A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csoki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csoki. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 9., kedd

Az idei nyár kedvenc meggyes süteménye


Ez lett most a kedvenc gyümölcsös villámsütemény-alaptésztám. Pillanatok alatt összedobható, pehelykönnyű, levegős, bármilyen gyümölccsel remelkül működik. Az utóbbi héten készült meggyes-étcsokis és ribizlis-jostás-fehércsokis verzióban is, és alig várom, hogy sárgabarackkal is kipróbálhassam. Az alaprecept innen van, de néhány ponton változtattam rajta.

Hozzávalók: 
10 dkg vaj/kókuszzsír (a kókuszzsír a legtöbb sütiben teljesen jól működik vaj helyett, aki vegánosítani akarja a süteményeit, annak tökéletes választás), 20 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 2 tojás, 10 dkg (nyírfa)cukor, 1 dl tejszín, 1/2 csomag foszfátmentes sütőpor (DM Alnatura), 1 kezeletlen citrom reszelt héja, ízlés szerint vanília, jó sok meggy (nem bírom azokat a gyümölcsös sütiket, amikben csak imitt-amott van egy-egy szem mutatóba. Minden falatba jusson gyümölcs:)), fél tábla étcsoki apró kockákra tördelve

A vajat/kókuszzsírt felolvasztjuk, majd gyorsan összekeverjük a többi hozzávalóval. Sütőpapírral bélet tepsibe öntjük, a tetejére szórjuk és kicsit belenyomogatjuk a meggyet és a csokit, majd 180 fokon (légkeveréssel) kb. 30 percet sütjük (én közepes méretű tepsiben sütöttem, így nem túl vastag, hamar átsül, kisebb tepsiben sütve talán kicsivel több idő kell neki).



2013. április 11., csütörtök

Narancsos csokitorta magamnak:)


Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:
A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás
A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

2012. december 15., szombat

Gasztroajándékok karácsonyra: mézeskalács ízű csokinyalókák


Egy újabb villámgyorsan és könnyen elkészíthető gasztroajándék, aminek a mézessütemény-fűszer ad igazi karácsonyi ízt, illatot, hangulatot. A szuper csokinyalókakészítő szilikonformákat még tavasszal vettem a Tchiboban, nagyon jól működik, mindig szépen kijön belőle a csoki. Celofánba csomagolva, színes szalagokkal átkötve nagyon jól mutat szerintem, viszont az elkészítéséhez messze nem kell akkora jártasság, mint mondjuk a bonbonkészítéshez, ha jó minőségű csokit veszünk (szerintem a 60-70%-os étcsokival járunk legjobban, azzal a legkönnyebb dolgozni, gyönyörűen olvad, nem okoz meglepetéseket, legfeljebb édesíti kicsit az ember, ha túl keserű lenne), nem lőhetünk nagyon mellé. 

Hozzávalók: 
Egy tábla 70%-os étcsoki, fél tábla tejcsoki, 2 ek. mascarpone, 1-2 ek. tejszín, ízlés szerint mézessütemény-fűszerkeverék 

A csokit nagyon alacsony lángon (vagy vízgőz fölött) felolvasztjuk, hozzákeverjük a mascarponét, a tejszínt és a fűszert, majd a formákba töltjük. Pár órára hűtőbe tesszük, hogy szépen megdermedjen. A nyalókák egyik részét én kandírozott narancshéj-darabkákkal díszítettem, ehhez a már elkészült darabokat tetejét megkentem kevés olvasztott csokival, majd belenyomogattam a narancshéjat, és visszatettem a hűtőbe. Ajándékozásig tartsuk hűtőben:)


2012. december 12., szerda

Gasztroajándékok karácsonyra: Mézeskalácsos-aszalt barackos trüffelgolyók mézeskalácsmorzsába forgatva


Gasztroajándékot adni és kapni is szuper dolog, ez nem vitás. Ezerszer jobb, mit az ötezredik polcra tehető, porfogó kis bizbasz, sosem hordott sálak, egy századik bögre vagy akármi. A lehetőségek száma pedig végtelen: kekszek, lekvárok, szörpök, fűszersók, házi teakeverékek, csokik, szaloncukrok stb. Bár mostanában nemigen jut időm a gép elé ülni, még ilyenkor éjjel is alig (Flóra mostanában kb. 20 percenként ébred, rettenet...), így már több tucat lefotózott étel vár arra, hogy feltöltsem végre, most azért eldöntöttem, hogy legalább a karácsonyhoz kapcsolható posztokat megpróbálom megírni végre: a gasztroajándékokat és a karácsonyi menübe illeszthető ételeket. Elsőként itt van tehát ez a trüffelgolyó és cake pop közti átmenet, amelyhez az ihletet a csak a puffin-on olvasott sárgabarackos-kekszes csoki adta. Mivel véletlenül épp tele van a lakás mézeskaláccsal:)) így egyértelmű volt, hogy keksz helyett azt teszek bele, így kap egy plusz karácsonyi ízt. Holnap a phd-s órámra viszem egy mákos-citromos-fehércsokis muffin társaságában, ahol azt találtuk ki, hogy az utolsó órán egy kis irodalmi eszem-iszomot rendezünk, meglepve vele magunkat és a tanárunkat.

