé karamellizálódik (nem kell megpuhulniuk a zöldségeknek, amikor kis színt kap az édeskömény, már jó, akkor finom, ha ropogós marad). Áttesszük egy tálba, rámorzsoljuk a kecskesajtot, rátépkedjük a bazsalikomot, és végül meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal és balzsamecettel.

Tonhalas céklasaláta petrezselyemmel

Tegnap egy gyors tonhalkrémet készítettem vacsorára, és az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy korábban, amíg az ebédünk (csirkecomb) sült, bedobtam a sütőbe néhány alufóliába csavart céklát is, valamire még jó lesz alapon. Mivel továbbra is nagyon kívánom a zöldségeket, gyorsan össze is kombináltam a kettőt, így még finomabb és még egészségesebb lett a vacsorám. Ha van otthon cékla, érdemes ezzel a módszerrel megsütni azt is olyankor, amikor amúgy is éppen sütünk valamit, hiszen pár darab cékláért nem túl gazdaságos bekapcsolni a sütőt, viszont a sülve tényleg sokkal finomabb, mint pl. párolva. Pár napig simán eláll így a hűtőben.

Hozzávalók (1-2 adag):

1 nagyobb sült cékla, 1 tonhalkonzerv, 1 ek. mascarpone, fél doboz tejföl, fél citrom leve, 1 gerezd foghagyma, friss petrezselyem, extra szűz olívaolaj, só, bors

Elkészítés:

1. A tonhalkrémhez leöntjük a konzerv tonhalról a levet/olajat, összekeverjük a halat a mascarponéval és a tejföllel, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, citromot csavarunk bele, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint
2. Az alufóliában megsütött céklát meghámozzuk, kockákra vágjuk, meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal, citromlével, kicsit megsózzuk
3. Összekeverjük a céklát a tonhalkrémmel, és apróra vágott friss petrezselymet szórunk rá. 

Végre salátaboglárka!

Receptnek nevezni túlzás lenne, inkább örömhír: a patakparton kezdenek előbújni a salátaboglárkák! Még nincs túl sok, de azért egy kisebb adag salátára valót össze tudtam szedni tíz perc alatt, főleg, hogy a kislányom is segített - tapasztalatom szerint a gyerekek mindenféle gyűjtögetésben nagyon lelkesen vesznek részt, még ha megenni nem is szeretik az épp gyűjtött kincset. Aki csak teheti, szedjen ebből a zsenge, C-vitaminnal teli, friss, zöld ízű salátából, garantáltan jobb, mint a boltban vett, agyonvegyszerezett műsaláták! 

Én túrós csusza mellé ettem ebédre pár  csepp citrommal, extra szűz olívaolajjal és egy csipet sóval, és hihetetlenül jól esett. Ez már tényleg a tavasz!

Édesköménysaláta sárgarépával és mandarinnal

Az utóbbi hetekben hihetetlenül kívánom a friss zöldségeket, előfordult, hogy arról álmodtam, salátát szedek a veteményesemben. Gondolom, ez elsősorban a tél végi, vitaminhiányos időszak miatt van, amire nálam a szoptatás még rátesz egy lapáttal, a kis tejvámpírom minden tartalék vitamint kiesz belőlem :) Írtam már arról, hogy a boltban kapható zöldsalátákhoz nincs sok bizalmam, tele vannak vegyszerekkel. Így aztán igyekszem a most beszerezhető biozöldségekből kreálni különféle salátákat. A mandarin hirtelen jött ötlet volt, úgy éreztem, hiányzik még valami a zöldségek mellől, amivel ízre és színre is igazán friss, üde salátát kapok. Nem nyúltam mellé, a mandarin nagyon jól harmonizál az édesköménnyel. Annyira domináns ízű ez a két összetevő, hogy az öntetet nem akartam semmivel bonyolítani, csak citrom, extra szűz olívaolaj és kevés méz került bele.

Hozzávalók (3-4 adag): 

1 édesköménygumó, 1 nagyobb sárgarépa, 3-4 mandarin, 1/2 dl extra szűz olívaolaj, fél citrom leve, 1 tk. méz, só

Az édesköményt vékony csíkokra daraboljuk, a répát a zöldséghámozóval vágjuk papírvékonyra. A mandarint én simán csak cikkekre szedtem és a cikkeket keresztben kettévágtam, akinek sok ideje/türelme van, filézze, engem egyáltalán nem zavar, ha nincs filézve. Rálocsoljuk az olívaolajat, rácsavarjuk a citromot, teszünk hozzá egy kanál mézet és egy kis sót, és már kész is. Tényleg nagyon-nagyon finom.

