Naspolyalekvár

Végre egy recept, aminek köze van a blog névadó gyümölcséhez:) Múlt hétvégén apám és Regina (elválaszthatatlan csapat, együtt járják az erdőt, gombásznak, gyűjtögetnek) mindkét naspolyafánkról leszüretelte a termést - a kert erdő felőli sarkában álló nagyobb fáról muszáj volt, mert már hullottak a túlérett, édes gyümölcsök, és éjszakánkét egy szarvas csemegézett belőlük jóízűen:) A kisebb fán volt még pár éretlen szem, de a nagyrésze már szépen megpuhult azon is. Annyira érettek voltak már, hogy az autózást Budapestig nem viselték túl jól, elkezdtek maguktól lekvárrá válni, úgy látszik, tudták, mi a célom velük. Szóval kénytelen voltam még aznap éjjel befőzni a 2-3 kilónyi naspolyát, mert másnapra biztosan megpenészedett volna az egész. Megmosni nem nagyon lehetett, annyira szétmentek már a szemek, de azért igyekeztem kicsit leöblíteni (mégiscsak ott volt bennem a tudat, hogy egy szarvas eszegette éjszakánként, amit felért...), és próbáltam a két végüket levagdosni (itt nem törekedtem maximális precizitásra, mivel úgy is át kell passzírozni az egészet ugyebár). 

Az úgy-ahogy megmosott-megtisztított gyümölcsöt egy nagyobb fazékba tettem, és felöntöttem annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, majd alacsony lángon főzni kezdtem. Elég sokat főtt, mert időközben le kellett zavarni az esti fürdetős-mesélős-altatós köröket, néha azért ránéztem, megkavargattam, nehogy le akarjon égni. mire elaludtak a csajok, már tökéletes volt (egy igazán gusztustalan külsejű barna trutyi mag- és héjdarabkákkal, ám isteni finom, édes, aromás illattal). Mivel tudtam, hogy így már nem fog megromlani, több részletben passzíroztam át, csak másnap fejeztem be ezt az elég fárasztó, nem túl kézkímélő műveletet. A szűrőben maradt magos-héjas részt nem dobtam ki rögtön, hanem visszaborítottam egy lábosba, felöntöttem vízzel, főztem még egy kicsit, majd ismét leszűrtem - itt már nem kellett passzírozni, hígra készítettem -, a kapott lét (nevezzük naspolya ivólének mondjuk) pedig megbolondítottam forraltboros ízvilágú fűszerekkel, ez volt az esti lazulós italom 2-3 estén át (amikor a pokolian alvó Flóra két visszaaltatása között hosszú 20 perceket lazultam:))).

Amikor összegyűlt a több adagban passzírozott naspolyapüré, kevés nyírfacukrot adtam hozzá (tényleg keveset, a 7 üvegnyi lekvárhoz úgy 5-6 evőkanálnyit, bőven elég ennyi!), kavargatva jól átforraltam (az ilyen püré állagú lekvárokat szemét dolog forralni, nagyon tudnak lőni, bugyogni, vigyázni kell), majd a szokásos módon üvegekbe töltöttem (forrón, kupakolás után feljreállítva pár percre, majd dunsztban kihűtve). Egy üvegnyit Regina 2-3 nap alatt bekanalazott, imádja a naspolyát. Nem véletlenül ez a blog névadója: isteni finom, rengeteg gyógyhatással rendelkező és igénytelen, jól termő gyümölcs, ami olyankor terem, amikor a többi hazai gyümölcsfajta már rég nem - csodás érzés a havas kertben, hóemberépítés közben gyümölcsöt szedni a fáról, tavaly így csináltuk Reginával:) Szóval egyetek naspolyát, szezonális, hazai, vegyszermentes, finom, egészséges. Egyébként nem csak édesség lehet belőle: az első blogos receptemben rosé kacsamellhez készítettem belőle narancsos-balzsamecetes naspolyaszószt.

Itt van még néhány kép a kisebbik naspolyafánkról, a pár rajta maradt, még éretlen gyümölccsel:

Itt pedig Mági szuper összefoglalója a naspolya jótékony tulajdonságairól, érdemes elolvasni!

