Őszibarackos-banános zöldturmix kövér porcsinnal

A zöldturmix zseniális találmány. Például elérhető általa, hogy Regina szervezete is hozzájusson némi salátához, mert megenni nem hajlandó semmiféle leveles dolgot, a legkisebb fűszernövénydarabkákat is kipiszkálja az ételéből. Spenót, mángold, sóska, saláta, ilyesmi szóba sem jöhet. De a zöldturmixot szereti, pedig nem árulok zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy saláta, vagy ad absurdum spenót van benne. De nincs levélkinézete és még finom is, megissza boldogan. Némi gyümölcs (a banán fontos, vagy esetleg avokádó helyette, a krémes állag miatt), egy jó marék mindenféle zöld, kis víz, esetleg valami plusz édesítő (méz, datolyaszirup pl.), és kész is a szuperegészséges és gyerekbarát folyékony saláta:) 

Most, hogy a (sajnos nem kevés) gyom között ismét megjelent a kövér porcsin a veteményesben, mindenbe beleteszem, amibe csak lehet, az esti salátáimba és a szinte mindennapossá vált, tízóraira készített zöldturmixokba is. Tavaly még kigyomláltam, idén már nagy becsben tartom ezt a különleges növényt, aminek az omega 3 zsírsavtartalma a tengeri halakéval vetekszik, számos gyógyhatása ismert, és nem mellesleg kellemes savanykás íze van. Ráadásul szinte mindenhol megtalálható, Budapesten nem egy helyen láttam még az aszfalt kis repedéseiben is burjánzani (persze nem azt mondom, hogy bárki is a városban gyűjtse be a turmixbavalót...)

Hozzávalók (3-4 adag):

3-4 őszibarack, 1-2 banán/avokádó, egy nagy marék zöld (saláta, friss spenót, sóskalevél, zsenge céklalevél, tyúkhúr, kövér porcsin, a variációk száma végtelen:)), ízlés szerint méz vagy egyéb édesítő, szintén igény szerint citromlé, fél liter víz

A hozzávalókat turmixgépe téve vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Meglepően finom!

Korábbi zölturmix-receptem: http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/04/zoldturmix.html

Akácvirágos limonádé

Erős túlzás lenne receptnek nevezni, de azért leírom, hátha valakinek pont ez adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megkóstolja az akácvirágot. Annyi az egész, hogy egy sima limonádéba (nálam most kevés nyírfacukorból és friss citromból, de lehetne persze akácmézzel is, vagy ki ahogy szokta) beleteszünk jó sok akácvirágot, és állni hagyjuk, minimum egy órát. Minél többet áll, annál finomabb, de egy óra után már érződik az akác elképesztő íze-illata, szinte parfümösen erős illatú, különleges italt kapunk. Így, frissen a legjobb, próbálkoztam az elmúlt években az akácszörppel is, de az az igazság, hogy a frissen áztatott virágok zamatát nem tudja visszaadni. 

Fontos: az akácnak csak a virága ehető, egyéb részei méreganyagot tartalmaznak. Szár, levél ne kerüljön az italba! A lila akác nem ehető!

A május az egyik legjobb hónap: holnap bundás akácvirágot sütök, meg talán bodzát is, ha kinyílnak végre itt a völgyben (érdemes az akácot és a bodzát minden ilyenkor sütött sütibe is beletenni - clafoutisba vagy bármi egyébbe, csak jót tehet). Már legalább két hete ehetem minden vacsorára a veteményesben növő salátáimat, a borsó virágzik, szépen nőnek a cukkini-palánták. Kezd érni az eper (sajnos nem a kertemben, de akkor is:)). És akár minden nap ehet az ember spárgát. Szóval éljen a május, élvezzétek ki minden ízét-illatát:)

Tavaly ezeket főztem akácvirágból:
http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/05/akaclekvar-haromfelekeppen-almas.html

Újra vadsaláta - mert csakazértis tavasz van:)

Nagyon elhanyagoltam a blogot - sok más munkám van, és egyszerűen nem jut rá időm-energiám, pedig időnként azért főzök jókat, néha még le is fotózom, már ha lehet ezt a minőséget fotózásnak nevezni:( Ha egyszer kitavaszodik végre, talán több kedvem, elszántságom lesz ehhez is, is feltöltögetem lassan a sok elmaradt receptet. Viszont - bár mi még nem igazán érezzük sajnos - csodálatos módon a természet pontosan tudja, hogy tavasz van. Mindig elámulok azon, hogy hogyan képes a hűtőszekrényben kicsírázni tavaszra az egész télen át ott tárolt fokhagyma - néhány ott felejtett kis pasztinák (saját!, ősszel szedtem ki a földből) még kis leveleket is hajtott. Megható, lenyűgöző. Szóval, ha az ember képes legyőzni a hűvös, borús idő iránti ellenszenvét, és mégis kimegy a természetbe, azt látja, hogy a domboldal kék az ibolyától, hogy mindenhol kis, vöröseszöld zsenge csalánok hajtanak ki a földből, hogy a patakpart tele van salátaboglárkával (amit mi csak csengősalátának hívunk), az egész télen át zöldellő tyúkhúr már csak ráadás. Találhatunk még turbolyát, medvehagymát is (ez felénk sajnos nincs), vadsnidlinget (eredeti nevén kígyóhagyma, ha jól tudom), zsenge pitypangleveleket - tehát tényleg tavasz van, csak még nehéz észrevenni, kellene hozzá úgy 15-20 fok és napsütés...