Hozzávalók:
1 tábla tejcsoki, 1/2 tábla étcsoki (természetesen minél jobb minőségű a csoki, annál finomabb a végeredmény), 2 ek. mascarpone, fél dl. tejszín, 6-8 mézeskalács, 5 dkg aszalt sárgabarack, kevés mézessütemény-fűszerkeverék

A csokikat alacsony lángon felolvasztottam (ezt indukciós főzőlapon könnyű, másmilyenen lehet, hogy jobb vízgőz fölött), majd belekevertem a tejszínt, a mascarponét és egy kávéskanálnyi mézessütemény-fűszerkeveréket. A kekszek nagyobbik részét apró darabokra törtem, a sárgabarackot is felaprítottam, és ezeket is belekevertem a csokimasszába. Hűtőbe tettem, amíg formázható állagúra nem hűlt, majd golyókat formáztam belőle, és beleforgattam a maradék morzsássá tört mézeskalácsba. Fogpiszkálókra szúrtam, és celofánba csomagoltam őket. 

2012. november 19., hétfő

Triplacsokis dínótorta Regina 4. szülinapjára


Regina 4 éves lett, közhely, de tényleg hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. A második születésnapja óta  tartjuk azt a hagyományt, hogy előre megrendeli, milyen tortát szeretne, és az a meglepetés, hogy milyen módon sikerül kiviteleznem - eddig egész jól vizsgáztam, mindhárom alkalommal meg volt elégedve a végeredménnyel. Kétévesen katicatortát kért, tavaly nyuszitortát, ezekkel elég könnyen boldogultam. Idén viszont rendesen feladta a leckét ezzel a dínóval - egy rajzfilmnek köszönhető ez az újkeletű dínó-mániája, ami egyébként nagyjából kimerül abban, hogy naponta tízszer elénekli a rajzfilm zenéjét, betétdalait, és barkóbázáskor tízből nyolcszor a dínókra gondol:) Amikor pár hónappal ezelőtt előállt a dínótorta ötletével, próbáltam alkudozni vele, hogy mi lenne, ha marcipándínót formáznék egy sima kerek torta tetejére, de nem engedett. El is magyarázta, hogyan képzeli, valahogy így: "Ó, mama, ne aggódj, nagyon egyszerű lesz, én majd elmagyarázom, hogyan kell csinálnod. Először is kis csokidarabkákból megformázod a karmait...." Na azt hiszem, ezen a ponton nem bírtam tovább, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek:)) Szóval tündérkém elég magasra tette a lécet, ezt a szintet azt hiszem, nem sikerült átugranom, de nem panaszkodott azért így sem. És ami szintén nem mellékes, nagyon finom lett a kis dög:) Viszont akkora lett, hogy a legnagyobb tálcára sem fért rá, a férjem elővett egy nagy fehér bútorlapot (volt honnan, az OBI készletével vetekszik az, ami szerszámból-faanyagból a kamrában és különböző tárolóhelyeken fel van halmozva, a férjem előző életében bizonyára asztalos és/vagy feltaláló volt:)), amit bevontam sütőpapírral, erre került a torta. Vagyis már eleve azon raktam össze, hiszen utólag már nem lett volna mozgatható. Ja, és a hűtőbe sem fért be persze, így egy komplett állványrendszert építettünk fölé, letakartuk egy abrosszal, és a szabadban töltötte az éjszakát:)


