Frittata-variációk mángolddal, koktélparadicsommal - az őszi veteményes

Még mindig tart a mángoldszezon, bár nem nőnek akkorára a levelek, mint nyáron, de szép frissek, épek, öröm leszedni őket. Már csak hétvégente vagyunk Visegrádon, így ilyenkor igyekszem egész hétre elegendő zöldséget szedni, hozok be almát, birset... Ahhoz képest, hogy igazán nem foglalkoztam sokat a veteményessel (alig gyomláltam, sosem kapáltam, kb. az esti locsolás volt az egyetlen rendszeres tevékenység), és hogy semennyi előképzettségem, kertészeti szakértelmem sincs, nagyon sikeresnek minőségem eddigi kertész-pályafutásomat: egy csepp vegyszer nélkül, nem túl sok energia befektetésével is sikerült elérni, hogy április óta folyamatosan, tulajdonképpen napi szinten volt mit szedni a kertben: először salátaféléket, céklalevelet, retket, zöldhagymát, majd répát, hagymát, céklát, patisszont, a mángold, a cukkini és a paradicsom pedig hónapok óta folyamatosan terem, sőt, a koktélparadicsom szeptember óta húzott bele igazán, még mindig ontja az elképesztően ízletes cseresznyényi paradicsomokat. Van egy pár sütőtök is, és néhány édeskömény-gumó is elég jól alakul, ha minden igaz, még azokból is lesz valami. Szóval én csak biztatok mindenkit, akinek van pár négyzetméternyi kertje: megéri ültetni, egy kis veteményes fenntartása egyáltalán nem a hajnali kapálásról és az órákig tartó görnyedésről szól, és  azért a kevés munkáért bőven kárpótol az a leírhatatlan érzés, amikor a saját terményeiből főz az ember:)

A veteményes őszi ajándékai

A frittata - vagy ha tetszik omlett, lepény - zöldségekkel, ezzel-azzal felturbózva igen kedvelt vacsora nálunk, de könnyű ebédnek sem utolsó. Az a jó benne, hogy bármit lehet, a tojás remekül összefogja, egyben tartja a dolgokat, így rövid idő alatt egészséges, és nem utolsó sorban mutatós fogást dobhatuk össze. A paradicsommal nem árt vigyázni, mert túl nedvessé teheti, eláztathatja az ételt, de a gyönyörű kis koktélparadicsomok nagyon jól működnek itt is: ha jól csináljuk, egyben maradnak, vagy csak akkor sülnek szét, mikor a tojás már megszilárdult, így nem okoznak gondot, és isteni érzés ezekre a kis lédús ízbombákra ráharapni a frittatában. Készíthetjük serpenyőben - ilyenkor az a legjobb, ha a végén néhány percre betoljuk a grillfokozatra állított sütőbe, hogy a teteje is színt kapjon, de ez a mozzanat akár el is hagyható - vagy tehetjük egyből a sütőbe. A zöldségeken, gombán kívül keveretünk hozzá sajtokat (fetával, parmezánnal vagy mozzarellával is finom), túrót, ordát. Pontos recepteket nem írok, mert tényleg nincs rá szükség, nyugodtan a fantáziájára bízhatja magát az ember, szinte elronthatatlan étel, lényege a sok, és persze friss, lehetőleg házi (tanyasi, bio) tojás.

A legfelső, serpenyős változat úgy készült, hogy kevés olívaolajon apróra vágott bacont pirítottam, majd erre dobtam rá a frissen szedett bimbós pöfeteget. Friss kakukkfüvet morzsoltam rá, majd amikor a gomba megpárolódott, rádobtam a kis paradicsomokat, majd a villával felvert, sózott, borsozott tojással nyakonöntöttem (ha jól emlékszem, ez 6 tojás volt). Mikor már nagyjából megszilárdult, betoltam kicsit a grill alá, hogy a teteje egy kis színt kapjon.

Ez a verzió tulajdonképpen egy frittata és a jól bevált túrótortám (amit ordával is készítek időnként) keveréke. Úgy készült, hogy egy nagy csokornyi mángoldot olívaolaj és vaj keverékén, kevés víz hozzáadásával megpároltam, majd botmixerrel kicsit pürésítettem (nem teljesen krémesre). Ezután a mángoldpürét összekevertem 50 dkg friss ordával, fűszereztem (só, bors, szerecsendió, fokhagyma), adtam hozzá három evőkanálnyi búzadarát, majd belekevertem hat tojást. Kikent jénaiba tettem, és telepakoltam a tetejét koktélparadicsommal, kicsit bele is nyomkodtam. 200 fokos sütőben bő fél óra alatt megsült, isteni volt melegen és hidegen is.

