Sárgabarackos-fehércsokis-levendulás süti

A múltkori meggyes-étcsokis süti sárgabarackos változata, fehércsokival és néhány levendulavirággal megbolondítva. Itt a recept. Pillanatok alatt össze lehet dobni, én nem bonyolítok rajta semmit, nem keverem külön a szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, felolvasztom a vajat, beledobálom az összes többi hozzávalót, elektromos habverővel összekutyulom, és mehet is a sütöbe. Jó sok barack és fél tábla fehércsoki van rajta. A levendula aromája nagyon sokat dob az ízén, nem érdemes lehagyni róla. Végtelenül egyszerű, isteni finom!

Az idei nyár kedvenc meggyes süteménye

Ez lett most a kedvenc gyümölcsös villámsütemény-alaptésztám. Pillanatok alatt összedobható, pehelykönnyű, levegős, bármilyen gyümölccsel remelkül működik. Az utóbbi héten készült meggyes-étcsokis és ribizlis-jostás-fehércsokis verzióban is, és alig várom, hogy sárgabarackkal is kipróbálhassam. Az alaprecept innen van, de néhány ponton változtattam rajta.

Hozzávalók: 

10 dkg vaj/kókuszzsír (a kókuszzsír a legtöbb sütiben teljesen jól működik vaj helyett, aki vegánosítani akarja a süteményeit, annak tökéletes választás), 20 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 2 tojás, 10 dkg (nyírfa)cukor, 1 dl tejszín, 1/2 csomag foszfátmentes sütőpor (DM Alnatura), 1 kezeletlen citrom reszelt héja, ízlés szerint vanília, jó sok meggy (nem bírom azokat a gyümölcsös sütiket, amikben csak imitt-amott van egy-egy szem mutatóba. Minden falatba jusson gyümölcs:)), fél tábla étcsoki apró kockákra tördelve

A vajat/kókuszzsírt felolvasztjuk, majd gyorsan összekeverjük a többi hozzávalóval. Sütőpapírral bélet tepsibe öntjük, a tetejére szórjuk és kicsit belenyomogatjuk a meggyet és a csokit, majd 180 fokon (légkeveréssel) kb. 30 percet sütjük (én közepes méretű tepsiben sütöttem, így nem túl vastag, hamar átsül, kisebb tepsiben sütve talán kicsivel több idő kell neki).

Ribizlis túrótorta sütés nélkül

Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 

egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.

Narancsos csokitorta magamnak:)

Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:

A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás

A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

Virtuális babaköszöntő - Mézes-mazsolás kuszkusszal töltött sült alma

Csatlakoztam egy nagyon szép és vidám kezdeményezéshez: mivel több, általam is követett-szeretett gasztrobblogger-lánynak született a közelmúltban kisbabája, Anikó, a coffeinmentes blog szerzője ötletére a régi komatálak mintájára virtuális babaköszöntőt tartunk nekik, egészséges, tápláló, könnyen elkészíthető finomságokat teszünk ma le eléjük egy képzeletbeli asztalra:)

Őket - és kisbabáikat - köszöntjük tehát: FlatCat Gabit (flat-cat.hu), Ildinyót (http://ildinyo.blogspot.hu) Frau Paprikát (http://imbisz.blogspot.hu) és Hajnit (lilahajni.blogspot.hu).

Az alábbi bloggerek vesznek még részt a babaköszöntőben jobbnál jobb receptekkel:
Erika http://dublinfelettazeg.blogspot.co.uk/ frittata fetával és paradicsommal
Krisztahttp://vaniliaakonyhaban.blogspot.co.uk/ zellerkrémleves karamellizált körtével és gorgonzolával 
Annamari http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/ sütőtökös-mascarponés risotto 
Ami http://www.colorsinthekitchen.com/ Karamellizált édeskömény pirítóson brie sajttal 
Gabi http://rakottkert.blogspot.hu/ krémes polenta édesköménnyel, buggyantott tojással
Anikó http://coffeinmentes.blogspot.co.uk/ póréhagymás krumplikrémleves pirított shitake gombával
Alíz selectfood.blogspot.com Lazacos, kecskesajtos spenóttekercs
Babett http://babette-babettefz.blogspot.co.uk/

Az én választásom egy olyan receptre esett, amelyet tavaly télen, amikor Flóra pár hónapos baba volt, nagyon gyakran kívántam meg és készítettem el - inkább télies étel, de márciusban, amikor az ember még csak vágyik a friss tavaszi gyümölcsökre, de venni legfeljebb csak agyonvegyszerezett import epret tud, a jó öreg almánál nem is lehet jobb választás:) Ráadásul, a többiek recept-címeit elnézve a desszert-frontot egyedül képviselem, pedig egy újszülöttet szoptató kismamának igen nagy bír lenni a szénhidrát-igénye (legalábbis nekem az volt:)) A kuszkuszt én mindenféle töltött ételhez szívesen használom (pl. töltött cukkinihez), és a maradék natúr kuszkuszból gyakran készítek némi aszalt gyümölccsel, frissen reszelt almával, magvakkal tápláló uzsonnát a lányoknak (és magamnak persze). Ez az édesség, amit a virtuális babaköszöntőre ajánlok, azt hiszem, mindent tud, amire a gyermekágyi időszakban szüksége van a kismamáknak: tápláló, édes, de mégis egészséges (cukrot nem tartalmaz, csak némi mézet), ráadásul igazán könnyen és gyorsan elkészíthető, akár egy kisbaba mellett is. 

