Rántott patisszon és tök kukoricadarás bundában

Igazán ritkán készítek rántott ételt, túl hosszadalmas, túl sok kosszal jár, túl sok zsiradékot igényel, ehhez ritkán van energiám. (A lányok kedvéért szoktam időnként kis kockákra vágott csirkemellet rántani kókuszzsírban olymódon, hogy egy nagy tálban keverem-rázogatom össze az egészet, tehát nincs külön liszt-tojás-prézli vacakolás, ezt Regina imádja.) A klasszikus panírozást csak évente egyszer-kétszer vállalom be, azt is csak akkor, ha apa egy nagy adag vargányával jön haza az erdőből, vagy ha gyönyörű, zsenge patisszon nő a veteményesemben. Most a második eset következett be, a veteményes hál'Istennek a megszokott módon idén is ontja a tökféléket (főzőtököt most ültettem először, mert nem tartozik a kedvenceim közé - ez önzőség, rajtam kívül mindenki imádja a kapros tökfőzeléket, szóval idén hajlandó voltam két tövet ültetni, akkora tökök nőnek rajta, hogy nem győzzük felhasználni). Szóval adott volt a frissen leszedett, zsenge tök és patisszon, nem halogathattam tovább, hogy nekiálljak a panírozásnak (isteni érzés egyébként, amikor az ember felmegy délelőtt a veteményesbe, és válogat, hogy akkor miből is legyen az aznapi ebéd). A probléma csak annyi volt, hogy nem volt itthon zsemlemorzsa, és száraz kenyérféle sem (szinte mindig házi morzsát használunk, pl. rakott padlizsánhoz, morzsás zöldségekhez). Így jött a képbe a kukoricadara (ez mindig van itthon, apám kedvenc étele a juhtúrós puliszka), mint remek alternatíva. Recept nincs is, annyi az egész, hogy az enyhén besózott tököt/patiszzont a liszt és a tojás után kukoricadarában hempergetjük meg. Nagyon ropogós, nagyon finom, érdemes kipróbálni!

Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel

Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából

Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 

5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél

Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

Medvehagymás rizottó

A tegnapi villámebédünk. Nincs itthon semmi, mit főzzek? Jó lenne valami friss, tavaszias, de nincs idő piacra menni, fél órán belül enni kellene. Ja, de van egy kicsit már fonnyadó medvehagymacsokor a hűtőben, meg van rizottórizs. És van tegnapról kibontva fehérbor (Frascati), meg még alaplé is van a mélyhűtőben kivételesen! Na így lett 25 perc alatt istenifinom ebédünk. A 18 hónapos kis Flóra kétpofára ette, nála szerencsére még nem alakult ki a gyerekek nagyrészét előbb-utóbb utolérő zöldlevél-fóbia (titokban bizakodom, hogy benne nem is fog, imádja a mángoldot, a sóskát- nyersen!, a zöldhagymát - bár így maradna!). Szóval éljenek az első tavaszi zöldek, ilyenkor medvehagymát kell enni medvehagymával, aztán meg spárgát spárgával:)

Hozzávalók (2-3 adag):

20-25 dkg rizs (lehetőleg rizottórizs, Arborio), egy közepes csokor medvehagyma, bő fél liter hús- vagy zöldségleves-alaplé (bio leveskocka is megteszi jobb híján), 1-2 dl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, só, bors, szerecsendió ízlés szerint

A rizst kevés felhevített olívaolajra szórtam, kavargattam kicsit, majd rádobtam az apróra vágott medvehagymát, és kis további kavargatás után nyakonöntöttem a fehérborral (aki fél attól, hogy borral készült ételt adjon a gyerekének, nyilván kihagyhatja - akkor annyival több alaplé kell - én simán adom a lányoknak, az alkohol úgyis kimegy belőle a főzés során), majd elkezdtem apránként adagolni hozzá a forró alaplevet. Kavargatni kell, nincs mese, de azért néha 2-3 percre magára lehet hagyni, mikor épp öntött rá az ember egy újabb merőkanálnyi alaplevet. Kb. 20-25 perc alatt megpuhul a rizs (úgy adagoljuk az alaplét, hogy kicsit túl levesnek tűnjön, mikor késznek nyilvánítjuk. Mire leülünk enni, pont jó lesz az állaga, magába szívja a felesleges lét. A száraz rizottó ehetetlen). A legvégén hozzáadjuk a vajat (ez adja meg a lelkét!), belekeverjük, és ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerencsendióval. A parmezán nyilván csak javítana rajta, de nekem most nem volt, így is tökéletes. 

Újra vadsaláta - mert csakazértis tavasz van:)

Nagyon elhanyagoltam a blogot - sok más munkám van, és egyszerűen nem jut rá időm-energiám, pedig időnként azért főzök jókat, néha még le is fotózom, már ha lehet ezt a minőséget fotózásnak nevezni:( Ha egyszer kitavaszodik végre, talán több kedvem, elszántságom lesz ehhez is, is feltöltögetem lassan a sok elmaradt receptet. Viszont - bár mi még nem igazán érezzük sajnos - csodálatos módon a természet pontosan tudja, hogy tavasz van. Mindig elámulok azon, hogy hogyan képes a hűtőszekrényben kicsírázni tavaszra az egész télen át ott tárolt fokhagyma - néhány ott felejtett kis pasztinák (saját!, ősszel szedtem ki a földből) még kis leveleket is hajtott. Megható, lenyűgöző. Szóval, ha az ember képes legyőzni a hűvös, borús idő iránti ellenszenvét, és mégis kimegy a természetbe, azt látja, hogy a domboldal kék az ibolyától, hogy mindenhol kis, vöröseszöld zsenge csalánok hajtanak ki a földből, hogy a patakpart tele van salátaboglárkával (amit mi csak csengősalátának hívunk), az egész télen át zöldellő tyúkhúr már csak ráadás. Találhatunk még turbolyát, medvehagymát is (ez felénk sajnos nincs), vadsnidlinget (eredeti nevén kígyóhagyma, ha jól tudom), zsenge pitypangleveleket - tehát tényleg tavasz van, csak még nehéz észrevenni, kellene hozzá úgy 15-20 fok és napsütés...