A legutolsó verzióban a mángold nincs pürésítve, csak megpároltam, elkevertem egy jó adag fetával majd a felvert tojásokkal, és 200 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Jó étvágyat!

Cukkinivirágos-juhordás quiche az 50. jubileumi VKF!-re

Amikor elolvastam az 50. VKF! kiírását, két dolgot tudtam rögtön: hogy cukkinivirágot fogok használni (hisz sárgállik tőle a veteményes már hetek óta), és hogy minél nagyobb arányban saját, illetve helyi, termelői alapanyagokból szeretnék főzni. Kecskesajtot képzeltem el a cukkinivirághoz, és valamilyen focaccia-szerűségen gondolkoztam (pl. ilyesmin, kecskesajttal felturbózva) A nagymarosi piacon szerettem volna tegnap beszerezni az alapanyagokat, de nem mertem bevállalni a kompozást a kiscsajokkal esős időben. Szerencsére egy ideje a szomszédos Tahitótfaluban is működik egy mini termelői piac szombatonként (8-10 árus van összesen, de minden ilyen kezdeményezésnek nagyon örülök, és minden fillérnek, amit nem multicégeknek, hanem helyi kistermelőknek adhatok). Szóval erre a kis piacra mentem le végül tegnap délelőtt, és az egyik árusnál a kecskesajtok mellett juhordát találtam. A kecskeorda nagy kedvencem egy ideje, de ilyen juhtejből készült ordát (apám szerint ez AZ orda) eddig csak Erdélyben láttam. Vettem hát 20 dekát, és gondolkodni kezdtem, hogyan variáljam össze a cukkinivirággal. Eszembe jutott, hogy Corsicán a nászutunkon ettünk isteni finom juhordával készült édes péksüteményeket, és aztán, ha már francia területnél tartunk, beugrott a quiche ötlete. A másik szuper dolog, amit a piacon találtam (és így még egy alapanyagot le tudtam cserélni helyi kisvállalkozótól származóra), a szintén közeli Szigetszentmiklóson működő Szabó Malom lisztjei. Olyan liszteket is árulnak, amilyeneket egyébként nehéz találni (BL 80, BL 112-es pl.), és ráadásul a több generáció óta családi vállakozásként működő malom tulajdonosa maga árulta a termékeit, és készségesen adott tanácsokat a felhasználásukat illetően (még kis receptfüzetet is adott a lisztek mellé, szuper kenyérreceptekkel). Így a quiche-t a BL 112-es félfehér kenyérlisztliszttel készítettem, nagyon finom, omlós, de mégsem morzsálódó, gyönyörűen vágható tésztát kaptam. 

Hozzávalók:

A tésztához: 25 deka liszt (nálam LB 112-es félfehér kenyérliszt, de lehet sima és tk. vegyesen), 10 deka vaj, egy tojás, egy evőkanál olívaolaj

A töltelékhez: 20 dkg juhorda (biztosan működik másféle ordával, sőt ricottával is, de úgy a jellegzetes juh-íz hiányozni fog belőle), 2 dl tejszín, 2 tojás, 2-3 ág kakukkfű, szerecsendió, só, bors

A feltéthez: 8 cukkinivirág, 2-3 kisebb sárga cukkini, 3 kis fej lilahagyma (nagyon kicsi, diónyi saját hagymák voltak)

A tésztához a lisztet és a feldarabolt hideg vajat az aprítóba tettem, és néhány másodperc alatt morzsássá kevertem. Ezután hozzáadtam a tojást és az olívaolajat, és gyorsan összedolgoztam a tésztát (ha nem áll össze, lehet egy-két evőkanál hideg vizet is adni hozzá, nekem most tökéletesen összeállt anélkül), majd folpackba csomagolva a hűtőle tettem egy órára. Ezalatt elkészítettem a tölteléket: az ordát összekevertem a két tojással és a tejszínnel, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem bele (ez nagyon jól kiemelte az orda ízét!), és belemorzsoltam 3 ág kakukkfüvet. A cukkinivirágoknak kiszedtem a bibéjét. majd jól megmostam (szeretnek különféle kis bogarak beleköltözni), lecsepegtettem. A cukkiniket és a hagymákat vékony karikákra vágtam. Egy óra elteltével kivettem a hűtőből a tésztát, vékonyra kinyújtottam, és a kikent piteformába igazgattam úgy, hogy pereme is legyen. Beleöntöttem az ordás krémet, rápakoltam a cukkini- és hagymakarikákat (egy részüket kicsit belenyomkodtam, egy részüket a tetején hagytam), majd elhelyeztem rajta a nyolc virágot, és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Melegen, langyosan és hidegen is finom (bár ezt az állapotot csak egy-két szelet élte meg:)).

