Gasztroajándékok karácsonyra: mézeskalács

A legremekebb karácsonyi gasztroajándék. Végtelen sok recept kering a neten, köztük nem egy hirdeti magát a legjobb mézeskalácsként, én azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ez a legeslegjobb, és kész:) Nem kemény, de nem is puha, hanem finom ropogós. Jó vele dolgozni, nem ragacsos, nem kell pihentetni, hetek múlva is finom. És nem utolsó sorban kiváló gyerekprogram az elkészítése, két éves kor körültől simán be lehet vonni a kicsiket a formázásba, díszítésbe. Én kifejezetten imádok mézeskalácsot díszíteni, pedig rajzolni egyáltalán nem tudok, de ez a fajta pepecselés teljesen kikapcsol, felér egy meditációval:) A képen látható mézeskalácsok két rétegűek, a körokbe kisebb, egész vékonyra nyújtott formákat tettem, így szinte térhatású kis kompozíciókat lehet létrehozni, nekem nagyon tetszenek.

A receptet már húsvétkor feltettem, itt található. A legfontosabb szabály ebben az esetben is az, hogy igazán finom végeredményt akkor várhatunk, ha minőségi alapanyagokat használunk: el kell felejteni a Rama margarint (a vaj tökéletesen megfelel, illetve én nagyon szeretem az Alsan bio margarint használni sütéshez, valamivel olcsóbb, mit a vaj, és nincs semmi mellékíze), nem szabad a legolcsóbb, valószínüleg virágport sosem látott, hamisított mézet használni stb. 

Én elég vékonyra szoktam nyújtani, úgy 2 miliméternyire, mi így szeretjük. Elég hamar sül, figyelni kell rá, amikor elkezd színt kapni, már jó is! Az egész konyha tele lesz vele, ha egész adagot készítűnk, de megéri, az a legjobb, amikor még januárra is marad pár szem mézeskalács a délutáni kávé mellé:)

Mézes-balzsamecetes-kakukkfüves sült zöldségek a veteményesből

Elmondhatatlanul jó érzés a saját veteményesemben termett zöldségekből főzni, pláne, amikor ilyen csodálatos, színes zöldségek kerülnek terítékre. Mivel hónapok óta nagyon nagy a szárazság, a céklák és a répák nem nőttek túl nagyra, és úgy láttam, ennél nagyobbak már nem is lesznek, így tegnap - Regina nagy örömére, imádja learatni a termést:) - kihúztuk az összes bordó répát, és a színes céklák közül is jónéhányat (albínót, sárgát és chioggiát), meg még pár hosszúkás lilahagymát. Ahogy végignéztem ezen a színkavalkádon, egyből tudtam, együtt fogom megsütni őket. A méz-balazsamecet páros nálam nagy kedvenc, ha sült zöldségekről van szó, a kakukkfű - szintén saját termés - pedig szintén nagyon jól illik a répához, céklához egyaránt. 

Hozzávalók: kb. 1 kg répa és cékla vegyesen (színes fajtákhoz itthon nem könnyű hozzájutni, de tökéletesen működik a hagyományos fajtákkal is),  4 lila sonkahagyma, 1 ek. méz, 2 ek. balzsamecet, néhány ág kakukkfű,  extra szűz olívaolaj, só, bors

A répákat jól megmostam, de nem hámoztam meg, hiszen zsengék, és pont a  bordó héjuk miatt különlegesek, majd hosszában félbevágtam (némelyiknek narancssárga, némelyiknek citromsárga a belseje, lenyűgözőek!). A cékláknak is csak a két végét vágtam le, majd mérettől függően kettő-négy darabba vágtam őket. A lilahagymákat szintén hosszában vágtam félbe. Egy tepsiben jól összeforgattam az egészet, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, majd összeforgattam a mézzel és a balzsamecettel. Rámorzsoltam a kakukkfüvet, lefedtem alufóliával, majd 200 fokon (légkeveréssel) 1 órán át sütöttem. Vajpuhára sültek a zöldségek (a céklák kicsit keménynek, száraznak tűntek, amikor vágtam őket, aggódtam, megpuhulnak-e rendesen), a méz-balzsamecet kombináció remekül kiemelte az amúgy is édeskés ízüket. Tálalás előtt még egy kis friss kakukkfüvet is morzsoltam rá, hogy még jobban érződjön az aromája. Olyan finom lett, hogy képes lettem volna egyedül megenni az egészet, de persze visszafogtam magam:) Regina először csak a répából akart enni, de sikerült rábeszélnem, hogy kóstolja meg a céklát - végül még háromszor kért, azt hiszem, ezzel sikerült kihúznunk a céklát a nemszeretem zöldségek listájáról:)

