Galagonyás-birsalmás-mogyorós rétes az 52. VKF!-re és Flóra 1. születésnapja

Rengeteg ötletem volt a forduló házigazdája, Tisztatészta remek témakiírására (az őszi erdő gyümölcseit  kellett valamilyen tésztafélével házasítani), de végülis ez lett az, amit meg is tudtam valósítani. A múlt héten főzött galagonya-birsalma lekvár (recept hamarosan, a következő bejegyzésben) adja az erdei összetevőt (a galagonyát a Mogyoróhegyen szedtük, a birs saját, de végülis a kertünk csak pár méterre van az erdőtől:)), a mogyoró sajnos bolti (pedig van a kert tetejében több mogyoróbokor is, de a mókusok-pelék egy szemet sem szoktak hagyni belőle...). A tészta szégyen-szemre szintén bolti, rétestészta készítésére még sosem szántam rá magam - mentségemre szolgál, hogy Flóra egy éves szülinap bulijára készült a rétes, hogy a torta előtt is legyen valami ennivaló, szóval elég sok tennivalóm volt aznap. Igen, egy éves lett a kisebbik lányom is, már fut, pörög-forog, beszél, játszik, hihetetlen, hogy telik az idő:) Szóval csak félig-meddig érvényes a nevezésem a VKF!-re, hiszen a kiírás szerint - teljesen jogosan - a tészta házi kellene legyen. Arra gondoltam, hogy a szintén aznapra - saját kezűleg:) - sütött, egy kuglófból és 12 muffinból álló szülinapi torta képét is felteszem, ezzel talán jóvátehetem, hogy bolti réteslapot használtam:)) Egyébként a kuglóf Vrábel Kriszta szuper sütőtökös kuglófja volt, a muffin saját rögtönzés, szintén sütőtökkel, mákkal, narancslével. Szóval itt van pár fotó a szülinapról, bizonyítandó, hogy sütöttem aznap, meg persze azért is, hogy lássátok az én gyönyörű kis egyévesemet:

Na és akkor térjünk vissza a réteshez. Fogtam tehát a kész réteslapokat, megkentem őket tejfölös-olajos keverékkel, majd hármasával téve a lapokat jó vastagon eloszlattam rajtuk a galagonya-birsalma lekvárt, amibe előzőleg reszelt almát is kevertem. A mogyorót (úgy 15 dekányit) egy konyharuhába csavarva sodrófával kicsit összetörtem, majd száraz serpenyőben pirítani kezdtem. Amikor már jó illata kezdett lenni, tettem rá 3 evőkanálnyi mézet (a lekvár nem volt túl édes, kellett hozzá a méz plusz édessége), jól összeforgattam, kicsit karamellizáltam. Ezt a mézes-mogyorós keveréket eloszlattam a lekvárréteg tetején, majd szorosan összecsavartam. A tetejüket még egy kicsit megkentem az olajos tejföllel, majd 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem a réteseket. Nagyon finom őszi sütemény lett, örülök, hogy a most először  főzött galagonyalekvárommal ilyen finomságokat lehet készíteni:)

Szeptemberi befőzéseim: natúrbefőttek, ivólevek

Úgy látszik, semmi esélyem rá, hogy folyamatosan posztolni tudjam a befőzéseimet, marad tehát a megszokott összefoglaló bejegyzés. Ez a szeptember az óvodakezdéssel és a városba való visszaköltözéssel a szokásosnál is kevesebb időt hagyott a blogra, de lassacskán csak utolérem magam, remélem, hamar kialakul az új időbeosztás, az új rutinok. 

