Őszibarackos-banános zöldturmix kövér porcsinnal

A zöldturmix zseniális találmány. Például elérhető általa, hogy Regina szervezete is hozzájusson némi salátához, mert megenni nem hajlandó semmiféle leveles dolgot, a legkisebb fűszernövénydarabkákat is kipiszkálja az ételéből. Spenót, mángold, sóska, saláta, ilyesmi szóba sem jöhet. De a zöldturmixot szereti, pedig nem árulok zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy saláta, vagy ad absurdum spenót van benne. De nincs levélkinézete és még finom is, megissza boldogan. Némi gyümölcs (a banán fontos, vagy esetleg avokádó helyette, a krémes állag miatt), egy jó marék mindenféle zöld, kis víz, esetleg valami plusz édesítő (méz, datolyaszirup pl.), és kész is a szuperegészséges és gyerekbarát folyékony saláta:) 

Most, hogy a (sajnos nem kevés) gyom között ismét megjelent a kövér porcsin a veteményesben, mindenbe beleteszem, amibe csak lehet, az esti salátáimba és a szinte mindennapossá vált, tízóraira készített zöldturmixokba is. Tavaly még kigyomláltam, idén már nagy becsben tartom ezt a különleges növényt, aminek az omega 3 zsírsavtartalma a tengeri halakéval vetekszik, számos gyógyhatása ismert, és nem mellesleg kellemes savanykás íze van. Ráadásul szinte mindenhol megtalálható, Budapesten nem egy helyen láttam még az aszfalt kis repedéseiben is burjánzani (persze nem azt mondom, hogy bárki is a városban gyűjtse be a turmixbavalót...)

Hozzávalók (3-4 adag):

3-4 őszibarack, 1-2 banán/avokádó, egy nagy marék zöld (saláta, friss spenót, sóskalevél, zsenge céklalevél, tyúkhúr, kövér porcsin, a variációk száma végtelen:)), ízlés szerint méz vagy egyéb édesítő, szintén igény szerint citromlé, fél liter víz

A hozzávalókat turmixgépe téve vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Meglepően finom!

Korábbi zölturmix-receptem: http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/04/zoldturmix.html

Ribizlis túrótorta sütés nélkül

Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 

egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.

Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel

Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából

Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 

5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél

Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

Újkrumpli és zöldspárga zöldsalátával, eperrel, bresaolával - avagy egy tányéron a május ízei

Ez a hideg-meleg saláta igazi tobzódás a májusi ízekben. Alapvetően vegetáriánus fogás lett volna, de aztán belebotlottam a Culinarisban ebbe a csodás bresaolába féláron - még így sem mondom azt, hogy megfizethető, de nagyritkán azért belefér. A lányok le voltak tőle nyűgözve (mármint a bresaolától meg még a krumplitól, a salátától csak mi, felnőttek...). 

Arányokat nem írok, hiszen mindenki kedvére állította össze a saját adagját a különféle hozzávalókból. Az újkumplit kicsit ledörzsöltem, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, durva szemű Himalája-sóval, pár csepp citromlével, jól összeforgattam, majd 220 fokon bő fél óra alatt megsütöttem. Ezalatt grillserpenyőben megsütöttem a spárgákat (a zöldet én nem szoktam hámozni, csak letöröm a fás végüket) kevés olívaolajon, sóval és balzsamecettel nyakonöntve. A saláta már mind a saját veteményesemből van, minden nap eszem, zöldturmixnak pedig még a lányok is isszák:) Összekeverve vetettem mindenféle salátamagot, így csak tépni kell egy-két maroknyit, és kész. Apró spenót- és sóskalevelek, zsenge céklalevél, rucola és zsázsa is van benne, szóval kész ízorgia. A jól megmosott salátát a szokásos, legegyszerűbb módom ízesítettem - bonyolult dresszingeket csak nagyritkán készítek, általában maradok a jól bevált extra szűz olívaolaj + balzsamecet/citromlé + só, bors kombinációnál. Dobtam rá pár szem epret, hogy az édességével, frissességével feldobja az ízeket. A tányéron a salátára tettem pár szelet hajszálvékony bresaolát (ami ugye az olaszok szárított marhasonkája, nagyon alacsony zsírtartalommal és isteni ízzel), mellé tettem a grillezett spárgát és az puhára sült újkumlikat, majd az egész kapott még egy löttyintésnyi olívaolajat. Számomra ilyen egy tökéletes májusi ebéd:)