A végeredménnyel igazán meg vagyok elégedve, és mindenki más is, aki kóstolta. Fantasztikusan finom, lágy állaga lett a juhordás-tojásos-tejszínes tölteléknek, nagyon jól illik hozzá a sárga cukkini és a cukkinivirág, és ráadásul szinte száz százalékban sikerült elérnem, hogy saját és helyi alapanyagokat használjak: a cukkini, a hagyma és a kakukkfű saját, a lisztet és az ordát a termelői piacon vettem, a tojást a szintén szomszédos Kisorosziból, háztól kapjuk. Egyedül a vaj és a tejszín nem termelői, ezeket sajnos nem kaptam a piacon, de remélem, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy ezeket is helyi termelőktől szerezzem be. 

Kecskeordás palacsinta mézzel és kaporral

Általában meg vagyok elégedve a főztömmel, de azért ritkán gondolom azt, hogy egy első osztályú étteremben is feltálalnám. Na ez most ilyen lett, egyszerűen tökéletes, elképesztően finom. Szombaton átmentünk a nagymarosi piacra, ott vettem kecskeordát. A ricottához hasonlít az állaga, de lágyabb, krémesebb, zsírosabb, enyhén kecskeízű, nagyon finom. Rögtön tudtam, hogy ebből valami édességet fogok készíteni, egész nap azon töprengtem, mi legyen az, mi illene legjobban az orda lágyságához és különleges ízéhez. Gyerekkoromban Erdélyben mindig kaporral és mézzel ettük az ordát (igaz, az nem kecske, hanem juhtejből készült, és én alig ettem belőle, mert akkoriban utáltam a kaprot) - így jött a méz és a kapor ötlete, innnen pedig egyenes út vezetett a palacsintához, a jól bevált ricottás palacsinta mintájára. Az eddigi leglágyabb, legjobb állagú minipalacsintám lett, nagyon jót tett neki a kecskeorda krémessége. A kecskeíz épp csak érződik, a kapor pedig tökéletes hozzá. A gyerekeknek is bejön, legalábbis Regina hármat bevágott belőle néhány perc alatt (persze szigorúan kapor nélkül, pont, mint az anyja kiskorában:)) Aki termelői piacon vagy kecskefarmon hozzájut kecskeordához, feltétlenül próbálja ki!

Hozzávalók: 25-30 dkg kecskeorda, 2 tojás, 4 ek. liszt, 2 ek. nyírfacukor, 1 dl tej, kevés vaj a sütéshez, méz (nálam akácméz, szintén a nagymarosi piacról), friss kapor

Az ordát, a tojássárgáját, a lisztet, a nyírfacukrot és a tejet összekeverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Mézzel megcsurgatva és apróra vágott friss kaporral megszórva tálaljuk. Langyosan a legfinomabb!

Kókuszos tejespite, vagyis Linyah lehetetlen pitéje a Blogkóstoló játékra

Tegnap észbe kaptam, hogy mindjárt lejár a Blogkóstoló 2. fordulójának a határideje. Nekem a Konyhalál blog jutott a játékban, már hetek óta nézegetem a recepteket, nehéz volt választani a sok finom sütemény közül. Aztán tegnap, amikor gondolkoztam, hogy mit süssek gyorsan a délután érkező vendégeknek, a kezembe került a kamrában egy csomag épp lejárófélben lévő bio kókuszreszelék, így egyértelmű lett, hogy ezt a kókuszos sütit kell választanom. Abszolút nekem való recept, kb. 5 perc alatt összedobható, simán elkészült Flóra délutáni alvása alatt, és mindenkinek ízlett. Kicsit talán kisebb tepsiben kellett volna sütnöm, hogy magasabb legyen, akkor szebben elkülönült volna a 3 réteg, és a bio kókuszreszelék valamivel durvább, nincs olyan finomra reszelve. Szóval nem lett olyan szép, mint az eredeti, de az íze kifogástalan:) Még annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy nádcukrot használtam sima helyett, a citromhéjat pedig egész egyszerűen kifelejtettem.

