2012. július 31., kedd

Júliusi befőzéseim: Mirabolán édesen és pikánsan, levendulás-citromos sárgacukkini, vaníliás-bazsalikomos őszibarack, levendulás sárgabarack


Szépen gyűlnek a kamrában a lekvárok, és ez nagyon jó érzés. Főleg akkor, ha saját termesztésű-gyűjtésű az alapanyag. Folyamatos időhiánnyal küzdök, Flóra mindig a lábam alatt mászkál vagy a ruhámat rángatva kéredzkedik fel az ölembe, de akkor is kellenek a lekvárok, akár félkézzel kavargatva, Flórát cipelve is. Megőrülnék a tudattól, hogy itt rohad a termés a fákon, én pedig boltban veszem a ki tudja hogyan készült lekvárokat vagy a méregdrága biót, szóval muszáj befőzni:) Ebben a hónapban egész szép az eredmény. Pontos recepteket nem tudok írni, de szerintem a lekvárfőzés nem is olyan téma, amihez lehetne: mindenki maga érzi, hogy mennyire édesnek, illetve ízesített lekvárok esetén mennyire fűszeresnek szeretné a végeredményt, van, aki a híg lekvárt szereti, mások egészen sűrűre főzik. Én egészen kevés cukrot használok (nyírfa- vagy nádcukrot, esetleg steviát), általában max. 10%-nyit, és még így is bőven elég édesnek találom a lekvárjaimat, de pl. az anyósom túl savanykásnak találta, amit megkóstolt. Idén először néhány lekvárhoz használtam dzsemfixet, de szívesebben használok agar-agart a sűrítéshez, és végülis az sem zavar, ha folyós a lekvár. Ami szerintem az egész befőzésben a a legeslegfontosabb: tűzforrón tegyük üvegbe a lekvárokat, rögtön zárjuk le, és legalább 5 percre állítsuk fejre az üvegeket. Amióta ezt a módszert követem (3 éve), a kevés cukor ellenére sem romlott meg egy lekvárom sem, tartósítószert soha nem használok. Szóval az ehavi lekvárjaim:

Mirabolán-lekvár:
A kertünkben van két kis mirabolán fa, amik idén egész szép termést hoztak, július elején értek be rajtuk az egyszerre édeskés és savanykás gyümölcsök (ezt a gyümölcsöt egyébként mindenki máshogy hívja, ha jól tudom, a mirabolán a pontos neve, de mi eddig ezt hívtuk ringlónak, és nemrég bónamentaként is hallottam emlegetni, nem beszélve a fosókaszilva jellegű elnevezésekről...). Két adagban főztem be, először egy gyönyörű színű, savanykás lekvár lett belőle - ehhez kevés víz és nádcukor hozzáadásával megfőztem, majd mikor kellően szétfőtt, átpasszíroztam egy nagy szűrőn, a kapott pürét tovább főzve kicsit besűrítettem, majd a bevált módszer szerint üvegekbe tettem. Kimondottan  savanykás az íze, ha agyoncukroztam volna, akkor sem tudtam volna elnyomni a savanyúságát. Kenyérre kenve édesszájúaknak nem jönne be, de én kimondottan szeretem az ilyen jellegű lekvárokat  süteményekbe, ahol jól jön a sok édes íz mellé kontrasztnak valami savanykás - szerintem pl. szuper lesz egy sima csokikrémes piskótába úgy, hogy a csokikrém alá kenek belőle egy vékony réteget.

