Zöldturmix

Rászoktam a zöldturmixra. Ki kellett találnom valamit, mert elég szédelgős és energiátlan vagyok mostanában (ha jobban belegondolok, nincs min csodálkozni, több, mint 4 éve folyamatosan vagy terhes vagyok, vagy szoptatok, a krónikus alváshiányról nem is beszélve...). Szóval azt találtam ki, hogy minden délelőtt készítek valamilyen zöldturmixot, ez lesz a tízóraim - tele van vitaminnal, ásványi anyaggal, érezhetően feltölt energiával. És a legjobb az egészben, hogy kiderült, Regina is szereti - eddig semmilyen módon nem lehetett salátaféleségeket megetetni vele, semmilyen zöld, leveles dolgot, ez pedig kifejezetten ízlik neki, pedig tudja, mi van benne, ő segít szedni a leveleket:)

Végtelenféleképpen variálható a dolog, én a szokásos vadon gyűjthető ehető zöldeket használom (csalán, pitypang, tyúkhúr, salátaboglárka), és mostmár a saját salátáimat is, amik szépen nőnek a veteményesben, illetve szoktam tenni hozzá pár levél citromfüvet és mentát is. 

Az eddigi legfinomabb verzió receptjét írom le (3-4 adag):

1 banán, 1 alma, fél avokádó, 4-5 csalán felső levelei, fél marék tyúkhúr, fél marék vegyes salátalevél, pár citromfűlevél, 3 pitypangvirág (csak a kitépkedett szirmok), 2 ek. méz, fél citrom leve, 3-4 dl forrásvíz (vagy citromfűtea) 

A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, vagy botmixerrel pürésítjük, majd jóízűen megisszuk - még a salátautáló gyerekek is szeretik:))

Bulgur csalánnal és komlóhajtással

Eredetileg csalános-komlós rizottót akartam készíteni, de eszembe jutott, hogy maradt tegnapról bulgur, amit akkor köretnek ettünk. Flóra is nyűgös volt kicsit, elképzeltem, ahogy a nyolckilós babával a karomon kevergetem a rizottót fél órán át - inkább az egyszerűbb utat választottam. Nyilván még jobb lett volna, ha a bulgur vagy a rizs együtt párolódik a zöldekkel, de igazán finom lett így, a maradék bulgurral is. A friss komlóhajtást kevesen ismerik, pedig igazán különleges tavaszi csemege. A vadkomló fiatal hajtásainak a végét kell kell letörni, olyasmi, mint egy vékony zöldspárga. Levesenek, főzeléknek vagy egyszerűen vajban megpárolva is nagyon finom. Erdőszéleken, kerítések, kőfalak előtt találhatunk rá, tavasz elején-közepén gyűjthetjük a hajtásvégeket. Nálunk három helyen is van a kertt szélén. Így néz ki:

A recept végtelenül egyszerű: a komlóhajtásokat és a friss csalánt kicsit felaprítottam (óvatosan, hogy a csalán nem csípje meg a kezem), olívaolaj és vaj keverékén párolni kezdtem, sóztam, borsoztam, rányomtam egy gerezd fokhagymát, öntöttem hozzá kevés vizet. Mikor megpuhultak (pár perc), hozzáadtam a megfőzött, natúr bulgurt, kicsit összepároltam, majd hozzákevertem 2 evőkanálnyi krémsajtot (Philadelphiát). Ha lett volna itthon parmezán, reszeltem volna rá, de anélkül is nagyon finom volt.

Medvehagymás-csalános-fetás frittata

Tegnap délelőtt átmentünk Nagymarosra, ahol szombatonként nagyon jó kis termelői piac működik. Többek között két szép csokor medvehagymát vettem, elérkezett az az időszak, amikor még a sajtos kenyérre is ráteszek belőle 2-3 levélnyit:) Viszont a sok patakparti friss csalánt sem akarom veszni hagyni, így ki kellett találnom egy olyan receptet, amelyben egyszerre hasznosíthatom a kétféle zöldet. Mivel épp elég sok házi tojást is kaptunk Kisorosziból, hamar eldöntöttem, hogy frittatát készítek - egyszerű, gyors, tavaszias étel, ezerféleképpen variálható, remekül illik a friss zöldségekhez (egyik kedvenc változatom az újkrumplis-zöldspárgás). Természetesen a szokásos vadsalátát ettem ehhez is, 5 perc alatt szedtem össze a kert 2-3 részéből a salátaboglárkát, a tyúkhúrt, a pitypanglevelet és az ibolyákat.

Hozzávalók (6 adag):

fél csokor medvehagyma, 2 marék friss csalán, 10 dkg feta sajt, 1 tasak mozzarella, 10 tojás, só, bors

Egy kisebb tepsit kikentem olívaolajjal, majd beleszórtam a csalánt (nem kell felvagdosni, mert még kicsik) és a durvára vádott medvehagymát, majd rámorzsoltam a fetát és a mozzarellát. A 10 tojást feltörtem, villával összekevertem, sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a medvehagymás keverékre, és kicsit összeráztam. 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütöttem. 

