2012. április 29., vasárnap

Zöldturmix



Rászoktam a zöldturmixra. Ki kellett találnom valamit, mert elég szédelgős és energiátlan vagyok mostanában (ha jobban belegondolok, nincs min csodálkozni, több, mint 4 éve folyamatosan vagy terhes vagyok, vagy szoptatok, a krónikus alváshiányról nem is beszélve...). Szóval azt találtam ki, hogy minden délelőtt készítek valamilyen zöldturmixot, ez lesz a tízóraim - tele van vitaminnal, ásványi anyaggal, érezhetően feltölt energiával. És a legjobb az egészben, hogy kiderült, Regina is szereti - eddig semmilyen módon nem lehetett salátaféleségeket megetetni vele, semmilyen zöld, leveles dolgot, ez pedig kifejezetten ízlik neki, pedig tudja, mi van benne, ő segít szedni a leveleket:)
Végtelenféleképpen variálható a dolog, én a szokásos vadon gyűjthető ehető zöldeket használom (csalán, pitypang, tyúkhúr, salátaboglárka), és mostmár a saját salátáimat is, amik szépen nőnek a veteményesben, illetve szoktam tenni hozzá pár levél citromfüvet és mentát is. 

Az eddigi legfinomabb verzió receptjét írom le (3-4 adag):

1 banán, 1 alma, fél avokádó, 4-5 csalán felső levelei, fél marék tyúkhúr, fél marék vegyes salátalevél, pár citromfűlevél, 3 pitypangvirág (csak a kitépkedett szirmok), 2 ek. méz, fél citrom leve, 3-4 dl forrásvíz (vagy citromfűtea) 
A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, vagy botmixerrel pürésítjük, majd jóízűen megisszuk - még a salátautáló gyerekek is szeretik:))

2012. április 27., péntek

Zöldspárgás-újhagymás-mozzarellás lepény



Ez most nem lesz egy bőbeszédű bejegyzés: volt itthon egy levelestészta, amit már muszáj volt felhasználni. Néhány szál zöldspárga felhasználásával ez a lepény lett belőle, szerintem nagyon jól mutat így a kerek piteformában, olyan, mint egy biciklikerék. 

Hozzávalók: 1 csomag levelestészta, 6 szál zöldspárga, 2-3 fej nagyobb újhagyma, 1 csomag mini mozzarella, só, bors

A levelestésztát beleillesztettem a kikent kerek piteformába (ez most nyújtandó levelestészta volt, nem az eleve kinyújtott fajta, tehát igyekeztem köralakúra nyújtani, majd levagdostam a túlnyúló részeket). Elhelyeztem rajta a hosszában félbevágott spárgákat és a karikára vágott újhagymát (csak a fejeket, a zöld részét nem), majd betettem a 220 fokra előmelegített sütőbe kb. 20 percre. Amikor elkészült, rádobáltam a félbevágott mozzarellagolyókat, kicsit megsóztam-megborsoztam, majd 1-2 percre visszatettem a forró sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon. Melegen volt a legfinomabb, amikor még lágy volt rajta az olvadt mozzarella.

2012. április 26., csütörtök

Spárga-komló variációk 2. - Zöldspárgás-komlós fusilli


Újabb spárga-komló kombináció, most zöldspárgával, hiszen a komlóhajtás alapvetően egy vékonyka zöldspárgára emlékeztet. Ez is egy igazi nekem való villám-ebéd, amíg megfő a tészta, megpárolódnak a zöldségek is. A szűk keresztmetszet mindig a fotózás, amire már csak egy kattintásnyi időm marad, mert Regina addigra már éhes, Flóra megunja a piheőszékben üldögélést stb. Mindenesetre a kombináció az ízek szempontjából remekül működik, mostmár ideje lenne kitalálnom egy olyan spárgás-komlós ételt, ami jól is mutat, amiben látható a két zöldség hasonlósága. 

