Galagonyás-birsalmás-mogyorós rétes az 52. VKF!-re és Flóra 1. születésnapja

Rengeteg ötletem volt a forduló házigazdája, Tisztatészta remek témakiírására (az őszi erdő gyümölcseit  kellett valamilyen tésztafélével házasítani), de végülis ez lett az, amit meg is tudtam valósítani. A múlt héten főzött galagonya-birsalma lekvár (recept hamarosan, a következő bejegyzésben) adja az erdei összetevőt (a galagonyát a Mogyoróhegyen szedtük, a birs saját, de végülis a kertünk csak pár méterre van az erdőtől:)), a mogyoró sajnos bolti (pedig van a kert tetejében több mogyoróbokor is, de a mókusok-pelék egy szemet sem szoktak hagyni belőle...). A tészta szégyen-szemre szintén bolti, rétestészta készítésére még sosem szántam rá magam - mentségemre szolgál, hogy Flóra egy éves szülinap bulijára készült a rétes, hogy a torta előtt is legyen valami ennivaló, szóval elég sok tennivalóm volt aznap. Igen, egy éves lett a kisebbik lányom is, már fut, pörög-forog, beszél, játszik, hihetetlen, hogy telik az idő:) Szóval csak félig-meddig érvényes a nevezésem a VKF!-re, hiszen a kiírás szerint - teljesen jogosan - a tészta házi kellene legyen. Arra gondoltam, hogy a szintén aznapra - saját kezűleg:) - sütött, egy kuglófból és 12 muffinból álló szülinapi torta képét is felteszem, ezzel talán jóvátehetem, hogy bolti réteslapot használtam:)) Egyébként a kuglóf Vrábel Kriszta szuper sütőtökös kuglófja volt, a muffin saját rögtönzés, szintén sütőtökkel, mákkal, narancslével. Szóval itt van pár fotó a szülinapról, bizonyítandó, hogy sütöttem aznap, meg persze azért is, hogy lássátok az én gyönyörű kis egyévesemet:

Na és akkor térjünk vissza a réteshez. Fogtam tehát a kész réteslapokat, megkentem őket tejfölös-olajos keverékkel, majd hármasával téve a lapokat jó vastagon eloszlattam rajtuk a galagonya-birsalma lekvárt, amibe előzőleg reszelt almát is kevertem. A mogyorót (úgy 15 dekányit) egy konyharuhába csavarva sodrófával kicsit összetörtem, majd száraz serpenyőben pirítani kezdtem. Amikor már jó illata kezdett lenni, tettem rá 3 evőkanálnyi mézet (a lekvár nem volt túl édes, kellett hozzá a méz plusz édessége), jól összeforgattam, kicsit karamellizáltam. Ezt a mézes-mogyorós keveréket eloszlattam a lekvárréteg tetején, majd szorosan összecsavartam. A tetejüket még egy kicsit megkentem az olajos tejföllel, majd 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem a réteseket. Nagyon finom őszi sütemény lett, örülök, hogy a most először  főzött galagonyalekvárommal ilyen finomságokat lehet készíteni:)

Frittata-variációk mángolddal, koktélparadicsommal - az őszi veteményes

Még mindig tart a mángoldszezon, bár nem nőnek akkorára a levelek, mint nyáron, de szép frissek, épek, öröm leszedni őket. Már csak hétvégente vagyunk Visegrádon, így ilyenkor igyekszem egész hétre elegendő zöldséget szedni, hozok be almát, birset... Ahhoz képest, hogy igazán nem foglalkoztam sokat a veteményessel (alig gyomláltam, sosem kapáltam, kb. az esti locsolás volt az egyetlen rendszeres tevékenység), és hogy semennyi előképzettségem, kertészeti szakértelmem sincs, nagyon sikeresnek minőségem eddigi kertész-pályafutásomat: egy csepp vegyszer nélkül, nem túl sok energia befektetésével is sikerült elérni, hogy április óta folyamatosan, tulajdonképpen napi szinten volt mit szedni a kertben: először salátaféléket, céklalevelet, retket, zöldhagymát, majd répát, hagymát, céklát, patisszont, a mángold, a cukkini és a paradicsom pedig hónapok óta folyamatosan terem, sőt, a koktélparadicsom szeptember óta húzott bele igazán, még mindig ontja az elképesztően ízletes cseresznyényi paradicsomokat. Van egy pár sütőtök is, és néhány édeskömény-gumó is elég jól alakul, ha minden igaz, még azokból is lesz valami. Szóval én csak biztatok mindenkit, akinek van pár négyzetméternyi kertje: megéri ültetni, egy kis veteményes fenntartása egyáltalán nem a hajnali kapálásról és az órákig tartó görnyedésről szól, és  azért a kevés munkáért bőven kárpótol az a leírhatatlan érzés, amikor a saját terményeiből főz az ember:)