Három szép kis parasztbarackfánk van Visegrádon, igazi "őszibarack", tehát ősszel érik, aprószemű, aromás, isteni. Tulajdonképpen idén termettek először rendesen, így heteken át ettük, befőztük és aszaltuk a barackot (nagyon finom aszalva ez az apró szemű parasztbarack, nem is gondoltam volna, a lányok imádják). A barack mellett az alma és a szőlő volt a hónap főszereplője. Az almafák a szárazság dacára csodálatos termést produkáltak, lekvárnak, aszalt almának, pálinkának is jutott, és persze a legépebbeket gyümölcsöspincébe tettük, hogy még hónapokig ehessük a saját almánkat:) A szőlőt általában csak október elején szüreteljük, de most hamarabb beérett. Idén úgy 20 liter mustunk lett, amit fagyasztani szoktunk (tavaly duplaennyi, 2 éve semennyi, teljesen időjárásfüggő), és folyamatosan vesszük elő év közben a mélyhűtőből. Egyetlen olyan nagyszemű, nem túl vastag héjú szőlőfajtánk van, amiből érdemes befőttet készíteni - ez sajnos nagyon keveset termett idén, de azért 3-4 üvegnyi befőtt így is lett belőle.

Natúrbefőttek:

A parasztbarackból és a szőlőből azonos eljárással készítettem befőttet: ez a lehető legegyszerűbb módszer, hiszen nem kell hozzá a világon semmi, csak maga a gyümölcs. A befőttesüveget jól megpakoljuk a megtisztított gyümölccsel (a szőlőt csak le kell szemezni, a barackot hámoztam, feleztem - szerencsére magvaváló), és erősen rácsavarjuk a kupakot. Az üvegeket egy nagyobb lábosba tesszük, annyi vizet öntünk bele, hogy legalább az üvegek kétharmadáig érjen, majd takarék lángon néhány órát főzzük (egyes receptek szerint rövidebb ideig is elég, de én nyugodtabb vagyok, ha 2-3 órát főnek a befőttek). Ezalatt a gyümölcs az üvegben levet enged, és egy saját levében eltett befőtt lesz belőle, cukor és minden egyéb nélkül. És ennyi az egész, lekapcsoljuk, a vízben hagyjuk kihűlni a befőtteket, majd mehetnek a kamrapolcra. Tavaly rengeteg cseresznyét tettem el így, Regina imádta, minden héten megevett egy üvegnyit. A hátránya annyi, hogy nincs kóstoló, csak akkor tudjuk meg, milyen lett, amikor kibontunk egy üvegnyit. 

Ivólevek:

Alma-parasztbarack, és alma-körte ivólét is készítettem. Tulajdonképpen nem más, mint egy leturmixolt kompót - a gyümölcsöket kevés vízben megfőzzük, ízlés szerint édesítjük-ízesítjük (én most a gyerekek miatt - akik általában jobban kedvelik az egyszerű ízeket - csak kevés nyírfacukrot adtam hozzá, de tavaly tettem el alma ivólét erőteljes forraltboros ízvilággal, isteni volt hidegen és melegen is, ez volt szülés után az alkoholmentes forraltborom:)), majd botmixerrel pürésítjük, és forrón üvegekbe töltjük. Ha sikerül megoldani, hogy ne boruljanak fel az üvegek:), nem árt ezeket is úgy 5 percre fejtetőre állítani, majd dunsztban kihűteni. 

Mivel a gyümölcsön kívül semmit nem tartalmaznak (illetve az ivólevek minimális nyírfacukrot, de annyi talán belefér), a natúrbfőttek és az ivólevek is tökéletesek a kisbabáknak. Flóra úgyis csak olyasmit szeret enni, amit ő maga kézbe vehet, remélem, a barackbefőtt be fog jönni neki, nyersen nagyon szerette.