Hozzávalók (2-3 főre): 
egy csomag zöldspárga, 2-3 marék komlóhajtás, 1 doboz Philadelphia krémsajt, 1-2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, só, bors, 1/2 csomag fusilli (pennével szerintem jobban mutatott volna, de Regina a fusillire szavazott:))

Felteszem a vizet a tésztához. A megmosott, felaprított zöldspárgát és a komlót olívaolajon párolni kezdem, rányomom a fokhagymát, sózom, borsozom. Ha forr a víz, bedobom a tésztát, közben a zöldségekre kevés vizet öntök, és takarék lángon hagyom párolódni. Mielőtt elkészülne a tészta, ráteszem a megpárolódott zöldségekre a krémsajtot, öntök hozzá keveset a tészta főzővizéből, hogy krémesebb legyen az állaga, majd a leszűrt tésztával összeforgatva tálalom. Ki kellene próbálnom sima krémsajt helyett kecskesajttal is, szerintem jól állna a komló-spárga párosnak.

2012. április 23., hétfő

Kecskeordás palacsinta mézzel és kaporral



Általában meg vagyok elégedve a főztömmel, de azért ritkán gondolom azt, hogy egy első osztályú étteremben is feltálalnám. Na ez most ilyen lett, egyszerűen tökéletes, elképesztően finom. Szombaton átmentünk a nagymarosi piacra, ott vettem kecskeordát. A ricottához hasonlít az állaga, de lágyabb, krémesebb, zsírosabb, enyhén kecskeízű, nagyon finom. Rögtön tudtam, hogy ebből valami édességet fogok készíteni, egész nap azon töprengtem, mi legyen az, mi illene legjobban az orda lágyságához és különleges ízéhez. Gyerekkoromban Erdélyben mindig kaporral és mézzel ettük az ordát (igaz, az nem kecske, hanem juhtejből készült, és én alig ettem belőle, mert akkoriban utáltam a kaprot) - így jött a méz és a kapor ötlete, innnen pedig egyenes út vezetett a palacsintához, a jól bevált ricottás palacsinta mintájára. Az eddigi leglágyabb, legjobb állagú minipalacsintám lett, nagyon jót tett neki a kecskeorda krémessége. A kecskeíz épp csak érződik, a kapor pedig tökéletes hozzá. A gyerekeknek is bejön, legalábbis Regina hármat bevágott belőle néhány perc alatt (persze szigorúan kapor nélkül, pont, mint az anyja kiskorában:)) Aki termelői piacon vagy kecskefarmon hozzájut kecskeordához, feltétlenül próbálja ki!

Hozzávalók: 25-30 dkg kecskeorda, 2 tojás, 4 ek. liszt, 2 ek. nyírfacukor, 1 dl tej, kevés vaj a sütéshez, méz (nálam akácméz, szintén a nagymarosi piacról), friss kapor

Az ordát, a tojássárgáját, a lisztet, a nyírfacukrot és a tejet összekeverjük, majd óvatosan hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Mézzel megcsurgatva és apróra vágott friss kaporral megszórva tálaljuk. Langyosan a legfinomabb!

2012. április 19., csütörtök

Spárga-komló variációk 1. - Spárgaleves komlóhajtással és vadsnidlinggel


A komlószezon kellős közepén járunk, tele van a patakpart és az út széle komlóhajtásokkal, minden nap szedünk néhány maréknyit. Már írtam, hogy leginkább talán egy vékonyka zöldspárgára hasonlít a vadkomló fiatal hajtása, és mivel a szezonjuk is nagyjából egybeesik, egyértelmű volt, hogy ki kell próbálnom a spárga-komló kombinációt, lehetőleg minél többféleképpen. Először ez a leves készült, egy kis szintén frissen szedett vadsnidlinggel felturbózva. Nagyon finom lett, a komló zöld, kicsit fanyar, kicsit talán a spenótra emlékeztető íze nagyon jól kiészíti a spárgát, tápláló, vitamindús és különleges tavaszi leves.