Tkemali (grúz fűszeres mirabolán-szósz):
Akkor futottam bele ebbe az izgalmas receptbe, amikor a mirabolán különböző elnevezései után kutattam a neten. A grúzok nemzeti specialitása állítólag, főleg sült húsokhoz fogyasztják, és mivel ilyenkor gyakran szoktunk a kertben, parázson sütni, gondoltam, kipróbálom, biztos jó lesz majd a flekken mellé.Több receptet is átnéztem, de nem követtem egyet sem pontosan, azt tettem bele, ami volt itthon. Először a lekvárhoz hasonló módon jártam el, főztem, passzíroztam, majd tettem bele fokhagymát, gyömbért, csilit, koriandert, római köményt, kevés fahéjat és szegfűszeget, sót, borsot, extra szűz olívaolajat. Nagyon jó lett, egy adagot rögtön meg is ettünk a vacsorára sütött hús mellé. Jövőre a környék gazdátlan fáiról is le fogom szüretelni a termést, érdemes nagyobb adagban készíteni.

Vaníliás-bazsalikomos őszibaracklekvár:
A recept kb. annyi, mint a címe:) Bazsalikomleveleket tépkedtem a megpucolt-feldarabolt barackhoz, házi vaníliáscukrot adtam hozzá, kicsit főztem, kevés agar-agarral sűrítettem. Nagyon jó, nem túl fűszeres, de finoman érződik benne mind a két plusz aroma, érdemes kipróbálni.

Levendulás sárgabaracklekvár:
Kevés levendulaszirupot (saját ksézítésűt) öntöttem a barackokhoz, és pár száraz levendulát is belemorzsoltam. A lekvárt főzze mindenki úgy, ahogy szokta (én nem hámozom, alig cukrozom, botmixerrel pürésítem, kicsit sűrítem:)), majd morzsoljon bele kis levendulát, egészen új dimenziókba emeli a jól megszokott baraclekvárt.

Levendulás-citromos sárgacukkini-lekvár:
Először lereszeltem egy nagyra nőtt sárga cukkinit - természetesen saját termesztésűt - (óriási mérete ellenére nagyon zsenge volt, sem hámozni nem kellett, sem a magjait nem kellett kikaparni), majd egy másikat apró kockákra vágtam. (Mindkettő hülyeség volt, mert végül botmixerrel püréseítettem a lekvárt, szóval legközelebb csak durván fogom darabolni). Ehhez a szokásosnál valamivel több cukrot adtam (nád- és nyírfacukrot vegyesen, mondjuk 20 dekányit egy kilóhoz), öntöttem hozzá a házi levendulaszirupból, bár száraz levendulát belemorzsoltam, belecsavartam egy nagyon lédús citrom levét (a héját nem reszeltem bele, mert nem volt bio a citrom), főztem, amíg megpuhult. Nem találtam megfelelőnek az állagát, így inkább a pürésítés mellett döntöttem. Ment bele egy kis agar-agar, majd a szokásos módon üvegekbe tettem. Zöld cukkiniből is lehetne, de így sokkal szebb a színe, valahogy ettől lekvár-szerűbb a megjelenése. Ízre szuper, édes-savanykás-levendulás, különleges, fogok még készíteni biztosan. Pirítóssal szuper reggeli.