Ezt a salátát már kb. két hete ettem vacsorára - az első idei vad- (félvad-)salátám volt, amit remélem, még nagyon sok követ majd. Salátaboglárkát, tyúkhúrt, pitypangleveleket, vadsidlinget szedtem a kertben és a patakparton, és néhány ibolyát. A veteményes felásatlan részén a tavaly ültetett endivia rossa salátám szép kis bordó leveleket hajtott a hó alatt, ezeket is leszedegettem. Este aztán összekevertem az egészet egy maréknyi rucolával (sajnos ez még bolti), a lányok maradék rántottájával, fél avokádóval és pirított rozskenyér-kockákkal.  Kevés só, frissen őrölt bors, finom olívaolaj és kis balzsamecet kell csak rá, és az ember egészen elhiszi, hogy tavasz van. 

A szervezetünknek ilyenkor kell talán a legtöbb vitamin, ne hagyjuk ki az étrendünkből a friss, vadon termő zöldeket. Vegyszermentes, vitamindús, finom, ingyen van, és jó érzés gyűjteni és megenni is - ha lehetőségünk van tiszta helyről begyűjteni a vadnövényeket, tényleg nem érdemes a zacskós salátákra pénzt költeni. És még finom is:)

Ibolyák a kertben - Regina fényképezte:))

Tulipánok a hóban - remélem, ez volt az utolsó....

Októberi befőzéseim: birs, gomba, galagonya

Három birsfa is van a kertünkben, és idén rekordmennyiségű termést hoztak, annyit, hogy némelyik ág nem is bírta a gyümölcsök terhét. Sajnos a kívülről hibátlannak tűnő birsek közül elég sok belülről romlik, így a megtisztításuk a szokásosnál is nehézkesebb és hosszadalmasabb, de akkor sem hagyhatom kárba veszni ezt a finom és sokoldalú őszi gyümölcsöt. Az előző években nem főztem be belőle semmit, csak a mélyhűtőbe tettem jó sokat, így egész télen tudtunk birslevest enni, és szinte minden sült hús mellé dobáltam pár cikk birset is. Idén azonban beindult a fantáziám, és igyekeztem minél több izgalmas megoldást találni a birs tartósítására.  

Birscsatni:

A birs íze önmagában is elég pikáns, különleges ahhoz, hogy húsok, sós fogások kísérője legyen, egyértelmű tehát, hogy csatni készítéséhez is tökéletes. Teljes mértékben a fantáziánkra (és a fűszerespolcunk tartalmára) bízhatjuk magunkat, szerintem csatni-ügyben nehéz mellélőni, csak kóstolgatni kell folyamatosan. A folyamat első része a lekvár készítésével megegyezik: A kockákra vágott birset (hámozni nem kell, elég a magháza, illetve a hibás részeket eltávolítani) kevés vízben főzni kezdjük, majd ízlés szerint fűszerezzük. Én gyömbért, szerecsendiót, római köményt, fahéjat, kurkumát, koriandert, csilit, sót, borsot adtam hozzá, és kevés fehérborecetet. Nem akartam túl csípősre-fűszeresre készíteni, mert reméltem, hogy így Regina is enni fog belőle (eddig bejöttek neki az enyhe fűszerezésű csatnik). Így is volt, magának készített buzgón kis sonkatekercseket körtével, mozzarellával és a birscsatnival:))

Mint minden lekváromat, ezt is a szokásos módon tettem üvegbe: forrón megtöltöttem, azonnal bekupakoltam, 5 percre fejre állítottam, majd dunsztoltam.

Csokis birslekvár: 

Olyan lekvárt akartam készíteni, ami elég édes és krémes, szinte pudingszerű, lehet vele egyből palacsintát vagy ilyesmit tölteni, és ami a kényes gyerekízlésnek is megfelel (és mindemellett persze egészséges is). Tudtam, hogy Regina nagyon lelkes lesz a csokilekvár gondolatától, nekem viszont nyugodt lehet a lelkiismeretem: nem bolti Nutellát, hanem egy 90%-ban gyümölcsöt tartalmazó lekvárt kenek a kenyerére, ami a gyümölcsön kívül nyírfacukrot és jó minőségű, 70%-os étcsokoládét tartalmaz (egyik nagy anyai sikeremnek tartom, hogy Reginának ez a kedvenc csokifajtája, sőt, a 80%-ost is boldogan eszi:))