A veteményes őszi ajándékai

A frittata - vagy ha tetszik omlett, lepény - zöldségekkel, ezzel-azzal felturbózva igen kedvelt vacsora nálunk, de könnyű ebédnek sem utolsó. Az a jó benne, hogy bármit lehet, a tojás remekül összefogja, egyben tartja a dolgokat, így rövid idő alatt egészséges, és nem utolsó sorban mutatós fogást dobhatuk össze. A paradicsommal nem árt vigyázni, mert túl nedvessé teheti, eláztathatja az ételt, de a gyönyörű kis koktélparadicsomok nagyon jól működnek itt is: ha jól csináljuk, egyben maradnak, vagy csak akkor sülnek szét, mikor a tojás már megszilárdult, így nem okoznak gondot, és isteni érzés ezekre a kis lédús ízbombákra ráharapni a frittatában. Készíthetjük serpenyőben - ilyenkor az a legjobb, ha a végén néhány percre betoljuk a grillfokozatra állított sütőbe, hogy a teteje is színt kapjon, de ez a mozzanat akár el is hagyható - vagy tehetjük egyből a sütőbe. A zöldségeken, gombán kívül keveretünk hozzá sajtokat (fetával, parmezánnal vagy mozzarellával is finom), túrót, ordát. Pontos recepteket nem írok, mert tényleg nincs rá szükség, nyugodtan a fantáziájára bízhatja magát az ember, szinte elronthatatlan étel, lényege a sok, és persze friss, lehetőleg házi (tanyasi, bio) tojás.

A legfelső, serpenyős változat úgy készült, hogy kevés olívaolajon apróra vágott bacont pirítottam, majd erre dobtam rá a frissen szedett bimbós pöfeteget. Friss kakukkfüvet morzsoltam rá, majd amikor a gomba megpárolódott, rádobtam a kis paradicsomokat, majd a villával felvert, sózott, borsozott tojással nyakonöntöttem (ha jól emlékszem, ez 6 tojás volt). Mikor már nagyjából megszilárdult, betoltam kicsit a grill alá, hogy a teteje egy kis színt kapjon.

Ez a verzió tulajdonképpen egy frittata és a jól bevált túrótortám (amit ordával is készítek időnként) keveréke. Úgy készült, hogy egy nagy csokornyi mángoldot olívaolaj és vaj keverékén, kevés víz hozzáadásával megpároltam, majd botmixerrel kicsit pürésítettem (nem teljesen krémesre). Ezután a mángoldpürét összekevertem 50 dkg friss ordával, fűszereztem (só, bors, szerecsendió, fokhagyma), adtam hozzá három evőkanálnyi búzadarát, majd belekevertem hat tojást. Kikent jénaiba tettem, és telepakoltam a tetejét koktélparadicsommal, kicsit bele is nyomkodtam. 200 fokos sütőben bő fél óra alatt megsült, isteni volt melegen és hidegen is.

A legutolsó verzióban a mángold nincs pürésítve, csak megpároltam, elkevertem egy jó adag fetával majd a felvert tojásokkal, és 200 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Jó étvágyat!