Hozzávalók: 

7,5 dkg liszt, 10 dkg nádcukor, 10 dkg kókuszreszelék, 4 tojás, 1 csomag bourbon vaníliáscukor, 12 dkg olvasztott vaj, 5 dl tej

A hozzávalókat összekeverjük, kikent tepsibe öntjük a masszát és 170 fokos sütőben 45 percig sütjük. Érdemes kihűlés után szeletelni, én ezt nem vártam ki, a felét azonnal felvágtam és még langyosan megettük, de a később vágott szeletek valóban sokkal szebbek lettek. 

Muszáj betennem ezt a képet is a kislányom maszatos kezével:) 

Medvehagymás-csalános-fetás frittata

Tegnap délelőtt átmentünk Nagymarosra, ahol szombatonként nagyon jó kis termelői piac működik. Többek között két szép csokor medvehagymát vettem, elérkezett az az időszak, amikor még a sajtos kenyérre is ráteszek belőle 2-3 levélnyit:) Viszont a sok patakparti friss csalánt sem akarom veszni hagyni, így ki kellett találnom egy olyan receptet, amelyben egyszerre hasznosíthatom a kétféle zöldet. Mivel épp elég sok házi tojást is kaptunk Kisorosziból, hamar eldöntöttem, hogy frittatát készítek - egyszerű, gyors, tavaszias étel, ezerféleképpen variálható, remekül illik a friss zöldségekhez (egyik kedvenc változatom az újkrumplis-zöldspárgás). Természetesen a szokásos vadsalátát ettem ehhez is, 5 perc alatt szedtem össze a kert 2-3 részéből a salátaboglárkát, a tyúkhúrt, a pitypanglevelet és az ibolyákat.

Hozzávalók (6 adag):

fél csokor medvehagyma, 2 marék friss csalán, 10 dkg feta sajt, 1 tasak mozzarella, 10 tojás, só, bors

Egy kisebb tepsit kikentem olívaolajjal, majd beleszórtam a csalánt (nem kell felvagdosni, mert még kicsik) és a durvára vádott medvehagymát, majd rámorzsoltam a fetát és a mozzarellát. A 10 tojást feltörtem, villával összekevertem, sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a medvehagymás keverékre, és kicsit összeráztam. 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütöttem. 

Paradicsomos-mozzarellás quiche és sárga gévagomba

Egy kedves ír ismerősünk jött hozzánk vacsorára pár napja, akkor készítettem ezt a quiche-t. A quiche-ben az a szuper, hogy melegen, langyosan és hidegen is finom, sőt, még másnap is, így nem kell olyan pontosan időzíteni a tálalását, mint pl. a pizzáét, ami csak frissen az igazi (bár szerintem egy igazán jó margherita pizzánál tulajdonképpen semmi sem finomabb). Ennek a quiche-nek az eredeti receptje egy 2007-es TV Paprika Magazinban található, kicsit persze átvariáltam a hangulatom és a rendelkezésre álló hozzávalók szerint, így került bele egy kis olasz szalámi is (Salamella Romana, az Aldiban kapható, és igazán jó minőségű), viszont kihagytam belőle az eredeti receptben szereplő vöröshagymát és fekete olajbogyót.

A sárga gávagomba egyrészt azért került mellé, mert vendégünkről tudtam, hogy nagyon szereti a különböző gombákat, másrészt mert itt az ideje elfogyasztani a mélyhűtőből a tavalyi dolgokat, a sárga géva tavasszal terem, talán hamarosan szedhetek újra, akkor majd lesznek még gévagombás receptek a blogon.

Hozzávalók:

A tésztához: 25 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 12,5 dkg vaj, 1 tojás, egy csipet só (+ nekem a tk. liszt miatt kellett 2 ek hideg víz is a tésztába)

A töltelékhez: 4 -5 paradicsom, 15 dkg mozzarella, 5 dkg frissen reszelt parmezán (vagy Grana Padano), 5 dkg Salamella Romana, 3 tojás, 2,5 dl tejszín, 1 gerezd fokhagyma, friss bazsalikom, só, bors

1. A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk és folpackba csavarva egy órára hűtőbe tesszük.
2. Amíg a tészta a hűtőben pihen, előkészíthetjük a többi hozzávalót, feldaraboljuk a paradicsomot, a mozzarellát és a szalámit, lereszeljük a parmezánt.
3. Összekeverjük a tojásokat a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a reszelt sajtot, belenyomjuk a fokhagymát.
4. Egy óra elteltével a tésztát a formába nyújtjuk, majd belepakoljuk a feldarabolt hozzávalókat (ez nálam gyerekmunka, az ilyen pakolászásokat szinte mindig Regina csinálja).
5. Ráöntjük a tésztára a tejszínes-tojásos keveréket, bazsalikomleveleket tépkedünk rá, majd 180 fokon 40 percig sütjük.