Hozzávalók (jó nagy adag lett, 6-8 főre):
2 csomag (fehér)spárga, 2-3 maréknyi komlóhajtás, 5 dkg vaj + kevés olívaolaj, 2 dl tejszín, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, egy csokor (vad)snidling, esetleg pirított baconszalonna a tetejére


A spágákat alaposan megmossuk, meghámozzuk, fás végüket levágjuk. A 2-3 centis darabokra vágott spárgát és a szintén jól megmosott komlóhajtásokat vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük, megsózzuk, rányomjuk a fokhagymát. Felöntjük kb. háromszoros mennyiségű vízzel, lefedjük, és takarék lángon addig főzzük, míg a spárga megpuhul (kb. 25 perc, attól függ, mennyire zsenge). A komlót, ha nem lenne ilyen nagy szárazság, csak az utolsó 10 percben adtam volna a leveshez, se most nem olyan zsengék, mint kevésbé száraz tavaszokon, így jobbnak láttam együtt főzni a spárgával. Amikor kész, hozzáadjuk a tejszínt, az apróra vágott vadsnidlinget, sózzuk-borsozzuk, egyet még forralunk rajta, és kész is van. Én ropogósra sütött baconszalonnával ettem, ami nagyon jól illik hozzá, de anélkül is tökéletes.


A kedvenc madaras tányérom


Itt pedig a kislányom, Regina, amint épp vadsnidlinget szed:)



2012. április 16., hétfő

Kókuszos tejespite, vagyis Linyah lehetetlen pitéje a Blogkóstoló játékra


Tegnap észbe kaptam, hogy mindjárt lejár a Blogkóstoló 2. fordulójának a határideje. Nekem a Konyhalál blog jutott a játékban, már hetek óta nézegetem a recepteket, nehéz volt választani a sok finom sütemény közül. Aztán tegnap, amikor gondolkoztam, hogy mit süssek gyorsan a délután érkező vendégeknek, a kezembe került a kamrában egy csomag épp lejárófélben lévő bio kókuszreszelék, így egyértelmű lett, hogy ezt a kókuszos sütit kell választanom. Abszolút nekem való recept, kb. 5 perc alatt összedobható, simán elkészült Flóra délutáni alvása alatt, és mindenkinek ízlett. Kicsit talán kisebb tepsiben kellett volna sütnöm, hogy magasabb legyen, akkor szebben elkülönült volna a 3 réteg, és a bio kókuszreszelék valamivel durvább, nincs olyan finomra reszelve. Szóval nem lett olyan szép, mint az eredeti, de az íze kifogástalan:) Még annyiban tértem el az eredeti recepttől, hogy nádcukrot használtam sima helyett, a citromhéjat pedig egész egyszerűen kifelejtettem.


Hozzávalók: 
7,5 dkg liszt, 10 dkg nádcukor, 10 dkg kókuszreszelék, 4 tojás, 1 csomag bourbon vaníliáscukor, 12 dkg olvasztott vaj, 5 dl tej

A hozzávalókat összekeverjük, kikent tepsibe öntjük a masszát és 170 fokos sütőben 45 percig sütjük. Érdemes kihűlés után szeletelni, én ezt nem vártam ki, a felét azonnal felvágtam és még langyosan megettük, de a később vágott szeletek valóban sokkal szebbek lettek. 

Muszáj betennem ezt a képet is a kislányom maszatos kezével:) 



2012. április 12., csütörtök

Kacsamell mézes-balzsamecetes sült zöldségekkel és bordó kuszkusszal


Nem írom, hogy rosé kacsamell, mert bár annak terveztem, abban a stratégiai pillanatban, amikor ki kellett volna vennem a sütőből, épp Flórát szoptattam-altattam, a 3 és fél éves Reginát meg mégsem kérhetem, hogy vegye ki helyettem a sütőből... így 10 perccel többet sült a kelleténél, és már éppen nem rosé. Szerencsére ez az állagán nem rontott, így is ugyanolyan finom puha, omlós lett a hús. A köret a maradékfelhasználás jegyében készült, a hűtő zöldségesfiókjában volt 5 cékla, 1 nagy pasztinák és egy édeskömény, mindegyik kezdett már fonnyadozni, muszáj volt kezdeni velük valamit. (Az utolsó Napos oldalból származó biozöldségeim voltak, nagy bánatomra bezárt a bolt zöldséges része - honnan fogok most biozöldségeket venni??) Így aztán felvagdostam őket, a céklát előfőztem kicsit, hogy ne kelljen neki annyi idő a sütőben, majd betettem az egészet sülni. Regina viszont nem eszi meg a sült zöldségeket, ki kellett találnom valami nekivaló köretet is - erre a legegyszerűbb megoldás mindig a kuszkusz, nálunk ez a kedvenc köret, 5 perc alatt megvan, mindenki szereti. Akkor megláttam a cékla gyönyörű, bordó főzővizét, és egyből kitaláltam: avval csinálom meg a kuszkuszt, ez biztosan tetszeni fog Reginának, és legalább valami minimális az ő szervezetébe is bekerül a céklából. Bevált a terv, teljesen lenyűgözte a bordó kuszkusz, boldogan ette a puha kacsahús mellé - mondjuk azt nem részletezem, hogy nézett ki a széke körül a konyhapadló:)

