2013. július 16., kedd

Rántott patisszon és tök kukoricadarás bundában



Igazán ritkán készítek rántott ételt, túl hosszadalmas, túl sok kosszal jár, túl sok zsiradékot igényel, ehhez ritkán van energiám. (A lányok kedvéért szoktam időnként kis kockákra vágott csirkemellet rántani kókuszzsírban olymódon, hogy egy nagy tálban keverem-rázogatom össze az egészet, tehát nincs külön liszt-tojás-prézli vacakolás, ezt Regina imádja.) A klasszikus panírozást csak évente egyszer-kétszer vállalom be, azt is csak akkor, ha apa egy nagy adag vargányával jön haza az erdőből, vagy ha gyönyörű, zsenge patisszon nő a veteményesemben. Most a második eset következett be, a veteményes hál'Istennek a megszokott módon idén is ontja a tökféléket (főzőtököt most ültettem először, mert nem tartozik a kedvenceim közé - ez önzőség, rajtam kívül mindenki imádja a kapros tökfőzeléket, szóval idén hajlandó voltam két tövet ültetni, akkora tökök nőnek rajta, hogy nem győzzük felhasználni). Szóval adott volt a frissen leszedett, zsenge tök és patisszon, nem halogathattam tovább, hogy nekiálljak a panírozásnak (isteni érzés egyébként, amikor az ember felmegy délelőtt a veteményesbe, és válogat, hogy akkor miből is legyen az aznapi ebéd). A probléma csak annyi volt, hogy nem volt itthon zsemlemorzsa, és száraz kenyérféle sem (szinte mindig házi morzsát használunk, pl. rakott padlizsánhoz, morzsás zöldségekhez). Így jött a képbe a kukoricadara (ez mindig van itthon, apám kedvenc étele a juhtúrós puliszka), mint remek alternatíva. Recept nincs is, annyi az egész, hogy az enyhén besózott tököt/patiszzont a liszt és a tojás után kukoricadarában hempergetjük meg. Nagyon ropogós, nagyon finom, érdemes kipróbálni!

2013. július 14., vasárnap

Sárgabarackos-fehércsokis-levendulás süti



A múltkori meggyes-étcsokis süti sárgabarackos változata, fehércsokival és néhány levendulavirággal megbolondítva. Itt a recept. Pillanatok alatt össze lehet dobni, én nem bonyolítok rajta semmit, nem keverem külön a szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, felolvasztom a vajat, beledobálom az összes többi hozzávalót, elektromos habverővel összekutyulom, és mehet is a sütöbe. Jó sok barack és fél tábla fehércsoki van rajta. A levendula aromája nagyon sokat dob az ízén, nem érdemes lehagyni róla. Végtelenül egyszerű, isteni finom!



2013. július 11., csütörtök

Naspolyakonyha a Skanzenben:)

Gyertek vasárnap Szentendrére! 11-től a Skanzenben, az ásványrárói tájházban főzök idényzöldségekre épülő vegetáriánus menüt: hideg joghurtos-mentás cukkinikrémlevest, ezúttal nyersen, hogy még frissítőbb és egészségesebb legyen, majd mézes-balzsamecetes sült zöldségeket zöldfűszeres focacciával. Lehet nézni és kóstolni is:)




2013. július 9., kedd

Az idei nyár kedvenc meggyes süteménye


Ez lett most a kedvenc gyümölcsös villámsütemény-alaptésztám. Pillanatok alatt összedobható, pehelykönnyű, levegős, bármilyen gyümölccsel remelkül működik. Az utóbbi héten készült meggyes-étcsokis és ribizlis-jostás-fehércsokis verzióban is, és alig várom, hogy sárgabarackkal is kipróbálhassam. Az alaprecept innen van, de néhány ponton változtattam rajta.