Hozzávalók: 10-15 alma (mérettől függően), egy bögrényi kuszkusz, fél bögrényi mazsola, fél bögrényi puffasztott köles (elhagyható), ízlés szerint 2-3 ek. méz, egy nagy evőkanálnyi kókuszzsír (vagy vaj), fűszerek ízlés szerint (én fahéjat és egy kis karácsonyról maradt mézessütemény-fűszerkeveréket tettem most bele, de a gyömbéres-kardamomos változat is szuper) - ezen kívül persze a végtelenségig variálható a recept egyéb aszalt gyümölcsökkel, esetleg olajos magvakkal - pl. a kesudió híresen jó hatással van az anyatej-termelésre, így szoptatósoknak kimondottan ajánlott:).

Az almák belsejét kivájjuk egy éles késsel úgy, hogy a magházat hagyjából eltávolítsuk, de azért ne lyukasszuk át teljesen a gyümölcsöt, maradjon némi alja is, majd szépen egymás mellé pakoljuk őket egy tepsibe. A kuszkuszéval megegyező mennyiségű (tehát jelen esetben egy bögrényi) vizet felforralunk, beleöntjük a kuszkuszt, lekapcsoljuk alatta a tüzet, és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután belekeverjük a mazsolát, a puffasztott kölest, a fűszereket, a mézet, a kókuszzsírt vagy vajat, és a kész keverékkel megtöltjük az almákat. Öntünk az almák alá egy kevés vizet, majd alufóliával lefedve 180 fokon kb. 40 percig sütjük. Melegen és hidegen is finom, melegen simán lehet egy ebéd második fogása is valami jó leves után.

 Gabi, Ildinyó, Frau Paprika,  Hajni, sok boldogságot a babáitokhoz, és jó étvágyat:)

Narancsos-gesztenyés tiramisu

Blogolás szempontjából nem úgy alakult ez a január, ahogy terveztem, rengeteg munkám volt, amit csak nagy logisztikázás árán tudtam elvégezni a lányok mellett, így a blogra már  sehogy sem tudtam időt szakítani. Főzni persze főztem, néha még le is fényképeztem, de leírni már nem tudtam. Szóval megpróbálom majd lassan ebben is utolérni magam (a  háztartásban sem ártana mondjuk, mert az  általában mosásra-takarításra-rendrakásra szánt időmben is dolgoztam, így most Flóra kiságyában úgy  háromheti kimosott, hajtogatatlan ruha tornyosul - még szerencse, hogy nem ott alszik:) - a gyerekjátékok pedig úgy össze vannak keveredve, hogy fogalmam sincs, szét fogom-e még valaha válogatni őket).

Itt van először ez a gesztenyés-narancsos tiramisu, amit még decemberben készítettem, Éva sógornőm születésnapjára. Friss, gyümölcsös, de mégis télies hangulatú finomság, és ráadásul teljesen gyerekbarát is, nincs benne se kávé, se alkohol, sőt, még tojás sem. És pillanatok alatt elkészíthető. 

Hozzávalók (6-8 főre):

másfél-két csomag babapiskóta, egy csomag mirelit gesztenyepüré (lehetőleg bio, nem agyoncukrozott/aromás), 30-40 dkg mascarpone, 3 dl tejszín, ízlés szerint nyírfa- vagy nádcukor, kb. 5 narancs leve + 1 narancs a díszítéshez

A felolvasztott gesztenyepürét keverjük el a mascarponéval és a habbá vert tejszínnel, édesítsük ízlés szerint (én megbolondítottam még egy kis bourbon vaníliáscukorral és egy löttyintésnyi narancsvirágvízzel is). Ha túl sűrűnek találjuk a masszát, ebbe is mehet egy kis narancslé. A babapiskótákat mártogassuk bele a narancslébe (a frissen csavart a legjobb, de persze lehet bolti, 100%-os is), rendezzük el az edény alján. Kenjük rá a krém felét, majd jöhet a másik réteg babapiskóta. A tetején eloszlatjuk a krém másik felét, majd narancskarikákkal díszítjük (mivel még karácsony előtt készült, nálam pár mézeskalács is került rá, és valamilyen másik süti készítésekor megmaradt olvasztott étcsokit is csorgattam a tetejére). mehet a hűtőbe pár órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tényleg isteni finom, megéri kipróbálni, még amíg tél van (remélem, már nem sokáig:)))

Gasztroajándékok karácsonyra: mézeskalács

A legremekebb karácsonyi gasztroajándék. Végtelen sok recept kering a neten, köztük nem egy hirdeti magát a legjobb mézeskalácsként, én azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy ez a legeslegjobb, és kész:) Nem kemény, de nem is puha, hanem finom ropogós. Jó vele dolgozni, nem ragacsos, nem kell pihentetni, hetek múlva is finom. És nem utolsó sorban kiváló gyerekprogram az elkészítése, két éves kor körültől simán be lehet vonni a kicsiket a formázásba, díszítésbe. Én kifejezetten imádok mézeskalácsot díszíteni, pedig rajzolni egyáltalán nem tudok, de ez a fajta pepecselés teljesen kikapcsol, felér egy meditációval:) A képen látható mézeskalácsok két rétegűek, a körokbe kisebb, egész vékonyra nyújtott formákat tettem, így szinte térhatású kis kompozíciókat lehet létrehozni, nekem nagyon tetszenek.