A birsszörppel együtt készült ez a lekvár: a megtisztított birset feltettem főni annyi vízben, amennyi épp ellepi. Amikor puhára főtt, szűrőkanállal kimertem a gyümölcs nagyrészét, és áttettem egy másik fazékba. Takarék lángon tovább főztem, közben édesítettem kevés nyírfacukorral és kókuszvirágcukorral, majd beletördeltem két tábla étcsokit (jó nagy adag birs volt, három nagy, 900 grammos és három kisebb üveg telt meg lekvárral, de persze itt is kóstolgatni kell, nincs pontos recept). Ízlés szerint tovább fűszerezhető vaníliával, fahéjjal. Mikor a csoki teljesen elolvadt benne, botmixerrel teljesen krémessé pürésítettem, majd a szokásos módon üvegekbe tettem. 

A birsszörp értelemszerűen a fenti lekvár főzővizéből készült. Mivel a gyümölcsöt szűrőkanállal vettem ki belőle, maradt azért benne jócskán birsdarab, így ennek is kellett egy kis botmixerezés. Édessítettem nyírfa- és kókuszvirágcukorral (ezt valamivel édesebbre csináltam, mint a lekvárt, de nagyon messze van a hagyományos szörpöknél megszokott 1 az 1-hez cukrozástól...), és belenyomtam egy citrom levét Gondolkoztam azon, hogy elviszem kicsit forraltboros irányba, de végül úgy döntöttem, nem fűszerezem, domináljon csak a birs saját íze. Így nem is maradt más dolgom, mint jól felforralni, és forrón üvegekbe tölteni.

Birses gombakrém:

Nevezhetném talán birses-gombás zakuszkának is, de annyira sok ponton eltér az eredeti zakuszkától, hogy inkább mégsem teszem. Tulajdonképpen nem más ez, mint az őszi visegrádi kertünk üvegbe zárva: pontosan az került bele, amit a kertben találtunk, és semmi egyéb: néhány kései cukkini, félérett, őszi paradicsomok, pár kis lilahagyma, és igen, még a gomba is a kert elhagyatottabb részén termett: gyűrűs tuskógombát rizikét, őzlábat és pár rákízű pereszkét szedett apa, hála a szép, napos őszi időnek (idén egyébként szinte semmi gomba nem volt felénk, így nagy meglepetést és egy kis kárpótlást jelentett ez a néhány szép példány). A gyűrűs tuskógombát furcsa, nyálkás állaga miatt régebben le sem szedtük, pár éve jöttem rá, hogy ilyen zakuszkaszerűségekbe tökéletes, hiszen pürésítve és más zöldségekkel vegyítve már nem érződik a nyálkásság, viszont kimondottan finom, karakteres ízű gomba. Fontos, hogy a gyűrűs tuskógombának  minimum fél óra hőkezelés kell, hogy fogyasztható legyen, enélkül mérgező!!! A megtisztított gombákat olívaolajon párolni kezdtem, majd hozzáadtam szép sorban mindent: a hagymát, pár gerezd fokhagymát, a feldarabolt birset, cukkinit, paradicsomot. Adtam hozzá zöldfűszereket a kertből, sóztam-borsoztam, és fedő alatt takarék lángon hagytam jól összepárolódni. Amikor minden zöldség jól megpuhult, botmixerrel pürésítettem, majd ugyanúgy tettem üvegbe, ahogy a lekvárokat szoktam, és dunsztoltam is. A kész krém ízében a gomba és a birs dominál,  de aki nem tudja, miből van, elsőre nem biztos, hogy rájön, annyira szokatlan összeállítás. Az állga szuper lágy, egyszerre édes, savanykás és gombás, amikor megkóstoltuk a férjmmel, mindketten arra gondoltunk, hogy pikáns, édes-savanyú íze miatt mustár helyett is jó lehetne. Később elkészítettem csak gomba-birs verzióban is, más zöldségek nélkül, úgy is nagyon finom, még erőteljesebb ízű. Szóval ez a recept bekerült az őszi kedvenceink közé, biztos, hogy jövőre is el fogom készíteni.

Figyelem! Csak az használjon vadon termő gombát, aki 100%-os biztonsággal felismeri, hogy mi az, amit szed. A legjobb, ha a gombákat minden esetben szakértővel ellenőriztetjük!

