2012. március 30., péntek

Rozmaringos-parmezános almasaláta


Pár napja ettem vacsorára ezt a pikáns almasalátát. Mivel a tavasz beköszöntével egyre többet vagyok Visegrádon, a budapesti háztartásom kevésbé felszerelt, nem volt otthon semmi friss zöldség, én pedig a változatosság kedvéért most is valami salátaféleséget kívántam vacsorára. Volt pár finom bioalma, volt egy szép tő friss rozmaring, amit azért vettem, hogy majd Visegrádon kiültessem a kertbe, és volt egy parmezánnak nevezett sajt, amit aznap vettem a Spárban - nem Parmigiano Reggiano DOP, hanem valami azt utánzó olasz sajt, amit a boltban remek üzleti érzékkel parmezánként hirdettek kb. 3500 ft/kg-ért  (az olasz nevében nem szerepelt persze a parmigiano szó) - vettem belőle egy kis darabot, ennyiért nem lehetett otthagyni (nem volt rossz egyébként). Gondolatban gyorsan össze is raktam ezt a salátát: az alma-sajt jól bevált párosítás, az alma-rozmaring szintén, a parmezán-rozmaring páros se rossz, gondoltam, csak jó lehet a végeredmény - és tényleg baromi jó lett. Hozzáképzeltem egy pohár finom hideg rozét -sajnos ez nem volt otthon (és ha lett volna, se nagyon ihattam volna belőle a kicsi miatt), de szerintem egy fél pohárnyira biztosan elzüllöttem volna, ha van, szinte kiabált a borért ez a saláta:)

Ja, és egy "szolgálati közlemény": a gasztro.blog.hu gyűjtőoldal leállt, de van helyette új, gasztro-blogok.blogspot.com/ , itt megtalálhatjátok a gasztroblogok legfrissebb receptjeit!

Hozzávalók (egy adaghoz):
1 nagy alma, 2-3 deka parmezán, friss rozmaring, fél citrom leve, 1 tk. méz, 1 ek. rozmaringos szőlőmagolaj (olasz, az Aldiban lehet kapni, nagyon finom)

Az almát meghámoztam, kockákra vágtam, ráforgácsoltam a sajtot, vágtam rá friss rozmaringot, majd összekevertem a mézzel, a citromlével és a szőlőmagolajjal. 

2012. március 28., szerda

Fehércsokis-mascarponés feketeribizlitorta



Ez most tényleg nagyon szuper lett. Kiderült, hogy van a visegrádi mélyhűtőben még egy adag tavalyi feketeribizli. Valami sajttorta-szerűséget akartam sütni belőle, de úgy, hogy 10 percnél többet ne kelljen az egésszel foglalkozni. Eszembe jutott, hogy Dolce vitánál sok sütés nélküli, kekszes alapú tortareceptet olvastam, (pl. ezt a fehércsokis szedertortát), volt otthon mascarpone és fehércsoki is, így aztán hamar ki is találtam, milyen legyen a süti. Persze sütés nélkül is működik a recept, sőt, biztos, hogy ki fogom próbálni sütés nélkül, amint lesznek friss gyümölcsök (pl. málna-tejcsoki kombinációt nagyon várom:)), most azért döntöttem amellett, hogy 10 percig sütöm, mert fagyasztott volt a feketeribizli, és nem mutatott volna túl jól felengedve a torta tetején, akkor már jobban néz ki kicsit megsütve, ahogy a kifolyó leve szépen megszínezi a fehércsokis krémet.
A kekszes alapú tortákhoz én legszívesebben Korpovitot használok, nem pedig zabos kekszet, mert az túl édesnek tartom, a semleges ízű korpás kekszet pedig tetszés szerint édesítem mézzel vagy akár agavésziruppal, ha éppen diabetikusabb verziót akarok.

Hozzávalók:
1 csomag Korpovit keksz, 10 dkg vaj, 2 ek. méz, 40 dkg mascarpone, 1,5 tábla fehércsoki, 1 csomag bourbon vaníliáscukor, 20 dkg feketeribizli

A kekszet morzsásra törtem, összekevertem az olvasztott vajjal és 2 ek. mézzel, és a vajjal kikent kapcsos tortaforma aljába nyomkodtam. Betettem 180 fokos sütőbe, amíg elkészítettem a krémet: alacsony lángon felolvasztottam a másfél tábla fehércsokit, hozzákevertem a mascarponét, beletettem a vaníliáscukrot. A krémet ráöntöttem a kekszes alapra, rászórtam a feketeribizlit, és kb. 10 percre visszatettem a sütőbe, amíg a ribizlik kicsit megsültek és elkezdték kiengedni a levüket. Egy éjszakára hűtőszekrénybe tettem.



2012. március 25., vasárnap

Medvehagymás-csalános-fetás frittata


Tegnap délelőtt átmentünk Nagymarosra, ahol szombatonként nagyon jó kis termelői piac működik. Többek között két szép csokor medvehagymát vettem, elérkezett az az időszak, amikor még a sajtos kenyérre is ráteszek belőle 2-3 levélnyit:) Viszont a sok patakparti friss csalánt sem akarom veszni hagyni, így ki kellett találnom egy olyan receptet, amelyben egyszerre hasznosíthatom a kétféle zöldet. Mivel épp elég sok házi tojást is kaptunk Kisorosziból, hamar eldöntöttem, hogy frittatát készítek - egyszerű, gyors, tavaszias étel, ezerféleképpen variálható, remekül illik a friss zöldségekhez (egyik kedvenc változatom az újkrumplis-zöldspárgás). Természetesen a szokásos vadsalátát ettem ehhez is, 5 perc alatt szedtem össze a kert 2-3 részéből a salátaboglárkát, a tyúkhúrt, a pitypanglevelet és az ibolyákat.