Hozzávalók:
2 fél kacsamell, 5 kisebb cékla, 1 pasztinák, 1 édesköménygumó, 2 ek. méz, 1 ek. balzsamecetkrém, só, bors, extra szűz olívaolaj, 1 bögre kuszkusz

A zöldségeket megpucoltam, kockákra vágtam. A céklát kb. 10 percig előfőztem (a főzőlét nem öntöttem ki), majd a többi zöldséggel együtt jénaiba raktam, sóztam, borsoztam, hozzákevertem a mézet, a balzsamecetkrémet, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, és 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. Kb. fél óra után a sütőt 120 fokra állítottam. A kacsamelleket bedörzsöltem sóval, majd forró serpenyőben a bőrös felükkel lefelé sütöttem 7-8 percig, majd a másik felüket is 3-4 percig. Ezután leöntöttem a kisült zsír nagyrészét, és a serpenyőt áttettem a 120 fokos sütőbe (felülre a kacsát, a zöldség maradt alul - ezt ki is lehetett volna venni, de akkor kihűlt volna, így jobbnak láttam bent hagyni, nem sült túl). 25-30 percet kellett volna sülnie, ez nekem most 40-re sikerült. Amíg sült a kacsa,    a cékla főzővizéből egy bögrényit egy kisebb lábosban felforraltam, majd beleöntöttem ugyanannyi kuszkuszt, lekapcsoltam alatta a főzőlapot és lefedtem. 5 perc múlva átkevertem egy kis olívaolajjal (és egy kevéssel a leöntött kacsazsírból) és megsóztam. A vékonyra vágott kacsamellet a sült zödségekkel és a bordó kuszkusszal tálaltam - igazán jól mutat együtt!

2012. április 11., szerda

Feketeribizlis-csokinyuszis muffin:)


Regina süteményt akart, megalkudtunk, hogy akkor felhasználjuk a sütihez a csokinyuszikat - legalább nem eszi meg egyszerre az egészet, csak egy kis részét a süteményben. Gondoltam, egy sima joghurtos bögrés sütit csinálunk, beletesszük a csokinyuszit meg a maradék fagyasztott feketeribizlit, pont jó lesz a spárgaleves után. Elkezdtem előkészíteni a hozzávalókat, és rájöttem, hogy nincs is itthon joghurt, meg kefír sem, sőt tej sem - ez a kétlakiság hátránya, nem lehet 2 háztartást jól vezetni, ilyenkor többet vagyunk kint, a budapesti hűtőben meg alig van valami. Viszont volt főzőtejszín, gondoltam, kipróbálom azzal, nagy baj nem lehet belőle. Kikevertem a tésztát, közben meg Regina kitalálta, hogy inkább muffin legyen, már elő is készítette a muffinformát, belerakta a papírkosárkákat. Így aztán abba töltögettük a tésztát, lesz ami lesz. Végülis teljesen jó sikerült, puha, omlós muffinok lettek, a belsejükben a szétolvadt csokidarabokkal meg a ribizlivel. A tejszín szerintem kimondottan jót tett a tésztának, kihűlve is ugyanolyan puha, de jól harapható, nem morzsázik.