Galagonya-birs lekvár:

A galagonya újdonság a konyhámban, eddig legfeljebb teának szedtük le, pedig rengeteg szép galagonyacserje van a környékünkön. Mivel Regina nagyon élvezi a vadon termő növények gyűjtögetését (szerintem ezzel minden gyerek így van, és felnőtt fejjel is elég könnyű rákattanni:)), jó programnak tűnt szedni egy zacskónyi piros bogyót, szedegette is boldogan. A lekvárt tulajdonképpen ugyanúgy készítettem, mint a bodzabogyós-almás lekváromat: a galagonyát megmostam, leszedegettem a szárakat, majd feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepi. Mikor puhára főtt, krumplinyomóval összenyomogattam kicsit, hogy a hús leváljon a magról (nem akartam botmixerezni, hogy a magok ne törjenek szét), majd szűrőn átpasszíroztam. A kapott pürét összekevertem kb. ugyanannyi, előzőleg már puhára párolt birssel, kicsit édesítettem (ezt most steviával), jól összeforraltam, majd pürésítettem. A galagonyának nincs túl karakteres íze, egészen enyhén édes, kicsit mogyorós, kicsit kesernyés, szóval önmagában nem lenne nagy szám, de így, birssel kimondottan finom. Nagyon jól működött például ebben a galagonyás-birses-mogyorós rétesben:)

Sok hasznos tipp a galagonyáról az Erdőkóstoló blogon!

Galagonyás-birsalmás-mogyorós rétes az 52. VKF!-re és Flóra 1. születésnapja

Rengeteg ötletem volt a forduló házigazdája, Tisztatészta remek témakiírására (az őszi erdő gyümölcseit  kellett valamilyen tésztafélével házasítani), de végülis ez lett az, amit meg is tudtam valósítani. A múlt héten főzött galagonya-birsalma lekvár (recept hamarosan, a következő bejegyzésben) adja az erdei összetevőt (a galagonyát a Mogyoróhegyen szedtük, a birs saját, de végülis a kertünk csak pár méterre van az erdőtől:)), a mogyoró sajnos bolti (pedig van a kert tetejében több mogyoróbokor is, de a mókusok-pelék egy szemet sem szoktak hagyni belőle...). A tészta szégyen-szemre szintén bolti, rétestészta készítésére még sosem szántam rá magam - mentségemre szolgál, hogy Flóra egy éves szülinap bulijára készült a rétes, hogy a torta előtt is legyen valami ennivaló, szóval elég sok tennivalóm volt aznap. Igen, egy éves lett a kisebbik lányom is, már fut, pörög-forog, beszél, játszik, hihetetlen, hogy telik az idő:) Szóval csak félig-meddig érvényes a nevezésem a VKF!-re, hiszen a kiírás szerint - teljesen jogosan - a tészta házi kellene legyen. Arra gondoltam, hogy a szintén aznapra - saját kezűleg:) - sütött, egy kuglófból és 12 muffinból álló szülinapi torta képét is felteszem, ezzel talán jóvátehetem, hogy bolti réteslapot használtam:)) Egyébként a kuglóf Vrábel Kriszta szuper sütőtökös kuglófja volt, a muffin saját rögtönzés, szintén sütőtökkel, mákkal, narancslével. Szóval itt van pár fotó a szülinapról, bizonyítandó, hogy sütöttem aznap, meg persze azért is, hogy lássátok az én gyönyörű kis egyévesemet:

Na és akkor térjünk vissza a réteshez. Fogtam tehát a kész réteslapokat, megkentem őket tejfölös-olajos keverékkel, majd hármasával téve a lapokat jó vastagon eloszlattam rajtuk a galagonya-birsalma lekvárt, amibe előzőleg reszelt almát is kevertem. A mogyorót (úgy 15 dekányit) egy konyharuhába csavarva sodrófával kicsit összetörtem, majd száraz serpenyőben pirítani kezdtem. Amikor már jó illata kezdett lenni, tettem rá 3 evőkanálnyi mézet (a lekvár nem volt túl édes, kellett hozzá a méz plusz édessége), jól összeforgattam, kicsit karamellizáltam. Ezt a mézes-mogyorós keveréket eloszlattam a lekvárréteg tetején, majd szorosan összecsavartam. A tetejüket még egy kicsit megkentem az olajos tejföllel, majd 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem a réteseket. Nagyon finom őszi sütemény lett, örülök, hogy a most először  főzött galagonyalekvárommal ilyen finomságokat lehet készíteni:)

Mángoldos krémsajt-mártogatós sárga cukkinivel

Mángold és cukkini, meg még néhány zöldfűszer a kertből... Szinte minden nap szerepelnek az étrendünkben, és még mindig nem unjuk. Ezek teremnek a legszebben, legbővebben, és én boldogan variálom a végtelenségig a saját zöldségeket, baromira élvezem, hogy alig kell zöldséget vennünk. Ez a mártogatós vacsorára készült, de előételnek vagy partikra is szuper lehet. 