Hozzávalók (6 adag):
fél csokor medvehagyma, 2 marék friss csalán, 10 dkg feta sajt, 1 tasak mozzarella, 10 tojás, só, bors

Egy kisebb tepsit kikentem olívaolajjal, majd beleszórtam a csalánt (nem kell felvagdosni, mert még kicsik) és a durvára vádott medvehagymát, majd rámorzsoltam a fetát és a mozzarellát. A 10 tojást feltörtem, villával összekevertem, sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a medvehagymás keverékre, és kicsit összeráztam. 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütöttem. 

2012. március 22., csütörtök

Csirkesaláta Meyer citrommal, újhagymával és vadon termő zöldekkel



Bár nem vagyok vegetáriánus, sokkal többször készítek zöldséges ételeket, mint húsosakat - ez a blogon is látszik. Egyrészt azért, mert nem vagyok nagy húsevő és imádom a zöldségeket, másrészt azért, mert nehéz megbízható, jó minőségű húshoz jutni. Az egyetlen húsfajta, amit viszonylag gyakran veszek, a nagyobb supermarketekben kapható tanyasi csirke. Ebből általában tartok a mélyhűtőben is, és 2-3 hetente sütök sültcsirkét. Ilyenkor másnap a maradék csirkehúst valamilyen salátához használom fel (és, mióta láttam a River Cottage-ban, hogy sültcsirke csontjából alaplét kell főzni, igyekszem azt sem a kukába dobni). Most, hogy naponta szedem a salátaboglárkát és egyéb tavaszi vadon termő zöldeket, egyértelmű volt, hogy ezekkel készítem a húsos salátát. És mivelfel fedeztük, hogy a visegrádi zöldségesnél a sima citromok közé keverve van Meyer citrom, abból is került a salátába - nagyon jól kiegészítette a sülthús, a zöldek és az újhagyma ízét. Szokás szerint a salátaöntetet nem variáltam túl, nekem alapvetően jó minőségű extra szűz olívaolajon kívül semmi más nem kell a salátákra :) Mivel kb. 5 percem volt az egész elkészítésére, az is úgy, hogy a fél kezemben volt Flóra, most nem pirítottam át a csontról lefejtett húst - egyébként így szoktam, kicsit megpirítom és esetleg még egyszer fűszerezem a húst, majd melegen adom a salátához -, és persze a citromot sem filéztem ki, ahogy illene, akinek nincs csecsemő a kezében főzés közben, filézze ki, úgy biztos még finomabb:)

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, ez most egyszemélyes adag lett, kb. 2 maréknyi zöld, 2 szál újhagyma és fél citrom került bele):
Maradék sültcsirke, Meyer citrom, salátaboglárka, tyúkhúr, pitypanglevél (vagy bármilyen zöldsaláta), újhagyma, extra szűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors

A sültcsirkéről lefejtjük és kisebb darabokra vágjuk vagy tépkedjük a maradék húst. Összeforgatjuk a húst a zöldekkel, hozzáadjuk a fél gerezdekre vágott citromot és az apróra vágott újhagymát, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, megesszük:)

2012. március 21., szerda

Tavaszi vadsaláta


A vadon termő növények gyűjtögetése gyerekkorom óta természetes számora. Apám már páréves koromban magával vitt gombászni, gyűjtöttünk gyógynövényeket, bodzavirágot és -bogyót, vadkörtét, vadalmát, szedret és még sokmindent. Az utóbbi időkben azonban rájöttem, hogy még ennél is sokkal több lehetőséget rejtenek az erdők-mezők, így elkezdtem utánanézni, melyek a vadon termő, ehető növények, amelyekről eddig nem tudtam. Remek leírást találtam pl. itt és itt, és feltett szándékom, hogy számba vegyem és a konyhámban is hasznosítsam a közvetlen környezetem ehető vadnövényeit. Tegnap délelőtt, míg a kicsi Flóra a kertben aludt, Reginával megtettük a szokásos patakparti-völgyi sétánkat. A minden nap gyűjtött salátaboglárka mellé most szedtem zsenge pitypangleveleket, tyúkhúrt, vadsnidlinget és ibolyavirágokat is, ezekből készítettem az ebéd mellé salátát. Mivel nem akartam semmivel elnyomni a friss, tavaszi ízeket, a jól megmosott levelekre-virágokra csak extra szűz olívaolaj, citrom és kevés só került. Recept nem is kell hozzá, nézzünk körül a kertünkben/környékünkön (természetesen csak nem szennyezett helyen, forgalmas utaktól távol), szedjünk ehető leveleket-virágokat, fogyasszuk el jó étvággyal, és élvezzük minden falattal a tavasz ízeit, illatait!
FONTOS: csak akkor fogyasszuk el a vadon szedett növényeket, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy ehető fajtáról van szó!