2012. július 22., vasárnap

Cukkinivirágos-juhordás quiche az 50. jubileumi VKF!-re


Amikor elolvastam az 50. VKF! kiírását, két dolgot tudtam rögtön: hogy cukkinivirágot fogok használni (hisz sárgállik tőle a veteményes már hetek óta), és hogy minél nagyobb arányban saját, illetve helyi, termelői alapanyagokból szeretnék főzni. Kecskesajtot képzeltem el a cukkinivirághoz, és valamilyen focaccia-szerűségen gondolkoztam (pl. ilyesmin, kecskesajttal felturbózva) A nagymarosi piacon szerettem volna tegnap beszerezni az alapanyagokat, de nem mertem bevállalni a kompozást a kiscsajokkal esős időben. Szerencsére egy ideje a szomszédos Tahitótfaluban is működik egy mini termelői piac szombatonként (8-10 árus van összesen, de minden ilyen kezdeményezésnek nagyon örülök, és minden fillérnek, amit nem multicégeknek, hanem helyi kistermelőknek adhatok). Szóval erre a kis piacra mentem le végül tegnap délelőtt, és az egyik árusnál a kecskesajtok mellett juhordát találtam. A kecskeorda nagy kedvencem egy ideje, de ilyen juhtejből készült ordát (apám szerint ez AZ orda) eddig csak Erdélyben láttam. Vettem hát 20 dekát, és gondolkodni kezdtem, hogyan variáljam össze a cukkinivirággal. Eszembe jutott, hogy Corsicán a nászutunkon ettünk isteni finom juhordával készült édes péksüteményeket, és aztán, ha már francia területnél tartunk, beugrott a quiche ötlete. A másik szuper dolog, amit a piacon találtam (és így még egy alapanyagot le tudtam cserélni helyi kisvállalkozótól származóra), a szintén közeli Szigetszentmiklóson működő Szabó Malom lisztjei. Olyan liszteket is árulnak, amilyeneket egyébként nehéz találni (BL 80, BL 112-es pl.), és ráadásul a több generáció óta családi vállakozásként működő malom tulajdonosa maga árulta a termékeit, és készségesen adott tanácsokat a felhasználásukat illetően (még kis receptfüzetet is adott a lisztek mellé, szuper kenyérreceptekkel). Így a quiche-t a BL 112-es félfehér kenyérlisztliszttel készítettem, nagyon finom, omlós, de mégsem morzsálódó, gyönyörűen vágható tésztát kaptam. 



Hozzávalók:
A tésztához: 25 deka liszt (nálam LB 112-es félfehér kenyérliszt, de lehet sima és tk. vegyesen), 10 deka vaj, egy tojás, egy evőkanál olívaolaj
A töltelékhez: 20 dkg juhorda (biztosan működik másféle ordával, sőt ricottával is, de úgy a jellegzetes juh-íz hiányozni fog belőle), 2 dl tejszín, 2 tojás, 2-3 ág kakukkfű, szerecsendió, só, bors
A feltéthez: 8 cukkinivirág, 2-3 kisebb sárga cukkini, 3 kis fej lilahagyma (nagyon kicsi, diónyi saját hagymák voltak)
A tésztához a lisztet és a feldarabolt hideg vajat az aprítóba tettem, és néhány másodperc alatt morzsássá kevertem. Ezután hozzáadtam a tojást és az olívaolajat, és gyorsan összedolgoztam a tésztát (ha nem áll össze, lehet egy-két evőkanál hideg vizet is adni hozzá, nekem most tökéletesen összeállt anélkül), majd folpackba csomagolva a hűtőle tettem egy órára. Ezalatt elkészítettem a tölteléket: az ordát összekevertem a két tojással és a tejszínnel, sóztam, borsoztam, kevés szerecsendiót reszeltem bele (ez nagyon jól kiemelte az orda ízét!), és belemorzsoltam 3 ág kakukkfüvet. A cukkinivirágoknak kiszedtem a bibéjét. majd jól megmostam (szeretnek különféle kis bogarak beleköltözni), lecsepegtettem. A cukkiniket és a hagymákat vékony karikákra vágtam. Egy óra elteltével kivettem a hűtőből a tésztát, vékonyra kinyújtottam, és a kikent piteformába igazgattam úgy, hogy pereme is legyen. Beleöntöttem az ordás krémet, rápakoltam a cukkini- és hagymakarikákat (egy részüket kicsit belenyomkodtam, egy részüket a tetején hagytam), majd elhelyeztem rajta a nyolc virágot, és 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Melegen, langyosan és hidegen is finom (bár ezt az állapotot csak egy-két szelet élte meg:)).