Természetesen csokitorta volt, szóba sem kerülhetett más - ráadásul tripla csokis: kakaós piskóta fehércsokis és étcsokis krémmel töltve. Pontos receptet nem tudok írni, egymás után vettem elő a fiókból a tartalék Lidl-ös 70-80%-os étcsoki-táblákat, nem is tudom, hány került bele végül, hogy a belső töltelékhez és a bevonathoz is elég legyen a krém. A tészta egy egyszerű, vizes-kakaós piskóta volt, 8 tojásból, amit a legnagyobb gáztepsimben sütötem meg. Egész szép magas lett, de a nagy mérete miatt mégsem mertem megkockáztatni, hogy három lapra vágjam, féltem, hogy eltöröm. Így csak két lapba vágtam, és a kétféle tölteléket egymásra rétegeztem. A fehércsokis krémhez két deci tejszínben felolvasztottam másfél tábla fehércsokit, és egy fél doboznyi mascarponét is beletettem, hogy sűrűbb legyen. Jó sok házi vaníliáscukorral ízesítettem, rákentem az alsó lapra, majd hagytam megdermedni. Az étcsokis krém is sima trüffelkrém volt, de itt tényleg nem emlékszem az arányokra: jó sok tejszínt melegítettem (nem szabad felforralni, szépen felolvad benne a csoki akkor is, ha nem forró), jó sok étcsokit tettem bele, még némi vajat is, és megbolondítottam egy pár csepp narancsvirágvízzel meg egy kis nyírfacukorral. Amikor kihűlt a krém, a felét rákentem a fehér rétegre, majd rátettem a felső piskótalapot. Ezután kezdődött a vagdosás: először sablont akartam csinálni hozzá, de végül úgy döntöttem, menni fog anélkül is, hamar túl akartam lenni rajta, éjfél körül járt már, és persze Flóra félóránként felébredt... Szóval egy ecsettel, a csokikrémet használva festéknek megrajzoltam úgy kb. a dínóformát, aztán szépen körbevágtam. A farka és a lábak a leeső darabokból készültek, a csokival szépen oda lehetett ragasztani. Ezután bekentem az egészet az étcsokis krém másik felével, és puffasztott búzaszemekből kiraktam a fogakat, karmokat, meg persze az R betűt és a 4-est. 

A kis ünepelt ragaszkodott hozzá, hogy ő szeletelje-osztogassa a tortáját. Az első mozdulattal egyből a torkát vágta el:), és valóban hősiesen vagdosta-osztotta mind a tizensok vendégnek majd fél órán át, ő kezdett el utoljára enni. Másnap azt mondta, hogy az egész szülinapban az volt a legjobb, hogy ő oszthatta szét a tortát, annyira imádom:)

Isten éltessen sokáig, drága kicsi Reginám!

 



2012. április 11., szerda

Feketeribizlis-csokinyuszis muffin:)


Regina süteményt akart, megalkudtunk, hogy akkor felhasználjuk a sütihez a csokinyuszikat - legalább nem eszi meg egyszerre az egészet, csak egy kis részét a süteményben. Gondoltam, egy sima joghurtos bögrés sütit csinálunk, beletesszük a csokinyuszit meg a maradék fagyasztott feketeribizlit, pont jó lesz a spárgaleves után. Elkezdtem előkészíteni a hozzávalókat, és rájöttem, hogy nincs is itthon joghurt, meg kefír sem, sőt tej sem - ez a kétlakiság hátránya, nem lehet 2 háztartást jól vezetni, ilyenkor többet vagyunk kint, a budapesti hűtőben meg alig van valami. Viszont volt főzőtejszín, gondoltam, kipróbálom azzal, nagy baj nem lehet belőle. Kikevertem a tésztát, közben meg Regina kitalálta, hogy inkább muffin legyen, már elő is készítette a muffinformát, belerakta a papírkosárkákat. Így aztán abba töltögettük a tésztát, lesz ami lesz. Végülis teljesen jó sikerült, puha, omlós muffinok lettek, a belsejükben a szétolvadt csokidarabokkal meg a ribizlivel. A tejszín szerintem kimondottan jót tett a tésztának, kihűlve is ugyanolyan puha, de jól harapható, nem morzsázik.

Hozzávalók (12 muffinhoz):
2 tojás, 2 bögre (2dl-es) tejszín, 3 bögre liszt, 1 bögre nyírfacukor, 1/4 bögre olívaolaj, fél csomag sütőpor,  1 csokinyuszi, 1 csokicsibe, negyed tábla 70%-os étcsoki, 10 dkg fagyasztott feketeribizli

A hozzávalókat összekeverjük (én simán összeöntöttem mindent egy keverőtálba, és habverővel kevertem össze), beletördeljük a maradék csokikat, beleszórjuk a feketeribizlit, muffinformákba öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