2012. március 20., kedd

Túrós-almás palacsinta


Gyakran készítem uzsonnára vagy vacsorára a kislányomnak ezt a túrós palacsintát. Gyekekkoromban én is sokszor kaptam vacsorára egy hasonló, édes-túrós palacsintaszerűséget, aminek a receptjét a nagyapám tanulta valakitől réges-régen, és valamiért mi lepcsánkának hívtuk - tudom, hogy a lepcsánka/lapcsánka valójában teljesen más, de nálunk mégis ezen a néven futott, és azóta is így nevezünk minden olyan palacsintát, aminek a tésztájában túró van, így ezt is. Hamarosan megsütöm a régi családi recept szerint is, remélem, édesanyám emékszik még az arányokra:) 
A mostani palacsinta az eredeti receptben, amit Dolce vitánál találtam, ricottával szerepel, de túróval is nagyon finom, én kimondottan szeretem, ha érződnek benne a túródarabkák. Most belereszeltem a tésztába egy nagyobb almát is, nem tett rosszat neki, könnyebb, lágyabb lett tőle a palacsinta.

Hozzávalók:
25 dkg túró, 2 tojás, 4 púpos ek. liszt, 1 dl tej, 2 ek. nádcukor, 1 nagyobb alma, vaj a sütéshez

A túrót a tojások sárgájával, a liszttel, a cukorral és a tejjel jól összekeverjük, belereszeljük az almát, majd óvatosan beleforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét. Kis méretű palacsintákat süssünk belőle (1-2 evőkanálnyi adagonként), majd mézzel megkenve tálaljuk.

Juhtúrós-csalános spaghetti


Még mindig csalán... Igyekszem minél többféleképpen felhasználni a konyhában ezt az egészséges tavaszi  zöldet, hiszen igazán csak ilyenkor, zsengén finom. Most egy igazán rusztikus ebéd lett belőle baconnel, juhtúróval, még egy kevés, szintén az erdőszélén szedett vadsnidling is került bele (medvehagyma sajnos nem terem errefelé, át kellene kirándulni a túlpartra gyűjteni egy jó adagot, amíg van). A csalánt most is salátaboglárkával együtt szedtem, de csak csalánnal is kitűnő, jellegében hasolnít a leveles spenóttal készült fogásokra, de a csalán íze más, zöldebb, vadabb. Ha a csalán leszedésére fordított időt nem számoljuk, 10 perces ebéd, elkészül az egész, amíg megfő a tészta.

Hozzávalók (2 adag): 
fél csomag spaghetti, 5 dkg juhtúró, 1 doboz tejföl, 2 gerezd fokhagyma, 5 dkg baconszalonna, 2-3 marék csalán, kevés snidling (nálam vadon szedett), extra szűz olívaolaj, bors

  1. Feltesszük főni a vizet a tésztához
  2. A bacont felkockázzuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, majd rádobjuk a megmosott csalánt, rányomjuk a fokhagymát
  3. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
  4. Mikor a csalán összeesett, megpárolódott kicsit, rámorzsoljuk a juhtúrót, hozzákeverjük a tejfölt (tejszín is lehetne), és pár percig összefőzzük alacsony lángon. 
  5. Végül rászórjuk a snidlinget, esetleg borssal ízesítjük (sózni nem szükséges, mivel a bacon és a juhtúró is sós), majd a kifőtt spaghettivel tálaljuk.

2012. március 19., hétfő

Kamraürítés: rozmaringos zöldparadicsom-zöldalma lekvár


Tavaly nyáron, jópár év kihagyás után elkezdtem újra befőzni. Bár épp terhes voltam és az állóképességem nem volt az igazi, azért sikerült kb. 80 üvegnyi lekvárral, kompóttal megtölteni a kamrát. A fő motivációm az volt, hogy legyen mit reggeliznem, ugyanis én reggel csak édeset vagyok képes enni, 
de a terhesség alatt vigyáznom kellett vércukorszintemre, így a méz vagy a bolti lekvárok szóba sem jöhettek. Cukor nélküli lekvárokat még bioboltban is nehéz találni, az áruk horrorisztikus, a diabetikus lekvárok pedig a mesterséges édesítők miatt felejtősek. Így kénytelen voltam az egész család nagy örömére befőzésbe fogni, mégpedig vagy mindenféle édesítés nélkül, vagy pedig egészen kevés nyírfacukor, stevia vagy fruktóz felhasználásával. Egész jól kitartott a készlet, még mindig van pár üvegnyi, és így, hogy itt a tavasz, már nem spórolunk azokkal a különlegességekkel sem, amikből csak 1-2 üvegnyit tettem el. Így vettük elő ma uzsonnára ezt az isteni finom, pikáns zöldparadicsom-zöldalma lekvárt, ami egy nagyobb vihar után a földre került, még éretlen gyümölcsökből készült, nem lett volna szívem hagyni őket megrohadni, így ki kellett találnom valamit (tehát a lekvárban az alma is olyan értelemben zöld, hogy még éretlen, a kertünkben álló aranypármen fáról). Feldaraboltam hát a zöld gyümölcsöket, rozmaringleveleket tépdestem rá, és kevés fruktózzal (kb. 1 a 10-hez) lekvárt főztem belőle. Forrón befőttesüvegbe tettem, néhány percre fejreállítottam az üveget, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ma remek, nyáridéző uzsonna volt pirítóskenyérrel.
Nem igazán aktuális még a recept, de akinek van a kertjében almafa és paradicsom is, egy-egy nyári vihar után biztosan talál majd pár lehullott, zöld példányt, érdemes kipróbálni!