A receptet már húsvétkor feltettem, itt található. A legfontosabb szabály ebben az esetben is az, hogy igazán finom végeredményt akkor várhatunk, ha minőségi alapanyagokat használunk: el kell felejteni a Rama margarint (a vaj tökéletesen megfelel, illetve én nagyon szeretem az Alsan bio margarint használni sütéshez, valamivel olcsóbb, mit a vaj, és nincs semmi mellékíze), nem szabad a legolcsóbb, valószínüleg virágport sosem látott, hamisított mézet használni stb. 

Én elég vékonyra szoktam nyújtani, úgy 2 miliméternyire, mi így szeretjük. Elég hamar sül, figyelni kell rá, amikor elkezd színt kapni, már jó is! Az egész konyha tele lesz vele, ha egész adagot készítűnk, de megéri, az a legjobb, amikor még januárra is marad pár szem mézeskalács a délutáni kávé mellé:)

Gasztroajándékok karácsonyra: Mézeskalácsos-aszalt barackos trüffelgolyók mézeskalácsmorzsába forgatva

Gasztroajándékot adni és kapni is szuper dolog, ez nem vitás. Ezerszer jobb, mit az ötezredik polcra tehető, porfogó kis bizbasz, sosem hordott sálak, egy századik bögre vagy akármi. A lehetőségek száma pedig végtelen: kekszek, lekvárok, szörpök, fűszersók, házi teakeverékek, csokik, szaloncukrok stb. Bár mostanában nemigen jut időm a gép elé ülni, még ilyenkor éjjel is alig (Flóra mostanában kb. 20 percenként ébred, rettenet...), így már több tucat lefotózott étel vár arra, hogy feltöltsem végre, most azért eldöntöttem, hogy legalább a karácsonyhoz kapcsolható posztokat megpróbálom megírni végre: a gasztroajándékokat és a karácsonyi menübe illeszthető ételeket. Elsőként itt van tehát ez a trüffelgolyó és cake pop közti átmenet, amelyhez az ihletet a csak a puffin-on olvasott sárgabarackos-kekszes csoki adta. Mivel véletlenül épp tele van a lakás mézeskaláccsal:)) így egyértelmű volt, hogy keksz helyett azt teszek bele, így kap egy plusz karácsonyi ízt. Holnap a phd-s órámra viszem egy mákos-citromos-fehércsokis muffin társaságában, ahol azt találtuk ki, hogy az utolsó órán egy kis irodalmi eszem-iszomot rendezünk, meglepve vele magunkat és a tanárunkat.

Hozzávalók:

1 tábla tejcsoki, 1/2 tábla étcsoki (természetesen minél jobb minőségű a csoki, annál finomabb a végeredmény), 2 ek. mascarpone, fél dl. tejszín, 6-8 mézeskalács, 5 dkg aszalt sárgabarack, kevés mézessütemény-fűszerkeverék

A csokikat alacsony lángon felolvasztottam (ezt indukciós főzőlapon könnyű, másmilyenen lehet, hogy jobb vízgőz fölött), majd belekevertem a tejszínt, a mascarponét és egy kávéskanálnyi mézessütemény-fűszerkeveréket. A kekszek nagyobbik részét apró darabokra törtem, a sárgabarackot is felaprítottam, és ezeket is belekevertem a csokimasszába. Hűtőbe tettem, amíg formázható állagúra nem hűlt, majd golyókat formáztam belőle, és beleforgattam a maradék morzsássá tört mézeskalácsba. Fogpiszkálókra szúrtam, és celofánba csomagoltam őket. 

Kardamomos alma-birs torta zabpehellyel

Kétségkívül nem egy szépség ez a süti, viszont nagyon finom, és nem utolsó sorban még egészséges is. Igazi őszi-téli ízek, szezonális hozzávalókból - az alma és a birs ráadásul a visegrádi kertben termett, ez mindig külön öröm számomra. Én nagyon szeretem az ilyen rusztikus külsejű sütiket: bár nem csillognak és nem rózsaszínek (na persze az sem rossz időnként), legalább garantáltan nincs műanyagízük:) Egy csésze délutáni tea mellé tökéletes, de másnap reggelire sem volt utolsó:)

Hozzávalók:
A tésztához: 15 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű is, de lehet teljesen is az), 10 dkg darált mandula, 12 dkg hideg vaj, egy tojás sárgája, 2 ek. nyírfacukor,  1-2 ek. víz
A töltelékhez: 1 nagy birs, 3-4 alma, 3 ek. nádcukor vagy kókuszvirágcukor, 3 dkg vaj, fahéj, kardamom, őrölt gyömbér ízlés szerint, fél bögre zabpehely

A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk (én az aprítóval szoktam összedolgozni morzsássá a vajat és a lisztet, majd gyorsan hozzágyúrom a többi alapanyagot), majd folpackba csavarva fél órára a hűtőbe tesszük (igazából az sem katasztrófa, ha ez a lépés kimarad, én sokszor átugrom ezt, és egyből a sütőformába nyújtom a tésztát). Fél óra elteltével kivesszük, kinyújtjuk, és a kikent torta- vagy piteformába tesszük, úgy, hogy legyen valamennyi pereme is. 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig elősütjük.