Ezt a salátát már kb. két hete ettem vacsorára - az első idei vad- (félvad-)salátám volt, amit remélem, még nagyon sok követ majd. Salátaboglárkát, tyúkhúrt, pitypangleveleket, vadsidlinget szedtem a kertben és a patakparton, és néhány ibolyát. A veteményes felásatlan részén a tavaly ültetett endivia rossa salátám szép kis bordó leveleket hajtott a hó alatt, ezeket is leszedegettem. Este aztán összekevertem az egészet egy maréknyi rucolával (sajnos ez még bolti), a lányok maradék rántottájával, fél avokádóval és pirított rozskenyér-kockákkal.  Kevés só, frissen őrölt bors, finom olívaolaj és kis balzsamecet kell csak rá, és az ember egészen elhiszi, hogy tavasz van. 

A szervezetünknek ilyenkor kell talán a legtöbb vitamin, ne hagyjuk ki az étrendünkből a friss, vadon termő zöldeket. Vegyszermentes, vitamindús, finom, ingyen van, és jó érzés gyűjteni és megenni is - ha lehetőségünk van tiszta helyről begyűjteni a vadnövényeket, tényleg nem érdemes a zacskós salátákra pénzt költeni. És még finom is:)

Ibolyák a kertben - Regina fényképezte:))

Tulipánok a hóban - remélem, ez volt az utolsó....

Virtuális babaköszöntő - Mézes-mazsolás kuszkusszal töltött sült alma

Csatlakoztam egy nagyon szép és vidám kezdeményezéshez: mivel több, általam is követett-szeretett gasztrobblogger-lánynak született a közelmúltban kisbabája, Anikó, a coffeinmentes blog szerzője ötletére a régi komatálak mintájára virtuális babaköszöntőt tartunk nekik, egészséges, tápláló, könnyen elkészíthető finomságokat teszünk ma le eléjük egy képzeletbeli asztalra:)

Őket - és kisbabáikat - köszöntjük tehát: FlatCat Gabit (flat-cat.hu), Ildinyót (http://ildinyo.blogspot.hu) Frau Paprikát (http://imbisz.blogspot.hu) és Hajnit (lilahajni.blogspot.hu).

Az alábbi bloggerek vesznek még részt a babaköszöntőben jobbnál jobb receptekkel:
Erika http://dublinfelettazeg.blogspot.co.uk/ frittata fetával és paradicsommal
Krisztahttp://vaniliaakonyhaban.blogspot.co.uk/ zellerkrémleves karamellizált körtével és gorgonzolával 
Annamari http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/ sütőtökös-mascarponés risotto 
Ami http://www.colorsinthekitchen.com/ Karamellizált édeskömény pirítóson brie sajttal 
Gabi http://rakottkert.blogspot.hu/ krémes polenta édesköménnyel, buggyantott tojással
Anikó http://coffeinmentes.blogspot.co.uk/ póréhagymás krumplikrémleves pirított shitake gombával
Alíz selectfood.blogspot.com Lazacos, kecskesajtos spenóttekercs
Babett http://babette-babettefz.blogspot.co.uk/

Az én választásom egy olyan receptre esett, amelyet tavaly télen, amikor Flóra pár hónapos baba volt, nagyon gyakran kívántam meg és készítettem el - inkább télies étel, de márciusban, amikor az ember még csak vágyik a friss tavaszi gyümölcsökre, de venni legfeljebb csak agyonvegyszerezett import epret tud, a jó öreg almánál nem is lehet jobb választás:) Ráadásul, a többiek recept-címeit elnézve a desszert-frontot egyedül képviselem, pedig egy újszülöttet szoptató kismamának igen nagy bír lenni a szénhidrát-igénye (legalábbis nekem az volt:)) A kuszkuszt én mindenféle töltött ételhez szívesen használom (pl. töltött cukkinihez), és a maradék natúr kuszkuszból gyakran készítek némi aszalt gyümölccsel, frissen reszelt almával, magvakkal tápláló uzsonnát a lányoknak (és magamnak persze). Ez az édesség, amit a virtuális babaköszöntőre ajánlok, azt hiszem, mindent tud, amire a gyermekágyi időszakban szüksége van a kismamáknak: tápláló, édes, de mégis egészséges (cukrot nem tartalmaz, csak némi mézet), ráadásul igazán könnyen és gyorsan elkészíthető, akár egy kisbaba mellett is. 

Hozzávalók: 10-15 alma (mérettől függően), egy bögrényi kuszkusz, fél bögrényi mazsola, fél bögrényi puffasztott köles (elhagyható), ízlés szerint 2-3 ek. méz, egy nagy evőkanálnyi kókuszzsír (vagy vaj), fűszerek ízlés szerint (én fahéjat és egy kis karácsonyról maradt mézessütemény-fűszerkeveréket tettem most bele, de a gyömbéres-kardamomos változat is szuper) - ezen kívül persze a végtelenségig variálható a recept egyéb aszalt gyümölcsökkel, esetleg olajos magvakkal - pl. a kesudió híresen jó hatással van az anyatej-termelésre, így szoptatósoknak kimondottan ajánlott:).

Az almák belsejét kivájjuk egy éles késsel úgy, hogy a magházat hagyjából eltávolítsuk, de azért ne lyukasszuk át teljesen a gyümölcsöt, maradjon némi alja is, majd szépen egymás mellé pakoljuk őket egy tepsibe. A kuszkuszéval megegyező mennyiségű (tehát jelen esetben egy bögrényi) vizet felforralunk, beleöntjük a kuszkuszt, lekapcsoljuk alatta a tüzet, és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután belekeverjük a mazsolát, a puffasztott kölest, a fűszereket, a mézet, a kókuszzsírt vagy vajat, és a kész keverékkel megtöltjük az almákat. Öntünk az almák alá egy kevés vizet, majd alufóliával lefedve 180 fokon kb. 40 percig sütjük. Melegen és hidegen is finom, melegen simán lehet egy ebéd második fogása is valami jó leves után.

