2013. június 28., péntek

Ribizlis túrótorta sütés nélkül


Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 
egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.



2013. június 14., péntek

Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel


Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.


2013. június 3., hétfő

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából


Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 
5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...