A végeredménnyel igazán meg vagyok elégedve, és mindenki más is, aki kóstolta. Fantasztikusan finom, lágy állaga lett a juhordás-tojásos-tejszínes tölteléknek, nagyon jól illik hozzá a sárga cukkini és a cukkinivirág, és ráadásul szinte száz százalékban sikerült elérnem, hogy saját és helyi alapanyagokat használjak: a cukkini, a hagyma és a kakukkfű saját, a lisztet és az ordát a termelői piacon vettem, a tojást a szintén szomszédos Kisorosziból, háztól kapjuk. Egyedül a vaj és a tejszín nem termelői, ezeket sajnos nem kaptam a piacon, de remélem, előbb-utóbb megtalálom a módját, hogy ezeket is helyi termelőktől szerezzem be. 




2012. július 20., péntek

Mángoldos krémsajt-mártogatós sárga cukkinivel


Mángold és cukkini, meg még néhány zöldfűszer a kertből... Szinte minden nap szerepelnek az étrendünkben, és még mindig nem unjuk. Ezek teremnek a legszebben, legbővebben, és én boldogan variálom a végtelenségig a saját zöldségeket, baromira élvezem, hogy alig kell zöldséget vennünk. Ez a mártogatós vacsorára készült, de előételnek vagy partikra is szuper lehet. 
Ha eljutok a nagymarosi piacra, mindig veszek egy jó adag házi tejfölt, joghurtot krémsajtkészítés céljából. Most is így volt, egy szűrőre tett konyharuhában szépen lecsöpögtettem a tejfölt és a joghurtot, másnapra isteni finom, sűrű krémsajtot kaptam. Szokás szerint zöldfűszerekkel akartam kikeverni, aztán megláttam a délután megpárolt mángoldot, amit le akartam fagyasztani télire. A kakukkfű és a bazsalikom mellé így egy jó maréknyi puhára párolt mángoldot is tettem a krémsajtba, majd aprítóban pürésítettem. Került bele még egy fél maréknyi legújabb felfedezettemből, a kövér porcsinból is -mostanáig kigyomláltam és a komposztra dobtam, de mióta megtudtam, hogy az egyik legegészségesebb növény, gondosan karókat tűztem a veteményesben talált példányok mellé, hogy még véletlenül se nézzük gyomnak, és boldogan teszem mindenbe, amibe csak lehet:). Hogy a mindennnapi cukkini-adagom is meglegyen, leszedtem 2-3 kisebb, arasznyi sárga cukkinit (ilyenkor még egészen zsenge, héjastul-magostul eszem nyersen minden nap salátákba vagy szendvics mellé), hasábokra vágtam, ezt mártogattam a mágoldos krémsajtba. 

Aki meg szeretné kóstolni a veteményesemben termett cukkinit, jelentkezzen a cukkinijátékra:)


2012. július 13., péntek

CUKKINIJÁTÉK - nyerj cukkinit és lekvárokat a Naspolyakonyhából!



Kilószámra ontja a veteményes a cukkinit, és a patisszon is kezd felzárkózni mellé, kezdem nem győzni az iramot. Már írtam többször, hogy nagyon hálás, végtelen sokféleképpen variálható zöldségnek tartom a cukkinit, esszük is 2-3 naponta, rengeteg receptet kipróbáltam-kikisérleteztem már. Az utóbbi hetekben mégis azt vettem észre, hogy rögzült 3-4 féle kedvenc elkészítési mód, és kicsit megcsappant bennem a kisérletezési kedv. Szóval azt gondoltam, hirdetek egy cukkinis játékot. Cukkinis és patisszonos recepteket várnék (lehetőleg nem a legelterjedtebb fogásokat, mint pl. a rántott patisszon), lehet leves, főétel, sütemény vagy bármi, de azt szeretném, ha új recept lenne, tehát nem a régebbi receptjeitek közül válogatnátok, egyszerűen csak azért, mert rengeteg gasztroblog rengeteg cukkinis receptjét végigböngésztem már. Nem kell vegetáriánus legyen az elkészült fogás, de lehetőleg domináljon benne a cukkini/patiszon. Aki szeretne részt venni, küldjön nekem július 31-ig egy (vagy több) receptet és az étel fotóját (akinek van blogja, természetesen linket is). A recepteket-linkeket ki fogom tenni a blogomra, és Regina segítségével kisorsolom majd a nyertest. A nyeremény természetesen egy jó adag cukkini és patisszon lesz, a termés aktuális állása szerint választhatóan sárga vagy zöld, kisebb, salátának való vagy nagyobb, tölteni való (előre persze nem tudom, hogy fog állni a veteményes 2 hét múlva, de remélem, lesz bőven miből választani), valamint egy üveg levendulás-citromos cukkinilekvár, egy másik, általam eltett lekvár, és egy kis üveg menta- vagy citromfűszörp (és akár még egy szép csokor színes mángold is, de ez csak személyes átvétel esetén, a postázát nem hinném, hogy jól bírja). A veteményesemben semmiféle műtrágyát, permetezőszert nem használok és nem is használtam soha (és a közelben sem senki), forgalmas úttól messze van a veteményes, így minden teljesen bio.