Időközben apró kockákra vágjuk a gyümölcsöket. A vajat és a cukrot (én most kókuszvirágcukrot használtam) egy serpenyőben megolvasztjuk, enyhén karamellizáljuk, majd hozzáadjuk a felkockázott gyümölcsöt. Ízlés szerint fűszerezzük (nekem nagyon bejön a kardamom-fahéj-gyömbér kombináció), ha száraznak tűnik, kevés vizet adunk hozzá, és lefedve puhára (vagy félpuhára, hiszen a sütőben is puhul még)  pároljuk -  arra vigyázzunk, hogy ne főjön szét az alma, látszódjanak a darabok. Ha kész, hozzákeverjük a zabpelyhet (ettől áll majd össze és lesz szépen vágható a süti), és az elősütött tésztára halmozzuk, elegyengetjük. 20-25 percre visszatesszük a 180 fokos sütőbe, amíg szépen összesül. Melegen és hidegen is finom, és jól áll neki a sűrű joghurt (egy kis mézzel mondjuk).

Galagonyás-birsalmás-mogyorós rétes az 52. VKF!-re és Flóra 1. születésnapja

Rengeteg ötletem volt a forduló házigazdája, Tisztatészta remek témakiírására (az őszi erdő gyümölcseit  kellett valamilyen tésztafélével házasítani), de végülis ez lett az, amit meg is tudtam valósítani. A múlt héten főzött galagonya-birsalma lekvár (recept hamarosan, a következő bejegyzésben) adja az erdei összetevőt (a galagonyát a Mogyoróhegyen szedtük, a birs saját, de végülis a kertünk csak pár méterre van az erdőtől:)), a mogyoró sajnos bolti (pedig van a kert tetejében több mogyoróbokor is, de a mókusok-pelék egy szemet sem szoktak hagyni belőle...). A tészta szégyen-szemre szintén bolti, rétestészta készítésére még sosem szántam rá magam - mentségemre szolgál, hogy Flóra egy éves szülinap bulijára készült a rétes, hogy a torta előtt is legyen valami ennivaló, szóval elég sok tennivalóm volt aznap. Igen, egy éves lett a kisebbik lányom is, már fut, pörög-forog, beszél, játszik, hihetetlen, hogy telik az idő:) Szóval csak félig-meddig érvényes a nevezésem a VKF!-re, hiszen a kiírás szerint - teljesen jogosan - a tészta házi kellene legyen. Arra gondoltam, hogy a szintén aznapra - saját kezűleg:) - sütött, egy kuglófból és 12 muffinból álló szülinapi torta képét is felteszem, ezzel talán jóvátehetem, hogy bolti réteslapot használtam:)) Egyébként a kuglóf Vrábel Kriszta szuper sütőtökös kuglófja volt, a muffin saját rögtönzés, szintén sütőtökkel, mákkal, narancslével. Szóval itt van pár fotó a szülinapról, bizonyítandó, hogy sütöttem aznap, meg persze azért is, hogy lássátok az én gyönyörű kis egyévesemet:

Na és akkor térjünk vissza a réteshez. Fogtam tehát a kész réteslapokat, megkentem őket tejfölös-olajos keverékkel, majd hármasával téve a lapokat jó vastagon eloszlattam rajtuk a galagonya-birsalma lekvárt, amibe előzőleg reszelt almát is kevertem. A mogyorót (úgy 15 dekányit) egy konyharuhába csavarva sodrófával kicsit összetörtem, majd száraz serpenyőben pirítani kezdtem. Amikor már jó illata kezdett lenni, tettem rá 3 evőkanálnyi mézet (a lekvár nem volt túl édes, kellett hozzá a méz plusz édessége), jól összeforgattam, kicsit karamellizáltam. Ezt a mézes-mogyorós keveréket eloszlattam a lekvárréteg tetején, majd szorosan összecsavartam. A tetejüket még egy kicsit megkentem az olajos tejföllel, majd 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem a réteseket. Nagyon finom őszi sütemény lett, örülök, hogy a most először  főzött galagonyalekvárommal ilyen finomságokat lehet készíteni:)

Karobos-cukkinis sütemény birslekvárral

Most sikerült először úgy belecsempésznem a cukkinit a süteménybe, hogy azt Regina is fennartások nélkül ette. Volt már pár kísérletem, de nem reszeltem elég finomra a cukkinit, kiszúrta benne, és már nem ette olyan jóízűen (egyébként a cukkinikrémlevest pl. simán megeszi, fene se érti a gyerekeket:)). Most biztosra mentem, meghámoztam a cukkinit, finomra reszeltem, és jó sok karobot tettem bele, hogy a színére se lehessen semmi kifogása, jó fekete lett:) Persze nem árulok én zsákbamacskát, amikor már 2-3 szeletet jóízűen megevett, bevallottam, hogy benne van majd' fél kiló cukkini, de ezek után már ő is érezte, hogy vicces lenne azt mondani, hogy nem finom...