Karobos-cukkinis sütemény birslekvárral

Most sikerült először úgy belecsempésznem a cukkinit a süteménybe, hogy azt Regina is fennartások nélkül ette. Volt már pár kísérletem, de nem reszeltem elég finomra a cukkinit, kiszúrta benne, és már nem ette olyan jóízűen (egyébként a cukkinikrémlevest pl. simán megeszi, fene se érti a gyerekeket:)). Most biztosra mentem, meghámoztam a cukkinit, finomra reszeltem, és jó sok karobot tettem bele, hogy a színére se lehessen semmi kifogása, jó fekete lett:) Persze nem árulok én zsákbamacskát, amikor már 2-3 szeletet jóízűen megevett, bevallottam, hogy benne van majd' fél kiló cukkini, de ezek után már ő is érezte, hogy vicces lenne azt mondani, hogy nem finom...

Az eredeti receptet nyammm blogjáról vettem, de igencsak átalakítottam, mert azt akartam, hogy a 11 hónapos Flórának is nyugodt szívvel adhassak belőle, így a kakaót karobra cseréltem, a vajat kókuszzsírra, a tejet rizstejre. A liszt fele nálam teljes kiőrlésű, és egy kis pufasztott amaránt-magot és zabpelyhet is tettem bele, a cukormennyiséget meg csökkentettem (és persze az is nyírfacukor), szóval egy szuperegészséges (és nem mellesleg szuperfinom) süti lett, tökéletes arra, hogy délután becsempésszem Regina szervezetébe az ovis étkeztetés következtében hiányzó tápanyagokat:) Puha, szaftos, nem szárad ki, és az én változtatásaimmal majdnem vegán is, mondjuk a tojást nem hagytam ki, de tejérzékenyeknek bátran ajánlom. 

A cukkini természetesen még mindig a veteményesből van, és a kertünkben termett birsből főzött lekvárral (fele birs, fele alma) töltöttem meg, remekül passzol hozzá, és - bár a fotó ezt semennyire nem adja vissza, itt Budapesten nincs hol fotóznom, nem elég világos a lakás, kert nincs, időm sincs... - nagyon jól nézett ki a sárga lekvár a majdnem fekete sütiben.

Hozzávalók: 
40 dkg finomra reszelt cukkini
20 dkg liszt (fele sima, fele teljes kiőrlésű)
20 dkg nyírfacukor
3 tojás
15 dkg kókuszzsír
1,5 dl rizstej
4 ek. karobpor
2 tk. szódabikarbóna
fél csomag foszfátmentes sütőpor
1 ek. őrölt fahéj
fél bögrényi puffasztott amarántmag
fél bögrényi zabpehely (igazából ezeknél itt nem mértem a mennyiséget, annyit adtam hozzá, hogy még ne legyen túl sűrű a tészta, kb. ennyi lehetett)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeveréssel). A tojásokat habosra kevertem kevertem a cukorral, a kókuszzsírral és a rizstejjel, belekevertem a finomra reszelt cukkinit, majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót. Kivajazott formában kb. 40 percig sütöttem. Mikor kihűlt, hosszában kettévágtam, és megtöltöttem a birslekvárral.

Szeptemberi befőzéseim: natúrbefőttek, ivólevek

Úgy látszik, semmi esélyem rá, hogy folyamatosan posztolni tudjam a befőzéseimet, marad tehát a megszokott összefoglaló bejegyzés. Ez a szeptember az óvodakezdéssel és a városba való visszaköltözéssel a szokásosnál is kevesebb időt hagyott a blogra, de lassacskán csak utolérem magam, remélem, hamar kialakul az új időbeosztás, az új rutinok. 

Három szép kis parasztbarackfánk van Visegrádon, igazi "őszibarack", tehát ősszel érik, aprószemű, aromás, isteni. Tulajdonképpen idén termettek először rendesen, így heteken át ettük, befőztük és aszaltuk a barackot (nagyon finom aszalva ez az apró szemű parasztbarack, nem is gondoltam volna, a lányok imádják). A barack mellett az alma és a szőlő volt a hónap főszereplője. Az almafák a szárazság dacára csodálatos termést produkáltak, lekvárnak, aszalt almának, pálinkának is jutott, és persze a legépebbeket gyümölcsöspincébe tettük, hogy még hónapokig ehessük a saját almánkat:) A szőlőt általában csak október elején szüreteljük, de most hamarabb beérett. Idén úgy 20 liter mustunk lett, amit fagyasztani szoktunk (tavaly duplaennyi, 2 éve semennyi, teljesen időjárásfüggő), és folyamatosan vesszük elő év közben a mélyhűtőből. Egyetlen olyan nagyszemű, nem túl vastag héjú szőlőfajtánk van, amiből érdemes befőttet készíteni - ez sajnos nagyon keveset termett idén, de azért 3-4 üvegnyi befőtt így is lett belőle.