Szóval a játék feltételei:
- legyél a blog rendszeres olvasója
- írj ide egy kommentet, hogy részt szeretnél venni
- küldd el a receptet fényképpel vagy linkkel július 31-ig a peterfy.sarolt@t-online.hu címre

Közel ültettem egymáshoz a kétféle cukkinit, így a zöld és a sárga fajták
vadházasságából ilyen izgalmas egyedek jönnek létre:)

2012. július 11., szerda

Mézes-balzsamecetes-kakukkfüves sült zöldségek a veteményesből

Elmondhatatlanul jó érzés a saját veteményesemben termett zöldségekből főzni, pláne, amikor ilyen csodálatos, színes zöldségek kerülnek terítékre. Mivel hónapok óta nagyon nagy a szárazság, a céklák és a répák nem nőttek túl nagyra, és úgy láttam, ennél nagyobbak már nem is lesznek, így tegnap - Regina nagy örömére, imádja learatni a termést:) - kihúztuk az összes bordó répát, és a színes céklák közül is jónéhányat (albínót, sárgát és chioggiát), meg még pár hosszúkás lilahagymát. Ahogy végignéztem ezen a színkavalkádon, egyből tudtam, együtt fogom megsütni őket. A méz-balazsamecet páros nálam nagy kedvenc, ha sült zöldségekről van szó, a kakukkfű - szintén saját termés - pedig szintén nagyon jól illik a répához, céklához egyaránt. 

Hozzávalók: kb. 1 kg répa és cékla vegyesen (színes fajtákhoz itthon nem könnyű hozzájutni, de tökéletesen működik a hagyományos fajtákkal is),  4 lila sonkahagyma, 1 ek. méz, 2 ek. balzsamecet, néhány ág kakukkfű,  extra szűz olívaolaj, só, bors
A répákat jól megmostam, de nem hámoztam meg, hiszen zsengék, és pont a  bordó héjuk miatt különlegesek, majd hosszában félbevágtam (némelyiknek narancssárga, némelyiknek citromsárga a belseje, lenyűgözőek!). A cékláknak is csak a két végét vágtam le, majd mérettől függően kettő-négy darabba vágtam őket. A lilahagymákat szintén hosszában vágtam félbe. Egy tepsiben jól összeforgattam az egészet, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, majd összeforgattam a mézzel és a balzsamecettel. Rámorzsoltam a kakukkfüvet, lefedtem alufóliával, majd 200 fokon (légkeveréssel) 1 órán át sütöttem. Vajpuhára sültek a zöldségek (a céklák kicsit keménynek, száraznak tűntek, amikor vágtam őket, aggódtam, megpuhulnak-e rendesen), a méz-balzsamecet kombináció remekül kiemelte az amúgy is édeskés ízüket. Tálalás előtt még egy kis friss kakukkfüvet is morzsoltam rá, hogy még jobban érződjön az aromája. Olyan finom lett, hogy képes lettem volna egyedül megenni az egészet, de persze visszafogtam magam:) Regina először csak a répából akart enni, de sikerült rábeszélnem, hogy kóstolja meg a céklát - végül még háromszor kért, azt hiszem, ezzel sikerült kihúznunk a céklát a nemszeretem zöldségek listájáról:)






