Eperlekvár háromféleképpen (mentával, bodzával és rózsaszirommal)

Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, már jópár hete vége az eperszezonnak. Igazából ötfélét terveztem, de nem jutott idő az összes variációra. Csak 5 kiló eperet mertem rendelni egyszerre (közel van Tahitótfalu, így nem volt nehéz finom eperhez jutni), de féltem, hogy nagyobb mennyiséggel nem boldogulok a lányok mellett, aztán mire észbe kaptam, vége lett az eperszezonnak. Így a levendulás és a bazsalikomos eperlekvár kimaradt, majd talán málnával és sárgabarackkal kipróbálom ezeket az ízvariációkat is. 

Az megtisztított eperhez (kb. 4,5 kg lehetett tisztítva) úgy 70 dkg nyírfacukrot adtam, majd egy nagy fazékban főzni kezdtem. Mikor levet engedett, merőkanállal kikanalaztam úgy fél liternyit, és két kis üvegben eltettem szörpnek. Mikor kicsit besűrűsödött a lekvár, háromfelé osztottam. Az egyik adaghoz rózsaszirmot tettem (úgy két nagy maréknyit), a másikhoz egy jó nagy maréknyi mentalevelet (apróra vágva), a harmadikhoz úgy 15 bodzavirágot (a száráról lepergetve az apró virágokat, így nem zavaró, hogy benne maradnak). Rövid ideig főztem még mindegyiket, hogy az ízek összeérjenek, majd a rózsáshoz agar-agart, a másik kettőhöz egy-egy csomagnyi Dzsemfix 3:1-et tettem. Forrón befőttesüvegekbe tettem, lezárás után pár percre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. Maradt mindegyikből egy kis kóstolónyi adag, egyik jobb, mint a másik. A mentás friss, nyári ízű, a bodzáson nagyon jól érződik a virág zamata, a rózsás különleges, egzotikus jellegű lett. A sima eperlekvár is nagyon finom persze, de igazán jót tesznek neki ezek a plusz ízek, így mindegyik üveg felbontása más-más nyári ízt, nyári hangulatot idéz majd fel télen, és az különösen jó érzés, hogy ha az eper nem is saját termesztésű, a rózsaszirmot, a bodzát és a mentát magam szedtem hozzá. Szép lassan megtelik a kamrapolc, lesz mit a reggeli pirítósra kenni egész évben anélkül, hogy bolti lekvárokat vásárolnék. És ami a legjobb az egészben, hogy minden alkalommal, amikor kibontunk egy saját készítésű lekvárt, Reginával felidézzük, hogyan-mikor készítettük, beszélgetünk a nyárnak arról az időszakáról, amikor termett az adott gyümölcs, így nem csak a nyári gyümölcsök ízét őrizzük meg, hanem a nyár emlékeit is.

Epres-rózsás piskóta mascarponekrémmel

Rögtönzött édesség, de olyan jól sikerült, hogy biztosan meg fogom ismételni (legközelebb talán málnával). Rámtört a szokásos délutáni édesség utáni vágy, és bő fél óra múlva már ettük is:) Azt használtam fel hozzá, ami épp a kezem ügyében volt: az előző napi lekvárfőzéskor leöntött eperszörpöt, és a szintén pár nappal korábban készült rózsalekvárt (meg a következő adag rózsalekvárhoz szedett szirmokat). Habkönnyű, nem túl édes, finoman rózsás és nagyon epres igazi nyári süti lett, el is fogyott néhány perc alatt az egész.