Ha eljutok a nagymarosi piacra, mindig veszek egy jó adag házi tejfölt, joghurtot krémsajtkészítés céljából. Most is így volt, egy szűrőre tett konyharuhában szépen lecsöpögtettem a tejfölt és a joghurtot, másnapra isteni finom, sűrű krémsajtot kaptam. Szokás szerint zöldfűszerekkel akartam kikeverni, aztán megláttam a délután megpárolt mángoldot, amit le akartam fagyasztani télire. A kakukkfű és a bazsalikom mellé így egy jó maréknyi puhára párolt mángoldot is tettem a krémsajtba, majd aprítóban pürésítettem. Került bele még egy fél maréknyi legújabb felfedezettemből, a kövér porcsinból is -mostanáig kigyomláltam és a komposztra dobtam, de mióta megtudtam, hogy az egyik legegészségesebb növény, gondosan karókat tűztem a veteményesben talált példányok mellé, hogy még véletlenül se nézzük gyomnak, és boldogan teszem mindenbe, amibe csak lehet:). Hogy a mindennnapi cukkini-adagom is meglegyen, leszedtem 2-3 kisebb, arasznyi sárga cukkinit (ilyenkor még egészen zsenge, héjastul-magostul eszem nyersen minden nap salátákba vagy szendvics mellé), hasábokra vágtam, ezt mártogattam a mágoldos krémsajtba. 

Aki meg szeretné kóstolni a veteményesemben termett cukkinit, jelentkezzen a cukkinijátékra:)

Eper-spárga lekvár vadrózsaszirommal

Tavaly is elég sok lekvárt, kompótot tettem el, de mióta csatlakoztam a Befőzünk! csoporthoz, folyton befőzésen jár az eszem. Chriesi blogján olvastam a spárgás eperlekvárról, és mivel mindkettő volt itthon, ki kellett próbálnom. A receptet nem követtem pontosan, rögtönözve főztem a lekvárt a két összetevőből, és úgy éreztem, valami még hiányzik belőle. Tavaly eper- és cseresznyelekvárhoz is tettem bodzavirágot, de ebbe valahogy nem tudtam elképzelni. Maradtam viszont a gyümölcs-virág párosításnál, és a vadrózsa szirmai tökéletesnek bizonyultak. Így legalább belekerült a lekvárba valami helyi, vadon termő alapanyag is, még nagyobb öröm lesz enni belőle télen(?). Úgy 2-3 maréknyit szedtem, beledobtam a lekvárba és főztem kb. 10 percig - isteni finom rózsillata- és íze lett tőle.

Hozzávalók:

egy csomag spárga (fehér), fél kg. eper, 2-3 marék vadrózsaszirom, ízlés szerint 10-20 dkg nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor

A megtisztított spárgát kisebb darabokra vágtam, az epreket mérettől föggően ketté vagy négybe. Összekevertem a spárgával egy kisebb fazékban, ráöntöttem a cukrot és a vaníliáscukrot és állni hagytam úgy egy órát, hogy levet engedjen. Alacsony lángon főztem kb. fél órán át (amíg a spárga megpuhult), majd botmixerrel kicsit pürésítettem (hagytam benne darabokat is, nem akartam teljesen homogénné mixelni). Ezután jött a rózsaszirom ötlete, beledobtam a szirmokat, és újabb 10 percig főztem, majd forrón üvegekbe tettem. Lezárás után rövid időre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem. 

Akáclekvár háromféleképpen: almás akáclekvár, citromos-kardamomos akáclekvár és akáczselé

Tavaly csak szörpöt készítettem akácból (és palacsintatésztában sütve ettem belőle igencsak sokat:)), az utóbbi időben viszont annyit olvastam akáclekvárról, hogy mindenképp ki akartam próbálni, úgyis épp elfogyott a tavalyi lekvár-adag, lehangoló látvány az üres kamrapolc. A völgyünkben nagyon magasan vannak az akácvirágok, így felmentünk a férjemmel és a lányokkal a Mogyoróhegyre, ahol fél óra alatt igen szép mennyiséget sikerült szednünk. 

Az almás verziót elsősorban palacsintához, krémekhez, pudingokhoz tudom elképzelni, a pikánsabb kardamomos változatot pl. kekszek, sütemények töltelékeként, a zselét szintén kekszre kanalazva, tea mellé mondjuk, vagy fagyira... majd kiderül, melyik hogyan válik be leginkább:)

Almás akáclekvár:

Ez volt az első verzió. A virágokat lehúzkodtam a szárról, de a kis zöld kelyheket nem szedtem le, a két kislány mellett ez képtelenség lett volna, így viszont pár perc alatt elkészültem. Úgy 4 liternyi virágra öntöttem másfél liter vizet, kb. 20 dkg nyírfacukrot adtam hozzá, és beletettem 4 almát apró kockákra vágva, majd elkezdtem alacsony lángon főzni. Kb. 1 óra főzés után dzsemfix-szel sűrítettem (volna, de nem igazán sűrűsödött be), forrón üvegekbe töltöttem, rövid ideig fejreállítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. 10 kisebb üvegnyi lett belőle.