 Gabi, Ildinyó, Frau Paprika,  Hajni, sok boldogságot a babáitokhoz, és jó étvágyat:)

Vörösboros-aszaltszilvás lilakáposzta-krémleves

Isteni finom, selymes, melengető, szezonális, gyönyörű a színe: azt hiszem, nálunk ez a leves kerül szenteste az asztalra. Ráadásul, mint a krémlevesek általában, nagyon egyszerűen elkészíthető - karácsonyra igyekszem olyan fogásokat kitalálni, amik különlegesek, látványosak, de egyszerűen és gyorsan elkészülnek, hiszen nem akarom a konyhában tölteni az egész napot. Talán annyit változtatok majd az elkészítésén, hogy nem keverem bele előre a tejszínt, hanem csak a tányérokba öntök majd egy keveset tálaláskor, így még intezívebb lesz ez a csodaszép bordóslila szín. 

Hozzávalók:  egy kisebb fej lilakáposzta, fél fej lilahagyma, 10 dkg aszalt szilva, 2-3 dl vörösbor (ugyebár az alapszabály, hogy csak olyan borral főzzünk, amit meg is innánk szívesen - sőt meg is ihatjuk a leves mellé:) - nem tudok azonosulni azzal az elvvel, hogy "meg ugyan nem innám, de főzéshez jó lesz"), diónyi vaj, só, bors, szerecsendió, alaplé (vagy bio leveskocka), 2 dl tejszín

Az apróra vágott lilahagymát a vajon megdinszteljük, rádobjuk a felvágott káposztát, az aszalt szilvákat, sózzuk-borsozzuk, kevergetjük kicsit, ráöntjük először a bort, majd felöntjük az alaplével (vagy vízzel, és beledobunk egy bio leveskockát). Addig főzzük, míg a káposzta teljesen megpuhul, majd botmixerrel teljesen krémesre turmixoljuk. Szükség szerint még sózzuk-borsozzuk, reszelhetünk rá szerecsendiót, majd tálaláskor meglocsoljuk kevés tejszínnel.

Hoppá, most látom, ez a 100. bejegyzésem:))

Frittata-variációk mángolddal, koktélparadicsommal - az őszi veteményes

Még mindig tart a mángoldszezon, bár nem nőnek akkorára a levelek, mint nyáron, de szép frissek, épek, öröm leszedni őket. Már csak hétvégente vagyunk Visegrádon, így ilyenkor igyekszem egész hétre elegendő zöldséget szedni, hozok be almát, birset... Ahhoz képest, hogy igazán nem foglalkoztam sokat a veteményessel (alig gyomláltam, sosem kapáltam, kb. az esti locsolás volt az egyetlen rendszeres tevékenység), és hogy semennyi előképzettségem, kertészeti szakértelmem sincs, nagyon sikeresnek minőségem eddigi kertész-pályafutásomat: egy csepp vegyszer nélkül, nem túl sok energia befektetésével is sikerült elérni, hogy április óta folyamatosan, tulajdonképpen napi szinten volt mit szedni a kertben: először salátaféléket, céklalevelet, retket, zöldhagymát, majd répát, hagymát, céklát, patisszont, a mángold, a cukkini és a paradicsom pedig hónapok óta folyamatosan terem, sőt, a koktélparadicsom szeptember óta húzott bele igazán, még mindig ontja az elképesztően ízletes cseresznyényi paradicsomokat. Van egy pár sütőtök is, és néhány édeskömény-gumó is elég jól alakul, ha minden igaz, még azokból is lesz valami. Szóval én csak biztatok mindenkit, akinek van pár négyzetméternyi kertje: megéri ültetni, egy kis veteményes fenntartása egyáltalán nem a hajnali kapálásról és az órákig tartó görnyedésről szól, és  azért a kevés munkáért bőven kárpótol az a leírhatatlan érzés, amikor a saját terményeiből főz az ember:)

A veteményes őszi ajándékai

A frittata - vagy ha tetszik omlett, lepény - zöldségekkel, ezzel-azzal felturbózva igen kedvelt vacsora nálunk, de könnyű ebédnek sem utolsó. Az a jó benne, hogy bármit lehet, a tojás remekül összefogja, egyben tartja a dolgokat, így rövid idő alatt egészséges, és nem utolsó sorban mutatós fogást dobhatuk össze. A paradicsommal nem árt vigyázni, mert túl nedvessé teheti, eláztathatja az ételt, de a gyönyörű kis koktélparadicsomok nagyon jól működnek itt is: ha jól csináljuk, egyben maradnak, vagy csak akkor sülnek szét, mikor a tojás már megszilárdult, így nem okoznak gondot, és isteni érzés ezekre a kis lédús ízbombákra ráharapni a frittatában. Készíthetjük serpenyőben - ilyenkor az a legjobb, ha a végén néhány percre betoljuk a grillfokozatra állított sütőbe, hogy a teteje is színt kapjon, de ez a mozzanat akár el is hagyható - vagy tehetjük egyből a sütőbe. A zöldségeken, gombán kívül keveretünk hozzá sajtokat (fetával, parmezánnal vagy mozzarellával is finom), túrót, ordát. Pontos recepteket nem írok, mert tényleg nincs rá szükség, nyugodtan a fantáziájára bízhatja magát az ember, szinte elronthatatlan étel, lényege a sok, és persze friss, lehetőleg házi (tanyasi, bio) tojás.

A legfelső, serpenyős változat úgy készült, hogy kevés olívaolajon apróra vágott bacont pirítottam, majd erre dobtam rá a frissen szedett bimbós pöfeteget. Friss kakukkfüvet morzsoltam rá, majd amikor a gomba megpárolódott, rádobtam a kis paradicsomokat, majd a villával felvert, sózott, borsozott tojással nyakonöntöttem (ha jól emlékszem, ez 6 tojás volt). Mikor már nagyjából megszilárdult, betoltam kicsit a grill alá, hogy a teteje egy kis színt kapjon.