Vajban párolt csalán és salátaboglárka fokhagymával, citrommal


Amióta megjelent a friss csalán és salátaboglárka, gyakran megyünk le Reginával a patakpartra szedni néhány maréknyit - a csalánt persze csak én szedem kesztyűvel, de keresgélni ő is segít. Egészen kicsi kora óta tanítgatom neki, hogy melyik növény melyik, másfél évesen simán ki lehetett küldeni a veteményesbe egy kis petrezselyemért vagy tárkonyért, a leveléről is felismeri a fekete nadálytőt vagy a csormolyát, tavaly egy balatoni nyaraláskor ő vett észre egy nagy tő citromfüvet, amiből rögtön teát is főztünk, a Mesterségek Ünnepén pedig rucolát talált a Várban. Megenni persze nem hajlandó semmi salátaszerű dolgot, de bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azáltal, hogy nem csak a boltok polcain találkozik zöldségekkel vagy fűszernövényekkel, hanem maga is aktívan részt vesz a termesztésük-begyűjtésük folyamatában, egészségesen és tudatosan táplálkozó, természetszerető felnőtt válik majd belőle.
Szóval ma is szedtünk pár marék apró, friss csalánt és salátaboglárkát, és bátran mondhatom, hogy nagyon finom fogás készült belőle. Fogyasztható köretként, pl. grillezett húsokhoz, pirítóssal meleg salátaként (esetleg egy kis sajttal feldobva), vagy főzelékként akár. Az biztos, hogy én holnap is szedek egy újabb adagot, és megint ez lesz az ebédem.



Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, a képen látható mennyiségből lett egy tányérnyi):
pár marék friss csalán és salátaboglárka, vaj, extra szűz olívaolaj, fokhagyma, só, citrom

A jól megmosott csalánt és salátaboglárkát vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük egy serpenyőben, kevés vizet (kb. fél deci) öntünk hozzá, sózzuk, belenyomunk/beleaprítunk 2-3 gerezd fokhagymát (én úgy szeretem, ha jó fokhagymás), citromlét facsarunk rá, majd pár perc alatt készre pároljuk. A friss csalánok színe vöröseszöld, ettől vöröses a kész étel leve, még a fokhagymadarabkákat is rózsaszínre színezi, gyönyörű!



2012. március 15., csütörtök

Diós-citromos csalánpesto



Végre előbújtak a friss csalánok is. Még egészen kicsik, de már nagyon tudnak csípni, kesztyűs kézzel kell bánni velük:) Tavasszal mindig várjuk az első csalánok megjelenését, és általában édesapám egyik kedvenc tavaszi étele, csalánleves készül belőle. Pár napja viszont olzkánál csalánpestóról olvastam, és mivel mindenféle zöld levélből szívesen készítek pestót (reteklevélből, petrezselyemből, rucolából), úgy gondoltam, itt az ideje kipróbálni csalánból is. A patakparton a salátaboglárkák között bújtak ki az első csalánok, így szedtem abból is, és a pestóhoz is vegyesen használtam a kettőt, a salátoboglárka friss, zöld íze tompítja a csalán karakteresebb, kesernyésebb aromáját. A diót, amit használtam hozzá, szintén Visegrádon gyűjtöttük még ősszel - nagyon jó érzés, amikor minél több saját gyűjtésű, a közvetlen környezetemben termett alapanyagot használhatok. 
Szóval szedjetek csalánt: tele van C-vitaminnal, vassal, ásványi anyagokkal, remek vértisztító, finom, és ráadásul ingyen van.

Hozzávalók:
2 (kesztyűs!) marék friss csalán és salátaboglárka vegyesen, 5 dkg dió, 3 dkg Grana Padano sajt, 1 dl extraszűz olívaolaj, fél biocitrom leve és reszelt héja, só

A csalánt és a salátaboglárkát jól megmossuk, lecsöpögtetjük. A diót egy serpenyőben szárazon megpirítjuk, majd az aprítóba tesszük a zöldekkel és a feldarabolt sajttal együtt. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, majd nem túl finomra aprítjuk a géppel. Pirítóshoz, tésztához, szendvicsekbe is finom.

2012. március 13., kedd

Csokivirág



Hétvégén végre jutott egy kis időm a veteményessel foglalkozni, elkezdtem a paradicsompalánták nevelését. Legalább harminc kis műanyagpoharat töltöttem meg földdel, nyomkodtam bele a magokat, aztán valahogy adta magát az ötlet, hogy a múlt héten a Tchibo boltban vett cuki muffinformákat és csokinyalóka-készítő formákat is az ültetés hangulatához szabva próbáljam ki. Szerintem nagyon vidám, tavaszias csoki-csokival desszert, biztos, hogy a húsvéti asztalon is helyet fog majd kapni. A csokinyalókákat előre elkészítettem, aztán jött a "virágcserép" ötlete, és bevallom őszintén, hogy életemben először kipróbáltam a "mikrós süti 3 perc alatt" interneten terjedő receptjét, mivel az ötlet megszületése után 5 perccel már látni is akartam a kész kompozíciót. Legközelebb kipróbálom valamilyen rendes muffinnal, és a csokinyalókán is van még mit fejleszteni, de szerintem húsvéti vendégvárónak vagy akár gasztroajándéknak is jó lehet ez a csokivirág. 
A mikrós süti receptjét nem írom le, annyit változtattam rajta, hogy olívaolajat ill. nádcukrot használtam. 