Citromos-kardamomos akáclekvár:

Ugyancsak 4 liternyi virág, másfél liter víz és 20 dkg nyírfacukor volt az alap. Belenyomtam egy kezeletlen héjú citrom levét, majd nagyobb darabokban a citrom héját is belevágtam, őrölt kardamomot (úgy egy teáskanálnyit) egy tasak bourbon vaníliáscukrot adtam hozzá és kb. 2  órán át főztem alacsony lángon.  Ezután kihalásztam a citromhéj-darabokat és leturmixoltam a lekvárt (ez előzőnél homogénebb állagot szerettem volna), majd egész apró kockákra vágva visszatettem a cirtomhéjat. Ezt a verziót agar-agarral sűrítettem, ez sokkal jobban bevált, 2 teáskanálnyitól gyönyörűen bezselésedett a lekvár (a dunsztból még langyosan vettem ki egy nap után, ekkor még folyt, de mire kihűlt, teljesen jó lett az állaga). 8 kisebb üveg telt meg. 

Akáczselé:

Ez sokkal kisebb adag lett, úgy másfél liternyi virághoz adtam bő fél liter vizet. Ebbe csak kevés citromlé és pár evőkanálnyi nyírfacukor került, fél órát főztem, leszűrtem, majd agar-agarral zselésítettem. 4 bébiételes üveg telt meg vele.

Fenyőszirup

Gyerekkoromban készítettünk néhányszor fenyőszirupot édasanyámmal, ha jól emlékszem, mézbe tettük a fenyőhajtásokat. Apa pedig pálinkába is tett belőle, ezt én akkoriban nem kóstoltam:) Aztán valahogy elmaradt ez a jó szokás, pedig Visegrádon bőven van fenyő a környékünkön. Idén több blogon is olvastam a friss fenyőhajtások felhasználásáról, és gyorsan el is készítettem a saját verziómat. Ez egy nádcukros sűrű szirup lett, nem volt elég mézem, hogy azzal készítsem (bár van még bőven fenyő a környéken, lehet, hogy jövő héten csinálok egy mézes adagot is). Hígítatlanul torokfájásra, köhögésre tényleg  remek, ezt volt "szerencsém" tesztelni is múlt héten, hígítva pedig nagyon finom, frissítő ital. Egy üvegynyit mindenképp félre fogok tenni karácsonyra, illeni fog a fenyőillatú karácsonyi hangulathoz, talán még valamilyen fenyőszirupos édességet is ki fogok találni.

VIGYÁZAT: A szintén tűlevelű tiszafa súlyosan mérgező, senki ne keverje össze a fenyőfélékkel!

Hozzávalók: 2-3 bögrényi friss fenyőhajtás (a világoszöld, még nem fás hajtásokat kell leszedni), 2 bögrényi nádcukor, 2-3 bögrényi víz

A cukorból és a vízből szirupot főztem. Amikor a cukor már teljesen felolvadt, levettem a tűzről, és a forró szirupba beledobtam a fenyőhajtásokat. Egy napig állni hagytam. Másnap újra felfőztem a szirupot, pár percig forraltam, majd leszűrve, még forrón kicsi üvegekbe tettem. A bekupakolt üvegeket pár percre fejre állítottam, így biztosan nem fognak megromlani. 

Egy másik verzió is készül, kimondottan felnőtteknek való gyógyszernek: a fenyőhajtásokat nádcukorral rétegezve befőttesüvegbe tettem és napos helyen tartottam 3 napig (innen az ötlet). 3 nap elteltével a cukor a fenyő nedvességtartalmától felolvadt, de nem eléggé, túl sűrű volt, valószínűleg több fenyő kellett volna bele. Így felöntöttem kb. ugyanannyi pálinkával, és még 2-3 hétig biztosan hagyom, hogy a pálinka jól átvegye a fenyő zamatát. Majd beszámolok az eredményről, szerintem nagyon ígéretes:)

Update: a pálikás-nádcukros verzió jópár hete ázik, késznek nyivánítom. Elképesztően jó íze van, likőrnek is szuper lenne, simán megiszogatnám, de igyekszem tartalékolni a téli hónapokra, és köhögős időszakokban gyógyszerként fogyasztani majd. Jövőre pedig nagyobb mennyiségben készítek alkoholos verziót, amivel majd koccintani is lehet:)

Zöldturmix

Rászoktam a zöldturmixra. Ki kellett találnom valamit, mert elég szédelgős és energiátlan vagyok mostanában (ha jobban belegondolok, nincs min csodálkozni, több, mint 4 éve folyamatosan vagy terhes vagyok, vagy szoptatok, a krónikus alváshiányról nem is beszélve...). Szóval azt találtam ki, hogy minden délelőtt készítek valamilyen zöldturmixot, ez lesz a tízóraim - tele van vitaminnal, ásványi anyaggal, érezhetően feltölt energiával. És a legjobb az egészben, hogy kiderült, Regina is szereti - eddig semmilyen módon nem lehetett salátaféleségeket megetetni vele, semmilyen zöld, leveles dolgot, ez pedig kifejezetten ízlik neki, pedig tudja, mi van benne, ő segít szedni a leveleket:)

Végtelenféleképpen variálható a dolog, én a szokásos vadon gyűjthető ehető zöldeket használom (csalán, pitypang, tyúkhúr, salátaboglárka), és mostmár a saját salátáimat is, amik szépen nőnek a veteményesben, illetve szoktam tenni hozzá pár levél citromfüvet és mentát is. 