Indul a Naspolyakonyha - Rosé kacsamell narancsos-balzsamecetes naspolyaszósszal, pasztinákos krumlipürével

Évek óta mondja a férjem szinte minden ebéd után, hogy "ezt a receptet le kellene írnod". Most végre elkezdem, hátha más is szívesen olvassa. Távolról sem vagyok profi szakács, viszont nem okoz gondot gyorsan összedobni egy finom ebédet olyankor sem, amikor szinte semmi sincs itthon, és még a két kislányom is rajtam lóg. A nagyobbik, Regina (3 éves) már lelkesen segít mindenben, simán felsorolja egy egyszerűbb recept hozzávalóit, bedugdossa a csirke bőre alá a fokhagymagerezdeket, vagdossa a tompa késsel is vágható alapanyagokat, keveri, gyúrja a süteménytésztákat. A kicsi Flóra (3 hónapos) még csak a pihenőszékéből figyeli az eseményeket, de remélem, 1-2 év múlva ő is boldogan fog segíteni a főzésben, és felnőtt korukban egyikük sem zacskós levesen és gyorséttermi kaján fog élni.

Bár rengeteg receptet olvasok, ritkán főzök recept után, általában szabadon variálom az épp rendelkezésre álló alapanyagokat. Leginkább a mediterrán, azon belül is az olasz konyhát kedvelem, hogyományos magyaros fogásokat nem szoktam készíteni. Nem vagyok vegetáriánus, de gyakran főzök húsmentes ételeket, igyekszem minél többféle zöldséget megismertetni és megszerettetni a lányommal. 

Néhány éve elkezdtem kertészkedni, és rájöttem, hogy a lehető legnagyobb öröm a saját kertemben szedett, vagy a környező erdőkben, réteken gyűjtött alapanyagokból főzni. Tavaly nyáron hihetetlen mennyiségű cukkini termett a kerteben, szerintem legalább százféle ételt készítettem belőle, de senki sem panaszkodott, hogy már megint cukkinit eszünk. Már alig várom a tavaszt, amikor salátaboglárkát, komlórügyet és friss csalánt szedhetünk, és elkezdhetek ismét a veteményessel foglalkozni.

Első blogreceptemnek - a blog nevéhez illően - naspolyás ételt választottam. Mi most hétköznapi ebédnek ettük, de ünnepi fogásként is megállná a helyét. 

Rosé kacsamell narancsos-balzsamecetes naspolyaszósszal, pasztinákos krumlipürével

Hozzávalók:

Két kisebb kacsamell, 1 narancs, 1 dl nasopolyapüré (vagy kb. 10 szem naspolya), 1 teáskanál narancsos balzsamecetkrém, 1 teáskanál méz, 4 nagyobb bio krumpli, 1 bio pasztinák, vaj vagy biomargarin, só, fehérbors

A naspolya, Regina őszi-téli kedvence a kertünkben termett,  még december elején tettem el belőle két kis üvegnyi naspolyapürét - ehhez a naspolyák két végét levágtam és feltettem főni annyi vízben, amennyi épp ellepi, majd miután pürés állagú lett, szűrőn átpasszíroztam, és forrón befőttesüvegbe tettem.

A fotó minősége borzasztó, nem voltam felkészülve az ételfotózásra, a mobilom kaptam elő hirtelen... De az étel valóban nagyon finom!

1. A sütőt előmelegítem 120 fokra
2. A kacsamelleket sóval és fehérborssal bedörzsölöm, bőrös felükkel lefelé forró serpenyőbe teszem, 8 percig sütöm, majd megfordítom, és a másik felüket is sütöm további 3-4 percig
3. Amíg a serpenyőben sül a kacsa, meghámozom és felvágom a krumplit és a pasztinákot, és enyhén sós vízben puhára főzöm
4. A kacsamelleket hőálló edénybe teszem, és átteszem az előmelegített sütőbe (lehetne serpenyőstül is, amennyiben fém a nyele - ebben az esetben a kisült zsírt öntsük le, és tegyük félre -, de az enyém nem fér be a sütőbe:)) kb. 30 percre
5. A narancs levét, a naspolyapürét, a balzsamecetkrémet, a mézet és egy kanálnyi kacsazsírt kevés sóval és borssal elkezdem főzni, hogy kicsit besűrűsödjön a mártás
6. A puhára főtt krumlpit és pasztinákot áttöröm, biomargarinnal, főzővízzel és kevés kacsazsírral kikeverem, sózom, borsozom (én úgy szeretem, ha kicsit darabos, nem teljesen pürés az állaga)
7. A kacsamelleket kiveszem a sütőből, vékony szeletekre vágom  - az egész fogás elkészül 45 perc alatt