Natúrbefőttek:

A parasztbarackból és a szőlőből azonos eljárással készítettem befőttet: ez a lehető legegyszerűbb módszer, hiszen nem kell hozzá a világon semmi, csak maga a gyümölcs. A befőttesüveget jól megpakoljuk a megtisztított gyümölccsel (a szőlőt csak le kell szemezni, a barackot hámoztam, feleztem - szerencsére magvaváló), és erősen rácsavarjuk a kupakot. Az üvegeket egy nagyobb lábosba tesszük, annyi vizet öntünk bele, hogy legalább az üvegek kétharmadáig érjen, majd takarék lángon néhány órát főzzük (egyes receptek szerint rövidebb ideig is elég, de én nyugodtabb vagyok, ha 2-3 órát főnek a befőttek). Ezalatt a gyümölcs az üvegben levet enged, és egy saját levében eltett befőtt lesz belőle, cukor és minden egyéb nélkül. És ennyi az egész, lekapcsoljuk, a vízben hagyjuk kihűlni a befőtteket, majd mehetnek a kamrapolcra. Tavaly rengeteg cseresznyét tettem el így, Regina imádta, minden héten megevett egy üvegnyit. A hátránya annyi, hogy nincs kóstoló, csak akkor tudjuk meg, milyen lett, amikor kibontunk egy üvegnyit. 

Ivólevek:

Alma-parasztbarack, és alma-körte ivólét is készítettem. Tulajdonképpen nem más, mint egy leturmixolt kompót - a gyümölcsöket kevés vízben megfőzzük, ízlés szerint édesítjük-ízesítjük (én most a gyerekek miatt - akik általában jobban kedvelik az egyszerű ízeket - csak kevés nyírfacukrot adtam hozzá, de tavaly tettem el alma ivólét erőteljes forraltboros ízvilággal, isteni volt hidegen és melegen is, ez volt szülés után az alkoholmentes forraltborom:)), majd botmixerrel pürésítjük, és forrón üvegekbe töltjük. Ha sikerül megoldani, hogy ne boruljanak fel az üvegek:), nem árt ezeket is úgy 5 percre fejtetőre állítani, majd dunsztban kihűteni. 

Mivel a gyümölcsön kívül semmit nem tartalmaznak (illetve az ivólevek minimális nyírfacukrot, de annyi talán belefér), a natúrbfőttek és az ivólevek is tökéletesek a kisbabáknak. Flóra úgyis csak olyasmit szeret enni, amit ő maga kézbe vehet, remélem, a barackbefőtt be fog jönni neki, nyersen nagyon szerette.

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.

Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):

2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))

Fűszeres sütőtökpüré

Idén először hokkaido tököt is ültettem a veteményesbe. Összesen 2 tök fejlődött ki, figyeltem napról napra, ahogy érnek-sárgulnak, aztán egyik nap azt vettem észre, hogy mindkettő elkezdett romlani ott, ahol a földdel érintkezett, Gyorsan leszedtem hát őket, kivágtam a romlásnak indult részt, és betettem a tököket a sütőbe. Amikor megpuhult, nagy várakozással kóstoltam meg, majd szomorúan konstatáltam, hogy gyakorlatilag teljesen ízetlenek:( Kidobni azért mégsem akartam, hisz mégiscsak az én kertemben termettek, igazán megérdemlik, hogy valahogyan felhasználjam őket... Így rögtönöztem ezt a pikáns, fűszeres sütőtökkrémet, amit aztán boldogan ettünk a férjemmel pirítóson két napig.

A megsült tököket kikapartam a héjukból. Olívaolajon kicsit megpirítottam 2 nagy gerezd felaprított fokhagymát és kevés chilit, majd rádobtam a tökök húsát, sóztam, és jó bőségesen megborsoztam. Kevergettem, közben adtam még hozzá koriandert, római köményt, kurkumát, majd egy evőkanál nádcukrot is, mert hiányzott az ízek közül a tök édessége. Így már tökéletes volt, egyáltalán nem is bántam, hogy nem mézes-fahéjas sütőtökpüré lett a tökökből, és azt is megbocsájtottam nekik, hogy nem értek ízesebbre.

