Rózselekvár

Igazán kalandosan alakult ennek a rózselekvárnak a sorsa. Évek óta akarok rózsalekvárt főzni, de valahogy sosem került rá sor. Igaz, a mi kertünkben nincs is rózsa, de ez önmagában nem lehet akadály... Idén viszont úgyis közelebbi kapcsolatba kerültem végre az ehető virágokkal, így éppen itt volt az ideje, hogy ezt is kipróbáljam. Nem vagyok túl türelmes típus, hogy alaposan utánajárjak, hogyan kellene csinálni, hogy rendesen végigolvassak többféle receptet, így sosem követek pontosan egyet sem, általában  megérzés szerint főzök, és ez a lekvárokkal is így van. Sosem mérném le pl., hogy hány kg. gyümölcshöz mennyi cukrot adok, belelöttyintek egy adagok, kóstolgatom, korrigálom, ha kell. Szóval így volt ez a rózsalekvárral is. A környéken van pár lakatlan telek, ahol szép rózsabokrok vannak, és virágot - pláne csak szirmot - lopni ugye nem bűn:) 

Így lett úgy egy liternyi rózsaszirmom, piros és fehér (pontosabban egészen halvány rózsaszín) vegyesen. Alapos mosás után (imádják a kis fekete bogarak, nem könnyű őket  száműzni a szirmokról) betettem egy fazékba, felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, szórtam rá úgy 10 dkg nyírfacukrot, és alacsony lángon főzni kezdtem. Isteni illata volt, lelkesen megkóstoltam - keserű, nem is kicsit. Kétségbe estem eléggé, oda a finom alapanyag, biztos elrontottam valmit. De mivel a keserűség mellett a rózsa finom íze is érezhető volt, nem volt szívem kiönteni, betettem a hűtőbe, majd lesz vele valami. Másnap elővettem, megkóstoltam, és már nem is tűnt olyan keserűnek. Botmixerrel próbáltam kicsit pürésíteni (esélytelen, a rózsaszirmok nagyon szívósak, de azért feldarabolódtak valamelyest), belereszeltem egy almát, hogy lekvárszerűbb legyen az állaga (az almának magas a pektintartalma), tettem hozzá egy kevés steviát is, és újra főztem egy ideig. Aznap nem jutott rá időm, hogy üvegekbe tegyem, így még egy éjszakát a hűtőben töltött. Másnap már alig éreztem keserűnek, a férjem pedig, aki akkor kóstolta először, egyáltalán nem érezte annak. Így újra felforraltam, adtam hozzá egy kis agar-agart, és üvegekbe tettem. Másnap már ezt reggeliztük, a keserűségnek nyoma sincs. Az alma nem igazán érződik benne, a rózsa finom íze dominál, gyönyőrű sötétrózsaszín színe van, szóval a végeredmény tökéletes. Ma apám és Regina egy újabb adag szirmot hoztak, így készül a következő adag (sőt, azóta főztem rózsás eperlekvárt is:)), azt hiszem, ettől kezdve minden évben főzök majd rózsalekvárt, sőt, kellene ültetni néhány tő rózsát...

Akáclekvár háromféleképpen: almás akáclekvár, citromos-kardamomos akáclekvár és akáczselé

Tavaly csak szörpöt készítettem akácból (és palacsintatésztában sütve ettem belőle igencsak sokat:)), az utóbbi időben viszont annyit olvastam akáclekvárról, hogy mindenképp ki akartam próbálni, úgyis épp elfogyott a tavalyi lekvár-adag, lehangoló látvány az üres kamrapolc. A völgyünkben nagyon magasan vannak az akácvirágok, így felmentünk a férjemmel és a lányokkal a Mogyoróhegyre, ahol fél óra alatt igen szép mennyiséget sikerült szednünk. 

