Kisgyerekkoromban egy kedves barátnőm nagymamájával sütöttünk időnként karácsony előtt mézeskalácsot, ő készítette a tésztát, mi szaggattuk, díszítettük. Gimnazista éveim elején aztán kaptam valakitől egy receptet és kipróbáltam egyedül is a mézessütést, ami olyan jól sikerült, hogy karácsonyra azóta is én készítem a mézeskalácsot ipari mennyiségben az egész család számára. Mindig ugyanazt a receptet használom, mivel nagyon jól bevált: hamar összeáll, szépen szaggatható, nem ragad, rögtön fogyasztható, nem lesz kemény, de finom ropogós, az angol sógorom azt mondta egyszer, hogy az én mézeskalácsom jobb, mint a gingerbread:) Már jópár éve húsvétra is sütök, a locsolók tojás formájú mézeskalácsot kapnak (különböző méretű kerek fém kiszúrókat hajlítottam tojás alakúra, ezeket használom évek óta). Reginát kétéves kora óta nagyon jól be lehet vonni a sütésbe, boldogan válogatja a formákat, szaggatja és díszíti a tésztát. Most is együtt sütöttük, de tudtam, hogy a díszítésre a kicsi Flóra mellett már nem fog sok időm maradni, így kitaláltam, hogy önmagával díszítem a mézeskalácsot: a tojásformákra kisebb kiszaggatott állatfigurákat tettem még nyersen (nagyon vékonyra nyújtottam a tésztát), így vidám, mintás tojások lettek, amik már egészen kevés díszítéssel is jól mutatnak - kalandos dolog félkézzel nyomni a tojásmázat zacskóból a mézeskalácsra, miközben a másik kezemben a kisbabát tartom, aki ezalatt mindent megtesz, hogy megkaparintsa a zacskót:).
Hozzávalók (én most csak fél adagot sütöttem, de a teljes adag receptjét írom, amitől az egész lakás tele lesz mézeskaláccsal:)):
1 kg liszt (szoktam max. fele arányban teljes kiőrlésűvel keverni), 35-40 dkg méz, 15 dkg (nád)cukor, 25 deka vaj vagy biomargarin (csak sima ipari margarint ne, az egésznek műanyagíze lesz tőle), 1 egész tojás vagy 2 sárgája, fél csomag szódabikarbóna (ezt én csomószor kihagyom, nem okoz gondot), fűszerek ízlés szerint (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom stb.)
A lisztet egy dagasztásra alkalmas tálban összekeverem a szódabikarbónával és a fűszerekkel, eközben a mézet összeforralom a cukorral. A liszt közepébe mélyedést készítek, beleteszem a vajat/margarint, majd ráöntöm a forró mézes keveréket és fakanállal kavargatom, míg a vaj elolvad. Mikor már nem nagyon forró, hozzáadom a tojást és elkezdem dagasztani. Akkor jó, ha a tészta szép fényes, és nem tapad sem az edényhez, sem a kezünkhöz. Ezután lisztezett deszkán több adagban vékonyra nyújtom, szaggatom. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen szoktam sütni 8-10 percet (figyelni kell, amikor kezd kicsit megbarnulni, akkor jó). Pár percig még puha és könnyel elhajlik, így vigyázni kell, hogy finoman vegyük ki. Később megkeményedik, de nem lesz túl kemény, csak finom ropogós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése