Narancsos csokitorta magamnak:)

Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:

A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás

A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

Vaníliás narancslekvár és gyömbéres narancszselé

Rendeltem 12 kiló kezeletlen héjú szicíliai vér- (vagy inkább félvér-) narancsot a dolcevitakonyha webáruházban. Télen szinte minden nap csavarok narancslét a lányoknak, de legtöbbször sajnos csak a  sima, vegyszerezett héjú narancsokhoz jutok hozzá, így rögtön lecsaptam a lehetőségre - nagyon szeretem az édes-kesernyés, héjjal együtt főzött narancslekvárt. Most végre volt lehetőségem többféle variációt is kipróbálni, kisebb adagokban, így egy hét alatt fogyott el a rekesznyi gyümölcs. Persze ettük nyersen is (a csajok főleg itták) - a frissen szedett, kezeletlen narancsnak sokkal nagyobb a vitamintartalma, mint a vegyszeres társainak - és nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen héjat sem dobtam el, szőröstül-bőröstül feldolgoztam mind a 12 kilót:)

Lett kardamomos és vaníliás lekvár, gyömbéres-narancshéjdarabkás narancszselé-szerűség és apa ötlete alapján (ez nálam persze az én apámat jelenti, nem vagyok az a típus, aki a férjét nevezi apának...) birsalmás narancslekvár is. Meg persze egy csomó kandírozott narancshéj.

Mint a befőzős posztjaimnál általában, itt sem tudok pontos receptet írni - képtelen vagyok méregetni befőzés közben, csak érzésre megy.

Vaníliás narancslekvár:

Kb. 8 narancsot megmostam, a nagyobb részét héjastul, néhányat anélkül felkockáztam. Tettem hozzá kevés vizet, kevés (mondjuk 15 deka) nyírfacukrot, beledobtam egy szem csillagánizst, majd alacsony lángon jó sokáig főztem. Mikor már a  héja is teljesen puha lett és kezdett sűrűsödni is, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam jó sok házi vaníliáscukrot (ehhez az egész vaníliarudat teszem be az aprítóba némi nádcukorral), majd amikor már elég vaníliásnak éreztem, kavargatva jól felforraltam még egyszer, majd a szokásos módszerrel üvegekbe tettem. Isteni a narancs-vanília kombináció, a héj miatti kesernyésséget pedig én kimondottan szeretem. Akinek ez nem jön be, készítheti persze héj nélkül, sőt, egyesek ki is filézik, na ez az, amire nekem nincs energiám... (A kardamomos lekvár kb. ugyanígy készült - nyilván vanília helyett kardamommal - csak nem volt türelmem addig főzni, míg magától rendesen besűrűsödik, így kapott egy kis agar-agart is).

Gyömbéres narancszselé:

Ezt azért nevezem inkább zselének, mert agar-agarral sűrítettem, így más az állaga, mint egy rendes lekvárnak. Ki akartam próbálni, hogy mi van akkor, ha a héjnak csak a sárga részét használom fel, a fehértől megszabadulok, és a belső hártyáktól is - de a filzés ugyebár szóba sem jöhet ilyen mennyiségnél. Itt jön a vezércsel: zöldséghámozóval vékonyan lehámoztam a narancsok héját, majd szépen kicsavartam a levüket a citrusfacsaróval (ilyenkor sem megy kárba semmi, a megmaradó minimális rostot a férjem szépen kikanalazza mindig:)). A narancslébe beledobtam a vékony csíkokra szeletelt héjdarabkákat, reszeltem bele jócskán gyömbért, kevés nyírfacukrot adtam hozzá, majd főztem, míg a héjak megpuhultak kicsit (félig lefedve, alacsony lángon, mert nem akartam, hogy nagyon elfője a levét). Mikor ízre már késznek ítéltem, agar-agarrat adtam hozzá - az agar-agar remekül zselésít, bár van egy minimális mellékíze szerintem, de egy ilyen karakteres levkárnál, mint a narancs, ez egyáltalán nem érződik.

Narancsos-gesztenyés tiramisu

Blogolás szempontjából nem úgy alakult ez a január, ahogy terveztem, rengeteg munkám volt, amit csak nagy logisztikázás árán tudtam elvégezni a lányok mellett, így a blogra már  sehogy sem tudtam időt szakítani. Főzni persze főztem, néha még le is fényképeztem, de leírni már nem tudtam. Szóval megpróbálom majd lassan ebben is utolérni magam (a  háztartásban sem ártana mondjuk, mert az  általában mosásra-takarításra-rendrakásra szánt időmben is dolgoztam, így most Flóra kiságyában úgy  háromheti kimosott, hajtogatatlan ruha tornyosul - még szerencse, hogy nem ott alszik:) - a gyerekjátékok pedig úgy össze vannak keveredve, hogy fogalmam sincs, szét fogom-e még valaha válogatni őket).

Itt van először ez a gesztenyés-narancsos tiramisu, amit még decemberben készítettem, Éva sógornőm születésnapjára. Friss, gyümölcsös, de mégis télies hangulatú finomság, és ráadásul teljesen gyerekbarát is, nincs benne se kávé, se alkohol, sőt, még tojás sem. És pillanatok alatt elkészíthető. 