Mángoldos rizottó az 51. VKF!-re

Már megint a megunhatatlan mángold... Nem kellett sokat gondolkodnom, mit készítek az 51. VKF!-re,  amelynek témájául Nyárikonyha a levélzöldségeket, zöldfűszereket választotta ki - a mángold még mindig gyönyőrűen terem a veteményesben, jobb alapanyagot nem is akarhatnék a témához. Tulajdonképpen hamis rizottó, hiszen a rizst külön főztem meg, de mióta láttam a TV paprikán egy cuki kövér idős olasz szakácsot (sajnos a neve nem ugrik be), aki szintén így készít rizottót, és esküszik rá, hogy így is ugyanolyan jó, már nincs lelkiismeret-furdalásom emiatt:)

Hozzóvalók: egy nagy csokor színes mángold, 10 deka rizs (nálam vadrizses színes rizskeverék), 2 gerezd fokhagyma, vaj, extra szűz olívaolaj, só, bors, szerecsendió, a tálaláshoz kemény kecskesajt vagy parmezán

A mángoldot jól megmostam, feldaraboltam, és vaj-olívaolaj keveréken párolni kezdtem. Sóztam, borsoztam, rányomtam a fokhagymát, kevés vizet adtam hozzá, és lefedve hagytam puhára párolódni. Közben előírás szerint megfőztem a rizskeveréket. Amikor mindkettő elkészült, a rizst a mángoldhoz adtam, összekevertem, szerecsendiót reszeltem rá, kicsit még borsoztam. A koronát egy jó nagy evőkanálnyi házi vaj tette fel rá, amit a nagymarosi piacon vettem egy termelőtől - teljesen más ízű, mint a bolti vaj, van valami vadság az ízében, fantasztikusan feldobta a rizottót. Szintén termelőtől vásárolt érett kecskesajttal tálaltam.

Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval

Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörű, meleg, zöldségben-gyümölcsben bővelkedő nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig győzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk őszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fűszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest főzök, inkább gyümölcsleves-szerűt, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétől. El is készült a leves, és tálalás előtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyőrű, bordó színfolt a konyhában: az előző nap főzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítőnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefőzött almától lett), és a üdítőnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltűnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érződik a bodza is, de valahogy a kettő párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én főztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))

Hozzávalók:

4 friss cékla, 4 -5 alma, 2 dl. tejszín, egy kiskanál őrölt kardamom, 2 dl. bodzabogyó-szörp (vagy egy bögrényi bodzabogyó megfőzve, átpasszírozva)

A céklákat meghámozzuk, feldaraboljuk, az almákat is felvágjuk, de elég csak a magházukat kivágni, a héj maradhat. Felöntjük annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, és puhára főzzük (persze a céklának sokkal több idő kell, tehát lehet azzal kezdeni, és az almát később tenni hozzá, én most nem bonyolítottam). Botmixerrel krémesre pürésítjük, hozzáadjuk a kardamomot, a tejszínt és a bodzabogyó-szörpöt, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. Garantáltan teljesen új ízélmény, nálunk mindenkinek nagyon ízlett, remélem, lesz, aki kipróbálja!