2012. július 6., péntek

Bébiétel 2 - Bébiétel bébicéklából


Imádom a céklát, az ízével és a színével sem lehet betelni. Többfélét is ültettem idén, a hagyományos mellett sárga és albinó változatot, valamint az elképesztő pink-fehér csíkos chioggiát. Mivel teljesen tapasztalatlan (és időhiányos:)) kertész vagyok, ezt is későn egyeltem, mikor már mogyorónyi-diónyi céklácskák fejlődtek ki. Természetesen nem dobtam ki, Flórának főztem bébiételt ezekből a mini chioggiákból. Sajnos a főzés során ez a fajta elveszíti a színét (sütve talán megőrzi, majd kipróbálom), de nagyon finom, édes. Magára a cékla kicsit túl tömény bébiételnek, így egy almát is megpároltam mellé, azzal együtt turmixoltam le, így nagyon finom lett. Nem tudom felfogni, hogy miért nem lehet céklás bébiételt kapni (legalábbis én még sosem láttam), amikor tudtommal a hozzátáplálási ajánlásokban a legkorábban adható zöldségek között szerepel, más zöldségekkel és gyümölcsökkel is jól vegyíthető, egészséges, finom. Szerencsére nekem itt van a veteményes, de bioboltokban is szinte mindig kapható cékla, ráadásul egész megfizethető áron, szóval nem érdemes kihagyni a kicsik étrendjéből.


2012. július 3., kedd

Hideg joghurtos-mentás cukkinikrémleves


A legnagyobb nyári kedvenc, már tavaly óta. A veteményes ontja a cukkiniket, döbbenetes, hogy mennyire kevés energiabefektetéssel milyen rengeteg cukkini terem. Tavaly nyáron is legalább heti háromszor volt valamilyen formában cukkini az ebéd, és úgy tűnik, ez idén sem lesz másként. Szerencsére végtelen sokféleképpen variálható zöldség, ezerféle leves, töltött, grillezett, párolt, rakott stb. étel készíthető belőle, így tulajdonképpen megunhatatlan, sőt, kimondottan inspiráló, kísérletezésre csábító. Ez a leves viszont abszolút befutó, kánikulában 3-4 naponta biztosan ezt esszük (tavaly még nem, de idén már szerencsére Regina is szereti). Variálható ez is többféleképpen, több vagy kevesebb joghurttal, esetleg plusz tejszínnel, a menta mellé még bazsalikommal vagy citromfűvel - mindenképp zseniális, és szerintem nagy melegben üdítőbb az édes gyümölcsleveseknél. 

Hozzávalók (4-6 adag): 
4-5 közepes cukkini, 2 pohár joghurt, só, bors, egy maréknyi mentalevél

A cukkinit feldarabolom (meghámozni nem szükséges, csak ha nagyon kemény a héja), felöntöm annyi forrásvízzel, amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm. Hozzáadom a joghurtot, a mentát, és botmixerrel pürésítem, majd sózom- borsozom. Nem kell túlfűszerezni, jobb, ha a cukkini saját íze, a joghurt savanykássága és a menta aromája érvényesül. Kimondottan nem szeretem alaplével készíteni (a meleg cukkinikrémleveshez tökéletes, de ezt a változatot jobban szeretem úgy, ha ez a nem túl sokfajta, tiszta íz dominál). Fel lehet dobni belemorzsolt-beledarabolt (vagy akár beleturmixolt) feta sajttal, de tényleg nem érdemes túlvariálni, ez így a legfinomabb. Jéghidegre hűtve fogyasszuk!