Ez a verzió tulajdonképpen egy frittata és a jól bevált túrótortám (amit ordával is készítek időnként) keveréke. Úgy készült, hogy egy nagy csokornyi mángoldot olívaolaj és vaj keverékén, kevés víz hozzáadásával megpároltam, majd botmixerrel kicsit pürésítettem (nem teljesen krémesre). Ezután a mángoldpürét összekevertem 50 dkg friss ordával, fűszereztem (só, bors, szerecsendió, fokhagyma), adtam hozzá három evőkanálnyi búzadarát, majd belekevertem hat tojást. Kikent jénaiba tettem, és telepakoltam a tetejét koktélparadicsommal, kicsit bele is nyomkodtam. 200 fokos sütőben bő fél óra alatt megsült, isteni volt melegen és hidegen is.

A legutolsó verzióban a mángold nincs pürésítve, csak megpároltam, elkevertem egy jó adag fetával majd a felvert tojásokkal, és 200 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Jó étvágyat!

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.

Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):

2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))

Fűszeres sütőtökpüré

Idén először hokkaido tököt is ültettem a veteményesbe. Összesen 2 tök fejlődött ki, figyeltem napról napra, ahogy érnek-sárgulnak, aztán egyik nap azt vettem észre, hogy mindkettő elkezdett romlani ott, ahol a földdel érintkezett, Gyorsan leszedtem hát őket, kivágtam a romlásnak indult részt, és betettem a tököket a sütőbe. Amikor megpuhult, nagy várakozással kóstoltam meg, majd szomorúan konstatáltam, hogy gyakorlatilag teljesen ízetlenek:( Kidobni azért mégsem akartam, hisz mégiscsak az én kertemben termettek, igazán megérdemlik, hogy valahogyan felhasználjam őket... Így rögtönöztem ezt a pikáns, fűszeres sütőtökkrémet, amit aztán boldogan ettünk a férjemmel pirítóson két napig.

A megsült tököket kikapartam a héjukból. Olívaolajon kicsit megpirítottam 2 nagy gerezd felaprított fokhagymát és kevés chilit, majd rádobtam a tökök húsát, sóztam, és jó bőségesen megborsoztam. Kevergettem, közben adtam még hozzá koriandert, római köményt, kurkumát, majd egy evőkanál nádcukrot is, mert hiányzott az ízek közül a tök édessége. Így már tökéletes volt, egyáltalán nem is bántam, hogy nem mézes-fahéjas sütőtökpüré lett a tökökből, és azt is megbocsájtottam nekik, hogy nem értek ízesebbre.

Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval

Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörű, meleg, zöldségben-gyümölcsben bővelkedő nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig győzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk őszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fűszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest főzök, inkább gyümölcsleves-szerűt, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétől. El is készült a leves, és tálalás előtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyőrű, bordó színfolt a konyhában: az előző nap főzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítőnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefőzött almától lett), és a üdítőnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltűnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érződik a bodza is, de valahogy a kettő párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én főztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))

Hozzávalók:

4 friss cékla, 4 -5 alma, 2 dl. tejszín, egy kiskanál őrölt kardamom, 2 dl. bodzabogyó-szörp (vagy egy bögrényi bodzabogyó megfőzve, átpasszírozva)

A céklákat meghámozzuk, feldaraboljuk, az almákat is felvágjuk, de elég csak a magházukat kivágni, a héj maradhat. Felöntjük annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, és puhára főzzük (persze a céklának sokkal több idő kell, tehát lehet azzal kezdeni, és az almát később tenni hozzá, én most nem bonyolítottam). Botmixerrel krémesre pürésítjük, hozzáadjuk a kardamomot, a tejszínt és a bodzabogyó-szörpöt, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. Garantáltan teljesen új ízélmény, nálunk mindenkinek nagyon ízlett, remélem, lesz, aki kipróbálja!

Augusztusi befőzéseim 2.: Paradicsom- és cukkiniprojekt

Lekvárokat már évek óta készítek, de paradicsomszószt és egyéb nem édes befőttet még alig-alig tettem el. A natúr paradicsomszósz/paradicsomlé eltevése továbbra sem vonz, ugyanis teljesen meg vagyok elégedve az általam általában vásárolt üveges szósz minőségével (a DM-ben vagy az Aldiban szoktam venni a bio paradicsomszószt), ilyet csak akkor tennék el magam, ha annyi teremne, hogy másképp nem tudnám feldolgozni. Erről viszont szó sajnos sincs, a veteményesben pont annyi terem, amennyit vacsorára megeszünk. Ami viszont elkezdett foglalkoztatni, az az, hogy olyan tésztaszószokat tegyek el télire, amikhez tényleg csak ki kell főznöm a tésztát, és már tálalhatom is az ebédet - a készen kapható spagettiszószok között még soha nem találtam igazán finomat, mindegyiknek van egy szúrós, ecetes mellékíze. Kb. 8 kiló paradicsomból (plusz a kertben termő cukkiniből/mángoldból) négyféle szószt készítettem, nem túl nagy mennyiség, összesen 12 üvegnyi, de ha úgy vesszük, ez 12 ebéd, amikor csak annyit kell tennem, hogy főzök egy tésztát, és kinyitom az üveget. A recepteket rögtönöztem, teljes mértékben a megérzésre/kóstolgatásra bíztam magam, így nem tudom pontosan reprodukálni azokat, de azért megkísérlem.

Bazsalikomos-fokhagymás paradicsomszósz: 

Először a forró vízbe dobós technikával álltam neki a paradicsomok hámozásának, de olyan gyönyörű érettek voltak, hogy alig nagyobb erőfeszítéssel nyersen is lejött a héjuk, így egy adagnyi után abbahagytam a forró vízbe mártogatást. Úgy 3 kilónyi paradicsomot hámoztam meg, a magos részt nem kapartam ki, mert engem egyáltalán nem zavar. Feldaraboltam, majd rádobtam kevés olívaolajra, amin előtte kicsit megfuttattam 4 gerezd fokhagymát. Sóztam-borsoztam, majd főtt-főtt-főtt, időközben beledobtam egy csokornyi, cérnával összekötött zöldfűszert (bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, kevés zsálya), és egyszer-kétszer egy nagy merőkanállal leszűrtem a tetején összegyűlő hígabb, vizes részt, ezt boldogan megittuk. Amikor már jónak tűnt az állaga, egy jó nagy maréknyi bazsalikomot még beledaraboltam, a fűszercsokrot pedig kihalásztam. Ugyanúgy tettem el, mint ahogy a lekvárokat szoktam - forrón töltöttem üvegbe, fejreállítottam 5 percre, majd ment a száraz dunsztba. Természetesen nem tettem bele semmi tartósítószert.

