A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dió. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 4., péntek

Reteklevélpesto


Kicsit késve hozom ezt a receptet, már több, mint egy hete készült. Egyelni kellett a retket a kertben, így csomó babszemnyi miniretket húzkodtam ki, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Egyébként utálok egyelni, rossz érzés bármit is kihúzni a földből, amiből akár lehetne is még valami, de ha felhasználom, akkor persze egészen más a dolog:) Reteklevélből korábban is készítettem már pestot, de ezalkalommal természetesen a kis retekfejeket is felhasználtam, így méginkább retekízű lett a végeredmény. A retek levele levesnek is nagyon finom (pl. pár szem krumlival, krémlevesnek), és az egészen zsenge levelek salátákba is kiválóak. Fontos: csak akkor használjuk fel a retek leveleit, ha megbízható helyről származnak (pl. saját veteményes:)), és biztosan nem tartalmaznak vegyszermaradványokat!

Hozzávalók (egy kisebb üveg pestohoz):
Egy csokornyi friss, zsenge reteklevél (lehetőleg az apró retkekkel együtt), fél marék dió, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, extra szűz olívaolaj
A diót forró serpenyőben megpirítjuk, a retekleveleket alaposan megmossuk, leszárítjuk. Az összes hozzávalót a mixer aprítójába tesszük, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, majd pürésítjük. 




2012. március 15., csütörtök

Diós-citromos csalánpesto



Végre előbújtak a friss csalánok is. Még egészen kicsik, de már nagyon tudnak csípni, kesztyűs kézzel kell bánni velük:) Tavasszal mindig várjuk az első csalánok megjelenését, és általában édesapám egyik kedvenc tavaszi étele, csalánleves készül belőle. Pár napja viszont olzkánál csalánpestóról olvastam, és mivel mindenféle zöld levélből szívesen készítek pestót (reteklevélből, petrezselyemből, rucolából), úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni csalánból is. A patakparton a salátaboglárkák között bújtak ki az első csalánok, így szedtem abból is, és a pestóhoz is vegyesen használtam a kettőt, a salátoboglárka friss, zöld íze tompítja a csalán karakteresebb, kesernyésebb aromáját. A diót, amit használtam hozzá, szintén Visegrádon gyűjtöttük még ősszel - nagyon jó érzés, amikor minél több saját gyűjtésű, a közvetlen környezetemben termett alapanyagot használhatok. 
Szóval szedjetek csalánt: tele van C-vitaminnal, vassal, ásványi anyagokkal, remek vértisztító, finom, és ráadásul ingyen van.

Hozzávalók:
2 (kesztyűs!) marék friss csalán és salátaboglárka vegyesen, 5 dkg dió, 3 dkg Grana Padano sajt, 1 dl extraszűz olívaolaj, fél biocitrom leve és reszelt héja, só

A csalánt és a salátaboglárkát jól megmossuk, lecsöpögtetjük. A diót egy serpenyőben szárazon megpirítjuk, majd az aprítóba tesszük a zöldekkel és a feldarabolt sajttal együtt. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, majd nem túl finomra aprítjuk a géppel. Pirítóshoz, tésztához, szendvicsekbe is finom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...