Hozzávalók (12 muffinhoz):
2 tojás, 2 bögre (2dl-es) tejszín, 3 bögre liszt, 1 bögre nyírfacukor, 1/4 bögre olívaolaj, fél csomag sütőpor,  1 csokinyuszi, 1 csokicsibe, negyed tábla 70%-os étcsoki, 10 dkg fagyasztott feketeribizli

A hozzávalókat összekeverjük (én simán összeöntöttem mindent egy keverőtálba, és habverővel kevertem össze), beletördeljük a maradék csokikat, beleszórjuk a feketeribizlit, muffinformákba öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

2012. április 10., kedd

After Eight torta


A férjem 40 éves lett a hétvégén:) Pár hete olvastam duendénél az After Eight tortáról, és rögtön tudtam, hogy valami ilyesmit fogok készíteni a születésnapjára, imádja a mentolos dolgokat. Szuperjó recept, szép és különleges torta, viszont gyorsan és könnyen elkészíthető. Én éjfél körül álltam neki, egykor már aludtam, a torta meg pihent a hűtőben. Szerintem egy kicsit túl mentolos lett, pedig 5 helyett csak 4 csepp borsmentaolajat tettem bele, a torta pedig valamivel nagyobb, mint az eredeti receptben, legközelebb 2-3 cseppel fogom kipróbálni - mondjuk én nem vagyok annyira nagy mentolrajongó, bár az After Eight-et én is imádom:). De így is baromi jó volt, hihetetlen, hogy pár csepp illóolaj milyen új dimenziókba emel egy egyszerű csokikrémet.

Hozzávalók: 
A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 tojás, 2 ek. porcukor, 2 ek. hideg víz
A krémhez: 4 dl tejszín, 20 dkg fehércsoki, 20 dkg étcsoki (min. 70%-os), 3-4 csepp borsmentaolaj

A tésztához a lisztet és a porcukrot összekeverjük, majd morzsásra dolgozzuk a hideg vajjal (lehet robotgéppel is), hozzáadjuk a tojást és a vizet, összegyúrjuk. Bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra, amíg előmelegszik, a tésztát folpackba csavarva a hűtőbe tesszük. Amikor előmelegedett a sütő, kinyújtjuk a tésztát  úgy, hogy pereme is legyen bőven, és beletesszük a kikent formába (én piteformában sütöttem, de tortaforma is jó). Sütőpapírt borítunk a tésztára, szárazbabot vagy egyéb nehezéket szórunk rá, így sütjük kb. 15 percig, majd a nehezéket és a papírt levéve további 15-20 percre visszatesszük a sütőbe. Eközben elkészítjük a krémeket: 2-2 dl tejszínt felmelegítünk (de nem forraljuk), majd beletördeljük az egyik adagba a fehér, másikba az étcsokit, kavargatjuk, míg felolvad és lágy krém lesz. A fehércsokis adagba belekeverjük az illóolajat - vigyázat, csakis 100%-os tisztaságú illóolaj használható étkezési célra (Aromax pl.)!
Amikor a tészta megsült, kicsit hagyjuk hűlni, majd beleöntjük a krémeket - én alulra öntöttem az étcsokis krémet, rá a fehéret, majd egy villával elkevergettem, így lett ilyen márványos a mintázata. Egy éjszakára - de legalábbis pár órára- hűtőbe tesszük, így szépen szeletelhető lesz. 


2012. április 7., szombat

Húsvéti mézeskalácsok



Kisgyerekkoromban egy kedves barátnőm nagymamájával sütöttünk időnként karácsony előtt mézeskalácsot, ő készítette a tésztát, mi szaggattuk, díszítettük. Gimnazista éveim elején aztán kaptam valakitől egy receptet és kipróbáltam egyedül is a mézessütést, ami olyan jól sikerült, hogy karácsonyra azóta is én készítem a mézeskalácsot ipari mennyiségben az egész család számára. Mindig ugyanazt a receptet használom, mivel nagyon jól bevált: hamar összeáll, szépen szaggatható, nem ragad, rögtön fogyasztható, nem lesz kemény, de finom ropogós, az angol sógorom azt mondta egyszer, hogy az én mézeskalácsom jobb, mint a gingerbread:) Már jópár éve húsvétra is sütök, a locsolók tojás formájú mézeskalácsot kapnak (különböző méretű kerek fém kiszúrókat hajlítottam tojás alakúra, ezeket használom évek óta). Reginát kétéves kora óta nagyon jól be lehet vonni a sütésbe, boldogan válogatja a formákat, szaggatja és díszíti a tésztát. Most is együtt sütöttük, de tudtam, hogy a díszítésre a kicsi Flóra mellett már nem fog sok időm maradni, így kitaláltam, hogy önmagával díszítem a mézeskalácsot: a tojásformákra kisebb kiszaggatott állatfigurákat tettem még nyersen (nagyon vékonyra nyújtottam a tésztát), így vidám, mintás tojások lettek, amik már egészen kevés díszítéssel is jól mutatnak - kalandos dolog félkézzel nyomni a tojásmázat zacskóból a mézeskalácsra, miközben a másik kezemben a kisbabát tartom, aki ezalatt mindent megtesz, hogy megkaparintsa a zacskót:).

