Rántott patisszon és tök kukoricadarás bundában

Igazán ritkán készítek rántott ételt, túl hosszadalmas, túl sok kosszal jár, túl sok zsiradékot igényel, ehhez ritkán van energiám. (A lányok kedvéért szoktam időnként kis kockákra vágott csirkemellet rántani kókuszzsírban olymódon, hogy egy nagy tálban keverem-rázogatom össze az egészet, tehát nincs külön liszt-tojás-prézli vacakolás, ezt Regina imádja.) A klasszikus panírozást csak évente egyszer-kétszer vállalom be, azt is csak akkor, ha apa egy nagy adag vargányával jön haza az erdőből, vagy ha gyönyörű, zsenge patisszon nő a veteményesemben. Most a második eset következett be, a veteményes hál'Istennek a megszokott módon idén is ontja a tökféléket (főzőtököt most ültettem először, mert nem tartozik a kedvenceim közé - ez önzőség, rajtam kívül mindenki imádja a kapros tökfőzeléket, szóval idén hajlandó voltam két tövet ültetni, akkora tökök nőnek rajta, hogy nem győzzük felhasználni). Szóval adott volt a frissen leszedett, zsenge tök és patisszon, nem halogathattam tovább, hogy nekiálljak a panírozásnak (isteni érzés egyébként, amikor az ember felmegy délelőtt a veteményesbe, és válogat, hogy akkor miből is legyen az aznapi ebéd). A probléma csak annyi volt, hogy nem volt itthon zsemlemorzsa, és száraz kenyérféle sem (szinte mindig házi morzsát használunk, pl. rakott padlizsánhoz, morzsás zöldségekhez). Így jött a képbe a kukoricadara (ez mindig van itthon, apám kedvenc étele a juhtúrós puliszka), mint remek alternatíva. Recept nincs is, annyi az egész, hogy az enyhén besózott tököt/patiszzont a liszt és a tojás után kukoricadarában hempergetjük meg. Nagyon ropogós, nagyon finom, érdemes kipróbálni!

Sárgabarackos-fehércsokis-levendulás süti

A múltkori meggyes-étcsokis süti sárgabarackos változata, fehércsokival és néhány levendulavirággal megbolondítva. Itt a recept. Pillanatok alatt össze lehet dobni, én nem bonyolítok rajta semmit, nem keverem külön a szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, felolvasztom a vajat, beledobálom az összes többi hozzávalót, elektromos habverővel összekutyulom, és mehet is a sütöbe. Jó sok barack és fél tábla fehércsoki van rajta. A levendula aromája nagyon sokat dob az ízén, nem érdemes lehagyni róla. Végtelenül egyszerű, isteni finom!

Naspolyakonyha a Skanzenben:)

Gyertek vasárnap Szentendrére! 11-től a Skanzenben, az ásványrárói tájházban főzök idényzöldségekre épülő vegetáriánus menüt: hideg joghurtos-mentás cukkinikrémlevest, ezúttal nyersen, hogy még frissítőbb és egészségesebb legyen, majd mézes-balzsamecetes sült zöldségeket zöldfűszeres focacciával. Lehet nézni és kóstolni is:)

Az idei nyár kedvenc meggyes süteménye

Ez lett most a kedvenc gyümölcsös villámsütemény-alaptésztám. Pillanatok alatt összedobható, pehelykönnyű, levegős, bármilyen gyümölccsel remelkül működik. Az utóbbi héten készült meggyes-étcsokis és ribizlis-jostás-fehércsokis verzióban is, és alig várom, hogy sárgabarackkal is kipróbálhassam. Az alaprecept innen van, de néhány ponton változtattam rajta.

Hozzávalók: 

10 dkg vaj/kókuszzsír (a kókuszzsír a legtöbb sütiben teljesen jól működik vaj helyett, aki vegánosítani akarja a süteményeit, annak tökéletes választás), 20 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 2 tojás, 10 dkg (nyírfa)cukor, 1 dl tejszín, 1/2 csomag foszfátmentes sütőpor (DM Alnatura), 1 kezeletlen citrom reszelt héja, ízlés szerint vanília, jó sok meggy (nem bírom azokat a gyümölcsös sütiket, amikben csak imitt-amott van egy-egy szem mutatóba. Minden falatba jusson gyümölcs:)), fél tábla étcsoki apró kockákra tördelve

A vajat/kókuszzsírt felolvasztjuk, majd gyorsan összekeverjük a többi hozzávalóval. Sütőpapírral bélet tepsibe öntjük, a tetejére szórjuk és kicsit belenyomogatjuk a meggyet és a csokit, majd 180 fokon (légkeveréssel) kb. 30 percet sütjük (én közepes méretű tepsiben sütöttem, így nem túl vastag, hamar átsül, kisebb tepsiben sütve talán kicsivel több idő kell neki).