Hozzávalók (6-8 főre):

másfél-két csomag babapiskóta, egy csomag mirelit gesztenyepüré (lehetőleg bio, nem agyoncukrozott/aromás), 30-40 dkg mascarpone, 3 dl tejszín, ízlés szerint nyírfa- vagy nádcukor, kb. 5 narancs leve + 1 narancs a díszítéshez

A felolvasztott gesztenyepürét keverjük el a mascarponéval és a habbá vert tejszínnel, édesítsük ízlés szerint (én megbolondítottam még egy kis bourbon vaníliáscukorral és egy löttyintésnyi narancsvirágvízzel is). Ha túl sűrűnek találjuk a masszát, ebbe is mehet egy kis narancslé. A babapiskótákat mártogassuk bele a narancslébe (a frissen csavart a legjobb, de persze lehet bolti, 100%-os is), rendezzük el az edény alján. Kenjük rá a krém felét, majd jöhet a másik réteg babapiskóta. A tetején eloszlatjuk a krém másik felét, majd narancskarikákkal díszítjük (mivel még karácsony előtt készült, nálam pár mézeskalács is került rá, és valamilyen másik süti készítésekor megmaradt olvasztott étcsokit is csorgattam a tetejére). mehet a hűtőbe pár órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tényleg isteni finom, megéri kipróbálni, még amíg tél van (remélem, már nem sokáig:)))

Narancsos répa-pasztinák krémleves zsázsacsírával

Ismét egy krémleves. Fél óra alatt elkészül, finom, gyönyörű üde színe van, egészséges, és a kislányom is szerette - tehát tökéletes ebéd (az már más kérdés, hogy ő minden kérmlevesbe frissen reszelt keménysajtot - általában Grana Padanot - akar, az ő verzióját nem kóstoltam meg, szerintem én jártam jobban a zsázsával, de hát váljék egészségére, ezen aztán igazán nem fogunk összeveszni, lényeg, hogy megevett egy tányérnyi levest:)). A zsázsa úgy került a levesre, hogy életemben először kipróbáltam a csíráztatást (kaptam nemrég egy csíráztatótálat), zsázsamagot vettem hozzá, és túl jól sikerült, csíra helyett mára egy csomó kis zöld levél volt a tálban, alul meg kilógtak a kis gyökerek. Mindenesetre én mindenestül rászórtam a levesre, gyökerestül-levelestül, és a zsázsa enyhén csípős, friss íze nagyon jól  illett az édeskés krémleveshez. Aki teheti, használjon bio zöldséget a leveshez, a bio nem csak egészségesebb (nem tartalmaz vegyszermaradványokat, magasabb a vitamin- és ásványianyag-tartalma), hanem sokkal finomabb is!

Hozzávalók (4 adag):

1 pasztinák, 4 répa, 1 nagyobb krumpli, 3 narancs, 1,5 dl tejszín, só, fehérbors, szerecsendió

Elkészítés:

A megtisztított, feldarabolt zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhulnak, botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a főzőtejszínt, a narancsok kicsavart levét, sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezzük, egyet forralunk rajta, majd a zsázsacsírával megszórva tálaljuk.

Sültcékla-saláta narancsos balzsamecetkrémes öntettel, házi, dagasztás nélküli félbarna kenyérrel

Mindig is szerettem a különféle salátákat (na jó, kisgyerekkoromban nem, ahogyan most Regina sem szereti sajnos - de azt mondja, nagylány korában majd szeretni fogja). A mindennapos salátaevésre azonban a két terhességem alatti szénhidrátdiéták idején szoktam rá. A kedvenceim a különféle zöldsaláták markáns ízű sajtokkal és jó sok extra szűz olívaolajjal, tavasszal-nyáron termett is a veteményesemben legalább hatféle különböző saláta, minden este azokat vacsoráztam. Télen viszont csak ritkán veszek salátaféléket, mivel bio minőségűhöz ritkán jutok hozzá, a többiben pedig annyi a vegyszer, hogy még belegondolni is rossz (bár a rucolának és az olasz salátakeverékeknek időnként nem tudok ellenállni). Ilyenkor kerülnek terítékre a sült zöldségek, az avokádó, a csicseriborsó (az csak akkor, amikor épp nem szoptatok hasfájós kisbabát:)). A sült cékla az egyik fő kedvencem. Alufóliába csavarva is süthetjük, de én most kockákra vágva tettem forró sütőbe, együtt sült a kenyérrel. A salátában a cékla és az öntet édeskés ízét a póréhagyma ellensúlyozza. Mozzarella helyett talán még jobb lett volna bele valami markánsabb ízű sajt, pl. kecskesajt vagy feta, de most csak ez volt itthon.

A dagasztás nélküli kenyér receptjét Dolce vita blogjáról vettem. Hihetetlen egyszerű és nagyon finom kenyér, vannak időszakok, amikor nagyon gyakran sütöm, aztán időnként elfeledkezem róla pár hónapra, utólag pedig mindig dühöngök, hogy már megint vacak bolti kenyereket vettünk, pedig ennek a kenyérnek az elkészítése tényleg nem igényel több energiát, mint lemenni a sarki pékségbe. Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy 1/3 arányban teljes kiőrlésű lisztet tettem hozzá.

Hozzávalók:
A salátához (2-3 adag): 4 bio cékla, 1/3 bio póréhagyma, 1 csomag mozzarella, só, rozmarig, extra szűz olívaolaj
Az öntethez: 1 narancs leve, 1 tk. narancsos balzsamecetkrém, 1 tk. méz, 1 mk. őrölt rozmarig, 1 ek. extra szűz olívaolaj, kevés só

1. A céklákat megtisztítom, kockákra vágom, sózom, megszórom őrölt rozmaringgal (a friss még jobb lenne persze), meglocsolom olívaolajjal, és forró sütőben (220-230 fokon) kb. 40 percig sütöm.
2. A póréhagymát apróra vágom, a mozzarellát darabokra tépkedem/vágom, hozzákeverem a langyosra hűlt céklához
3. Az öntet hozzávalóit összekeverem, és a salátára öntöm