Hozzávalók: 
10 dkg vaj/kókuszzsír (a kókuszzsír a legtöbb sütiben teljesen jól működik vaj helyett, aki vegánosítani akarja a süteményeit, annak tökéletes választás), 20 dkg liszt (nálam félig teljes kiőrlésű), 2 tojás, 10 dkg (nyírfa)cukor, 1 dl tejszín, 1/2 csomag foszfátmentes sütőpor (DM Alnatura), 1 kezeletlen citrom reszelt héja, ízlés szerint vanília, jó sok meggy (nem bírom azokat a gyümölcsös sütiket, amikben csak imitt-amott van egy-egy szem mutatóba. Minden falatba jusson gyümölcs:)), fél tábla étcsoki apró kockákra tördelve

A vajat/kókuszzsírt felolvasztjuk, majd gyorsan összekeverjük a többi hozzávalóval. Sütőpapírral bélet tepsibe öntjük, a tetejére szórjuk és kicsit belenyomogatjuk a meggyet és a csokit, majd 180 fokon (légkeveréssel) kb. 30 percet sütjük (én közepes méretű tepsiben sütöttem, így nem túl vastag, hamar átsül, kisebb tepsiben sütve talán kicsivel több idő kell neki).



2013. július 1., hétfő

Őszibarackos-banános zöldturmix kövér porcsinnal




A zöldturmix zseniális találmány. Például elérhető általa, hogy Regina szervezete is hozzájusson némi salátához, mert megenni nem hajlandó semmiféle leveles dolgot, a legkisebb fűszernövénydarabkákat is kipiszkálja az ételéből. Spenót, mángold, sóska, saláta, ilyesmi szóba sem jöhet. De a zöldturmixot szereti, pedig nem árulok zsákbamacskát, pontosan tudja, hogy saláta, vagy ad absurdum spenót van benne. De nincs levélkinézete és még finom is, megissza boldogan. Némi gyümölcs (a banán fontos, vagy esetleg avokádó helyette, a krémes állag miatt), egy jó marék mindenféle zöld, kis víz, esetleg valami plusz édesítő (méz, datolyaszirup pl.), és kész is a szuperegészséges és gyerekbarát folyékony saláta:) 
Most, hogy a (sajnos nem kevés) gyom között ismét megjelent a kövér porcsin a veteményesben, mindenbe beleteszem, amibe csak lehet, az esti salátáimba és a szinte mindennapossá vált, tízóraira készített zöldturmixokba is. Tavaly még kigyomláltam, idén már nagy becsben tartom ezt a különleges növényt, aminek az omega 3 zsírsavtartalma a tengeri halakéval vetekszik, számos gyógyhatása ismert, és nem mellesleg kellemes savanykás íze van. Ráadásul szinte mindenhol megtalálható, Budapesten nem egy helyen láttam még az aszfalt kis repedéseiben is burjánzani (persze nem azt mondom, hogy bárki is a városban gyűjtse be a turmixbavalót...)



Hozzávalók (3-4 adag):
3-4 őszibarack, 1-2 banán/avokádó, egy nagy marék zöld (saláta, friss spenót, sóskalevél, zsenge céklalevél, tyúkhúr, kövér porcsin, a variációk száma végtelen:)), ízlés szerint méz vagy egyéb édesítő, szintén igény szerint citromlé, fél liter víz
A hozzávalókat turmixgépe téve vagy botmixerrel összeturmixoljuk. Meglepően finom!

Korábbi zölturmix-receptem: http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/04/zoldturmix.html

2013. június 28., péntek

Ribizlis túrótorta sütés nélkül


Ez még a kánikulai napok alatt készült, amikor muszáj volt a sütő bekapcsolása nélkül megoldani a "mi lesz ma a finomság?" problémát. Könnyen és gyorsan elkészíthető, igazi nyári desszert, az egyetlen baj az vele, hogy jópár órát kell pihentetni a hűtőben, ha azt akarjuk, hogy szeletelni is lehessen. Ha pohárkrémmel is megelégszünk, akár azonnal is ehetjük:))