Akácvirágos limonádé

Erős túlzás lenne receptnek nevezni, de azért leírom, hátha valakinek pont ez adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megkóstolja az akácvirágot. Annyi az egész, hogy egy sima limonádéba (nálam most kevés nyírfacukorból és friss citromból, de lehetne persze akácmézzel is, vagy ki ahogy szokta) beleteszünk jó sok akácvirágot, és állni hagyjuk, minimum egy órát. Minél többet áll, annál finomabb, de egy óra után már érződik az akác elképesztő íze-illata, szinte parfümösen erős illatú, különleges italt kapunk. Így, frissen a legjobb, próbálkoztam az elmúlt években az akácszörppel is, de az az igazság, hogy a frissen áztatott virágok zamatát nem tudja visszaadni. 

Fontos: az akácnak csak a virága ehető, egyéb részei méreganyagot tartalmaznak. Szár, levél ne kerüljön az italba! A lila akác nem ehető!

A május az egyik legjobb hónap: holnap bundás akácvirágot sütök, meg talán bodzát is, ha kinyílnak végre itt a völgyben (érdemes az akácot és a bodzát minden ilyenkor sütött sütibe is beletenni - clafoutisba vagy bármi egyébbe, csak jót tehet). Már legalább két hete ehetem minden vacsorára a veteményesben növő salátáimat, a borsó virágzik, szépen nőnek a cukkini-palánták. Kezd érni az eper (sajnos nem a kertemben, de akkor is:)). És akár minden nap ehet az ember spárgát. Szóval éljen a május, élvezzétek ki minden ízét-illatát:)

Tavaly ezeket főztem akácvirágból:
http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/05/akaclekvar-haromfelekeppen-almas.html

Medvehagymás rizottó

A tegnapi villámebédünk. Nincs itthon semmi, mit főzzek? Jó lenne valami friss, tavaszias, de nincs idő piacra menni, fél órán belül enni kellene. Ja, de van egy kicsit már fonnyadó medvehagymacsokor a hűtőben, meg van rizottórizs. És van tegnapról kibontva fehérbor (Frascati), meg még alaplé is van a mélyhűtőben kivételesen! Na így lett 25 perc alatt istenifinom ebédünk. A 18 hónapos kis Flóra kétpofára ette, nála szerencsére még nem alakult ki a gyerekek nagyrészét előbb-utóbb utolérő zöldlevél-fóbia (titokban bizakodom, hogy benne nem is fog, imádja a mángoldot, a sóskát- nyersen!, a zöldhagymát - bár így maradna!). Szóval éljenek az első tavaszi zöldek, ilyenkor medvehagymát kell enni medvehagymával, aztán meg spárgát spárgával:)

Hozzávalók (2-3 adag):

20-25 dkg rizs (lehetőleg rizottórizs, Arborio), egy közepes csokor medvehagyma, bő fél liter hús- vagy zöldségleves-alaplé (bio leveskocka is megteszi jobb híján), 1-2 dl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, só, bors, szerecsendió ízlés szerint