Ez még tavaly készült Regináról, amint a frissen szedett cukkiniket csodálja
A receptet (illetve csak a nevét, ami rögtön megihletett:)) még tavaly láttam valahol a neten, fogalmam sincs, hol, így nem tudok forrást megjelölni. Ha valaki tudja, honnan származik az eredeti recept, kérem, szóljon!

2012. július 2., hétfő

Kerti rizottó

Pár hete készült már ez a rögtönzött ebéd, most jöttem rá, hogy még nem tettem fel a receptjét. Egyelnem kellett a veteményesben a répákat és az édesköményt, de nem volt szívem nem felhasználni a cuki kis színes répákat és a zsenge, ropogós édeskömény-kezdeményeket (sajnos az édeskömény-termesztés azóta kudarcba fulladt, ma dobtam az egészet a komposztba, a nagy szárazságban nem fejlesztett gumót, a szára fás és száraz lett, és a nagyrésze fel is magzott, újraültettem egy adagot, hátha még őszig lesz belőle valami). Miközben egyeltem, Regina felfedezte, hogy pár sárga cukkini is van már (azóta hihetetlen mennyiségben teremnek, el fogom árasztani a blogot cukkinis receptekkel:)), és nem tudott ellenállni a csábításnak, leszedett két kis cukkinit és egy virágot. Szedtünk egy kisebb csokornyi színes mángoldot is, meg egy-két fej lila újhagymát is kihúztunk. Mondtam neki, hogy akkor ez lesz a jó kertészek jutalma, a frissen leszedett zödségekből lesz az ebéd, ő meg nagyon lelkesen állította, hogy ő már minden zöldséget szeret, és meg is fogja enni. Sokszor megfigyeltem már, hogy sokkal szívesebben eszi az olyan zöldséget, aminek a termesztésében is részt vesz, de igazából nem mertem remélni, hogy tényleg meg fogja enni ezt a csupa zöldséges ételt. Ehhez képest még repetát is kért, és azóta is simán eszi a mángoldot meg a cukkinit, sőt, ma, amikor kihúzkodtuk a felmagzott édesköményeket, a kishúgával együtt boldogan rágcsált el néhány zsengébb édesköményszárat. Szóval ez a veteményes egyik fő haszna (azon kívül persze, hogy szinte alig kell zöldségeshez járni), Regina megszerette a zöldségeket:) A rizottó pedig tényleg szuper lett, pedig szentségtörő módon az előző napról maradt, kész rizzsel készítettem. Érződött benne az alapanyagok frissessége, a szemet gyönyörködtető színekről nem is beszélve.

Hozzávalók (2 főre):
2 kis cukkini (+ 1 cukkinivirág), egy marék apró répa (vagy egy nagyobb új sárgarépa), 1 fej új lilahagyma, édeskömény (nálam egy csokornyi egyelt édeskömény-kezdemény mindenestül, a gyökerével együtt, megfelel egy negyednyi édesköménygumónak kb.), 4-5 színes mángold szára (a leveleket külön használtam fel), 2-3 paradicsom (ez az egy, ami még nem saját, de már alakul az is:)), egy nagy bögrényi maradék főtt rizs, extra szűz olívaolaj, vaj, fél citrom leve, só, bors

A zöldségeket apróra daraboltam (nagyon apróra, megfigyeltem, hogy így sokkal jobban megeszi Regina). A hagymát, a cukkinit, a mándolgszárat és az édesköményt vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdtem, sóztam, borsoztam (elég bőségesen), kevés vizet öntöttem rá, rácsavartam fél citrom levét, majd lefedve puhára pároltam. Mikor minden zöldség megpuhult, hozzáadtam a meghámozott és kockákra vágott paradicsomot és a felvagdosott cukkinivirágot, 1-2 percig még pároltam, majd belekevertem a főtt rizst. Hozzáadtam egy diónyi vajat, hogy krémes legyen, kicsit még sóztam-borsoztam, majd Reginával ketten megettük az egészet, és közben arról beszélgettünk, milyen jó dolog a saját veteményes:)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...