Az eddigi legfinomabb verzió receptjét írom le (3-4 adag):

1 banán, 1 alma, fél avokádó, 4-5 csalán felső levelei, fél marék tyúkhúr, fél marék vegyes salátalevél, pár citromfűlevél, 3 pitypangvirág (csak a kitépkedett szirmok), 2 ek. méz, fél citrom leve, 3-4 dl forrásvíz (vagy citromfűtea) 

A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, vagy botmixerrel pürésítjük, majd jóízűen megisszuk - még a salátautáló gyerekek is szeretik:))

Spárga-komló variációk 2. - Zöldspárgás-komlós fusilli

Újabb spárga-komló kombináció, most zöldspárgával, hiszen a komlóhajtás alapvetően egy vékonyka zöldspárgára emlékeztet. Ez is egy igazi nekem való villám-ebéd, amíg megfő a tészta, megpárolódnak a zöldségek is. A szűk keresztmetszet mindig a fotózás, amire már csak egy kattintásnyi időm marad, mert Regina addigra már éhes, Flóra megunja a piheőszékben üldögélést stb. Mindenesetre a kombináció az ízek szempontjából remekül működik, mostmár ideje lenne kitalálnom egy olyan spárgás-komlós ételt, ami jól is mutat, amiben látható a két zöldség hasonlósága. 

Hozzávalók (2-3 főre): 

egy csomag zöldspárga, 2-3 marék komlóhajtás, 1 doboz Philadelphia krémsajt, 1-2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, bors, 1/2 csomag fusilli (pennével szerintem jobban mutatott volna, de Regina a fusillire szavazott:))

Felteszem a vizet a tésztához. A megmosott, felaprított zöldspárgát és a komlót olívaolajon párolni kezdem, rányomom a fokhagymát, sózom, borsozom. Ha forr a víz, bedobom a tésztát, közben a zöldségekre kevés vizet öntök, és takarék lángon hagyom párolódni. Mielőtt elkészülne a tészta, ráteszem a megpárolódott zöldségekre a krémsajtot, öntök hozzá keveset a tészta főzővizéből, hogy krémesebb legyen az állaga, majd a leszűrt tésztával összeforgatva tálalom. Ki kellene próbálnom sima krémsajt helyett kecskesajttal is, szerintem jól állna a komló-spárga párosnak.

Bulgur csalánnal és komlóhajtással

Eredetileg csalános-komlós rizottót akartam készíteni, de eszembe jutott, hogy maradt tegnapról bulgur, amit akkor köretnek ettünk. Flóra is nyűgös volt kicsit, elképzeltem, ahogy a nyolckilós babával a karomon kevergetem a rizottót fél órán át - inkább az egyszerűbb utat választottam. Nyilván még jobb lett volna, ha a bulgur vagy a rizs együtt párolódik a zöldekkel, de igazán finom lett így, a maradék bulgurral is. A friss komlóhajtást kevesen ismerik, pedig igazán különleges tavaszi csemege. A vadkomló fiatal hajtásainak a végét kell kell letörni, olyasmi, mint egy vékony zöldspárga. Levesenek, főzeléknek vagy egyszerűen vajban megpárolva is nagyon finom. Erdőszéleken, kerítések, kőfalak előtt találhatunk rá, tavasz elején-közepén gyűjthetjük a hajtásvégeket. Nálunk három helyen is van a kertt szélén. Így néz ki:

A recept végtelenül egyszerű: a komlóhajtásokat és a friss csalánt kicsit felaprítottam (óvatosan, hogy a csalán nem csípje meg a kezem), olívaolaj és vaj keverékén párolni kezdtem, sóztam, borsoztam, rányomtam egy gerezd fokhagymát, öntöttem hozzá kevés vizet. Mikor megpuhultak (pár perc), hozzáadtam a megfőzött, natúr bulgurt, kicsit összepároltam, majd hozzákevertem 2 evőkanálnyi krémsajtot (Philadelphiát). Ha lett volna itthon parmezán, reszeltem volna rá, de anélkül is nagyon finom volt.

Ibolyaszörp

Az ibolyával - már ami a konyhai felhasználását illeti - most kezdek ismerkedni. Korábban azt sem tudtam, hogy ehető. Salátákba, tortadíszítésre már kipróbáltam az elmúlt hetekben, de az íze ezekben nem igazán érvényesült, szerettem volna olyan egyértelmű ibolyaízt érezni, amilyen az illata. Most végre sikerült. Itt találtam egy ibolyaszörp receptet és sok más ibolyás finomságot, és mivel sikerült elég sokat szednünk Reginával séta közben (szerencsére a kicsi Flórát sem zavarta különösebben a folyamatos hajolgatás, végig békésen aludt a hátamon a szuper új hordozónkban), gondoltam, kipróbálom én is. A receptet nem követtem pontosan, inkább csak rögtönöztem - nagyon finom és gyönyörű színű szörp lett. 