Az almás verziót elsősorban palacsintához, krémekhez, pudingokhoz tudom elképzelni, a pikánsabb kardamomos változatot pl. kekszek, sütemények töltelékeként, a zselét szintén kekszre kanalazva, tea mellé mondjuk, vagy fagyira... majd kiderül, melyik hogyan válik be leginkább:)

Almás akáclekvár:

Ez volt az első verzió. A virágokat lehúzkodtam a szárról, de a kis zöld kelyheket nem szedtem le, a két kislány mellett ez képtelenség lett volna, így viszont pár perc alatt elkészültem. Úgy 4 liternyi virágra öntöttem másfél liter vizet, kb. 20 dkg nyírfacukrot adtam hozzá, és beletettem 4 almát apró kockákra vágva, majd elkezdtem alacsony lángon főzni. Kb. 1 óra főzés után dzsemfix-szel sűrítettem (volna, de nem igazán sűrűsödött be), forrón üvegekbe töltöttem, rövid ideig fejreállítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. 10 kisebb üvegnyi lett belőle.

Citromos-kardamomos akáclekvár:

Ugyancsak 4 liternyi virág, másfél liter víz és 20 dkg nyírfacukor volt az alap. Belenyomtam egy kezeletlen héjú citrom levét, majd nagyobb darabokban a citrom héját is belevágtam, őrölt kardamomot (úgy egy teáskanálnyit) egy tasak bourbon vaníliáscukrot adtam hozzá és kb. 2  órán át főztem alacsony lángon.  Ezután kihalásztam a citromhéj-darabokat és leturmixoltam a lekvárt (ez előzőnél homogénebb állagot szerettem volna), majd egész apró kockákra vágva visszatettem a cirtomhéjat. Ezt a verziót agar-agarral sűrítettem, ez sokkal jobban bevált, 2 teáskanálnyitól gyönyörűen bezselésedett a lekvár (a dunsztból még langyosan vettem ki egy nap után, ekkor még folyt, de mire kihűlt, teljesen jó lett az állaga). 8 kisebb üveg telt meg. 

Akáczselé:

Ez sokkal kisebb adag lett, úgy másfél liternyi virághoz adtam bő fél liter vizet. Ebbe csak kevés citromlé és pár evőkanálnyi nyírfacukor került, fél órát főztem, leszűrtem, majd agar-agarral zselésítettem. 4 bébiételes üveg telt meg vele.

Orgonazselé

Tavaly, mire megtudtam, hogy az orgona ehető, épp véget ért az orgonaszezon, elvirágoztak a kertünkben levő bokron az utolsó virágok is. Idén résen voltam, mert mindenképp ki akartam próbálni, milyen ízű az orgona. Reginát sikerült meggyőznöm, hogy remek szórakozás a kis virágokat egyenként kihúzkodni, így kis Hamupipőkeként boldogan tépkedte velem a virágokat úgy fél órán át:) Végülis úgy 3 dl-nyi virág lett, ebből készült 2 kisebb üvegyni orgonazselé - ennél több Flóra mellett nem fér bele az időmbe mostanság.

A virágokra kb. ugyanannyi vizet öntöttem (3-4 dl-t), majd állni hagytam 1-2 órán át. Ezután kevés citromlével együtt felforraltam, majd átszűrtem a lét (jól kinyomkodtam, ekkor jött ki a legtöbb lila színanyag, egy halvány lilásszürke massza maradt csak a virágokból). A gyönyörű lila léhez úgy 3-4 evőkanálnyi nyírfacukrot adtam (nem akartam túlcukrozni, hiszen nem a cukorral akartam sűríteni), újra felfőztem, majd agar-agarral besűrítettem. Mire kihűlt, szép, áttetsző zselé lett belőle. Szerettem volna valamilyen orgonás édességhez felhasználni (fagyin vagy panna cottán gondolkodtam), de mire időm jutott volna rá, elvirágzott az orgona... Majd jövőre még jobban időzítek, az elkészült 2 üvegnyi zselé méltó felhasználásán pedig még gondolkodom egy ideig:)