Hozzávalók:
A piskótához: 4 tojás, 4 ek. liszt, 4 ek. nyírfacukor, foszfátmentes sütőpor (én DM-es Alnatura márkájút szoktam venni)
A krémhez: 50 dkg mascarpone, 1,5 dl házi eperszörp, 1 csomag bourbon vaníliáscukor
A krém alá rózsalekvár
A tetejére kb. 20 dkg eper

A tészta hozzávalóiból hagyományos módon piskótát sütöttem (tudom, ezt is ezerféleképpen lehet, én a sárgáját keverem el a cukorral, és ebbe forgatom bele felváltva a lisztet és a habbá vert fehérjét). Kisebb méretű kikent tepsibe öntöttem, és 160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréssel) 20 perc alatt készre sütöttem. Közben a mascarponét elkevertem vaníliával és a szörppel, ettől finoman eperízű és könnyebb állagú, jobban kenhető lett a krém. Amikor a piskóta megsült, kettévágtam, pár percig hagytam hűlni, majd megkentem az alsó lapot rózsalekvárral. Ezután rákentem a mascarponés krém 2/3-át, és rátettem a felső lapot. A tetejére rákentem a maradék krémet, majd beborítottam félbe-negyedbe vágott eperszemekkel. Rózsaszirmokkal díszítettem.

Rózselekvár

Igazán kalandosan alakult ennek a rózselekvárnak a sorsa. Évek óta akarok rózsalekvárt főzni, de valahogy sosem került rá sor. Igaz, a mi kertünkben nincs is rózsa, de ez önmagában nem lehet akadály... Idén viszont úgyis közelebbi kapcsolatba kerültem végre az ehető virágokkal, így éppen itt volt az ideje, hogy ezt is kipróbáljam. Nem vagyok túl türelmes típus, hogy alaposan utánajárjak, hogyan kellene csinálni, hogy rendesen végigolvassak többféle receptet, így sosem követek pontosan egyet sem, általában  megérzés szerint főzök, és ez a lekvárokkal is így van. Sosem mérném le pl., hogy hány kg. gyümölcshöz mennyi cukrot adok, belelöttyintek egy adagok, kóstolgatom, korrigálom, ha kell. Szóval így volt ez a rózsalekvárral is. A környéken van pár lakatlan telek, ahol szép rózsabokrok vannak, és virágot - pláne csak szirmot - lopni ugye nem bűn:) 

Így lett úgy egy liternyi rózsaszirmom, piros és fehér (pontosabban egészen halvány rózsaszín) vegyesen. Alapos mosás után (imádják a kis fekete bogarak, nem könnyű őket  száműzni a szirmokról) betettem egy fazékba, felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, szórtam rá úgy 10 dkg nyírfacukrot, és alacsony lángon főzni kezdtem. Isteni illata volt, lelkesen megkóstoltam - keserű, nem is kicsit. Kétségbe estem eléggé, oda a finom alapanyag, biztos elrontottam valmit. De mivel a keserűség mellett a rózsa finom íze is érezhető volt, nem volt szívem kiönteni, betettem a hűtőbe, majd lesz vele valami. Másnap elővettem, megkóstoltam, és már nem is tűnt olyan keserűnek. Botmixerrel próbáltam kicsit pürésíteni (esélytelen, a rózsaszirmok nagyon szívósak, de azért feldarabolódtak valamelyest), belereszeltem egy almát, hogy lekvárszerűbb legyen az állaga (az almának magas a pektintartalma), tettem hozzá egy kevés steviát is, és újra főztem egy ideig. Aznap nem jutott rá időm, hogy üvegekbe tegyem, így még egy éjszakát a hűtőben töltött. Másnap már alig éreztem keserűnek, a férjem pedig, aki akkor kóstolta először, egyáltalán nem érezte annak. Így újra felforraltam, adtam hozzá egy kis agar-agart, és üvegekbe tettem. Másnap már ezt reggeliztük, a keserűségnek nyoma sincs. Az alma nem igazán érződik benne, a rózsa finom íze dominál, gyönyőrű sötétrózsaszín színe van, szóval a végeredmény tökéletes. Ma apám és Regina egy újabb adag szirmot hoztak, így készül a következő adag (sőt, azóta főztem rózsás eperlekvárt is:)), azt hiszem, ettől kezdve minden évben főzök majd rózsalekvárt, sőt, kellene ültetni néhány tő rózsát...