Hozzávalók (én most csak fél adagot sütöttem, de a teljes adag receptjét írom, amitől az egész lakás tele lesz mézeskaláccsal:)):
1 kg liszt (szoktam max. fele arányban teljes kiőrlésűvel keverni), 35-40 dkg méz, 15 dkg (nád)cukor, 25 deka vaj vagy biomargarin (csak sima ipari margarint ne, az egésznek műanyagíze lesz tőle), 1 egész tojás vagy 2 sárgája, fél csomag szódabikarbóna (ezt én csomószor kihagyom, nem okoz gondot), fűszerek ízlés szerint (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom stb.)

A lisztet egy dagasztásra alkalmas tálban összekeverem a szódabikarbónával és a fűszerekkel, eközben a mézet összeforralom a cukorral. A liszt közepébe mélyedést készítek, beleteszem a vajat/margarint, majd ráöntöm a forró mézes keveréket és fakanállal kavargatom, míg a vaj elolvad. Mikor már nem nagyon forró, hozzáadom a tojást és elkezdem dagasztani. Akkor jó, ha a tészta szép fényes, és nem tapad sem az edényhez, sem a kezünkhöz. Ezután lisztezett deszkán több adagban vékonyra nyújtom, szaggatom. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen szoktam sütni 8-10 percet (figyelni kell, amikor kezd kicsit megbarnulni, akkor jó). Pár percig még puha és könnyel elhajlik, így vigyázni kell, hogy finoman vegyük ki. Később megkeményedik, de nem lesz túl kemény, csak finom ropogós. 



2012. április 5., csütörtök

Bulgur csalánnal és komlóhajtással



Eredetileg csalános-komlós rizottót akartam készíteni, de eszembe jutott, hogy maradt tegnapról bulgur, amit akkor köretnek ettünk. Flóra is nyűgös volt kicsit, elképzeltem, ahogy a nyolckilós babával a karomon kevergetem a rizottót fél órán át - inkább az egyszerűbb utat választottam. Nyilván még jobb lett volna, ha a bulgur vagy a rizs együtt párolódik a zöldekkel, de igazán finom lett így, a maradék bulgurral is. A friss komlóhajtást kevesen ismerik, pedig igazán különleges tavaszi csemege. A vadkomló fiatal hajtásainak a végét kell kell letörni, olyasmi, mint egy vékony zöldspárga. Levesenek, főzeléknek vagy egyszerűen vajban megpárolva is nagyon finom. Erdőszéleken, kerítések, kőfalak előtt találhatunk rá, tavasz elején-közepén gyűjthetjük a hajtásvégeket. Nálunk három helyen is van a kertt szélén. Így néz ki:



A recept végtelenül egyszerű: a komlóhajtásokat és a friss csalánt kicsit felaprítottam (óvatosan, hogy a csalán nem csípje meg a kezem), olívaolaj és vaj keverékén párolni kezdtem, sóztam, borsoztam, rányomtam egy gerezd fokhagymát, öntöttem hozzá kevés vizet. Mikor megpuhultak (pár perc), hozzáadtam a megfőzött, natúr bulgurt, kicsit összepároltam, majd hozzákevertem 2 evőkanálnyi krémsajtot (Philadelphiát). Ha lett volna itthon parmezán, reszeltem volna rá, de anélkül is nagyon finom volt.