Az eredeti receptet nyammm blogjáról vettem, de igencsak átalakítottam, mert azt akartam, hogy a 11 hónapos Flórának is nyugodt szívvel adhassak belőle, így a kakaót karobra cseréltem, a vajat kókuszzsírra, a tejet rizstejre. A liszt fele nálam teljes kiőrlésű, és egy kis pufasztott amaránt-magot és zabpelyhet is tettem bele, a cukormennyiséget meg csökkentettem (és persze az is nyírfacukor), szóval egy szuperegészséges (és nem mellesleg szuperfinom) süti lett, tökéletes arra, hogy délután becsempésszem Regina szervezetébe az ovis étkeztetés következtében hiányzó tápanyagokat:) Puha, szaftos, nem szárad ki, és az én változtatásaimmal majdnem vegán is, mondjuk a tojást nem hagytam ki, de tejérzékenyeknek bátran ajánlom. 

A cukkini természetesen még mindig a veteményesből van, és a kertünkben termett birsből főzött lekvárral (fele birs, fele alma) töltöttem meg, remekül passzol hozzá, és - bár a fotó ezt semennyire nem adja vissza, itt Budapesten nincs hol fotóznom, nem elég világos a lakás, kert nincs, időm sincs... - nagyon jól nézett ki a sárga lekvár a majdnem fekete sütiben.

Hozzávalók: 
40 dkg finomra reszelt cukkini
20 dkg liszt (fele sima, fele teljes kiőrlésű)
20 dkg nyírfacukor
3 tojás
15 dkg kókuszzsír
1,5 dl rizstej
4 ek. karobpor
2 tk. szódabikarbóna
fél csomag foszfátmentes sütőpor
1 ek. őrölt fahéj
fél bögrényi puffasztott amarántmag
fél bögrényi zabpehely (igazából ezeknél itt nem mértem a mennyiséget, annyit adtam hozzá, hogy még ne legyen túl sűrű a tészta, kb. ennyi lehetett)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeveréssel). A tojásokat habosra kevertem kevertem a cukorral, a kókuszzsírral és a rizstejjel, belekevertem a finomra reszelt cukkinit, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót. Kivajazott formában kb. 40 percig sütöttem. Mikor kihűlt, hosszában kettévágtam, és megtöltöttem a birslekvárral.

Szedres-barackos joghurttorta kókuszvirágcukorral, sütés nélkül

Néhány hete, még sárgabarack- és szederszezonban készült ez a könnyű, sütés nélküli finomság. Csak azért nem írom, hogy villámgyors, mert lecsepegtetett joghurtból készítettem a krémet, ami legalább 1 napig tart, bár munka nem sok van vele. De ha a sűrű, krémes joghurt megvan, akkor már valóban villámgyorsan elkészül. Nevezhetném kókuszos-gyümölcsös joghurttortának is, hiszen kókuszvirágcukrot és kókuszzsírt használtam hozzá, de az becsapós lenne, hiszen egyáltalán nincs  kókuszíze. Viszont a kókuszvirágcukortól elképesztően finom, karamelles plusz ízt kap, aki még nem ismeri ezt a vitaminokban gazdag természetes édesítőt, mindenképp próbálja ki, nagy önuralom kell hozzá, hogy az ember ne kóstolgassa el kiskanállal az egészet:) Természetesem más gyümölcsökkel is működik, és ha nem cukrozzuk agyon, kimondottan diétás, egészséges sütemény.

Hozzávalók:

1 csomag teljes kiőrlésű kétszersült (vagy keksz, én Korpovitet szoktam használni, mert az nem édes, és mézzel ízlés szerint ízesíthetem, de most csak kétszersült volt itthon), 10 dkg kókuszzsír (vagy vaj), 2-3 dl sűrű (görög) joghurt, 8-10 db. sárgabarack, egy marék szeder, 2 dl tejszín, ízlés szerint 2-3 ek. kókuszvirágcukor, 1 ek. nyírfacukor

A kétszersültet konyharuhába csomagoltam, és a sodrófával morzsássá törtem. Összekevertem a kókuszzsírral és egy ek. kókuszvirágcukorral, és a kapcsos tortaforma aljába nyomogattam. Még előző nap fél liter házi joghurtot egy konyharuhával bélelt szűrőbe öntöttem és a hűtőbe tettem. Másnapra a savó kicsöpögött belőle, és sűrű, krémes joghurtot kaptam. Az így kapott joghurtot összekevertem 2 ek. kókuszvirágcukorral, majd 3 puha sárgabarackot villával összenyomogattam benne (direkt nem akartam teljesen pürésíteni). A joghurtos krémet elkentem a kétszersültes alapon, eloszlattam rajta a nyírfacukorral kemény habbá vert tejszínt, majd díszítettem a gyümölcsökkel. Illene fogyasztás előtt pár órára hűtőbe tenni, hogy szépen lehessen szeletelni, de ez nekem nem sikerült, a fele szinte azonnal elfogyott, morzsásan, trutyisan:) A maradék, ami megélte az estét, már gyönyörűen szeletelhető volt...