A csokinyalókához 2/3 tábla 70%-os étcsokit nagyon kis lángon megolvasztottam, hozzákevertem egy nagy evőkanálnyi mascarponét, kb. 2 dkg vajat, beledobtam fél marék aszalt vörösáfonyát, majd beleöntöttem a formába és a hűtőbe tettem. A kislányom teljesen odáig van ettől a virág alakú csokinyalókától, értékeli, hogy magunk készítettük, és nem utolsó sorban kevésbé maszatolja össze vele magát, mintha simán a kezébe adnék egy kocka étcsokit, ahogy szoktam általában:) Szerintem mértékkel fogyasztva simán belefér az egészséges édesség kategóriába.


2012. március 11., vasárnap

Mézben karamellizált édeskömény és paprika saláta kecskesajttal, bazsalikommal




Ez a meleg saláta volt a mai rögtönzött vacsorám. Az édeskömény nagy kedvencem, ez abból is látszik, hogy még nincs egy hónapos a blog, de ez már a harmadik édesköményes recept. Nyersen is szuper salátát készíthetünk belőle, de így, egy kis olívaolajon grillezve, mézzel karamellizálva egészen különleges lesz, bár veszít valamennyit az erőteljes ánizsízéből. Mivel ma is szedtem egy maréknyi salátaboglárkát (az éjszakai fagyok miatt még nem sok van), ezt is a tetejére dobtam a bazslikomlevelekkel együtt - minden falat friss zöldre szükségünk van ilyenkor - de természetesen enélkül is tökéletesen működik a recept.

Hozzávalók (1-2 adag):

Egy nagy édesköménygumó és egy nagy kaliforniai paprika fele (vagy értelemszerűen mindkettőből 1-1 kisebb), 1 ek. méz, 5 dkg friss kecskesajt, 5 levél bazsalikom, extra szűz olívaolaj, 1 tk. balzsamecet, só, bors (+ aki hozzájut, egy marék salátaboglárka)

Az édesköményt nem túl vékony szeletekre, a paprikát cikkekre vágjuk. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, rádobjuk a zöldségeket, rácsorgatunk egy ek. mézet, sózzuk, borsozzuk és pár percig sütjük, amíg kissé karamellizálódik (nem kell megpuhulniuk a zöldségeknek, amikor kis színt kap az édeskömény, már jó, akkor finom, ha ropogós marad). Áttesszük egy tálba, rámorzsoljuk a kecskesajtot, rátépkedjük a bazsalikomot, és végül meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal és balzsamecettel.


2012. március 8., csütörtök

Mandulás-kókusztejes palacsinta vérnarancsszósszal


Régóta gondolkodom azon, hogy ki kellene próbálni, milyen a palacsinta kókusztejjel. Úgy döntöttem, ma uzsonnára ki is próbálom, aztán megakadt a szemem egy fél csomag mandulán, és akkor bevillant: kókusztejes-mandulás palacsintát fogok sütni. A vérnarancsszósz ötletét pedig Mandulasarok blogjából vettem hozzá (ott céklás-mákos palacsinta mellé készült), épp volt itthon vérnarancs. Nagyon finom, lágy állagú palacsinták lettek, a kókusztej íze nem érződik erősen, és remekül passzol hozzá a vérnarancs, de persze mézzel, juharsziruppal is finom lehet.

Hozzávalók (20-22 minipalacsintához):
2,5 dl kókusztej, 1 dl tej, 1 tojás, 5 dkg mandula finomra darálva, 2 ek, liszt, 2 ek. barna rizslisz, 1 ek. nyírfacukor, fél citrom reszelt héja
A vérnarancsszószhoz: 4-5 vérnarancs, 2 ek. méz, 1 ek. barna rizsliszt (vagy keményítő)

A hozzávalókból palacsintatésztát keverünk, kb. 10 percig állni hagyjuk, majd két evőkanálnyi adagongént megsütjük a palacsintákat.
A szószhoz a narancsok levét kicsavarjuk, beletesszük a mézet s főzni kezdjük. Kb. 10  perc forralás után beleszórjuk a rizslisztet (vagy keményítőt), csomómentesre keverjük, majd kevergetve addig főzzük, míg be nem sűrűsödik.




Paradicsomos-mozzarellás quiche és sárga gévagomba



Egy kedves ír ismerősünk jött hozzánk vacsorára pár napja, akkor készítettem ezt a quiche-t. A quiche-ben az a szuper, hogy melegen, langyosan és hidegen is finom, sőt, még másnap is, így nem kell olyan pontosan időzíteni a tálalását, mint pl. a pizzáét, ami csak frissen az igazi (bár szerintem egy igazán jó margherita pizzánál tulajdonképpen semmi sem finomabb). Ennek a quiche-nek az eredeti receptje egy 2007-es TV Paprika Magazinban található, kicsit persze átvariáltam a hangulatom és a rendelkezésre álló hozzávalók szerint, így került bele egy kis olasz szalámi is (Salamella Romana, az Aldiban kapható, és igazán jó minőségű), viszont kihagytam belőle az eredeti receptben szereplő vöröshagymát és fekete olajbogyót.
A sárga gávagomba egyrészt azért került mellé, mert vendégünkről tudtam, hogy nagyon szereti a különböző gombákat, másrészt mert itt az ideje elfogyasztani a mélyhűtőből a tavalyi dolgokat, a sárga géva tavasszal terem, talán hamarosan szedhetek újra, akkor majd lesznek még gévagombás receptek a blogon.