Cukkinis paradicsomszósz: 

A fentihez nagyon hasonló módon készült, csak itt először egy nagy, lereszelt cukkinit dobtam a fokhagymás olajra, utána ment rá a feldarabolt paradicsom, úgy 3 kiló. Mivel nem nyomkodtam ki a cukkini levét, több idő kellett neki, hogy besűrűsödjön. Ebbe is került fűszercsokor, finom lett, valahogy a cukkini olyan bolognais állagot adott neki.

Mángoldos paradicsomszósz:

Ez a fő kedvencem, pedig ebből csak egy üvegnyi lett, tulajdonképpen az ebédre főzött mágoldos szószból mentettem meg, még mielőtt beletettem volna a tejszínt és a fetát. Először kevés fokhagymával olívaolajon megpároltam a mángoldot, majd mikor a szár-rész is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot. Amikor szósz-állaga lett, eltettem belőle egy üvegnyit, amit ugyanúgy fogok majd felhasználni, mint ami ebből is lett aznap ebédre: kis tejszín, kis feta vagy kecskesajt, és mehet a tésztára.

Csípős paradicsomos cukkini:

Ezt akkor fogjuk enni, amikor csak magamnak és a férjemnek kell főznöm (Regina ugyanis ovis lesz hétfőtől, tehát nem kell majd mindig az ő ízléséhez szabnom az ebédeket, Flóra meg majd kap valamit a mélyhűtőből ilyenkor:)). Kevés forró olívaolajra rányomtam úgy 3 gerezd fokhagymát, rászórtam egy kiskanálnyi chilit (sőt, tkp. pepperoncino, Olaszországból hoztam egy nagyobb zacskónyit évekkel ezelőtt), majd rövid kavargatás után hozzáadtam egy (szép nagy, de zsenge) felkockázott cukkinit, és egy kiló feldarabolt paradicsomot. Só-bors, szépen összepároltam, a végén ment bele egy maréknyi bazsalikom, majd üvegekbe töltöttem a szokásos módon. Ami nem fért az üvegbe, szuper vacsora lett hidegen, pirítóssal, szóval az is lehet, hogy ez nem tésztaszószként, hanem szendvicskrémként fogja végezni.

Csípős mentás cukkini:

Ez viszont határozottan szendvicsre való kence, ha jól tudom, Jamie Oliver recept., én Sajtkukacnál találtam. Tkp. pont úgy csináltam, ahogy le van írva nála, tehát megfuttattam az olívaolajon a fokhagymát és a chilit, rádobtam a feldarabolt cukkinit, majd amikor megpárolódott, hozzáadtam egy maréknyi mentát és a kevés lime levét. Annyi a különbség, hogy én pár kis üvegnyit el akartam tenni belőle, így a mentával is pároltam rövid ideig, ezután tettem üvegekbe. A maradék pillanatok alatt elfogyott, szuperfinom, egész biztos, hogy rá fogok szokni:)

Készült 3 üvegnyi aszalt paradicsom is (összesen úgy 4 kiló paradicsomból), amit zöldfűszeres-fokhagymás olívaoljba pakoltam, és bár több helyen azt olvastam, hogy hűtőben kell tartani, én megszavaztam neki, hogy eláll anélkül is, hisz ellepi az olaj, remélem, nem fogok csalódni. Pár napig kint volt a napos ablakpárkányon, kezd gyönyörű pirosas színe lenni az olajnak is, de hős vagyok, és még nem kóstolom meg:)

Variációk töltött cukkinire

Nem is értem, hogy nincs még a blogon töltött cukkini recept. Cukkiniszezonban - tehát júniustól szeptemberig, amíg terem a veteményesben - kéthétben egyszer biztosan terítékre kerül, általában vegetáriánus verzióban. Most nem pontos receptek fognak következni (nem tudok pontos mennyiségeket írni, ezt mindig kicsit máshogy, érzésre készítem), inkább egy összefoglaló arról hogy én hogyan csinálom általában. 

Szóval azzal kezdődik, hogy a veteményesben már előre kiszemelem a töltésre alkalmas példányokat - rejtélyes módon bizonyos cukkinik hosszúra nőnek, de vékonyak maradnak, mások pedig szép ducira nőnek - na ezek lesznek jók töltött cukkininek, ilyenkor már csak várnom kell, míg a kívánt méretet elérik, majd leszedem őket. Tegnapelőtt azt hiszem, a világ legviccesebb cukkinije került a kezembe, ez lett az egyik áldozat. Nem elég, hogy zöld-sárga keverék, de még iker és kifli alakú is. Íme:

Leszedtem mellé egy normális kinézetű példányt is, így összesen 4 fél cukkinit kellett megtöltenem, ezt a mennyiséget két napig ette a család. Kétféle tölteléket készítettem: a normális cukkinibe rizses, a viccesbe kuszkuszos töltelék került. A kuszkusz remekül működik mindenféle töltelékben (akár zsemlemorzsa helyett is, én a darált húsos töltelékbe, sőt fasírtba is ezt szoktam tenni). Általában paradicsomszószzal keverem, fetát vagy más erős ízű sajtot morzsolok bele (mióta termelői sajtokat veszek a helyi piacok valamelyikén, ezekkel készítem), és jó sok zöldfűszert teszek hozzá - nagyon szeretem a curry ízű görögszénát használni ehhez a fajta töltelékhez, de persze a bazsalikom, a szurokfű vagy bármi más is mehet bele. Ízlés szerint fokhagyma, só, bors, ha biztosra akarunk menni, hogy szépen összeáll majd a töltelék, akkor egy tojás (de anélkül is összeáll), és mehet is a kikapart cukkinibe. A mostani töltelékhez nem paradicsomszószt adtam, hanem felkockázott friss paradicsomot, így adtam hozzá egy tojást és egy doboznyi tejfölt is, lényeg, hogy nagyjából ugyanannyi legyen a nedves összetevő, amennyi a kuszkusz. A töltelék szépen megnő, kipúposodik a cukkiniből, de nem folyik szét. Köret sem kell hozzá feltétlenül, szuper fogás önmagában is.