Mivel a torta épp megfelel a Reformkori konyha kiírásának a SAD VIII. fordulójára, amelyre gyümölcsökkel díszített édességeket vár Petra, így ezzel a recepttel nevezek a játékba.

Joghurtos szilváspite Lillától a Blogkóstoló 4-re

Ma kaptam észbe, hogy holnap van a Blogkóstoló 4. határideje. Nekem Lilla blogja, a Megfőzlek jutott. Már hetekkel ezelőtt kiválasztottam pár receptet, leginkább ezt a cukkinis palacsintatorta-szerűséget szerettem volna kipróbálni, de rájöttem, hogy ezekben a napokban esélytelen: rengeteg szilva, alma és bodzabogyó vár arra, hogy befőzzem, és még 10 kg paradicsomot is rendeltem a hétre, a veteményessel is foglalkozni kellene, Flóra 2x40 perces nappali alvása kevés erre... Ez a szilváspite recept viszont éppen kapóra jött: hamar összedobható, és ráadásul minden hozzávaló volt itthon. Van két szép szilvafánk, amik rejtélyes módon csak 3-4 évente teremnek, de olyankor rengeteget. Most épp ilyen év van, négy részletben főztem be eddig a szilvalekvárt, tettem jópár adagot a mélyhűtőbe is (Flóra egyelőre az anyatejen kívül szinte kizárólag gyümölcsöket és paradicsomot hajlandó enni, azt is csak egyedül, így igyekszem mindenféle gyümölcsből fagyasztani neki), és persze szilvás süteményekbe is került bőven:) Szóval a szilva adott volt, és a joghurt is, mivel a nagymarosi piacon vettem egy liter finom házi joghurtot szombaton, ezt csepegtettem le egy szűrőbe tett konyharuhában, így isteni, sűrű "görög" joghurtot kaptam. A hozzávalókon kicsit módosítottam, sima liszt helyett tönköly fehérlisztet használtam és csak fél csomag sütőport, sima helyett nyírfacukrot (és csak 10 dekányit, nem 15-öt), a citromot meg kihagytam, mert nem volt itthon. A szilvát pedig nem a süti tetejére tettem, hanem az aljára, mert azt akartam, hogy az összes finom leve benne maradjon a pitében.

Tehát a hozzávalók az én verzióm szerint:

25 dkg tönköly fehérliszt, fél csomag foszfátmentes sütőpor, 10 dkg nyírfacukor, 25 dkg sűrű joghurt, 3 tojás, 1 dl olaj, fahéj, bő fél kiló szilva, vaj és morzsa a piteforma kikenéséhez

A tojásokat, a joghurtot, az olajat és a nyírfacukrot jól összekevertem habverővel, majd hozzákevertem a sütőporos lisztet. A piteformát kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával és fahéjjal (sőt, egy kis kókuszvirágcukrot is szórtam rá, mert annyira finom:)), majd belepakoltam a felezett szilvákat a héjas felükkel lefelé - nem mértem, mennyi szilva volt, de teljesen tele lett vele a piteforma alja. Ezután a szilvákra öntöttem a joghurtos tésztát, elegyengettem, és 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel sütöttem 40 percig. A teteje is irtó jól néz ki, de én most úgy akartam, hogy a morzsás-cukros-fahéjas fele kerüljön felülre, így óvatosan egy kerek tálcára borítottam, szerencsére szépen egyben maradt. 

Ha marad a lecsöpögtettett, krémes joghurtból, tegyünk mellé egy kanálnyit, esetleg egy kis friss szilvalekvárral összekeverve:)) Nagyon nagy sikere volt a felnőttek és a gyerekek között egyaránt, Lilla, köszönöm szépen a receptet!

Szilvás-barackos kiflipuding

Villámgyors maradékfelhasználó desszert rengeteg gyümölccsel nyáriasítva. Először akkor készítettem ezen a nyáron, amikor tényleg volt itthon pár felhasználandó szikkadt kifli, de azóta direkt keressük a bogdányi péknél az előző napról maradt, leértékelt kiflit:)

Hozzávalók:

4-6 szikkadt kifli, fél liter tej, 3 tojás, 3-4 ek. nyírfacukor, 1 tk. házi vaníliáscukor (vagy egy tasak bolti),    2 dkg vaj, fél kiló szilva, fél kiló sárgabarack

A tepsit alaposan kivajazzuk, és belerakosgatjuk a felkarikázott kiflit, majd a kiflikre (illetve mellé, alá, közé) pakoljuk a felezett, kimagozott gyümölcsöket. A tejet elkeverjük a tojásokkal és a cukorral, vaníliával, és a kiflis-gyümölcsös egyvelegre öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Langyosan még elég trutyis, de úgy is isteni finom. Hidegen szépen szeletelhető.