A gombás körethez:

30 dkg sárga gévagomba, fél citrom leve, só, bors, olívaolaj, friss bazsalikom

A feldarabolt gévagombát kevés vajon és olívaolajon párolni kezdjük (nekem már eleve dinsztelve volt a mélyhűtőbe téve), sózzuk, borsozzuk, rácsavarjuk a citromlevet, és rátépkedjük a bazsalikomleveleket. A gomba keménységétől függően (fiatalon puha, később egyre keményebb) 10-20 perc alatt készül el.

Szedres túrótorta

Ez az a sütemény, amit tavaly a legtöbbször készítettem. Egyszerű, finom, és ami az esetemben a legfontosabb volt: ha cukor helyett nyírfacukorral készül, minimális a szénhidráttartalma, így terhesen akármennyit ehettem belőle, simán beilleszthető egy szigorúbb szénhidrátdiétába is. Mindenféle gyümölccsel jó (sárgabarack, szilva, ribizli pl.), de talán szederrel a legjobb - nekem még pont volt egy adag a tavaly nyáron lefagyasztott szederből. Készülhet ricottával is, vagy a túró egy részét helyettesíthetjük mascarponéval akár, úgy is nagyon finom, de én kimondottan szeretem, amikor a túrószemcsék érződnek benne. Flat-Cat blogján találtam a receptet. Lehetőség szerint készítsük biotúróból és bio/házi tojásból, citromhéjat viszont tényleg csak akkor reszeljünk bele, ha kezeletlen!

Hozzávalók:

50 dkg túró, 5 tojás, 5 dkg búzadara (teljes kiőrlésű), 4 ek. nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor, 1 citrom leve és reszelt héja (kezeletlen!), kb. 25 dkg szeder 

Elkészítés:

A túrót és a tojásokat egy tálban jól összekeverjük (lehet habverővel is), hozzákeverjük a búzadarát, a vaníliáscukrot, a citrom levét és héját. Kikent sütőformába öntjük, a tetejére tesszük szedret, és 150-160 fokra előmelegített sütőben 70 percig sütjük.

Gyors és egészséges vacsora - Parmezános omlett mozzarellás avokádóval, vegyes zöldsalátával

Tegnap este ez volt a vacsoránk, Regina imádta, hiszen a tojás, az avokádó és az olasz sajtok a kedvenc ételei között vannak. Nagyétkűek nem fognak jóllakni vele (legfeljebb, ha egy nagy szelet kenyeret is esznek mellé), viszont igazi diétás fogás, alig van benne szénhidrát, mégis tartalmas, finom és laktató (még a terhességi cukorbetegség idején kisérleteztem ki az ilyen jellegű vacsorákat). Az avokádó tele van vitaminokkal és telítetlen zsírsavakkal, nagyon alacsony a szénhidráttartalma, és tapasztalatom szerint a gyerekek is nagyon szeretik.

Hozzávalók (4 omletthez): 

2 bio tojás, 2 ek. tejföl (nálam most Cserpes), 2 ek. liszt (nálam most barna rizsliszt, de más is lehet), kevés tej,  kb. 3 dkg. reszelt parmezán (vagy Grana Padano), só, bors, extra szűz olívaolaj vagy kókuszzsír a sütéshez

A tetejére: 1 avokádó, 1 csomag mozzarella (nálam most bébi mozzarella), extra szűz olívaolaj, só 

Vegyes olasz salátakeverék

1. Az omlett hozzávalóit összekeverjük (sűrű palacsintatészta állagú legyen)
2. Kevés olívaolajon vagy kókuszzsíron megsütjük az omletteket
3. Az avokádót és a mozzarellát feldaraboljuk, olívaolajjal és sóval ízesítjük (frissen őrölt bors is mehetne rá, ezt én Regina miatt kihagytam)
4. A kész omlettek tetejére tesszük az avokádos keveréket, salátával tálaljuk