Őszibarackos-banános zöldturmix kövér porcsinnal

A zöldturmix zseniális találmány. Például elérhető általa, hogy Regina szervezete is hozzájusson némi salátához, mert megenni nem hajlandó semmiféle leveles dolgot, a legkisebb fűszernövénydarabkákat is kipiszkálja az ételéből. Spenót, mángold, sóska, saláta, ilyesmi szóba sem jöhet. De a zöldturmixot szereti, pedig nem árulok zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy saláta, vagy ad absurdum spenót van benne. De nincs levélkinézete és még finom is, megissza boldogan. Némi gyümölcs (a banán fontos, vagy esetleg avokádó helyette, a krémes állag miatt), egy jó marék mindenféle zöld, kis víz, esetleg valami plusz édesítő (méz, datolyaszirup pl.), és kész is a szuperegészséges és gyerekbarát folyékony saláta:) 

Most, hogy a (sajnos nem kevés) gyom között ismét megjelent a kövér porcsin a veteményesben, mindenbe beleteszem, amibe csak lehet, az esti salátáimba és a szinte mindennapossá vált, tízóraira készített zöldturmixokba is. Tavaly még kigyomláltam, idén már nagy becsben tartom ezt a különleges növényt, aminek az omega 3 zsírsavtartalma a tengeri halakéval vetekszik, számos gyógyhatása ismert, és nem mellesleg kellemes savanykás íze van. Ráadásul szinte mindenhol megtalálható, Budapesten nem egy helyen láttam még az aszfalt kis repedéseiben is burjánzani (persze nem azt mondom, hogy bárki is a városban gyűjtse be a turmixbavalót...)

Hozzávalók (3-4 adag):

3-4 őszibarack, 1-2 banán/avokádó, egy nagy marék zöld (saláta, friss spenót, sóskalevél, zsenge céklalevél, tyúkhúr, kövér porcsin, a variációk száma végtelen:)), ízlés szerint méz vagy egyéb édesítő, szintén igény szerint citromlé, fél liter víz

A hozzávalókat turmixgépe téve vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Meglepően finom!

Korábbi zölturmix-receptem: http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/04/zoldturmix.html

Ribizlis túrótorta sütés nélkül

Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 

egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.

Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel

Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából

Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 

5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél

Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

Újkrumpli és zöldspárga zöldsalátával, eperrel, bresaolával - avagy egy tányéron a május ízei

Ez a hideg-meleg saláta igazi tobzódás a májusi ízekben. Alapvetően vegetáriánus fogás lett volna, de aztán belebotlottam a Culinarisban ebbe a csodás bresaolába féláron - még így sem mondom azt, hogy megfizethető, de nagyritkán azért belefér. A lányok le voltak tőle nyűgözve (mármint a bresaolától meg még a krumplitól, a salátától csak mi, felnőttek...). 

Arányokat nem írok, hiszen mindenki kedvére állította össze a saját adagját a különféle hozzávalókból. Az újkumplit kicsit ledörzsöltem, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, durva szemű Himalája-sóval, pár csepp citromlével, jól összeforgattam, majd 220 fokon bő fél óra alatt megsütöttem. Ezalatt grillserpenyőben megsütöttem a spárgákat (a zöldet én nem szoktam hámozni, csak letöröm a fás végüket) kevés olívaolajon, sóval és balzsamecettel nyakonöntve. A saláta már mind a saját veteményesemből van, minden nap eszem, zöldturmixnak pedig még a lányok is isszák:) Összekeverve vetettem mindenféle salátamagot, így csak tépni kell egy-két maroknyit, és kész. Apró spenót- és sóskalevelek, zsenge céklalevél, rucola és zsázsa is van benne, szóval kész ízorgia. A jól megmosott salátát a szokásos, legegyszerűbb módom ízesítettem - bonyolult dresszingeket csak nagyritkán készítek, általában maradok a jól bevált extra szűz olívaolaj + balzsamecet/citromlé + só, bors kombinációnál. Dobtam rá pár szem epret, hogy az édességével, frissességével feldobja az ízeket. A tányéron a salátára tettem pár szelet hajszálvékony bresaolát (ami ugye az olaszok szárított marhasonkája, nagyon alacsony zsírtartalommal és isteni ízzel), mellé tettem a grillezett spárgát és az puhára sült újkumlikat, majd az egész kapott még egy löttyintésnyi olívaolajat. Számomra ilyen egy tökéletes májusi ebéd:)