Juhtúrós-csalános spaghetti

Még mindig csalán... Igyekszem minél többféleképpen felhasználni a konyhában ezt az egészséges tavaszi  zöldet, hiszen igazán csak ilyenkor, zsengén finom. Most egy igazán rusztikus ebéd lett belőle baconnel, juhtúróval, még egy kevés, szintén az erdőszélén szedett vadsnidling is került bele (medvehagyma sajnos nem terem errefelé, át kellene kirándulni a túlpartra gyűjteni egy jó adagot, amíg van). A csalánt most is salátaboglárkával együtt szedtem, de csak csalánnal is kitűnő, jellegében hasolnít a leveles spenóttal készült fogásokra, de a csalán íze más, zöldebb, vadabb. Ha a csalán leszedésére fordított időt nem számoljuk, 10 perces ebéd, elkészül az egész, amíg megfő a tészta.

Hozzávalók (2 adag): 

fél csomag spaghetti, 5 dkg juhtúró, 1 doboz tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg baconszalonna, 2-3 marék csalán, kevés snidling (nálam vadon szedett), extra szűz olívaolaj, bors

1. Feltesszük főni a vizet a tésztához
2. A bacont felkockázzuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, majd rádobjuk a megmosott csalánt, rányomjuk a fokhagymát
3. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
4. Mikor a csalán összeesett, megpárolódott kicsit, rámorzsoljuk a juhtúrót, hozzákeverjük a tejfölt (tejszín is lehetne), és pár percig összefőzzük alacsony lángon. 
5. Végül rászórjuk a snidlinget, esetleg borssal ízesítjük (sózni nem szükséges, mivel a bacon és a juhtúró is sós), majd a kifőtt spaghettivel tálaljuk.

Vajban párolt csalán és salátaboglárka fokhagymával, citrommal

Amióta megjelent a friss csalán és salátaboglárka, gyakran megyünk le Reginával a patakpartra szedni néhány maréknyit - a csalánt persze csak én szedem kesztyűvel, de keresgélni ő is segít. Egészen kicsi kora óta tanítgatom neki, hogy melyik növény melyik, másfél évesen simán ki lehetett küldeni a veteményesbe egy kis petrezselyemért vagy tárkonyért, a leveléről is felismeri a fekete nadálytőt vagy a csormolyát, tavaly egy balatoni nyaraláskor ő vett észre egy nagy tő citromfüvet, amiből rögtön teát is főztünk, a Mesterségek Ünnepén pedig rucolát talált a Várban. Megenni persze nem hajlandó semmi salátaszerű dolgot, de bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azáltal, hogy nem csak a boltok polcain találkozik zöldségekkel vagy fűszernövényekkel, hanem maga is aktívan részt vesz a termesztésük-begyűjtésük folyamatában, egészségesen és tudatosan táplálkozó, természetszerető felnőtt válik majd belőle.

Szóval ma is szedtünk pár marék apró, friss csalánt és salátaboglárkát, és bátran mondhatom, hogy nagyon finom fogás készült belőle. Fogyasztható köretként, pl. grillezett húsokhoz, pirítóssal meleg salátaként (esetleg egy kis sajttal feldobva), vagy főzelékként akár. Az biztos, hogy én holnap is szedek egy újabb adagot, és megint ez lesz az ebédem.

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, a képen látható mennyiségből lett egy tányérnyi):

pár marék friss csalán és salátaboglárka, vaj, extra szűz olívaolaj, fokhagyma, só, citrom

A jól megmosott csalánt és salátaboglárkát vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük egy serpenyőben, kevés vizet (kb. fél deci) öntünk hozzá, sózzuk, belenyomunk/beleaprítunk 2-3 gerezd fokhagymát (én úgy szeretem, ha jó fokhagymás), citromlét facsarunk rá, majd pár perc alatt készre pároljuk. A friss csalánok színe vöröseszöld, ettől vöröses a kész étel leve, még a fokhagymadarabkákat is rózsaszínre színezi, gyönyörű!

Diós-citromos csalánpesto

Végre előbújtak a friss csalánok is. Még egészen kicsik, de már nagyon tudnak csípni, kesztyűs kézzel kell bánni velük:) Tavasszal mindig várjuk az első csalánok megjelenését, és általában édesapám egyik kedvenc tavaszi étele, csalánleves készül belőle. Pár napja viszont olzkánál csalánpestóról olvastam, és mivel mindenféle zöld levélből szívesen készítek pestót (reteklevélből, petrezselyemből, rucolából), úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni csalánból is. A patakparton a salátaboglárkák között bújtak ki az első csalánok, így szedtem abból is, és a pestóhoz is vegyesen használtam a kettőt, a salátoboglárka friss, zöld íze tompítja a csalán karakteresebb, kesernyésebb aromáját. A diót, amit használtam hozzá, szintén Visegrádon gyűjtöttük még ősszel - nagyon jó érzés, amikor minél több saját gyűjtésű, a közvetlen környezetemben termett alapanyagot használhatok. 

Szóval szedjetek csalánt: tele van C-vitaminnal, vassal, ásványi anyagokkal, remek vértisztító, finom, és ráadásul ingyen van.

Hozzávalók:
2 (kesztyűs!) marék friss csalán és salátaboglárka vegyesen, 5 dkg dió, 3 dkg Grana Padano sajt, 1 dl extraszűz olívaolaj, fél biocitrom leve és reszelt héja, só

A csalánt és a salátaboglárkát jól megmossuk, lecsöpögtetjük. A diót egy serpenyőben szárazon megpirítjuk, majd az aprítóba tesszük a zöldekkel és a feldarabolt sajttal együtt. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, majd nem túl finomra aprítjuk a géppel. Pirítóshoz, tésztához, szendvicsekbe is finom.