Hozzávalók:
A tésztához: 25 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 12,5 dkg vaj, 1 tojás, egy csipet só (+ nekem a tk. liszt miatt kellett 2 ek hideg víz is a tésztába)
A töltelékhez: 4 -5 paradicsom, 15 dkg mozzarella, 5 dkg frissen reszelt parmezán (vagy Grana Padano), 5 dkg Salamella Romana, 3 tojás, 2,5 dl tejszín, 1 gerezd fokhagyma, friss bazsalikom, só, bors

  1. A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk és folpackba csavarva egy órára hűtőbe tesszük.
  2. Amíg a tészta a hűtőben pihen, előkészíthetjük a többi hozzávalót, feldaraboljuk a paradicsomot, a mozzarellát és a szalámit, lereszeljük a parmezánt.
  3. Összekeverjük a tojásokat a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a reszelt sajtot, belenyomjuk a fokhagymát.
  4. Egy óra elteltével a tésztát a formába nyújtjuk, majd belepakoljuk a feldarabolt hozzávalókat (ez nálam gyerekmunka, az ilyen pakolászásokat szinte mindig Regina csinálja).
  5. Ráöntjük a tésztára a tejszínes-tojásos keveréket, bazsalikomleveleket tépkedünk rá, majd 180 fokon 40 percig sütjük.
A gombás körethez:
30 dkg sárga gévagomba, fél citrom leve, só, bors, olívaolaj, friss bazsalikom

A feldarabolt gévagombát kevés vajon és olívaolajon párolni kezdjük (nekem már eleve dinsztelve volt a mélyhűtőbe téve), sózzuk, borsozzuk, rácsavarjuk a citromlevet, és rátépkedjük a bazsalikomleveleket. A gomba keménységétől függően (fiatalon puha, később egyre keményebb) 10-20 perc alatt készül el.

2012. március 7., szerda

Narancsos répa-pasztinák krémleves zsázsacsírával



Ismét egy krémleves. Fél óra alatt elkészül, finom, gyönyörű üde színe van, egészséges, és a kislányom is szerette - tehát tökéletes ebéd (az már más kérdés, hogy ő minden kérmlevesbe frissen reszelt keménysajtot - általában Grana Padanot - akar, az ő verzióját nem kóstoltam meg, szerintem én jártam jobban a zsázsával, de hát váljék egészségére, ezen aztán igazán nem fogunk összeveszni, lényeg, hogy megevett egy tányérnyi levest:)). A zsázsa úgy került a levesre, hogy életemben először kipróbáltam a csíráztatást (kaptam nemrég egy csíráztatótálat), zsázsamagot vettem hozzá, és túl jól sikerült, csíra helyett mára egy csomó kis zöld levél volt a tálban, alul meg kilógtak a kis gyökerek. Mindenesetre én mindenestül rászórtam a levesre, gyökerestül-levelestül, és a zsázsa enyhén csípős, friss íze nagyon jól  illett az édeskés krémleveshez. Aki teheti, használjon bio zöldséget a leveshez, a bio nem csak egészségesebb (nem tartalmaz vegyszermaradványokat, magasabb a vitamin- és ásványianyag-tartalma), hanem sokkal finomabb is!

Hozzávalók (4 adag):
1 pasztinák, 4 répa, 1 nagyobb krumpli, 3 narancs, 1,5 dl tejszín, só, fehérbors, szerecsendió

Elkészítés:
A megtisztított, feldarabolt zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhulnak, botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a főzőtejszínt, a narancsok kicsavart levét, sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszerezzük, egyet forralunk rajta, majd a zsázsacsírával megszórva tálaljuk.

Grapefruit-mangó turmix kókusztejjel



Gyakran készítek mindenféle gyümölcsturmixot, gyümölcslét, gyümölcspürét. Regina leginkább a kanalazható állagú, általunk "házi fruttapurának" nevezett püréket szereti, nyáron mindennapos tízórai ez, egyszerűen az aprítóba teszek mindenféle gyümölcsöt, 2 perc és kész is. Ez a tízórai azonban most csak az enyém volt, mivel - bár összesen 3 olyan gyümölcs van, amit nem szeret Regina - a mangó és a grapefruit pont ezek közé tartozik (a harmadik a datolyaszilva). Szerintem szuper kombináció, remekül kiegészítik-ellensúlyozzák egymást az ízek.

Hozzávalók (2 pohárnyi):
1 érett mangó, 1 nagy pink grapefruit, 2 dl kókusztej, ízlés szerint kevés nyírfacukor vagy méz

Elkészítés:
A grapefruit levét kicsavarjuk, ráöntjük a feldarabolt mangóra a kókusztejjel együtt, majd botmixerrel pürésítjük, ha nem találjuk elég édesnek, kicsit édesítjük.

2012. március 5., hétfő

Tonhalas céklasaláta petrezselyemmel



Tegnap egy gyors tonhalkrémet készítettem vacsorára, és az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy korábban, amíg az ebédünk (csirkecomb) sült, bedobtam a sütőbe néhány alufóliába csavart céklát is, valamire még jó lesz alapon. Mivel továbbra is nagyon kívánom a zöldségeket, gyorsan össze is kombináltam a kettőt, így még finomabb és még egészségesebb lett a vacsorám. Ha van otthon cékla, érdemes ezzel a módszerrel megsütni azt is olyankor, amikor amúgy is éppen sütünk valamit, hiszen pár darab cékláért nem túl gazdaságos bekapcsolni a sütőt, viszont a sülve tényleg sokkal finomabb, mint pl. párolva. Pár napig simán eláll így a hűtőben.