Hozzávalók: 
egy zacskó háztartási keksz (jobban szeretek Korpovit jellegű, édesítetlen kekszet használni a kekszes süteményalapokhoz, amit magam édesíthetek pl. mézzel, de most csak ez volt itthon), 10 dkg kesudió (vagy mandula, mogyoró stb.), 15 dkg kókuszzsír, fél kiló túró (nálam túró és ricotta vegyesen), 2 dl tejszín, ízlés szerint (nyírfa)cukor, vanília, 20 dkg ribizli

A kekszet és a kesudiót a robotgépben morzsává aprítottam, majd összevertem a felolvasztott kókuszzsírral, és belenyomogattam a szintén kókuszzsírral kikent kapcsos tortaforma aljába. Rászórtam ribizli felét. A túrót és a ricottát (igazság szerint szűk fél doboznyi maradék mascarponét is belekevertem, de ez nem szükségszerű) összekevertem 2-3 evőkanálnyi nyírfacukorral, belekapartam fél vaníliarúd belsejét, majd óvatosan összeforgattam a habbá vert tejszínnel. Elegyengettem a kekeszes-ribizlis rétegen, majd a tetejére szórtam a ribizli másik felét. Jónéhány órára hűtőbe kell tenni, vagy akár egy egész éjszakára, és akkor valóban tortaszerű, szépen szeletelhető desszertet kapunk. A kesudió nagyon feldobja a kekszes alapot, hozzá a túró frissessége meg a ribizli savanykás íze pedig igazán klasszikus párost alkotnak.



2013. június 14., péntek

Vega töltött gömbcukkini mángoldos-paradicsomos-sajtos töltelékkel


Indul a cukkiniszezon a Naspolyakonyhában:)) Idén először ültettem gömbcukkinit, remélem, ugyanannyira fogja szeretni a veteményesemet, mint a hagyományos és a sárga rokonai. Ez persze még nem a sajátom, az még egészen pici, de nem tudtam ellenállni neki a Lidl-ben. Nagyon praktikus a mérete, egy gömbcukkini pont egy adag, így akár azt is megtehetjük, hogy más-más tölteléket teszünk az egymás mellett sülő gömböcskékbe. A mángold viszont már saját:) Aki továbbra is azt gondolja, hogy a vegetáriánusok (na jó, én nem vagyok az, de sokkal hamarabb tudnék lemondani a húsról, mint a zöldségekről) csak rántott karfiolon és ízetlen, gyanús ételeken élnek - vagy ami még rosszabb, el sem tudja képzelni, mit eszik az, aki nem eszik húst - az javaslom, próbálja ki. A mángold bátran helyettesíthető spenóttal vagy más levélzöldséggel.

Hozzávalók (4 gömbcukkinihez):

Fél doboz (bő 10 dkg) mascarpone, egy zacskó mozzarella, 2 paradicsom, egy kisebb csokor mángold megpárolva,  5 dkg érett juhsajt (vagy parmezán, vagy más karakteres ízű sajt), fél bögre kuszkusz, ízlés szerint só, bors, szerecsendió, fokhagyma, zöldfűszerek

A gömbcukkiniet megmossuk, levágjuk a tetejüket, és egy kanállal kivájjuk a magos belsejüket (ezt nem kell kidobni, ha zsenge a cukkini és nem kemények a magjai, tökéletes lesz bármilyen zöldséglevesbe). Összekeverjük a mascarponét, az apróra vágott mozzarellát, a reszelt juhsajtot, a kockákra vágott paradicsomot. Hozzáadjuk a párolt mángoldot (nekem előző napról maradt, simán meg volt párolva olívaolajon, kevés sóval, citromlével, fokhagymával), a kuszkuszt (ez azért kell bele, mert remelkül összefogja a tölteléket, jó állagot ad neki), majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, zöldfűszerekkel. A masszát beletöltjük a kivájt cukkinikbe, majd ha akarjuk, visszahelyezzük a tetejüket. Tepsibe tesszük a cukkiniket, öntünk alájuk kevés vizet, majd 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsütjük. Köret tulajdonképpen nem is kell hozzá, hiszen van benne gabona is, zöldség is, sajt is, komplett fogás.