Sültcékla-saláta narancsos balzsamecetkrémes öntettel, házi, dagasztás nélküli félbarna kenyérrel

Mindig is szerettem a különféle salátákat (na jó, kisgyerekkoromban nem, ahogyan most Regina sem szereti sajnos - de azt mondja, nagylány korában majd szeretni fogja). A mindennapos salátaevésre azonban a két terhességem alatti szénhidrátdiéták idején szoktam rá. A kedvenceim a különféle zöldsaláták markáns ízű sajtokkal és jó sok extra szűz olívaolajjal, tavasszal-nyáron termett is a veteményesemben legalább hatféle különböző saláta, minden este azokat vacsoráztam. Télen viszont csak ritkán veszek salátaféléket, mivel bio minőségűhöz ritkán jutok hozzá, a többiben pedig annyi a vegyszer, hogy még belegondolni is rossz (bár a rucolának és az olasz salátakeverékeknek időnként nem tudok ellenállni). Ilyenkor kerülnek terítékre a sült zöldségek, az avokádó, a csicseriborsó (az csak akkor, amikor épp nem szoptatok hasfájós kisbabát:)). A sült cékla az egyik fő kedvencem. Alufóliába csavarva is süthetjük, de én most kockákra vágva tettem forró sütőbe, együtt sült a kenyérrel. A salátában a cékla és az öntet édeskés ízét a póréhagyma ellensúlyozza. Mozzarella helyett talán még jobb lett volna bele valami markánsabb ízű sajt, pl. kecskesajt vagy feta, de most csak ez volt itthon.

A dagasztás nélküli kenyér receptjét Dolce vita blogjáról vettem. Hihetetlen egyszerű és nagyon finom kenyér, vannak időszakok, amikor nagyon gyakran sütöm, aztán időnként elfeledkezem róla pár hónapra, utólag pedig mindig dühöngök, hogy már megint vacak bolti kenyereket vettünk, pedig ennek a kenyérnek az elkészítése tényleg nem igényel több energiát, mint lemenni a sarki pékségbe. Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy 1/3 arányban teljes kiőrlésű lisztet tettem hozzá.

Hozzávalók:
A salátához (2-3 adag): 4 bio cékla, 1/3 bio póréhagyma, 1 csomag mozzarella, só, rozmarig, extra szűz olívaolaj
Az öntethez: 1 narancs leve, 1 tk. narancsos balzsamecetkrém, 1 tk. méz, 1 mk. őrölt rozmarig, 1 ek. extra szűz olívaolaj, kevés só

1. A céklákat megtisztítom, kockákra vágom, sózom, megszórom őrölt rozmaringgal (a friss még jobb lenne persze), meglocsolom olívaolajjal, és forró sütőben (220-230 fokon) kb. 40 percig sütöm.
2. A póréhagymát apróra vágom, a mozzarellát darabokra tépkedem/vágom, hozzákeverem a langyosra hűlt céklához
3. Az öntet hozzávalóit összekeverem, és a salátára öntöm

Gyors és egészséges vacsora - Parmezános omlett mozzarellás avokádóval, vegyes zöldsalátával

Tegnap este ez volt a vacsoránk, Regina imádta, hiszen a tojás, az avokádó és az olasz sajtok a kedvenc ételei között vannak. Nagyétkűek nem fognak jóllakni vele (legfeljebb, ha egy nagy szelet kenyeret is esznek mellé), viszont igazi diétás fogás, alig van benne szénhidrát, mégis tartalmas, finom és laktató (még a terhességi cukorbetegség idején kisérleteztem ki az ilyen jellegű vacsorákat). Az avokádó tele van vitaminokkal és telítetlen zsírsavakkal, nagyon alacsony a szénhidráttartalma, és tapasztalatom szerint a gyerekek is nagyon szeretik.

Hozzávalók (4 omletthez): 

2 bio tojás, 2 ek. tejföl (nálam most Cserpes), 2 ek. liszt (nálam most barna rizsliszt, de más is lehet), kevés tej,  kb. 3 dkg. reszelt parmezán (vagy Grana Padano), só, bors, extra szűz olívaolaj vagy kókuszzsír a sütéshez

A tetejére: 1 avokádó, 1 csomag mozzarella (nálam most bébi mozzarella), extra szűz olívaolaj, só 

Vegyes olasz salátakeverék

1. Az omlett hozzávalóit összekeverjük (sűrű palacsintatészta állagú legyen)
2. Kevés olívaolajon vagy kókuszzsíron megsütjük az omletteket
3. Az avokádót és a mozzarellát feldaraboljuk, olívaolajjal és sóval ízesítjük (frissen őrölt bors is mehetne rá, ezt én Regina miatt kihagytam)
4. A kész omlettek tetejére tesszük az avokádos keveréket, salátával tálaljuk