Ribizlis-levendulás fehércsokihab

Ma leszedtük a ribizliket a kertben, a feketét és a pirosat is, mert nagyon pergett már, és a menyétek is lopkodták. Mélyhűtőbe tettem a nagyrészét, a ribizli esetében remekül működik a fagyasztás, egész évben használhatom majd süteményekbe, palacsintába, krémekbe. Pár maréknyit pedig ehhez a finomsághoz használtam fel, ami bár habkönnyűnek tűnik, diétásnak, kalóriaszegénynek éppenséggel nem nevezhető:) Viszont isteni finom, édes, fehércsokis hab, savanykás ribizli, és mellé a levendula finom aromája... Ha a fagyigépet betettem volna időben a mélyhűtőbe, azzal készítettem volna el, de így még arra sem volt ideje, hogy rendesen lehűljön, heten ettük, pillanatok alatt elfogyott.

Hozzávalók: 6 dl tejszín, 2 tábla fehércsoki, 2 szál levendula, 2 bögrényi ribizli (piros és fekete vegyesen)

2 dl tejszínbe belemorzsoltam a levendulavirágokat, majd felmelegítettem (nem forraltam, épp csak addig melegítettem, míg az első buborékok megjelentek a felszínén). Ekkor beletördeltem a csokit, és kevergettem, amíg teljesen elolvadt, majd a hűtőbe tettem. Amikor teljesen lehűlt a krém, habbá vertem a többi (4 dl) tejszínt, beleforgattam a fehércsokis krémbe, majd belekevertem a ribizlit is ( a képen csak az a pár szem látszik, amivel díszítettem, de alatta is tele van ribizlivel:)). Jó lett volna még pár órára hűtőbe tenni, de nem volt rá ideje, így is nagyon finom volt.

Epres-rózsás piskóta mascarponekrémmel

Rögtönzött édesség, de olyan jól sikerült, hogy biztosan meg fogom ismételni (legközelebb talán málnával). Rámtört a szokásos délutáni édesség utáni vágy, és bő fél óra múlva már ettük is:) Azt használtam fel hozzá, ami épp a kezem ügyében volt: az előző napi lekvárfőzéskor leöntött eperszörpöt, és a szintén pár nappal korábban készült rózsalekvárt (meg a következő adag rózsalekvárhoz szedett szirmokat). Habkönnyű, nem túl édes, finoman rózsás és nagyon epres igazi nyári süti lett, el is fogyott néhány perc alatt az egész.

Hozzávalók:
A piskótához: 4 tojás, 4 ek. liszt, 4 ek. nyírfacukor, foszfátmentes sütőpor (én DM-es Alnatura márkájút szoktam venni)
A krémhez: 50 dkg mascarpone, 1,5 dl házi eperszörp, 1 csomag bourbon vaníliáscukor
A krém alá rózsalekvár
A tetejére kb. 20 dkg eper

A tészta hozzávalóiból hagyományos módon piskótát sütöttem (tudom, ezt is ezerféleképpen lehet, én a sárgáját keverem el a cukorral, és ebbe forgatom bele felváltva a lisztet és a habbá vert fehérjét). Kisebb méretű kikent tepsibe öntöttem, és 160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréssel) 20 perc alatt készre sütöttem. Közben a mascarponét elkevertem vaníliával és a szörppel, ettől finoman eperízű és könnyebb állagú, jobban kenhető lett a krém. Amikor a piskóta megsült, kettévágtam, pár percig hagytam hűlni, majd megkentem az alsó lapot rózsalekvárral. Ezután rákentem a mascarponés krém 2/3-át, és rátettem a felső lapot. A tetejére rákentem a maradék krémet, majd beborítottam félbe-negyedbe vágott eperszemekkel. Rózsaszirmokkal díszítettem.

Tejes-mézes puliszka

Szüleim egyik kedvenc étele, így gyerekkoromban elég gyakori ebéd nálunk a túrós puliszka (juhtúróval rétegezve, jól összesütve, tejföllel, esetleg pirított szalonnával a tetején). Most már nagyon szeretem, de akkoriban tiltólistán volt, nem voltam hajlandó enni belőle. Így az én alternatív ebédem ilyenkor az édes, tejes puliszka volt - ez ellen természetesen nem volt semmi kifogásom:). Regina szinte egy az egyben az én gyerekkori ízlésemet produkálja, ugyanazokat a dolgokat nem eszi meg, amiket régen én, hipokrita lennék, ha elkezdeném bizonygatni neki, hogy márpedig a spenót finom, én is csak 10-15 éve vagyok hajlandó megenni... csak remélhetem, hogy előbb-utóbb ő is megszereti a most tiltólistás ételeket. De nem panaszkodhatok, annyi zöldség-és gyümölcsutáló gyerekről hallok, ő gyümölcsöt minden mennyiségben eszik, nyers zöldséget mondjuk a paradicsomot leszámítva nem, de azt viszont tonnaszámra, vitaminhiánya biztos nem lesz.

Na szóval pár napja, amikor túrós puliszka volt az ebéd, neki is elkészítettem gyerekkori kedvencemet, a tejes-mézes változatot, természetesen nála is nagy sikert aratott. A recept tulajdonképpen annyi, amennyi az étel neve: néhány evőkanálnyi puliszkára (ami ugye forró vízben megfőzött kukoricadara, polenta, ha úgy tetszik) langyos tejet öntünk, és mézet csorgatunk rá (vagy megcukrozzuk, lehetőleg nyírfa- vagy nádcukorral).