2013. június 3., hétfő

Zöldspárgás kenyérlepény dagasztás nélküli kenyértésztából


Régóta sütöm (sajnos nem elég gyakran, erre minden alkalommal rájövök) a dagasztás nélküli kenyeret, tényleg lenyűgöző, hogy milyen egyszerű és milyen finom. Most először próbáltam ki, hogy mi van akkor, ha ugyanabból a tésztából valami lepényszerűséget sütök - és hát tökéletesen bejött. Azt hiszem, heti rendszerességgel készítem ezentúl, hiszen ha a hosszú kelesztési időt nem számolom, pillanatok alatt elkészül, jól időzítve lehet belőle villámgyors ebéd vagy vacsora, bármilyen zöldséggel, sajttal - indul a kísérletezés.

Hozzávalók: 
5 bögre liszt (nálam a negyede teljes kiőrlésű tönköly, a háromnegyede sima bio fehérliszt), 2,5 bögre víz, egy csapott teáskanál szárított élesztő (ebből a mennyiségből egy kisebb tepsinyi lepény és egy közepes méretű cipó is lett), egy csomag zöldspárga, néhány ág rozmaring vagy más zöldfűszer, só, bors, extra szűz olívaolaj

A kenyértésztához elég, ha annyit megjegyzünk, hogy feleannyi víz, mint amennyi liszt. Most én nagyobb adagot készítettem, hogy legyen kenyér is, ne csak lepény, egyébként 2-3 bögre liszt bőven elég lehet egy lepényhez. A lisztet egy nagyobb tálba öntjük, elkeverjük az élesztővel és ízlés szerint sóval (én egész kevés sóval szeretem a kenyeret, rosszul vagyok, ha olyat olvasok a kenyérreceptekben, hogy adjunk hozzá egy evőkanál sót, brrr...), majd hozzáadjuk a vizet, és egyszerűen összekeverjük. Ne várjunk gyúrható tésztát, nem kell olyannak lennie. Ezután egyszerűen lefedjük egy folpackkal, és 12-15 órára félretesszük. Ekkorra egy még hígabb, buborékos tésztát kapunk. Kapcsoljuk be a sütőt 230-250 fokra, a tésztát kavarjuk át egy kicsit, majd ha a sütő kellőképpen átmelegedett, öntsük a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsibe (én egy kis olívaolajat kenek a sütőpapírra is), és oszlassuk el benne egyenletesen. Szórjuk a tetejére a megtisztított és feldarabolt zöldspárgát, szórjunk rá felaprított rozmaringot, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg kicsit extra szűz olívaolajjal, majd mehet is a sütőbe. Kb. fél óra alatt sül meg (ha 250-en kezdtünk, levehetjük 220 fok körülre a sütő hőmérsékletét). 

Ha kenyeret sütök, azt általában ovális jénaiban szoktam, amit a sütővel együtt előmelegítek. Ha tényleg rendesen felforrósítjuk, nem kell semmivel kikenni, lényeg, hogy sercegjen, mikor beleöntjük a tésztát, így ha megsült, gyönyörűen kijön. Nem formázom a tésztát, csak beleöntöm, figyelgetem, majd bő fél óra múlva kiveszem - de a kenyérsütés elég szubjektív dolog, sok függ tőlünk és a sütőnktől is. Mindenesetre tele van a net DNK kenyérreceptekkel, érdemes átnézni párat, elolvasni mások tapasztalatait, mielőtt kiválasztja az ember a saját módszerét. Gabojsza módszere például nagyon szimpatikus, gyönyörűek a kenyerei, érdemes megnézni. 

