Narancsos csokitorta magamnak:)

Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:

A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás

A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

Narancsos-gesztenyés tiramisu

Blogolás szempontjából nem úgy alakult ez a január, ahogy terveztem, rengeteg munkám volt, amit csak nagy logisztikázás árán tudtam elvégezni a lányok mellett, így a blogra már  sehogy sem tudtam időt szakítani. Főzni persze főztem, néha még le is fényképeztem, de leírni már nem tudtam. Szóval megpróbálom majd lassan ebben is utolérni magam (a  háztartásban sem ártana mondjuk, mert az  általában mosásra-takarításra-rendrakásra szánt időmben is dolgoztam, így most Flóra kiságyában úgy  háromheti kimosott, hajtogatatlan ruha tornyosul - még szerencse, hogy nem ott alszik:) - a gyerekjátékok pedig úgy össze vannak keveredve, hogy fogalmam sincs, szét fogom-e még valaha válogatni őket).

Itt van először ez a gesztenyés-narancsos tiramisu, amit még decemberben készítettem, Éva sógornőm születésnapjára. Friss, gyümölcsös, de mégis télies hangulatú finomság, és ráadásul teljesen gyerekbarát is, nincs benne se kávé, se alkohol, sőt, még tojás sem. És pillanatok alatt elkészíthető. 

Hozzávalók (6-8 főre):

másfél-két csomag babapiskóta, egy csomag mirelit gesztenyepüré (lehetőleg bio, nem agyoncukrozott/aromás), 30-40 dkg mascarpone, 3 dl tejszín, ízlés szerint nyírfa- vagy nádcukor, kb. 5 narancs leve + 1 narancs a díszítéshez

A felolvasztott gesztenyepürét keverjük el a mascarponéval és a habbá vert tejszínnel, édesítsük ízlés szerint (én megbolondítottam még egy kis bourbon vaníliáscukorral és egy löttyintésnyi narancsvirágvízzel is). Ha túl sűrűnek találjuk a masszát, ebbe is mehet egy kis narancslé. A babapiskótákat mártogassuk bele a narancslébe (a frissen csavart a legjobb, de persze lehet bolti, 100%-os is), rendezzük el az edény alján. Kenjük rá a krém felét, majd jöhet a másik réteg babapiskóta. A tetején eloszlatjuk a krém másik felét, majd narancskarikákkal díszítjük (mivel még karácsony előtt készült, nálam pár mézeskalács is került rá, és valamilyen másik süti készítésekor megmaradt olvasztott étcsokit is csorgattam a tetejére). mehet a hűtőbe pár órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tényleg isteni finom, megéri kipróbálni, még amíg tél van (remélem, már nem sokáig:)))

Ribizlis-levendulás fehércsokihab

Ma leszedtük a ribizliket a kertben, a feketét és a pirosat is, mert nagyon pergett már, és a menyétek is lopkodták. Mélyhűtőbe tettem a nagyrészét, a ribizli esetében remekül működik a fagyasztás, egész évben használhatom majd süteményekbe, palacsintába, krémekbe. Pár maréknyit pedig ehhez a finomsághoz használtam fel, ami bár habkönnyűnek tűnik, diétásnak, kalóriaszegénynek éppenséggel nem nevezhető:) Viszont isteni finom, édes, fehércsokis hab, savanykás ribizli, és mellé a levendula finom aromája... Ha a fagyigépet betettem volna időben a mélyhűtőbe, azzal készítettem volna el, de így még arra sem volt ideje, hogy rendesen lehűljön, heten ettük, pillanatok alatt elfogyott.

Hozzávalók: 6 dl tejszín, 2 tábla fehércsoki, 2 szál levendula, 2 bögrényi ribizli (piros és fekete vegyesen)

2 dl tejszínbe belemorzsoltam a levendulavirágokat, majd felmelegítettem (nem forraltam, épp csak addig melegítettem, míg az első buborékok megjelentek a felszínén). Ekkor beletördeltem a csokit, és kevergettem, amíg teljesen elolvadt, majd a hűtőbe tettem. Amikor teljesen lehűlt a krém, habbá vertem a többi (4 dl) tejszínt, beleforgattam a fehércsokis krémbe, majd belekevertem a ribizlit is ( a képen csak az a pár szem látszik, amivel díszítettem, de alatta is tele van ribizlivel:)). Jó lett volna még pár órára hűtőbe tenni, de nem volt rá ideje, így is nagyon finom volt.