A másik cukkinibe az előző napról maradt mángoldos rizottót (recept hamarosan) alakítottam át töltelékké. Adtam hozzá egy tojást, egy jó adag reszelt kecskesajtot, kevés szerecsendiót, és már mehetett is a cukkinibe - szerintem ezt bármilyen maradék rizottóval, sőt, bármilyen maradék gabonafélével megtehetjük, sajttal, zöldfűszerrel feldobva kiváló töltelék lesz belőlük. 200 fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve a cukkini vastagságától függően kb. 1 órát szoktam sütni. 

Szoktam persze hagyományos, darált húsos tölteléket is készíteni, jó sok zöldfűszerrel. Ez egy tavalyi darab:

Ez pedig egy még tavasszal, a cukkiniszezon előtt készült töltött tök, a fele húsos-kuszkuszos, a fele vega, paradicsomos-kuszkuszos töltelékkel:

Szóval töltsetek cukkinit, jó étvágyat:)

Mángoldos krumpli kecskesajttal

Az utóbbi hetekben ez lett a kedvenc ételünk. A mángold tényleg szuper növény, nem lehet eleget ültetni belőle. Folyamatosan szedhetjük nagy, erőteljes leveleit, nem magzik fel, mint a spenót (második évben már igen, de előtte már kora tavasszal kihajt, és még a felmagzás előtt párszor megebédelhetünk belőle), és rengetegféleképpen elkészíthetjük. Idáig gyakrabban ettük tésztával, de mióta ezt a krumplis-kecskesajtos verziót kikísérleteztem, háttérbe szorult a tésztás változat. Szerencsére egész nyáron lehetőségem van termelői piacon venni a jobbnál jobb sajtokat (Nagymaroson és Tahiban, és a hírek szerint hamarosan már Visegrádon is:)), valamilyen erőteljesebb íző, érettebb kecskesajtot szoktam beletenni, de érett, karakteres tehén- (vagy persze juh-) sajttal is szuper. A szeletelt, csomagolt bolti sajtokat viszont teljesen műanyagízűnek érzem, mióta rákaptam a termelői sajtokra. Ezeknek az ízén, illatán, állagán érződik, hogy egy állat tejéből készültek, erdetük, történetük van, a nagyüzemi társaikkal ellentétben. Szóval, aki teheti, termelői sajttal dobja fel, de persze az igazán jó minőségű bolti sajtok is megteszik (mondjuk cheesland trappistával nem érdemes próbálkozni:))

Hozzávalók (4 főre):

6 nagyobb krumpli, egy nagy csokor mángold, 2 dl tejszín, 10 dkg érett kecskesajt, só, bors, szerecsendió, extra szűz olívaolaj

A krumplikat megfőzzük (én a héjában főttet jobban szeretem, de persze lehet pucolva, felvágva is), a mángoldot alaposan megmossuk, feldaraboljuk (a szárat pár centis darabokra, a leveleket csak durván), és kevés olívaolajon párolni kezdjük. Kevergetjük, míg kicsit összeesik, majd sózzuk, öntök hozzá kevés vizet, és lefedve addig pároljuk, míg a szára is megpuhul (kb. 10 perc). A megfőtt krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd a megpárolódott mángoldhoz adjuk. Felöntjük a tejszínnel, szerecsendiót reszelünk bele (ez fontos, nagyon jól illik ehhez a tejszínes-mángoldos ízhez!), majd ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, összeforraljuk. Végül belereszeljük-belemorzsoljuk a sajtot. Nekem önmagában is tökéletes ebéd, de köretként is el tudom képzelni mondjuk grillezett csirkehúshoz. Sőt, hidegen is finom, én aztán igazán nem szeretem az ebédmaradékot enni vacsorára, szinte soha nem fordul ez elő, de ezzel az étellel kétszer is kivételt tettem, mert olyan jól nézett ki a hűtőben a hideg mángoldos krumpli. 

Patisszonkrémleves

Ha nem is olyan rohamban mint a cukkini, de azért a patisszon is igazán szépen terem a veteményesben. Én nagyon ritkán szoktam bármit is rántani, de a zsenge patisszon talán úgy, rántva a legfinomabb. Idén viszont szint kizárólag pillanatok alatt (és félkézzel:)) összedobható ebédekre jut időm, és a panírozás, olajban sütés nem ez a kategória, Flórával nehezen kivitelezhető. Így a szép patisszonok többnyire rakott zöldségben vagy krémlevesben végzik. Krémlevesnek különösen finom, nagyon krémes és gyönyörű fehér, ha igazán zsenge a patisszon, csak hámozni kell, a magjait nyugodtan belefőzhetjük a levesbe.

Hozzávalók (4-6 adag):

2 közepes patisszon, 2 dkg vaj, 2 dl tejszín, só, bors, szerecsedió, a díszítéshez lilahagyma és petrezselyem

A patisszonokat meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a forró vajon kicsit megfuttatjuk, sózzuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi szűken ellepi (persze ha van, alaplével még finomabb). Mikor megpuhul, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a tejszínt, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, szerecsendiót reszelünk bele, majd még egyet forralunk rajta, és kész is. Bármilyen friss zöldfűszerrel feldobhatjuk (nagyon jó hozzá a kakukkfű és az oregánó is), én most apróra vágott petrezselyemmel és lilahagymával tálaltam.