Augusztusi befőzéseim 2.: Paradicsom- és cukkiniprojekt

Lekvárokat már évek óta készítek, de paradicsomszószt és egyéb nem édes befőttet még alig-alig tettem el. A natúr paradicsomszósz/paradicsomlé eltevése továbbra sem vonz, ugyanis teljesen meg vagyok elégedve az általam általában vásárolt üveges szósz minőségével (a DM-ben vagy az Aldiban szoktam venni a bio paradicsomszószt), ilyet csak akkor tennék el magam, ha annyi teremne, hogy másképp nem tudnám feldolgozni. Erről viszont szó sajnos sincs, a veteményesben pont annyi terem, amennyit vacsorára megeszünk. Ami viszont elkezdett foglalkoztatni, az az, hogy olyan tésztaszószokat tegyek el télire, amikhez tényleg csak ki kell főznöm a tésztát, és már tálalhatom is az ebédet - a készen kapható spagettiszószok között még soha nem találtam igazán finomat, mindegyiknek van egy szúrós, ecetes mellékíze. Kb. 8 kiló paradicsomból (plusz a kertben termő cukkiniből/mángoldból) négyféle szószt készítettem, nem túl nagy mennyiség, összesen 12 üvegnyi, de ha úgy vesszük, ez 12 ebéd, amikor csak annyit kell tennem, hogy főzök egy tésztát, és kinyitom az üveget. A recepteket rögtönöztem, teljes mértékben a megérzésre/kóstolgatásra bíztam magam, így nem tudom pontosan reprodukálni azokat, de azért megkísérlem.

Bazsalikomos-fokhagymás paradicsomszósz: 

Először a forró vízbe dobós technikával álltam neki a paradicsomok hámozásának, de olyan gyönyörű érettek voltak, hogy alig nagyobb erőfeszítéssel nyersen is lejött a héjuk, így egy adagnyi után abbahagytam a forró vízbe mártogatást. Úgy 3 kilónyi paradicsomot hámoztam meg, a magos részt nem kapartam ki, mert engem egyáltalán nem zavar. Feldaraboltam, majd rádobtam kevés olívaolajra, amin előtte kicsit megfuttattam 4 gerezd fokhagymát. Sóztam-borsoztam, majd főtt-főtt-főtt, időközben beledobtam egy csokornyi, cérnával összekötött zöldfűszert (bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, kevés zsálya), és egyszer-kétszer egy nagy merőkanállal leszűrtem a tetején összegyűlő hígabb, vizes részt, ezt boldogan megittuk. Amikor már jónak tűnt az állaga, egy jó nagy maréknyi bazsalikomot még beledaraboltam, a fűszercsokrot pedig kihalásztam. Ugyanúgy tettem el, mint ahogy a lekvárokat szoktam - forrón töltöttem üvegbe, fejreállítottam 5 percre, majd ment a száraz dunsztba. Természetesen nem tettem bele semmi tartósítószert.

Cukkinis paradicsomszósz: 

A fentihez nagyon hasonló módon készült, csak itt először egy nagy, lereszelt cukkinit dobtam a fokhagymás olajra, utána ment rá a feldarabolt paradicsom, úgy 3 kiló. Mivel nem nyomkodtam ki a cukkini levét, több idő kellett neki, hogy besűrűsödjön. Ebbe is került fűszercsokor, finom lett, valahogy a cukkini olyan bolognais állagot adott neki.

Mángoldos paradicsomszósz:

Ez a fő kedvencem, pedig ebből csak egy üvegnyi lett, tulajdonképpen az ebédre főzött mágoldos szószból mentettem meg, még mielőtt beletettem volna a tejszínt és a fetát. Először kevés fokhagymával olívaolajon megpároltam a mángoldot, majd mikor a szár-rész is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot. Amikor szósz-állaga lett, eltettem belőle egy üvegnyit, amit ugyanúgy fogok majd felhasználni, mint ami ebből is lett aznap ebédre: kis tejszín, kis feta vagy kecskesajt, és mehet a tésztára.

Csípős paradicsomos cukkini:

Ezt akkor fogjuk enni, amikor csak magamnak és a férjemnek kell főznöm (Regina ugyanis ovis lesz hétfőtől, tehát nem kell majd mindig az ő ízléséhez szabnom az ebédeket, Flóra meg majd kap valamit a mélyhűtőből ilyenkor:)). Kevés forró olívaolajra rányomtam úgy 3 gerezd fokhagymát, rászórtam egy kiskanálnyi chilit (sőt, tkp. pepperoncino, Olaszországból hoztam egy nagyobb zacskónyit évekkel ezelőtt), majd rövid kavargatás után hozzáadtam egy (szép nagy, de zsenge) felkockázott cukkinit, és egy kiló feldarabolt paradicsomot. Só-bors, szépen összepároltam, a végén ment bele egy maréknyi bazsalikom, majd üvegekbe töltöttem a szokásos módon. Ami nem fért az üvegbe, szuper vacsora lett hidegen, pirítóssal, szóval az is lehet, hogy ez nem tésztaszószként, hanem szendvicskrémként fogja végezni.