Mángoldos-fetasajtos spaghetti fekete olajbogyóval

Pár napja gyönyörű, friss mángoldot kaptam a Napos oldalban. Tavaly a saját veteményesemben is szépen termett a mángold, és alig várom, hogy újra azt szedhessem (elvileg az egyik legkorábban kihajtó leveles zöldség, így talán pár hét múlva már szedhetem is), de addig is nagyon megörültem a boltban kapottnak, mert hihetetlenül kívánom a friss zöldségeket. A mángoldot én sokkal jobban kedvelem a spenótnál, különösen szeretem a vastag, ropogós levélnyelét, amit akár külön fogásként is elkészíthetünk. Gyakran készítek belőle meleg salátát, de tésztákhoz is nagyon szeretem. Nyáron nagyon sokszor ettünk mángoldos-fetás-paradicsomos tésztát (persze saját mángoldból és paradicsomból), ez most annak egy paradicsom nélküli, kevésbé nyárias, de nem kevésbé finom változata.

Hozzávalók (4 adag):

1 csomag spaghetti, 1 nagy tő/csokor mángold, 2 dl főzőtejszín (adalék nélküli), 10-15 dkg mascarpone, 15-20 szem fekete olajbogyó, 3 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, fél citrom leve, só, bors

Elkészítés:

1. A mángoldot alaposan megmossuk, a levélnyeleket kb. 1 centis darabokra, a zöld leveleket csíkokra vágjuk
2. Feltesszük főni a vizet a tésztához
3. Egy nagyobb serpenyőben olívaolajat hevítünk, beleobjuk a feldarabolt fokhagymát és a mángolt szárát, kicsit megsózzuk (nem kell nagyon, mert a feta is sós), kevergetjük
4. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
5. Néhány perc után hozzáadjuk a mángold leveleit is, rácsavarjuk a cirtomot, kevergetjük, amíg a levelek kissé megfonnyadnak, majd felöntjük a tejszínnel, belekeverjük a mascarponét, takarékra tesszük, lefedjük és hagyjuk összefőni, néha megkeverjük
6. Mielőtt elkészül a tészta, belemorzsoljuk a fetát, hozzáadjuk a fekete olajbogyót
7. A tésztát leszűrjük, meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal, majd a mángoldos szósszal tálaljuk

Koktélrákos-tejszínes linguine tészta

Amikor nagyon kevés időm van az ebédfőzésre, szinte mindig tésztát készítek. Amíg felforr a víz és megfő a tészta, el lehet készíteni a szószt: szerintem részben ebben rejlik az olasz konyha zsenialitása (meg persze a nagyon jó minőségű alapanyagokban), 10-15 perc alatt szuper ebédet varázsolhatunk az asztalra. A tésztaszószok száma végtelen, remek lehetőség arra, hogy a háziasszonyok kiélhessék a kreativitásukat, és a lehető legjobb választás a "lássuk, mi van itthon" típusú főzés esetén.

Tegnap nálam pont ez az eset volt, 1-kor kaptam észbe, hogy valami ebéd kellene. Megnéztem a mélyhűtőt, volt benne koktélrák, tészta, tejszín pedig szinte mindig van itthon, így adta magát az ebéd. Szerencsére Regina nagyon szeret minden halat és tengeri herkentyűt, úgyhogy nagyon lelkes lett a gondolattól, hogy "rákocskás tésztát" eszünk. Spaghettit szeretett volna, az nem volt itthon, de volt linguine, ami hasonló jellegű. Friss petrezselymet szerettem volna tenni a szószba, de sajnos az nem volt,  így a Green Cuisine halakhoz való fűszerkeverékére esett a választásom, végülis az egyik összetevője a petrezselyem. 

Hozzávalók (3 főre):

3/4 csomag linguine tészta (vagy bármilyen, jó minőségű olasz tészta, lehet spaghetti, tagliatelle vagy akár fusilli is), 1 csomag fagyasztott koktélrák (20 dkg), 3 dl tejszín (adalékanyag nélküli főzőtejszín vagy sima tejszín), 2-3 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor (csak olyan bort használjunk főzéshez, amit meg is innánk!), 1 tk. Green Cuisine fish seasoning fűszerkeverék, extra szűz oívaolaj, só, bors

Elkészítés:

1. Feltesszük forrni a vizet a tésztához
2. Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, beledobjuk a koktélrákot (lehet fagyottan is) és a fokhagymát (én fokhagymanyomóval szoktam), fűszerezzük, kicsit kavargatjuk, majd ráöntjük a fehérbort
3. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
4. 1-2 perc után ráöntjük a tejszínt a rákokra, és lassú tüzön hagyjuk összefőni, amíg megfő a tészta
5. Ha elkészült a tészta, leszűrjük, öntünk rá kevés olívaolajat, összeforgatjuk a szósszal és azonnal tálaljuk