Holnap viszont kivételesen rántani fogok, mégpedig egy gyönyőrű, hatalmas óriáspöfeteget:)

Cukkinivirágos-juhordás quiche az 50. jubileumi VKF!-re

Amikor elolvastam az 50. VKF! kiírását, két dolgot tudtam rögtön: hogy cukkinivirágot fogok használni (hisz sárgállik tőle a veteményes már hetek óta), és hogy minél nagyobb arányban saját, illetve helyi, termelői alapanyagokból szeretnék főzni. Kecskesajtot képzeltem el a cukkinivirághoz, és valamilyen focaccia-szerűségen gondolkoztam (pl. ilyesmin, kecskesajttal felturbózva) A nagymarosi piacon szerettem volna tegnap beszerezni az alapanyagokat, de nem mertem bevállalni a kompozást a kiscsajokkal esős időben. Szerencsére egy ideje a szomszédos Tahitótfaluban is működik egy mini termelői piac szombatonként (8-10 árus van összesen, de minden ilyen kezdeményezésnek nagyon örülök, és minden fillérnek, amit nem multicégeknek, hanem helyi kistermelőknek adhatok). Szóval erre a kis piacra mentem le végül tegnap délelőtt, és az egyik árusnál a kecskesajtok mellett juhordát találtam. A kecskeorda nagy kedvencem egy ideje, de ilyen juhtejből készült ordát (apám szerint ez AZ orda) eddig csak Erdélyben láttam. Vettem hát 20 dekát, és gondolkodni kezdtem, hogyan variáljam össze a cukkinivirággal. Eszembe jutott, hogy Corsicán a nászutunkon ettünk isteni finom juhordával készült édes péksüteményeket, és aztán, ha már francia területnél tartunk, beugrott a quiche ötlete. A másik szuper dolog, amit a piacon találtam (és így még egy alapanyagot le tudtam cserélni helyi kisvállalkozótól származóra), a szintén közeli Szigetszentmiklóson működő Szabó Malom lisztjei. Olyan liszteket is árulnak, amilyeneket egyébként nehéz találni (BL 80, BL 112-es pl.), és ráadásul a több generáció óta családi vállakozásként működő malom tulajdonosa maga árulta a termékeit, és készségesen adott tanácsokat a felhasználásukat illetően (még kis receptfüzetet is adott a lisztek mellé, szuper kenyérreceptekkel). Így a quiche-t a BL 112-es félfehér kenyérlisztliszttel készítettem, nagyon finom, omlós, de mégsem morzsálódó, gyönyörűen vágható tésztát kaptam. 

Hozzávalók:

A tésztához: 25 deka liszt (nálam LB 112-es félfehér kenyérliszt, de lehet sima és tk. vegyesen), 10 deka vaj, egy tojás, egy evőkanál olívaolaj

A töltelékhez: 20 dkg juhorda (biztosan működik másféle ordával, sőt ricottával is, de úgy a jellegzetes juh-íz hiányozni fog belőle), 2 dl tejszín, 2 tojás, 2-3 ág kakukkfű, szerecsendió, só, bors

A feltéthez: 8 cukkinivirág, 2-3 kisebb sárga cukkini, 3 kis fej lilahagyma (nagyon kicsi, diónyi saját hagymák voltak)

A tésztához a lisztet és a feldarabolt hideg vajat az aprítóba tettem, és néhány másodperc alatt morzsássá kevertem. Ezután hozzáadtam a tojást és az olívaolajat, és gyorsan összedolgoztam a tésztát (ha nem áll össze, lehet egy-két evőkanál hideg vizet is adni hozzá, nekem most tökéletesen összeállt anélkül), majd folpackba csomagolva a hűtőle tettem egy órára. Ezalatt elkészítettem a tölteléket: az ordát összekevertem a két tojással és a tejszínnel, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem bele (ez nagyon jól kiemelte az orda ízét!), és belemorzsoltam 3 ág kakukkfüvet. A cukkinivirágoknak kiszedtem a bibéjét. majd jól megmostam (szeretnek különféle kis bogarak beleköltözni), lecsepegtettem. A cukkiniket és a hagymákat vékony karikákra vágtam. Egy óra elteltével kivettem a hűtőből a tésztát, vékonyra kinyújtottam, és a kikent piteformába igazgattam úgy, hogy pereme is legyen. Beleöntöttem az ordás krémet, rápakoltam a cukkini- és hagymakarikákat (egy részüket kicsit belenyomkodtam, egy részüket a tetején hagytam), majd elhelyeztem rajta a nyolc virágot, és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Melegen, langyosan és hidegen is finom (bár ezt az állapotot csak egy-két szelet élte meg:)).

A végeredménnyel igazán meg vagyok elégedve, és mindenki más is, aki kóstolta. Fantasztikusan finom, lágy állaga lett a juhordás-tojásos-tejszínes tölteléknek, nagyon jól illik hozzá a sárga cukkini és a cukkinivirág, és ráadásul szinte száz százalékban sikerült elérnem, hogy saját és helyi alapanyagokat használjak: a cukkini, a hagyma és a kakukkfű saját, a lisztet és az ordát a termelői piacon vettem, a tojást a szintén szomszédos Kisorosziból, háztól kapjuk. Egyedül a vaj és a tejszín nem termelői, ezeket sajnos nem kaptam a piacon, de remélem, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy ezeket is helyi termelőktől szerezzem be. 

Mángoldos krémsajt-mártogatós sárga cukkinivel

Mángold és cukkini, meg még néhány zöldfűszer a kertből... Szinte minden nap szerepelnek az étrendünkben, és még mindig nem unjuk. Ezek teremnek a legszebben, legbővebben, és én boldogan variálom a végtelenségig a saját zöldségeket, baromira élvezem, hogy alig kell zöldséget vennünk. Ez a mártogatós vacsorára készült, de előételnek vagy partikra is szuper lehet. 

