2013. január 31., csütörtök

Vaníliás narancslekvár és gyömbéres narancszselé


Rendeltem 12 kiló kezeletlen héjú szicíliai vér- (vagy inkább félvér-) narancsot a dolcevitakonyha webáruházban. Télen szinte minden nap csavarok narancslét a lányoknak, de legtöbbször sajnos csak a  sima, vegyszerezett héjú narancsokhoz jutok hozzá, így rögtön lecsaptam a lehetőségre - nagyon szeretem az édes-kesernyés, héjjal együtt főzött narancslekvárt. Most végre volt lehetőségem többféle variációt is kipróbálni, kisebb adagokban, így egy hét alatt fogyott el a rekesznyi gyümölcs. Persze ettük nyersen is (a csajok főleg itták) - a frissen szedett, kezeletlen narancsnak sokkal nagyobb a vitamintartalma, mint a vegyszeres társainak - és nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen héjat sem dobtam el, szőröstül-bőröstül feldolgoztam mind a 12 kilót:)
Lett kardamomos és vaníliás lekvár, gyömbéres-narancshéjdarabkás narancszselé-szerűség és apa ötlete alapján (ez nálam persze az én apámat jelenti, nem vagyok az a típus, aki a férjét nevezi apának...) birsalmás narancslekvár is. Meg persze egy csomó kandírozott narancshéj.
Mint a befőzős posztjaimnál általában, itt sem tudok pontos receptet írni - képtelen vagyok méregetni befőzés közben, csak érzésre megy.

Vaníliás narancslekvár:
Kb. 8 narancsot megmostam, a nagyobb részét héjastul, néhányat anélkül felkockáztam. Tettem hozzá kevés vizet, kevés (mondjuk 15 deka) nyírfacukrot, beledobtam egy szem csillagánizst, majd alacsony lángon jó sokáig főztem. Mikor már a  héja is teljesen puha lett és kezdett sűrűsödni is, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam jó sok házi vaníliáscukrot (ehhez az egész vaníliarudat teszem be az aprítóba némi nádcukorral), majd amikor már elég vaníliásnak éreztem, kavargatva jól felforraltam még egyszer, majd a szokásos módszerrel üvegekbe tettem. Isteni a narancs-vanília kombináció, a héj miatti kesernyésséget pedig én kimondottan szeretem. Akinek ez nem jön be, készítheti persze héj nélkül, sőt, egyesek ki is filézik, na ez az, amire nekem nincs energiám... (A kardamomos lekvár kb. ugyanígy készült - nyilván vanília helyett kardamommal - csak nem volt türelmem addig főzni, míg magától rendesen besűrűsödik, így kapott egy kis agar-agart is).

Gyömbéres narancszselé:
Ezt azért nevezem inkább zselének, mert agar-agarral sűrítettem, így más az állaga, mint egy rendes lekvárnak. Ki akartam próbálni, hogy mi van akkor, ha a héjnak csak a sárga részét használom fel, a fehértől megszabadulok, és a belső hártyáktól is - de a filzés ugyebár szóba sem jöhet ilyen mennyiségnél. Itt jön a vezércsel: zöldséghámozóval vékonyan lehámoztam a narancsok héját, majd szépen kicsavartam a levüket a citrusfacsaróval (ilyenkor sem megy kárba semmi, a megmaradó minimális rostot a férjem szépen kikanalazza mindig:)). A narancslébe beledobtam a vékony csíkokra szeletelt héjdarabkákat, reszeltem bele jócskán gyömbért, kevés nyírfacukrot adtam hozzá, majd főztem, míg a héjak megpuhultak kicsit (félig lefedve, alacsony lángon, mert nem akartam, hogy nagyon elfője a levét). Mikor ízre már késznek ítéltem, agar-agarrat adtam hozzá - az agar-agar remekül zselésít, bár van egy minimális mellékíze szerintem, de egy ilyen karakteres levkárnál, mint a narancs, ez egyáltalán nem érződik.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...