Bébiétel 2 - Bébiétel bébicéklából

Imádom a céklát, az ízével és a színével sem lehet betelni. Többfélét is ültettem idén, a hagyományos mellett sárga és albinó változatot, valamint az elképesztő pink-fehér csíkos chioggiát. Mivel teljesen tapasztalatlan (és időhiányos:)) kertész vagyok, ezt is későn egyeltem, mikor már mogyorónyi-diónyi céklácskák fejlődtek ki. Természetesen nem dobtam ki, Flórának főztem bébiételt ezekből a mini chioggiákból. Sajnos a főzés során ez a fajta elveszíti a színét (sütve talán megőrzi, majd kipróbálom), de nagyon finom, édes. Magára a cékla kicsit túl tömény bébiételnek, így egy almát is megpároltam mellé, azzal együtt turmixoltam le, így nagyon finom lett. Nem tudom felfogni, hogy miért nem lehet céklás bébiételt kapni (legalábbis én még sosem láttam), amikor tudtommal a hozzátáplálási ajánlásokban a legkorábban adható zöldségek között szerepel, más zöldségekkel és gyümölcsökkel is jól vegyíthető, egészséges, finom. Szerencsére nekem itt van a veteményes, de bioboltokban is szinte mindig kapható cékla, ráadásul egész megfizethető áron, szóval nem érdemes kihagyni a kicsik étrendjéből.

Bébiétel 1. - Édeskömény-répa-pasztinákpüré

Flóra lassan hét hónapos lesz, pár hete eszik gyümölcs- és zöldségpüréket. Az első időszakban gyakran veszek kész bio bébiteleket is (főleg gyümölcsöset, a zöldséges bébiételek javarésze tapasztalatom szerint ehetetlen, már a szaguk is borzasztó), de azért amikor csak lehet, igyekszem én készíteni az ételét. Szerencsére a két alapkaját, alma- és sütőtökpürét bőven tettem el a mélyhűtőbe még tavaly, almát nyáron, sajátot (sütőzacskóban sütve, turmixolva), sütőtököt ősszel, biót (szerencsére a lehető legfinomabbat sikerült kifognom, olyan édes, hogy ha nem én tettem volna el neki, biztos lennék benne, hogy cukrozva/mézezve van). A Reginánál is jól bevált módszer szerint időnként főzök egy nagyobb adag babazöldséglevest (később már babahúslevest), majd különböző arányokban lefagyasztom. A babák számára érdemes még akkor is biozöldségeket venni (vagy saját veteményesben termeszteni), ha magunknak nem szoktunk - az ő szervezetük még fokozottan érzékeny a vegyszermaradványokra, ráadásul a bio termékben sokkal több a vitamin, a tápanyag mint a sima boltiban. Mivel el nem ítélhető módon a babák az édes ízeket részesítik előnyben - az anyatej ugyebár édes, ehhez vannak szokva:) - érdemes olyan ételekkel kezdeni a hozzátáplálásukat, amelyek természetesen édesek (nem édesítettek!!!). Szerencsére a zöldségek között is bőven van édes ízű, és nem csak a sütőtök: ha jó minőségű az alapanyag és jól van elkészítve, édes a répa, a cékla, a pasztinák, meg természetesen az édeskömény és az édesburgonya. Mindegyik bevezethető a hozzátáplálás első hónapjaiban, és végtelen variációs lehetőséget biztosít. 

Ez a püré pár hete készült, amikor nagyon szép bio édesköményt kaptam (ültettem is, remélem, abból is lesz majd valami). Egy nagy édesköménygumót (nyugodtan mehet bele a zöldje is), egy nagyobb pasztinákot és 3 sárgarépát megtisztítottam, feldaraboltam, felöntöttem annyi forrásvízzel, ami ellepi, majd puhára pároltam. A legvégén dobtam mellé néhány szál petrezselymet a kertből, majd a főzővízzel együtt leturmixoltam, így pont jó lett az állaga. Isteni finom lett, édeskés, ízletes, fényévekre van az ízetlen bolti zöldségpüréktől. Kicsi adagokban lefagyasztottam, Flóra tegnap és ma is jóízűen bevágott egy adagot, persze úgy, hogy mindent összekent vele, de hát ez a babaetetés velejárója (nem viseli el a partedlit, ez van:))