Ribizlis túrótorta sütés nélkül

Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 

egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.

Húsvéti mézeskalácsok

Kisgyerekkoromban egy kedves barátnőm nagymamájával sütöttünk időnként karácsony előtt mézeskalácsot, ő készítette a tésztát, mi szaggattuk, díszítettük. Gimnazista éveim elején aztán kaptam valakitől egy receptet és kipróbáltam egyedül is a mézessütést, ami olyan jól sikerült, hogy karácsonyra azóta is én készítem a mézeskalácsot ipari mennyiségben az egész család számára. Mindig ugyanazt a receptet használom, mivel nagyon jól bevált: hamar összeáll, szépen szaggatható, nem ragad, rögtön fogyasztható, nem lesz kemény, de finom ropogós, az angol sógorom azt mondta egyszer, hogy az én mézeskalácsom jobb, mint a gingerbread:) Már jópár éve húsvétra is sütök, a locsolók tojás formájú mézeskalácsot kapnak (különböző méretű kerek fém kiszúrókat hajlítottam tojás alakúra, ezeket használom évek óta). Reginát kétéves kora óta nagyon jól be lehet vonni a sütésbe, boldogan válogatja a formákat, szaggatja és díszíti a tésztát. Most is együtt sütöttük, de tudtam, hogy a díszítésre a kicsi Flóra mellett már nem fog sok időm maradni, így kitaláltam, hogy önmagával díszítem a mézeskalácsot: a tojásformákra kisebb kiszaggatott állatfigurákat tettem még nyersen (nagyon vékonyra nyújtottam a tésztát), így vidám, mintás tojások lettek, amik már egészen kevés díszítéssel is jól mutatnak - kalandos dolog félkézzel nyomni a tojásmázat zacskóból a mézeskalácsra, miközben a másik kezemben a kisbabát tartom, aki ezalatt mindent megtesz, hogy megkaparintsa a zacskót:).

Hozzávalók (én most csak fél adagot sütöttem, de a teljes adag receptjét írom, amitől az egész lakás tele lesz mézeskaláccsal:)):

1 kg liszt (szoktam max. fele arányban teljes kiőrlésűvel keverni), 35-40 dkg méz, 15 dkg (nád)cukor, 25 deka vaj vagy biomargarin (csak sima ipari margarint ne, az egésznek műanyagíze lesz tőle), 1 egész tojás vagy 2 sárgája, fél csomag szódabikarbóna (ezt én csomószor kihagyom, nem okoz gondot), fűszerek ízlés szerint (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom stb.)

A lisztet egy dagasztásra alkalmas tálban összekeverem a szódabikarbónával és a fűszerekkel, eközben a mézet összeforralom a cukorral. A liszt közepébe mélyedést készítek, beleteszem a vajat/margarint, majd ráöntöm a forró mézes keveréket és fakanállal kavargatom, míg a vaj elolvad. Mikor már nem nagyon forró, hozzáadom a tojást és elkezdem dagasztani. Akkor jó, ha a tészta szép fényes, és nem tapad sem az edényhez, sem a kezünkhöz. Ezután lisztezett deszkán több adagban vékonyra nyújtom, szaggatom. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen szoktam sütni 8-10 percet (figyelni kell, amikor kezd kicsit megbarnulni, akkor jó). Pár percig még puha és könnyel elhajlik, így vigyázni kell, hogy finoman vegyük ki. Később megkeményedik, de nem lesz túl kemény, csak finom ropogós. 