Tejes-mézes puliszka

Szüleim egyik kedvenc étele, így gyerekkoromban elég gyakori ebéd nálunk a túrós puliszka (juhtúróval rétegezve, jól összesütve, tejföllel, esetleg pirított szalonnával a tetején). Most már nagyon szeretem, de akkoriban tiltólistán volt, nem voltam hajlandó enni belőle. Így az én alternatív ebédem ilyenkor az édes, tejes puliszka volt - ez ellen természetesen nem volt semmi kifogásom:). Regina szinte egy az egyben az én gyerekkori ízlésemet produkálja, ugyanazokat a dolgokat nem eszi meg, amiket régen én, hipokrita lennék, ha elkezdeném bizonygatni neki, hogy márpedig a spenót finom, én is csak 10-15 éve vagyok hajlandó megenni... csak remélhetem, hogy előbb-utóbb ő is megszereti a most tiltólistás ételeket. De nem panaszkodhatok, annyi zöldség-és gyümölcsutáló gyerekről hallok, ő gyümölcsöt minden mennyiségben eszik, nyers zöldséget mondjuk a paradicsomot leszámítva nem, de azt viszont tonnaszámra, vitaminhiánya biztos nem lesz.

Na szóval pár napja, amikor túrós puliszka volt az ebéd, neki is elkészítettem gyerekkori kedvencemet, a tejes-mézes változatot, természetesen nála is nagy sikert aratott. A recept tulajdonképpen annyi, amennyi az étel neve: néhány evőkanálnyi puliszkára (ami ugye forró vízben megfőzött kukoricadara, polenta, ha úgy tetszik) langyos tejet öntünk, és mézet csorgatunk rá (vagy megcukrozzuk, lehetőleg nyírfa- vagy nádcukorral).

Ahogy Regina ette, engem is elkapott a nosztalgia (legalább 20-25 éve nem ettem ilyet), és magamnak is készítettem gyorsan egy adagot:) - felnőtt fejjel is nagyon finom!

Ordás joghurtgolyók mentával és citromfűvel

Egy hete készült ez a finomság, még mindig a nagymarosi piacon vett alapanyagokból. Volt még fél liter házi joghurt és húsz deka orda (sima, tehéntejből készült), amit a kecskeordás palacsinta sikere után mindenképp édességhez szerettem volna felhasználni. Pontos arányokat nem tudok írni, de adja magát a dolog. A joghurtot egy konyharuhába öntöttem, szűrőbe tettem és másfél napra a hűtőbe tettem lecsepegni, isteni, sűrű savanykás krémsajt lett belőle. Egy részét Regina rögtön megette egy kanál mézzel elkeverve, a többit sósan, zöldfűszerekkel akartam felhasznáni, de annyira finom volt mézzel, hogy maradtam én is emellett. Gyorsan összekombináltam gondolatban az ordával, így születtek végül ezek a golyók, és belekerültek a zöldfűszerek is. Az ordát villával összetörtem, majd annyit kevertem hozzá a krémes joghurtból, hogy lágy, de még formázható masszát kapjak. Mézzel (sűrű gesztenyemézzel) édesítettem, majd apróra vágott mentát és citromfüvet tettem bele (szerencsére mindkettővel tele van a kert). Golyókat formáztam belőle, és a tetejükre csorgattam még egy kis mézet (hígabb akácmézet). Ugyanezt ki fogom próbálni sós, kakukkfüves változatban is, olívaolajjal meglocsolva, amint ismét finom ordához jutok - szombattól Tahitótfaluban is lesz rendszeresen termelői piac, nagy reményeket fűzök hozzá:)

Kecskeordás palacsinta mézzel és kaporral

Általában meg vagyok elégedve a főztömmel, de azért ritkán gondolom azt, hogy egy első osztályú étteremben is feltálalnám. Na ez most ilyen lett, egyszerűen tökéletes, elképesztően finom. Szombaton átmentünk a nagymarosi piacra, ott vettem kecskeordát. A ricottához hasonlít az állaga, de lágyabb, krémesebb, zsírosabb, enyhén kecskeízű, nagyon finom. Rögtön tudtam, hogy ebből valami édességet fogok készíteni, egész nap azon töprengtem, mi legyen az, mi illene legjobban az orda lágyságához és különleges ízéhez. Gyerekkoromban Erdélyben mindig kaporral és mézzel ettük az ordát (igaz, az nem kecske, hanem juhtejből készült, és én alig ettem belőle, mert akkoriban utáltam a kaprot) - így jött a méz és a kapor ötlete, innnen pedig egyenes út vezetett a palacsintához, a jól bevált ricottás palacsinta mintájára. Az eddigi leglágyabb, legjobb állagú minipalacsintám lett, nagyon jót tett neki a kecskeorda krémessége. A kecskeíz épp csak érződik, a kapor pedig tökéletes hozzá. A gyerekeknek is bejön, legalábbis Regina hármat bevágott belőle néhány perc alatt (persze szigorúan kapor nélkül, pont, mint az anyja kiskorában:)) Aki termelői piacon vagy kecskefarmon hozzájut kecskeordához, feltétlenül próbálja ki!