Ha eljutok a nagymarosi piacra, mindig veszek egy jó adag házi tejfölt, joghurtot krémsajtkészítés céljából. Most is így volt, egy szűrőre tett konyharuhában szépen lecsöpögtettem a tejfölt és a joghurtot, másnapra isteni finom, sűrű krémsajtot kaptam. Szokás szerint zöldfűszerekkel akartam kikeverni, aztán megláttam a délután megpárolt mángoldot, amit le akartam fagyasztani télire. A kakukkfű és a bazsalikom mellé így egy jó maréknyi puhára párolt mángoldot is tettem a krémsajtba, majd aprítóban pürésítettem. Került bele még egy fél maréknyi legújabb felfedezettemből, a kövér porcsinból is -mostanáig kigyomláltam és a komposztra dobtam, de mióta megtudtam, hogy az egyik legegészségesebb növény, gondosan karókat tűztem a veteményesben talált példányok mellé, hogy még véletlenül se nézzük gyomnak, és boldogan teszem mindenbe, amibe csak lehet:). Hogy a mindennnapi cukkini-adagom is meglegyen, leszedtem 2-3 kisebb, arasznyi sárga cukkinit (ilyenkor még egészen zsenge, héjastul-magostul eszem nyersen minden nap salátákba vagy szendvics mellé), hasábokra vágtam, ezt mártogattam a mágoldos krémsajtba. 

Aki meg szeretné kóstolni a veteményesemben termett cukkinit, jelentkezzen a cukkinijátékra:)

Mézes-balzsamecetes-kakukkfüves sült zöldségek a veteményesből

Elmondhatatlanul jó érzés a saját veteményesemben termett zöldségekből főzni, pláne, amikor ilyen csodálatos, színes zöldségek kerülnek terítékre. Mivel hónapok óta nagyon nagy a szárazság, a céklák és a répák nem nőttek túl nagyra, és úgy láttam, ennél nagyobbak már nem is lesznek, így tegnap - Regina nagy örömére, imádja learatni a termést:) - kihúztuk az összes bordó répát, és a színes céklák közül is jónéhányat (albínót, sárgát és chioggiát), meg még pár hosszúkás lilahagymát. Ahogy végignéztem ezen a színkavalkádon, egyből tudtam, együtt fogom megsütni őket. A méz-balazsamecet páros nálam nagy kedvenc, ha sült zöldségekről van szó, a kakukkfű - szintén saját termés - pedig szintén nagyon jól illik a répához, céklához egyaránt. 

Hozzávalók: kb. 1 kg répa és cékla vegyesen (színes fajtákhoz itthon nem könnyű hozzájutni, de tökéletesen működik a hagyományos fajtákkal is),  4 lila sonkahagyma, 1 ek. méz, 2 ek. balzsamecet, néhány ág kakukkfű,  extra szűz olívaolaj, só, bors

A répákat jól megmostam, de nem hámoztam meg, hiszen zsengék, és pont a  bordó héjuk miatt különlegesek, majd hosszában félbevágtam (némelyiknek narancssárga, némelyiknek citromsárga a belseje, lenyűgözőek!). A cékláknak is csak a két végét vágtam le, majd mérettől függően kettő-négy darabba vágtam őket. A lilahagymákat szintén hosszában vágtam félbe. Egy tepsiben jól összeforgattam az egészet, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, majd összeforgattam a mézzel és a balzsamecettel. Rámorzsoltam a kakukkfüvet, lefedtem alufóliával, majd 200 fokon (légkeveréssel) 1 órán át sütöttem. Vajpuhára sültek a zöldségek (a céklák kicsit keménynek, száraznak tűntek, amikor vágtam őket, aggódtam, megpuhulnak-e rendesen), a méz-balzsamecet kombináció remekül kiemelte az amúgy is édeskés ízüket. Tálalás előtt még egy kis friss kakukkfüvet is morzsoltam rá, hogy még jobban érződjön az aromája. Olyan finom lett, hogy képes lettem volna egyedül megenni az egészet, de persze visszafogtam magam:) Regina először csak a répából akart enni, de sikerült rábeszélnem, hogy kóstolja meg a céklát - végül még háromszor kért, azt hiszem, ezzel sikerült kihúznunk a céklát a nemszeretem zöldségek listájáról:)

Hideg joghurtos-mentás cukkinikrémleves

A legnagyobb nyári kedvenc, már tavaly óta. A veteményes ontja a cukkiniket, döbbenetes, hogy mennyire kevés energiabefektetéssel milyen rengeteg cukkini terem. Tavaly nyáron is legalább heti háromszor volt valamilyen formában cukkini az ebéd, és úgy tűnik, ez idén sem lesz másként. Szerencsére végtelen sokféleképpen variálható zöldség, ezerféle leves, töltött, grillezett, párolt, rakott stb. étel készíthető belőle, így tulajdonképpen megunhatatlan, sőt, kimondottan inspiráló, kísérletezésre csábító. Ez a leves viszont abszolút befutó, kánikulában 3-4 naponta biztosan ezt esszük (tavaly még nem, de idén már szerencsére Regina is szereti). Variálható ez is többféleképpen, több vagy kevesebb joghurttal, esetleg plusz tejszínnel, a menta mellé még bazsalikommal vagy citromfűvel - mindenképp zseniális, és szerintem nagy melegben üdítőbb az édes gyümölcsleveseknél. 

Hozzávalók (4-6 adag): 

4-5 közepes cukkini, 2 pohár joghurt, só, bors, egy maréknyi mentalevél

A cukkinit feldarabolom (meghámozni nem szükséges, csak ha nagyon kemény a héja), felöntöm annyi forrásvízzel, amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm. Hozzáadom a joghurtot, a mentát, és botmixerrel pürésítem, majd sózom- borsozom. Nem kell túlfűszerezni, jobb, ha a cukkini saját íze, a joghurt savanykássága és a menta aromája érvényesül. Kimondottan nem szeretem alaplével készíteni (a meleg cukkinikrémleveshez tökéletes, de ezt a változatot jobban szeretem úgy, ha ez a nem túl sokfajta, tiszta íz dominál). Fel lehet dobni belemorzsolt-beledarabolt (vagy akár beleturmixolt) feta sajttal, de tényleg nem érdemes túlvariálni, ez így a legfinomabb. Jéghidegre hűtve fogyasszuk!

Ez még tavaly készült Regináról, amint a frissen szedett cukkiniket csodálja

A receptet (illetve csak a nevét, ami rögtön megihletett:)) még tavaly láttam valahol a neten, fogalmam sincs, hol, így nem tudok forrást megjelölni. Ha valaki tudja, honnan származik az eredeti recept, kérem, szóljon!