Fehércsokis keksztorta Meyer citrommal, ibolyával és friss citromfűvel

Eddigi életem legszebb süteménye:) De tényleg, erre öröm volt ránézni, pedig kb. 20 perc volt megcsinálni az egészet. A múltkori fehércsokis feketeribizlitorta nagy sikert aratott, valami hasonlót akartam készíteni most is, de sem volt itthon sem friss, sem fagyasztott gyümölcs, ami jó lett volna hozzá. Aztán eszembe jutott, hogy van még egy Meyer citrom, amit még mindig ki lehet fogni a visegrádi zöldségesnél, és rögtön rájöttem, hogy ez a fehércsokival csak remek párosítás lehet. Hosszú évek óta először használtam nem kezeletlen citrom héját, de annyira finom volt az illata, hogy muszáj volt kipróbálnom, milyen ízt ad a fehércsokis-mascarponés krémnek (azt hiszem, Meyer citromból esélytelen kezeletlen héjút találni, bár nagyon örülnék, ha nem így lenne, szóljon, aki tud ilyet). Amikor ráraktam a torta tetejére a citromdarabkákat, éreztem, hogy hiányzik róla még valami, és már mentem is a kertbe ibolyát szedni, majd észrevettem, hogy a citromfüvek is kibújtak már - így már teljesnek éreztem a tortát, ízre és látványra is.

Hozzávalók:

egy csomag Korpovit keksz, 10 dkg vaj, 2 ek. méz, 1 tábla fehércsoki, 25 dkg mascarpone, 1 doboz Philadelphia krémsajt, 1 Meyer citrom, kb. 2 tucat ibolya, pár friss citromfűlevél

A kekszet morzsásra törtem, összekevertem a felolvasztott vajjal és 2 nagy evőkanálnyi mézzel, és a kivajazott kapcsos tortaformába nyomogattam. Kis lángon óvatosan felolvasztottam a fehércsokit, hozzákevertem a mascarponét és a krémsajtot, belereszeltem a Meyer citrom héját. A krémet eloszlattam a kekszes alapon, majd ráhelyeztem a kifilézett és kisebb darabokra vágott citromot, az ibolyákat és az apróra vágott citromfüvet. Néhány órára hűtőbe tettem. (Az ibolya nem hervad el a tortán, kap annyi nedvességet, hogy még másnap is teljesen jól tartotta magát az utolsó megmaradt szeleten).

Fehércsokis-mascarponés feketeribizlitorta

Ez most tényleg nagyon szuper lett. Kiderült, hogy van a visegrádi mélyhűtőben még egy adag tavalyi feketeribizli. Valami sajttorta-szerűséget akartam sütni belőle, de úgy, hogy 10 percnél többet ne kelljen az egésszel foglalkozni. Eszembe jutott, hogy Dolce vitánál sok sütés nélküli, kekszes alapú tortareceptet olvastam, (pl. ezt a fehércsokis szedertortát), volt otthon mascarpone és fehércsoki is, így aztán hamar ki is találtam, milyen legyen a süti. Persze sütés nélkül is működik a recept, sőt, biztos, hogy ki fogom próbálni sütés nélkül, amint lesznek friss gyümölcsök (pl. málna-tejcsoki kombinációt nagyon várom:)), most azért döntöttem amellett, hogy 10 percig sütöm, mert fagyasztott volt a feketeribizli, és nem mutatott volna túl jól felengedve a torta tetején, akkor már jobban néz ki kicsit megsütve, ahogy a kifolyó leve szépen megszínezi a fehércsokis krémet.

A kekszes alapú tortákhoz én legszívesebben Korpovitot használok, nem pedig zabos kekszet, mert az túl édesnek tartom, a semleges ízű korpás kekszet pedig tetszés szerint édesítem mézzel vagy akár agavésziruppal, ha éppen diabetikusabb verziót akarok.

Hozzávalók:

1 csomag Korpovit keksz, 10 dkg vaj, 2 ek. méz, 40 dkg mascarpone, 1,5 tábla fehércsoki, 1 csomag bourbon vaníliáscukor, 20 dkg feketeribizli

A kekszet morzsásra törtem, összekevertem az olvasztott vajjal és 2 ek. mézzel, és a vajjal kikent kapcsos tortaforma aljába nyomkodtam. Betettem 180 fokos sütőbe, amíg elkészítettem a krémet: alacsony lángon felolvasztottam a másfél tábla fehércsokit, hozzákevertem a mascarponét, beletettem a vaníliáscukrot. A krémet ráöntöttem a kekszes alapra, rászórtam a feketeribizlit, és kb. 10 percre visszatettem a sütőbe, amíg a ribizlik kicsit megsültek és elkezdték kiengedni a levüket. Egy éjszakára hűtőszekrénybe tettem.