2012. április 10., kedd

After Eight torta


A férjem 40 éves lett a hétvégén:) Pár hete olvastam duendénél az After Eight tortáról, és rögtön tudtam, hogy valami ilyesmit fogok készíteni a születésnapjára, imádja a mentolos dolgokat. Szuperjó recept, szép és különleges torta, viszont gyorsan és könnyen elkészíthető. Én éjfél körül álltam neki, egykor már aludtam, a torta meg pihent a hűtőben. Szerintem egy kicsit túl mentolos lett, pedig 5 helyett csak 4 csepp borsmentaolajat tettem bele, a torta pedig valamivel nagyobb, mint az eredeti receptben, legközelebb 2-3 cseppel fogom kipróbálni - mondjuk én nem vagyok annyira nagy mentolrajongó, bár az After Eight-et én is imádom:). De így is baromi jó volt, hihetetlen, hogy pár csepp illóolaj milyen új dimenziókba emel egy egyszerű csokikrémet.

Hozzávalók: 
A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 tojás, 2 ek. porcukor, 2 ek. hideg víz
A krémhez: 4 dl tejszín, 20 dkg fehércsoki, 20 dkg étcsoki (min. 70%-os), 3-4 csepp borsmentaolaj

A tésztához a lisztet és a porcukrot összekeverjük, majd morzsásra dolgozzuk a hideg vajjal (lehet robotgéppel is), hozzáadjuk a tojást és a vizet, összegyúrjuk. Bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra, amíg előmelegszik, a tésztát folpackba csavarva a hűtőbe tesszük. Amikor előmelegedett a sütő, kinyújtjuk a tésztát  úgy, hogy pereme is legyen bőven, és beletesszük a kikent formába (én piteformában sütöttem, de tortaforma is jó). Sütőpapírt borítunk a tésztára, szárazbabot vagy egyéb nehezéket szórunk rá, így sütjük kb. 15 percig, majd a nehezéket és a papírt levéve további 15-20 percre visszatesszük a sütőbe. Eközben elkészítjük a krémeket: 2-2 dl tejszínt felmelegítünk (de nem forraljuk), majd beletördeljük az egyik adagba a fehér, másikba az étcsokit, kavargatjuk, míg felolvad és lágy krém lesz. A fehércsokis adagba belekeverjük az illóolajat - vigyázat, csakis 100%-os tisztaságú illóolaj használható étkezési célra (Aromax pl.)!
Amikor a tészta megsült, kicsit hagyjuk hűlni, majd beleöntjük a krémeket - én alulra öntöttem az étcsokis krémet, rá a fehéret, majd egy villával elkevergettem, így lett ilyen márványos a mintázata. Egy éjszakára - de legalábbis pár órára- hűtőbe tesszük, így szépen szeletelhető lesz. 


2012. március 13., kedd

Csokivirág



Hétvégén végre jutott egy kis időm a veteményessel foglalkozni, elkezdtem a paradicsompalánták nevelését. Legalább harminc kis műanyagpoharat töltöttem meg földdel, nyomkodtam bele a magokat, aztán valahogy adta magát az ötlet, hogy a múlt héten a Tchibo boltban vett cuki muffinformákat és csokinyalóka-készítő formákat is az ültetés hangulatához szabva próbáljam ki. Szerintem nagyon vidám, tavaszias csoki-csokival desszert, biztos, hogy a húsvéti asztalon is helyet fog majd kapni. A csokinyalókákat előre elkészítettem, aztán jött a "virágcserép" ötlete, és bevallom őszintén, hogy életemben először kipróbáltam a "mikrós süti 3 perc alatt" interneten terjedő receptjét, mivel az ötlet megszületése után 5 perccel már látni is akartam a kész kompozíciót. Legközelebb kipróbálom valamilyen rendes muffinnal, és a csokinyalókán is van még mit fejleszteni, de szerintem húsvéti vendégvárónak vagy akár gasztroajándéknak is jó lehet ez a csokivirág. 
A mikrós süti receptjét nem írom le, annyit változtattam rajta, hogy olívaolajat ill. nádcukrot használtam. 

A csokinyalókához 2/3 tábla 70%-os étcsokit nagyon kis lángon megolvasztottam, hozzákevertem egy nagy evőkanálnyi mascarponét, kb. 2 dkg vajat, beledobtam fél marék aszalt vörösáfonyát, majd beleöntöttem a formába és a hűtőbe tettem. A kislányom teljesen odáig van ettől a virág alakú csokinyalókától, értékeli, hogy magunk készítettük, és nem utolsó sorban kevésbé maszatolja össze vele magát, mintha simán a kezébe adnék egy kocka étcsokit, ahogy szoktam általában:) Szerintem mértékkel fogyasztva simán belefér az egészséges édesség kategóriába.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...