Csípős mentás cukkini:

Ez viszont határozottan szendvicsre való kence, ha jól tudom, Jamie Oliver recept., én Sajtkukacnál találtam. Tkp. pont úgy csináltam, ahogy le van írva nála, tehát megfuttattam az olívaolajon a fokhagymát és a chilit, rádobtam a feldarabolt cukkinit, majd amikor megpárolódott, hozzáadtam egy maréknyi mentát és a kevés lime levét. Annyi a különbség, hogy én pár kis üvegnyit el akartam tenni belőle, így a mentával is pároltam rövid ideig, ezután tettem üvegekbe. A maradék pillanatok alatt elfogyott, szuperfinom, egész biztos, hogy rá fogok szokni:)

Készült 3 üvegnyi aszalt paradicsom is (összesen úgy 4 kiló paradicsomból), amit zöldfűszeres-fokhagymás olívaoljba pakoltam, és bár több helyen azt olvastam, hogy hűtőben kell tartani, én megszavaztam neki, hogy eláll anélkül is, hisz ellepi az olaj, remélem, nem fogok csalódni. Pár napig kint volt a napos ablakpárkányon, kezd gyönyörű pirosas színe lenni az olajnak is, de hős vagyok, és még nem kóstolom meg:)

Augusztusi befőzéseim 1.: szilva- és almalekvár-variációk

Úgy látszik, sosem jön össze az, hogy a lekvárokról és egyéb, télire eltett finomságokról külön-külön bejegyzéseket írjak (pedig megérdemelnék:)), így ebben a hónapban is összefoglalva írok róluk. Csodás érzés végignézni a teli kamrapolcokon, pár tucatnyi lekvárt már a budapesti konyhámban is elhelyeztem, lekvárt biztosan nem kell vennünk, ki fognak tartani a következő gyümölcsszezonig. Az alma és a szilva volt a hónap főszereplője, a két szilvafán jó harminc kilónyi gyümölcs termett idén, amit három adagban főztem be (persze nem mind, kellett hagyni pálinkánakvalót is:)). Almafánk három is van, egy gyönyörű, nagy arany pármen, és egy-egy kisebb golden és batul. Mindhármon gyönyörű termés ígérkezik, de persze sok alma potyog le féléretten, kicsit hibásan. A kicsit még savanykás, félérett almákból kitűnő lekvárt főzhetünk, kár lenne kidobni. 3-4 naponta főzök be egy kisebb (3-5 üvegnyi adagot, és természetesen hetek óta ez az állandó reggelink is.

Cukor nélküli, sütőben készült szilvalekvár:

Mindenképp ki akartam próbálni a sütőben való lekvárkészítést. A kimagozott szilvákat betettem a legnagyobb otthon lévő fazékba, úgy, hogy előtte azt átöblítettem úgy fél decinyi ecettel (ezt valahol olvastam, nem tudom pontosan, miért kell bele, talán, hogy ne égjen le, de gondoltam, ennyi almaecet- én azt használtam - az ízének sem árthat), majd betettem a sütőbe, először 180 fokra, légkeveréssel. Pár óránként megkvartam, és egy idő után 150 fok körülre csökkentettem a hőmérsékletet. A sütési idő felénél  egy merőkanállal leöntöttem róla a lé egy részét, úgy egy liternyit, hogy hamarabb sűrűsödjön - isteni finom, mézédes szilvaszörpöt kaptam így, 2-3 napig azt ittuk. Sült vagy 8 órát, a végére a színültig megtöltött lábosnak csak a kétharmadáig ért a lekvár. Ekkor a szokásos módon üvegekbe tettem (forrón töltés, fejreállítás, dunsztolás), nem hinném, hogy bárki hiányolná majd belőle a cukrot, vagy hogy megromlana. Nem lett olyan sűrű, mint a hagyományos üstös szilvalekvár, és nem is annyira homogén az állaga, de kimondottan édes, és nyoma sincs benne az ecet ízének.