Hozzávalók (1-2 adag):
1 nagyobb sült cékla, 1 tonhalkonzerv, 1 ek. mascarpone, fél doboz tejföl, fél citrom leve, 1 gerezd foghagyma, friss petrezselyem, extra szűz olívaolaj, só, bors

Elkészítés:
  1. A tonhalkrémhez leöntjük a konzerv tonhalról a levet/olajat, összekeverjük a halat a mascarponéval és a tejföllel, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, citromot csavarunk bele, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint
  2. Az alufóliában megsütött céklát meghámozzuk, kockákra vágjuk, meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal, citromlével, kicsit megsózzuk
  3. Összekeverjük a céklát a tonhalkrémmel, és apróra vágott friss petrezselymet szórunk rá. 

Végre salátaboglárka!


Receptnek nevezni túlzás lenne, inkább örömhír: a patakparton kezdenek előbújni a salátaboglárkák! Még nincs túl sok, de azért egy kisebb adag salátára valót össze tudtam szedni tíz perc alatt, főleg, hogy a kislányom is segített - tapasztalatom szerint a gyerekek mindenféle gyűjtögetésben nagyon lelkesen vesznek részt, még ha megenni nem is szeretik az épp gyűjtött kincset. Aki csak teheti, szedjen ebből a zsenge, C-vitaminnal teli, friss, zöld ízű salátából, garantáltan jobb, mint a boltban vett, agyonvegyszerezett műsaláták! 
Én túrós csusza mellé ettem ebédre pár  csepp citrommal, extra szűz olívaolajjal és egy csipet sóval, és hihetetlenül jól esett. Ez már tényleg a tavasz!

2012. március 3., szombat

Mángoldos-fetasajtos spaghetti fekete olajbogyóval


Pár napja gyönyörű, friss mángoldot kaptam a Napos oldalban. Tavaly a saját veteményesemben is szépen termett a mángold, és alig várom, hogy újra azt szedhessem (elvileg az egyik legkorábban kihajtó leveles zöldség, így talán pár hét múlva már szedhetem is), de addig is nagyon megörültem a boltban kapottnak, mert hihetetlenül kívánom a friss zöldségeket. A mángoldot én sokkal jobban kedvelem a spenótnál, különösen szeretem a vastag, ropogós levélnyelét, amit akár külön fogásként is elkészíthetünk. Gyakran készítek belőle meleg salátát, de tésztákhoz is nagyon szeretem. Nyáron nagyon sokszor ettünk mángoldos-fetás-paradicsomos tésztát (persze saját mángoldból és paradicsomból), ez most annak egy paradicsom nélküli, kevésbé nyárias, de nem kevésbé finom változata.

Hozzávalók (4 adag):
1 csomag spaghetti, 1 nagy tő/csokor mángold, 2 dl főzőtejszín (adalék nélküli), 10-15 dkg mascarpone, 15-20 szem fekete olajbogyó, 3 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, fél citrom leve, só, bors

Elkészítés:
  1. A mángoldot alaposan megmossuk, a levélnyeleket kb. 1 centis darabokra, a zöld leveleket csíkokra vágjuk
  2. Feltesszük főni a vizet a tésztához
  3. Egy nagyobb serpenyőben olívaolajat hevítünk, beleobjuk a feldarabolt fokhagymát és a mángolt szárát, kicsit megsózzuk (nem kell nagyon, mert a feta is sós), kevergetjük
  4. Ha felforrt a víz, beledobjuk a tésztát
  5. Néhány perc után hozzáadjuk a mángold leveleit is, rácsavarjuk a cirtomot, kevergetjük, amíg a levelek kissé megfonnyadnak, majd felöntjük a tejszínnel, belekeverjük a mascarponét, takarékra tesszük, lefedjük és hagyjuk összefőni, néha megkeverjük
  6. Mielőtt elkészül a tészta, belemorzsoljuk a fetát, hozzáadjuk a fekete olajbogyót
  7. A tésztát leszűrjük, meglocsoljuk kevés extra szűz olívaolajjal, majd a mángoldos szósszal tálaljuk

Birsalmakrémleves



A birsalmatorta receptjénél írtam már, hogy az utóbbi 1-2 évben végre elkezdtem többféleképpen hasznosítani a birsalmát. A birsalmakrémleves lett az egyik kedvencünk, édeskés is, fanyar is, melegen és hidegen is finom. Levesbetétként - elsősorban Regina kedvéért - mazsolát szoktam tenni bele, most ennek hiányában aszalt vörösáfonyával készítettem, de pirított mandulát is szórhatunk a tetejére. A fűszerezését is sokféleképpen variálhatjuk, szoktam készíteni vaníliával vagy fahéjjal, de a forraltboros ízvilág felé is elmehetünk egy kis szegfűszeggel pl. (ilyenkor egy kevés fehérbor sem árt a levesnek). Most a legegyszerűbb alapverziót főztem, semmilyen külön fűszer nem került bele, így is finom és különleges a leves. Szerencsére még mindig van az ősszel lefagyasztott birsből, néhány birsalmás ételt még biztosan fogok készíteni, mielőtt megjelenik a sok friss tavaszi zöldség-gyümölcs

Hozzávalók (4-5 adaghoz):
2 nagyobb birsalma, 1 pohár natúr joghurt (vagy tejszín), pár csepp stevia (vagy méz, nádcukor, bármilyen természetes édesítő), 5 dkg aszalt vörösáfonya

Elkészítés:

A cikkekre vágott birsalmákat (meghámozni nem szükséges, csak a magházat kell kivágni) feltesszük főni annyi vizben, amennyi lazán ellepi. Amikor megpuhult, botmixerrel pürésítjük, majd átszűrjük (apró kis kemény, kavicsszerű darabkák lehetnek benne, ami a levesben zavaró). Ezután hozzáadjuk a joghurtot (lehet tejszínt is), ha akarjuk, fűszerezhetjük vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel, beleszórjuk a vörösáfonyát (vagy mazsolát), ízlés szerint édesítjük, egyet forralunk rajta, és kész is van. Tálalhatjuk hidegen vagy melegen.