Ahogy Regina ette, engem is elkapott a nosztalgia (legalább 20-25 éve nem ettem ilyet), és magamnak is készítettem gyorsan egy adagot:) - felnőtt fejjel is nagyon finom!

Kapros-mézes ordatorta

Mióta a nagymarosi piacra járok, mindig veszek ordát, teljesen rákattantam. A kecskeorda a legfinomabb, de a sima (tehén) is szuper, nagyon jól működik minden olyan édességhez, amit túróval készítenénk. A legutóbbi adag ordát így a jól bevált túrótorta alapján készítettem el. Mivel nem volt búzadarám (és kukoricadarám sem, amivel szintén jó lehetne), kuszkuszt tettem a tésztába - nagyon finom lett vele, ki fogom próbálni más sütikbe is. Termelőtől vett orda, házi tojás, bio kuszkusz, a tetejére szintén termelőtől vett méz és saját kapor - ilyen alapanyagokból szeretek sütni, ez jó nekünk, mert finom és egészséges, jó a helyi termelőknek, hiszen a multik helyett őket támogatom, szóval jó mindenkinek:)

Hozzávalók:

50 dkg orda, 5 tojás, 5 csapott ek. kuszkusz, 3-4 ek. nyírfacukor, a tetejére méz és kapor

A tojásokat elkevertem az ordával, a kuszkusszal és a nyírfacukorral, és kikent tepsiben 160 fokon egy órát sütöttem. Összekevertem 2 ek. mézet kevés vízzel és az apróra vágott kaporral, és a még meleg süti tetejére öntöttem, így jól magába szívta a mézes keveréket. 

Ordás joghurtgolyók mentával és citromfűvel

Egy hete készült ez a finomság, még mindig a nagymarosi piacon vett alapanyagokból. Volt még fél liter házi joghurt és húsz deka orda (sima, tehéntejből készült), amit a kecskeordás palacsinta sikere után mindenképp édességhez szerettem volna felhasználni. Pontos arányokat nem tudok írni, de adja magát a dolog. A joghurtot egy konyharuhába öntöttem, szűrőbe tettem és másfél napra a hűtőbe tettem lecsepegni, isteni, sűrű savanykás krémsajt lett belőle. Egy részét Regina rögtön megette egy kanál mézzel elkeverve, a többit sósan, zöldfűszerekkel akartam felhasznáni, de annyira finom volt mézzel, hogy maradtam én is emellett. Gyorsan összekombináltam gondolatban az ordával, így születtek végül ezek a golyók, és belekerültek a zöldfűszerek is. Az ordát villával összetörtem, majd annyit kevertem hozzá a krémes joghurtból, hogy lágy, de még formázható masszát kapjak. Mézzel (sűrű gesztenyemézzel) édesítettem, majd apróra vágott mentát és citromfüvet tettem bele (szerencsére mindkettővel tele van a kert). Golyókat formáztam belőle, és a tetejükre csorgattam még egy kis mézet (hígabb akácmézet). Ugyanezt ki fogom próbálni sós, kakukkfüves változatban is, olívaolajjal meglocsolva, amint ismét finom ordához jutok - szombattól Tahitótfaluban is lesz rendszeresen termelői piac, nagy reményeket fűzök hozzá:)

Kecskeordás palacsinta mézzel és kaporral

Általában meg vagyok elégedve a főztömmel, de azért ritkán gondolom azt, hogy egy első osztályú étteremben is feltálalnám. Na ez most ilyen lett, egyszerűen tökéletes, elképesztően finom. Szombaton átmentünk a nagymarosi piacra, ott vettem kecskeordát. A ricottához hasonlít az állaga, de lágyabb, krémesebb, zsírosabb, enyhén kecskeízű, nagyon finom. Rögtön tudtam, hogy ebből valami édességet fogok készíteni, egész nap azon töprengtem, mi legyen az, mi illene legjobban az orda lágyságához és különleges ízéhez. Gyerekkoromban Erdélyben mindig kaporral és mézzel ettük az ordát (igaz, az nem kecske, hanem juhtejből készült, és én alig ettem belőle, mert akkoriban utáltam a kaprot) - így jött a méz és a kapor ötlete, innnen pedig egyenes út vezetett a palacsintához, a jól bevált ricottás palacsinta mintájára. Az eddigi leglágyabb, legjobb állagú minipalacsintám lett, nagyon jót tett neki a kecskeorda krémessége. A kecskeíz épp csak érződik, a kapor pedig tökéletes hozzá. A gyerekeknek is bejön, legalábbis Regina hármat bevágott belőle néhány perc alatt (persze szigorúan kapor nélkül, pont, mint az anyja kiskorában:)) Aki termelői piacon vagy kecskefarmon hozzájut kecskeordához, feltétlenül próbálja ki!

Hozzávalók: 25-30 dkg kecskeorda, 2 tojás, 4 ek. liszt, 2 ek. nyírfacukor, 1 dl tej, kevés vaj a sütéshez, méz (nálam akácméz, szintén a nagymarosi piacról), friss kapor

Az ordát, a tojássárgáját, a lisztet, a nyírfacukrot és a tejet összekeverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Mézzel megcsurgatva és apróra vágott friss kaporral megszórva tálaljuk. Langyosan a legfinomabb!