Pontos mennyiséget nem tudok írni, a lényeg az, hogy a virágokat kb. háromszoros mennyiségű vízbe áztattam, gyümölcscukrot tettem előtte a vízbe. Már pár perc múlva hihetetlen intenzív íze is illata volt az ázatnak. Tettem hozzá kevés citromlét is - ennek hiányában a elveszíti gyönyörű színét. Pár óra múlva rövid ideig forraltam az ázatot, majd botmixerrel leturmixoltam és leszűrtem. Tettem hozzá még egy kis mézet, újraforraltam, forrón üvegbe tettem, lezártam, és pár percre a feje tetejére állítottam az üveget, ahogy a lekvárokkal szoktam. Ez most csak egy üvegnyi lett, remélem, tudok még szedni pár adag ibolyát és folytathatom a kísérletezést.

Csirkesaláta Meyer citrommal, újhagymával és vadon termő zöldekkel

Bár nem vagyok vegetáriánus, sokkal többször készítek zöldséges ételeket, mint húsosakat - ez a blogon is látszik. Egyrészt azért, mert nem vagyok nagy húsevő és imádom a zöldségeket, másrészt azért, mert nehéz megbízható, jó minőségű húshoz jutni. Az egyetlen húsfajta, amit viszonylag gyakran veszek, a nagyobb supermarketekben kapható tanyasi csirke. Ebből általában tartok a mélyhűtőben is, és 2-3 hetente sütök sültcsirkét. Ilyenkor másnap a maradék csirkehúst valamilyen salátához használom fel (és, mióta láttam a River Cottage-ban, hogy sültcsirke csontjából alaplét kell főzni, igyekszem azt sem a kukába dobni). Most, hogy naponta szedem a salátaboglárkát és egyéb tavaszi vadon termő zöldeket, egyértelmű volt, hogy ezekkel készítem a húsos salátát. És mivelfel fedeztük, hogy a visegrádi zöldségesnél a sima citromok közé keverve van Meyer citrom, abból is került a salátába - nagyon jól kiegészítette a sülthús, a zöldek és az újhagyma ízét. Szokás szerint a salátaöntetet nem variáltam túl, nekem alapvetően jó minőségű extra szűz olívaolajon kívül semmi más nem kell a salátákra :) Mivel kb. 5 percem volt az egész elkészítésére, az is úgy, hogy a fél kezemben volt Flóra, most nem pirítottam át a csontról lefejtett húst - egyébként így szoktam, kicsit megpirítom és esetleg még egyszer fűszerezem a húst, majd melegen adom a salátához -, és persze a citromot sem filéztem ki, ahogy illene, akinek nincs csecsemő a kezében főzés közben, filézze ki, úgy biztos még finomabb:)

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, ez most egyszemélyes adag lett, kb. 2 maréknyi zöld, 2 szál újhagyma és fél citrom került bele):

Maradék sültcsirke, Meyer citrom, salátaboglárka, tyúkhúr, pitypanglevél (vagy bármilyen zöldsaláta), újhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A sültcsirkéről lefejtjük és kisebb darabokra vágjuk vagy tépkedjük a maradék húst. Összeforgatjuk a húst a zöldekkel, hozzáadjuk a fél gerezdekre vágott citromot és az apróra vágott újhagymát, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, megesszük:)

Tavaszi vadsaláta

A vadon termő növények gyűjtögetése gyerekkorom óta természetes számora. Apám már páréves koromban magával vitt gombászni, gyűjtöttünk gyógynövényeket, bodzavirágot és -bogyót, vadkörtét, vadalmát, szedret és még sokmindent. Az utóbbi időkben azonban rájöttem, hogy még ennél is sokkal több lehetőséget rejtenek az erdők-mezők, így elkezdtem utánanézni, melyek a vadon termő, ehető növények, amelyekről eddig nem tudtam. Remek leírást találtam pl. itt és itt, és feltett szándékom, hogy számba vegyem és a konyhámban is hasznosítsam a közvetlen környezetem ehető vadnövényeit. Tegnap délelőtt, míg a kicsi Flóra a kertben aludt, Reginával megtettük a szokásos patakparti-völgyi sétánkat. A minden nap gyűjtött salátaboglárka mellé most szedtem zsenge pitypangleveleket, tyúkhúrt, vadsnidlinget és ibolyavirágokat is, ezekből készítettem az ebéd mellé salátát. Mivel nem akartam semmivel elnyomni a friss, tavaszi ízeket, a jól megmosott levelekre-virágokra csak extra szűz olívaolaj, citrom és kevés só került. Recept nem is kell hozzá, nézzünk körül a kertünkben/környékünkön (természetesen csak nem szennyezett helyen, forgalmas utaktól távol), szedjünk ehető leveleket-virágokat, fogyasszuk el jó étvággyal, és élvezzük minden falattal a tavasz ízeit, illatait!

FONTOS: csak akkor fogyasszuk el a vadon szedett növényeket, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy ehető fajtáról van szó!