A rizst kevés felhevített olívaolajra szórtam, kavargattam kicsit, majd rádobtam az apróra vágott medvehagymát, és kis további kavargatás után nyakonöntöttem a fehérborral (aki fél attól, hogy borral készült ételt adjon a gyerekének, nyilván kihagyhatja - akkor annyival több alaplé kell - én simán adom a lányoknak, az alkohol úgyis kimegy belőle a főzés során), majd elkezdtem apránként adagolni hozzá a forró alaplevet. Kavargatni kell, nincs mese, de azért néha 2-3 percre magára lehet hagyni, mikor épp öntött rá az ember egy újabb merőkanálnyi alaplevet. Kb. 20-25 perc alatt megpuhul a rizs (úgy adagoljuk az alaplét, hogy kicsit túl levesnek tűnjön, mikor késznek nyilvánítjuk. Mire leülünk enni, pont jó lesz az állaga, magába szívja a felesleges lét. A száraz rizottó ehetetlen). A legvégén hozzáadjuk a vajat (ez adja meg a lelkét!), belekeverjük, és ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerencsendióval. A parmezán nyilván csak javítana rajta, de nekem most nem volt, így is tökéletes. 

Narancsos csokitorta magamnak:)

Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:

A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás

A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

Újra vadsaláta - mert csakazértis tavasz van:)

Nagyon elhanyagoltam a blogot - sok más munkám van, és egyszerűen nem jut rá időm-energiám, pedig időnként azért főzök jókat, néha még le is fotózom, már ha lehet ezt a minőséget fotózásnak nevezni:( Ha egyszer kitavaszodik végre, talán több kedvem, elszántságom lesz ehhez is, is feltöltögetem lassan a sok elmaradt receptet. Viszont - bár mi még nem igazán érezzük sajnos - csodálatos módon a természet pontosan tudja, hogy tavasz van. Mindig elámulok azon, hogy hogyan képes a hűtőszekrényben kicsírázni tavaszra az egész télen át ott tárolt fokhagyma - néhány ott felejtett kis pasztinák (saját!, ősszel szedtem ki a földből) még kis leveleket is hajtott. Megható, lenyűgöző. Szóval, ha az ember képes legyőzni a hűvös, borús idő iránti ellenszenvét, és mégis kimegy a természetbe, azt látja, hogy a domboldal kék az ibolyától, hogy mindenhol kis, vöröseszöld zsenge csalánok hajtanak ki a földből, hogy a patakpart tele van salátaboglárkával (amit mi csak csengősalátának hívunk), az egész télen át zöldellő tyúkhúr már csak ráadás. Találhatunk még turbolyát, medvehagymát is (ez felénk sajnos nincs), vadsnidlinget (eredeti nevén kígyóhagyma, ha jól tudom), zsenge pitypangleveleket - tehát tényleg tavasz van, csak még nehéz észrevenni, kellene hozzá úgy 15-20 fok és napsütés...

Ezt a salátát már kb. két hete ettem vacsorára - az első idei vad- (félvad-)salátám volt, amit remélem, még nagyon sok követ majd. Salátaboglárkát, tyúkhúrt, pitypangleveleket, vadsidlinget szedtem a kertben és a patakparton, és néhány ibolyát. A veteményes felásatlan részén a tavaly ültetett endivia rossa salátám szép kis bordó leveleket hajtott a hó alatt, ezeket is leszedegettem. Este aztán összekevertem az egészet egy maréknyi rucolával (sajnos ez még bolti), a lányok maradék rántottájával, fél avokádóval és pirított rozskenyér-kockákkal.  Kevés só, frissen őrölt bors, finom olívaolaj és kis balzsamecet kell csak rá, és az ember egészen elhiszi, hogy tavasz van. 

A szervezetünknek ilyenkor kell talán a legtöbb vitamin, ne hagyjuk ki az étrendünkből a friss, vadon termő zöldeket. Vegyszermentes, vitamindús, finom, ingyen van, és jó érzés gyűjteni és megenni is - ha lehetőségünk van tiszta helyről begyűjteni a vadnövényeket, tényleg nem érdemes a zacskós salátákra pénzt költeni. És még finom is:)

Ibolyák a kertben - Regina fényképezte:))

Tulipánok a hóban - remélem, ez volt az utolsó....