Kardamomos-fahéjas szilvalekvár: 

A fűszeres változatot már nem a sütőben készítettem, mert bár teljesen meg voltam elégedve a sütős lekvárral, nem akartam 8 órán át energiát fogyasztani (és fűteni a konyhát). Hagyományos módon készült tehát, a főzőlapon, egészek kevés (max. 10%-nyi) nádcukor hozzáadásával, hogy hamarabb kiengedje a levét. A lé egy részét itt is leszűrtem, és amikor elérte a kívánt állagot, hozzáadtam a fahéjat és a kardamomot - úgy 5 kilónyi szilvához 1-1 teáskanálnyit. nagyon finom, télies hangulatú lekvár lett, hideg napokon jól fog majd jönni:)

Almalekvár különféle zöldfűszerekkel (rozmaringos, kakukkfüves, citromfüves, szurokfüves):

Mivel kisebb adagokban főzöm be az almát, mindig lehetőségem van más-más ízesítéssel kísérletezni. A kertben növő zöldfűszerek közül válogatok, egész más dimenziókba emelik az almalekvárt. Mivel az almának nagyon magas a pektintartalma (az arany pármennek pedig különösen magas tapasztalatom szerint), ezt nem sűríteni kell, mint a legtöbb gyömölcslekvárt, hanem épp ellenkezőleg, vizet kell adni hozzá. A megtisztított, feldarabolt almákra annyi vizet öntök, ami kb. a feléig-kétharmadáig ér, kevés nádcukrot vagy nyírfacukrot adok hozzá, majd takarék lángon főzni kezdem. Mikor már nagyjából szétfőtt az alma, hozzáadom a kiválasztott zöldfűszert (a rozmaringos a kedvencem, nagyon pikáns, akár sajtokhoz, húsokhoz is el tudom képzelni, de a kakukkfüves se semmi), egy krumplinyomóval szétnyomkodom a még egészben lévű almadarabokat (így kicsit darabos marad, nekem jobban ízlik így, mint teljesen pürésítve), pár percig még főzöm, majd mehet az üvegekbe.

Szegfűszeges-fahéjas-kardamomos almalekvár:

Készítettem egy téli, forraltbor-ízű változatot is. Ugyanúgy csináltam, mint a zöldfűszerest, csak a a főzési idő vége felé 1-1 kiskanálnyi fahéjat és kardamomot, és valamivel kevesebb őrölt szegfűszeget adtam hozzá. Nagyon finom, izgalmas lekvár lett ez is, de a zöldfűszereseket nem pipálja le. Azért boldogan fogom ezt is kibontani télen, mondjuk valamilyen omlós, vajas keksz mellé...

És végül a szilvalekvár-színű kakukktojás:

Bodzabogyós almalekvár:

Gyerekkoromban gyakran főztünk lekvárt bodzabogyóból, de már jópár éve nem készítettünk, senkinek nem volt kedve szemezgetni, passzírozni, majd napokig rejtegetni a lilára színezett ujjakat:)) Most viszont rászántam magam, mivel apa segített, leszedte és leszemezte nekem a bodzát, így csak főznöm-passzíroznom kellett. Így utólag azt mondom, nem is olyan nagy ügy, és annyira finom, hogy ha hétvégén találok még bodzabogyót, főzök még egy adagot. A leszemezett bodzát vízbe kell áztatni, így a hibás, éretlen, fonnyadt szemek feljönnek a víz tetejére, az ép szemek lesülyednek. Az így kiválogatott bogyókat kevés vízzel (amennyi szűken ellepi) és kevés cukorral feltesszük főni, majd mikor megpuhulnak, szétfőnek, egy sűrű szövésű szűrőn átpasszírozzuk (én botmixerrel pürésítettem passzírozás előtt, de szerintem ez elhagyható). Az így kapott mélyvörös, gyönyörű lébe tettem fel főni a feldarabolt almát, majd ugyanúgy folytattam, ahogyan a fenti almalekvároknál, csak víz helyett bodzasziruppal. Csodás lett, a bodza különleges íze dominál, de az alma tompítja (van azért valami furcsa az ízében, töményen nem mindenkinek jön be), a színe pedig egészen rendkívüli, kár, hogy nem tudok normális fényképeket készíteni, ez megérdemelné...