2012. április 4., szerda

Ibolyaszörp



Az ibolyával - már ami a konyhai felhasználását illeti - most kezdek ismerkedni. Korábban azt sem tudtam, hogy ehető. Salátákba, tortadíszítésre már kipróbáltam az elmúlt hetekben, de az íze ezekben nem igazán érvényesült, szerettem volna olyan egyértelmű ibolyaízt érezni, amilyen az illata. Most végre sikerült. Itt találtam egy ibolyaszörp receptet és sok más ibolyás finomságot, és mivel sikerült elég sokat szednünk Reginával séta közben (szerencsére a kicsi Flórát sem zavarta különösebben a folyamatos hajolgatás, végig békésen aludt a hátamon a szuper új hordozónkban), gondoltam, kipróbálom én is. A receptet nem követtem pontosan, inkább csak rögtönöztem - nagyon finom és gyönyörű színű szörp lett. 
Pontos mennyiséget nem tudok írni, a lényeg az, hogy a virágokat kb. háromszoros mennyiségű vízbe áztattam, gyümölcscukrot tettem előtte a vízbe. Már pár perc múlva hihetetlen intenzív íze is illata volt az ázatnak. Tettem hozzá kevés citromlét is - ennek hiányában a elveszíti gyönyörű színét. Pár óra múlva rövid ideig forraltam az ázatot, majd botmixerrel leturmixoltam és leszűrtem. Tettem hozzá még egy kis mézet, újraforraltam, forrón üvegbe tettem, lezártam, és pár percre a feje tetejére állítottam az üveget, ahogy a lekvárokkal szoktam. Ez most csak egy üvegnyi lett, remélem, tudok még szedni pár adag ibolyát és folytathatom a kísérletezést.

2012. április 2., hétfő

Fehércsokis keksztorta Meyer citrommal, ibolyával és friss citromfűvel



Eddigi életem legszebb süteménye:) De tényleg, erre öröm volt ránézni, pedig kb. 20 perc volt megcsinálni az egészet. A múltkori fehércsokis feketeribizlitorta nagy sikert aratott, valami hasonlót akartam készíteni most is, de sem volt itthon sem friss, sem fagyasztott gyümölcs, ami jó lett volna hozzá. Aztán eszembe jutott, hogy van még egy Meyer citrom, amit még mindig ki lehet fogni a visegrádi zöldségesnél, és rögtön rájöttem, hogy ez a fehércsokival csak remek párosítás lehet. Hosszú évek óta először használtam nem kezeletlen citrom héját, de annyira finom volt az illata, hogy muszáj volt kipróbálnom, milyen ízt ad a fehércsokis-mascarponés krémnek (azt hiszem, Meyer citromból esélytelen kezeletlen héjút találni, bár nagyon örülnék, ha nem így lenne, szóljon, aki tud ilyet). Amikor ráraktam a torta tetejére a citromdarabkákat, éreztem, hogy hiányzik róla még valami, és már mentem is a kertbe ibolyát szedni, majd észrevettem, hogy a citromfüvek is kibújtak már - így már teljesnek éreztem a tortát, ízre és látványra is.

Hozzávalók:
egy csomag Korpovit keksz, 10 dkg vaj, 2 ek. méz, 1 tábla fehércsoki, 25 dkg mascarpone, 1 doboz Philadelphia krémsajt, 1 Meyer citrom, kb. 2 tucat ibolya, pár friss citromfűlevél

A kekszet morzsásra törtem, összekevertem a felolvasztott vajjal és 2 nagy evőkanálnyi mézzel, és a kivajazott kapcsos tortaformába nyomogattam. Kis lángon óvatosan felolvasztottam a fehércsokit, hozzákevertem a mascarponét és a krémsajtot, belereszeltem a Meyer citrom héját. A krémet eloszlattam a kekszes alapon, majd ráhelyeztem a kifilézett és kisebb darabokra vágott citromot, az ibolyákat és az apróra vágott citromfüvet. Néhány órára hűtőbe tettem. (Az ibolya nem hervad el a tortán, kap annyi nedvességet, hogy még másnap is teljesen jól tartotta magát az utolsó megmaradt szeleten).


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...