2012. március 2., péntek

Szedres túrótorta




Ez az a sütemény, amit tavaly a legtöbbször készítettem. Egyszerű, finom, és ami az esetemben a legfontosabb volt: ha cukor helyett nyírfacukorral készül, minimális a szénhidráttartalma, így terhesen akármennyit ehettem belőle, simán beilleszthető egy szigorúbb szénhidrátdiétába is. Mindenféle gyümölccsel jó (sárgabarack, szilva, ribizli pl.), de talán szederrel a legjobb - nekem még pont volt egy adag a tavaly nyáron lefagyasztott szederből. Készülhet ricottával is, vagy a túró egy részét helyettesíthetjük mascarponéval akár, úgy is nagyon finom, de én kimondottan szeretem, amikor a túrószemcsék érződnek benne. Flat-Cat blogján találtam a receptet. Lehetőség szerint készítsük biotúróból és bio/házi tojásból, citromhéjat viszont tényleg csak akkor reszeljünk bele, ha kezeletlen!

Hozzávalók:
50 dkg túró, 5 tojás, 5 dkg búzadara (teljes kiőrlésű), 4 ek. nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor, 1 citrom leve és reszelt héja (kezeletlen!), kb. 25 dkg szeder 

Elkészítés:
A túrót és a tojásokat egy tálban jól összekeverjük (lehet habverővel is), hozzákeverjük a búzadarát, a vaníliáscukrot, a citrom levét és héját. Kikent sütőformába öntjük, a tetejére tesszük szedret, és 150-160 fokra előmelegített sütőben 70 percig sütjük.




2012. március 1., csütörtök

Mézes birsalmatorta


Ősszel rengeteg birsalma termett Visegrádon. Régebben alapvetően két felhasználási módját ismertük: vagy pálinka lett belőle, vagy birsalmasajt. Az előbbi nyilvánvalóan az egyik legjobb dolog, amit birsalmából készíthetünk, de azért nagyon örülök, hogy pár éve elkezdtem sok más módon is hasznosítani. Több kilónyit fagyasztottunk le belőle ősszel csak simán cikkekre vágva, rengetegszer készült belőle birsalmakrémleves és gyakran sütöttem húsok mellé is. Még mindig van pár adag a mélyhűtőben, és kedden a hirtelen visszatért télben eszembe jutott, hogy jó lenne valami finomsagot készíteni belőle. Így jött a birsalmatorta ötlete, rögtönzött recept, de nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is el fogom készíteni.

Hozzávalók:
A tésztához: 18 dkg liszt, 12 dkg vaj, 3 ek. hideg víz, 1 ek nyírfacukor, 
A tetejére: 1 doboz (25 dkg) mascarpone, 1/2 dl tej vagy tejszín, 2 ek nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor, 1-2 birsalma, 1-2 alma (mérettől függően), 3 ek. méz, 3 dkg vaj

Elkészítés: 
  1. A tésztához a lisztet a hideg vajjal és a cukorral összedolgozzuk (én a robotgép aprítójába tettem, így pár mp. az egész), majd 3 ek. hideg vízzel jól összegyúrjuk, folpackba csavarjuk, és fél órára a hűtőszerkénybe tesszük.
  2. A birsalmát és az almát nem túl vékony cikkekre vágjuk
  3. Egy serpenyőben felmelegítjük a vajat a mézzel, ebben pároljuk meg a gyümölcsöket (kezdjük a birssel, mert ennek sokkal több idő kell, az almát csak akkor tegyük hozzá, amikor a birs már kezd megpuhulni)
  4. Fél óra elteltével a tésztát kinyújtjuk, vagy csak simán belenyomkodjuk a kikent piteformába - én most így tettem, nem zavar a "rusztikus" külső :)
  5. A tésztát beborítjuk sütöpapírral, sütőgolyót vagy babot vagy kavicsot szórunk rá, így sütjük 10 percig 180 fokra előmelegített sütőben, majd levesszük a nehezéket és a papírt, és további 10 percig sütjük (én itt csaltam, a négyhónapos Flórával a kezemben nem tudtam megoldani ezt a nehezékes bonyolítást, csak simán sütöttem 20 percig - nem lett olyan szép, de úgysem látszik:))
  6. A mascarponét simára keverjuk a tejjel/tejszínnel, hogy lágyabb krémet kapjunk, hozzáadjuk a nyírfacukrot és a vaníliát
  7. Ha megsült a tészta, hagyjuk kicsit kihűlni, majd rákenjük a mascarponekrémet, a tetejére tesszük a mézben párolt birsalma és almaszeleteket, és kb. 10 percre visszatesszük a 200 fokos sütőbe, hogy az egész összesüljön kicsit

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...