Hozzávalók: 25-30 dkg kecskeorda, 2 tojás, 4 ek. liszt, 2 ek. nyírfacukor, 1 dl tej, kevés vaj a sütéshez, méz (nálam akácméz, szintén a nagymarosi piacról), friss kapor

Az ordát, a tojássárgáját, a lisztet, a nyírfacukrot és a tejet összekeverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Mézzel megcsurgatva és apróra vágott friss kaporral megszórva tálaljuk. Langyosan a legfinomabb!

Húsvéti mézeskalácsok

Kisgyerekkoromban egy kedves barátnőm nagymamájával sütöttünk időnként karácsony előtt mézeskalácsot, ő készítette a tésztát, mi szaggattuk, díszítettük. Gimnazista éveim elején aztán kaptam valakitől egy receptet és kipróbáltam egyedül is a mézessütést, ami olyan jól sikerült, hogy karácsonyra azóta is én készítem a mézeskalácsot ipari mennyiségben az egész család számára. Mindig ugyanazt a receptet használom, mivel nagyon jól bevált: hamar összeáll, szépen szaggatható, nem ragad, rögtön fogyasztható, nem lesz kemény, de finom ropogós, az angol sógorom azt mondta egyszer, hogy az én mézeskalácsom jobb, mint a gingerbread:) Már jópár éve húsvétra is sütök, a locsolók tojás formájú mézeskalácsot kapnak (különböző méretű kerek fém kiszúrókat hajlítottam tojás alakúra, ezeket használom évek óta). Reginát kétéves kora óta nagyon jól be lehet vonni a sütésbe, boldogan válogatja a formákat, szaggatja és díszíti a tésztát. Most is együtt sütöttük, de tudtam, hogy a díszítésre a kicsi Flóra mellett már nem fog sok időm maradni, így kitaláltam, hogy önmagával díszítem a mézeskalácsot: a tojásformákra kisebb kiszaggatott állatfigurákat tettem még nyersen (nagyon vékonyra nyújtottam a tésztát), így vidám, mintás tojások lettek, amik már egészen kevés díszítéssel is jól mutatnak - kalandos dolog félkézzel nyomni a tojásmázat zacskóból a mézeskalácsra, miközben a másik kezemben a kisbabát tartom, aki ezalatt mindent megtesz, hogy megkaparintsa a zacskót:).

Hozzávalók (én most csak fél adagot sütöttem, de a teljes adag receptjét írom, amitől az egész lakás tele lesz mézeskaláccsal:)):

1 kg liszt (szoktam max. fele arányban teljes kiőrlésűvel keverni), 35-40 dkg méz, 15 dkg (nád)cukor, 25 deka vaj vagy biomargarin (csak sima ipari margarint ne, az egésznek műanyagíze lesz tőle), 1 egész tojás vagy 2 sárgája, fél csomag szódabikarbóna (ezt én csomószor kihagyom, nem okoz gondot), fűszerek ízlés szerint (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom stb.)

A lisztet egy dagasztásra alkalmas tálban összekeverem a szódabikarbónával és a fűszerekkel, eközben a mézet összeforralom a cukorral. A liszt közepébe mélyedést készítek, beleteszem a vajat/margarint, majd ráöntöm a forró mézes keveréket és fakanállal kavargatom, míg a vaj elolvad. Mikor már nem nagyon forró, hozzáadom a tojást és elkezdem dagasztani. Akkor jó, ha a tészta szép fényes, és nem tapad sem az edényhez, sem a kezünkhöz. Ezután lisztezett deszkán több adagban vékonyra nyújtom, szaggatom. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen szoktam sütni 8-10 percet (figyelni kell, amikor kezd kicsit megbarnulni, akkor jó). Pár percig még puha és könnyel elhajlik, így vigyázni kell, hogy finoman vegyük ki. Később megkeményedik, de nem lesz túl kemény, csak finom ropogós.