Szedres sárgadinnye-saláta mentával

Ez az idei nyár legjobb gyümölcssalátája! Hirtelen ötlettől vezérelve párosítottam a szedret a sárgadinnyével, és azt kell mondjam, kész főnyeremény. Volt egy szép, illatos zöldbelű dinnye, amit már többször készítettem mézes-citromos mentás öntettel gyümölcssalátának, jól behűtve hihetetlenül finom. Most viszont volt egy adag szép szeder is, ami ugy elég hamar romlik, és azt gondoltam, a zöld dinnye mellé nem ártana egy plusz színfolt. Annyira jól összeillik ez a két gyümölcs, hogy el se tudom mondani, próbáljátok ki!

Hozzávalók: 1 sárgadinnye, 2 marék szeder, 1 ek. méz, egy citrom (vagy lime) leve, fél marék menta

A dinnyét feldarabolom, ősszekeverem a mézzel, a citromlével és az apróra vágott mentával, majd óvatosan hozzákeverem a szedret, hogy minél kevésbé menjen szét. Jól behűtve tálalom.

Hideg joghurtos-mentás cukkinikrémleves

A legnagyobb nyári kedvenc, már tavaly óta. A veteményes ontja a cukkiniket, döbbenetes, hogy mennyire kevés energiabefektetéssel milyen rengeteg cukkini terem. Tavaly nyáron is legalább heti háromszor volt valamilyen formában cukkini az ebéd, és úgy tűnik, ez idén sem lesz másként. Szerencsére végtelen sokféleképpen variálható zöldség, ezerféle leves, töltött, grillezett, párolt, rakott stb. étel készíthető belőle, így tulajdonképpen megunhatatlan, sőt, kimondottan inspiráló, kísérletezésre csábító. Ez a leves viszont abszolút befutó, kánikulában 3-4 naponta biztosan ezt esszük (tavaly még nem, de idén már szerencsére Regina is szereti). Variálható ez is többféleképpen, több vagy kevesebb joghurttal, esetleg plusz tejszínnel, a menta mellé még bazsalikommal vagy citromfűvel - mindenképp zseniális, és szerintem nagy melegben üdítőbb az édes gyümölcsleveseknél. 

Hozzávalók (4-6 adag): 

4-5 közepes cukkini, 2 pohár joghurt, só, bors, egy maréknyi mentalevél

A cukkinit feldarabolom (meghámozni nem szükséges, csak ha nagyon kemény a héja), felöntöm annyi forrásvízzel, amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm. Hozzáadom a joghurtot, a mentát, és botmixerrel pürésítem, majd sózom- borsozom. Nem kell túlfűszerezni, jobb, ha a cukkini saját íze, a joghurt savanykássága és a menta aromája érvényesül. Kimondottan nem szeretem alaplével készíteni (a meleg cukkinikrémleveshez tökéletes, de ezt a változatot jobban szeretem úgy, ha ez a nem túl sokfajta, tiszta íz dominál). Fel lehet dobni belemorzsolt-beledarabolt (vagy akár beleturmixolt) feta sajttal, de tényleg nem érdemes túlvariálni, ez így a legfinomabb. Jéghidegre hűtve fogyasszuk!

Ez még tavaly készült Regináról, amint a frissen szedett cukkiniket csodálja

A receptet (illetve csak a nevét, ami rögtön megihletett:)) még tavaly láttam valahol a neten, fogalmam sincs, hol, így nem tudok forrást megjelölni. Ha valaki tudja, honnan származik az eredeti recept, kérem, szóljon!

Eperlekvár háromféleképpen (mentával, bodzával és rózsaszirommal)

Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, már jópár hete vége az eperszezonnak. Igazából ötfélét terveztem, de nem jutott idő az összes variációra. Csak 5 kiló eperet mertem rendelni egyszerre (közel van Tahitótfalu, így nem volt nehéz finom eperhez jutni), de féltem, hogy nagyobb mennyiséggel nem boldogulok a lányok mellett, aztán mire észbe kaptam, vége lett az eperszezonnak. Így a levendulás és a bazsalikomos eperlekvár kimaradt, majd talán málnával és sárgabarackkal kipróbálom ezeket az ízvariációkat is. 

Az megtisztított eperhez (kb. 4,5 kg lehetett tisztítva) úgy 70 dkg nyírfacukrot adtam, majd egy nagy fazékban főzni kezdtem. Mikor levet engedett, merőkanállal kikanalaztam úgy fél liternyit, és két kis üvegben eltettem szörpnek. Mikor kicsit besűrűsödött a lekvár, háromfelé osztottam. Az egyik adaghoz rózsaszirmot tettem (úgy két nagy maréknyit), a másikhoz egy jó nagy maréknyi mentalevelet (apróra vágva), a harmadikhoz úgy 15 bodzavirágot (a száráról lepergetve az apró virágokat, így nem zavaró, hogy benne maradnak). Rövid ideig főztem még mindegyiket, hogy az ízek összeérjenek, majd a rózsáshoz agar-agart, a másik kettőhöz egy-egy csomagnyi Dzsemfix 3:1-et tettem. Forrón befőttesüvegekbe tettem, lezárás után pár percre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. Maradt mindegyikből egy kis kóstolónyi adag, egyik jobb, mint a másik. A mentás friss, nyári ízű, a bodzáson nagyon jól érződik a virág zamata, a rózsás különleges, egzotikus jellegű lett. A sima eperlekvár is nagyon finom persze, de igazán jót tesznek neki ezek a plusz ízek, így mindegyik üveg felbontása más-más nyári ízt, nyári hangulatot idéz majd fel télen, és az különösen jó érzés, hogy ha az eper nem is saját termesztésű, a rózsaszirmot, a bodzát és a mentát magam szedtem hozzá. Szép lassan megtelik a kamrapolc, lesz mit a reggeli pirítósra kenni egész évben anélkül, hogy bolti lekvárokat vásárolnék. És ami a legjobb az egészben, hogy minden alkalommal, amikor kibontunk egy saját készítésű lekvárt, Reginával felidézzük, hogyan-mikor készítettük, beszélgetünk a nyárnak arról az időszakáról, amikor termett az adott gyümölcs, így nem csak a nyári gyümölcsök ízét őrizzük meg, hanem a nyár emlékeit is.