2013. május 18., szombat

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél


Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

2013. május 16., csütörtök

Újkrumpli és zöldspárga zöldsalátával, eperrel, bresaolával - avagy egy tányéron a május ízei



Ez a hideg-meleg saláta igazi tobzódás a májusi ízekben. Alapvetően vegetáriánus fogás lett volna, de aztán belebotlottam a Culinarisban ebbe a csodás bresaolába féláron - még így sem mondom azt, hogy megfizethető, de nagyritkán azért belefér. A lányok le voltak tőle nyűgözve (mármint a bresaolától meg még a krumplitól, a salátától csak mi, felnőttek...). 
Arányokat nem írok, hiszen mindenki kedvére állította össze a saját adagját a különféle hozzávalókból. Az újkumplit kicsit ledörzsöltem, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, durva szemű Himalája-sóval, pár csepp citromlével, jól összeforgattam, majd 220 fokon bő fél óra alatt megsütöttem. Ezalatt grillserpenyőben megsütöttem a spárgákat (a zöldet én nem szoktam hámozni, csak letöröm a fás végüket) kevés olívaolajon, sóval és balzsamecettel nyakonöntve. A saláta már mind a saját veteményesemből van, minden nap eszem, zöldturmixnak pedig még a lányok is isszák:) Összekeverve vetettem mindenféle salátamagot, így csak tépni kell egy-két maroknyit, és kész. Apró spenót- és sóskalevelek, zsenge céklalevél, rucola és zsázsa is van benne, szóval kész ízorgia. A jól megmosott salátát a szokásos, legegyszerűbb módom ízesítettem - bonyolult dresszingeket csak nagyritkán készítek, általában maradok a jól bevált extra szűz olívaolaj + balzsamecet/citromlé + só, bors kombinációnál. Dobtam rá pár szem epret, hogy az édességével, frissességével feldobja az ízeket. A tányéron a salátára tettem pár szelet hajszálvékony bresaolát (ami ugye az olaszok szárított marhasonkája, nagyon alacsony zsírtartalommal és isteni ízzel), mellé tettem a grillezett spárgát és az puhára sült újkumlikat, majd az egész kapott még egy löttyintésnyi olívaolajat. Számomra ilyen egy tökéletes májusi ebéd:)

2013. május 10., péntek

Akácvirágos limonádé


Erős túlzás lenne receptnek nevezni, de azért leírom, hátha valakinek pont ez adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megkóstolja az akácvirágot. Annyi az egész, hogy egy sima limonádéba (nálam most kevés nyírfacukorból és friss citromból, de lehetne persze akácmézzel is, vagy ki ahogy szokta) beleteszünk jó sok akácvirágot, és állni hagyjuk, minimum egy órát. Minél többet áll, annál finomabb, de egy óra után már érződik az akác elképesztő íze-illata, szinte parfümösen erős illatú, különleges italt kapunk. Így, frissen a legjobb, próbálkoztam az elmúlt években az akácszörppel is, de az az igazság, hogy a frissen áztatott virágok zamatát nem tudja visszaadni. 
Fontos: az akácnak csak a virága ehető, egyéb részei méreganyagot tartalmaznak. Szár, levél ne kerüljön az italba! A lila akác nem ehető!
A május az egyik legjobb hónap: holnap bundás akácvirágot sütök, meg talán bodzát is, ha kinyílnak végre itt a völgyben (érdemes az akácot és a bodzát minden ilyenkor sütött sütibe is beletenni - clafoutisba vagy bármi egyébbe, csak jót tehet). Már legalább két hete ehetem minden vacsorára a veteményesben növő salátáimat, a borsó virágzik, szépen nőnek a cukkini-palánták. Kezd érni az eper (sajnos nem a kertemben, de akkor is:)). És akár minden nap ehet az ember spárgát. Szóval éljen a május, élvezzétek ki minden ízét-illatát:)

Tavaly ezeket főztem akácvirágból:
http://naspolyakonyha.blogspot.hu/2012/05/akaclekvar-haromfelekeppen-almas.html

2013. április 25., csütörtök

Medvehagymás rizottó


A tegnapi villámebédünk. Nincs itthon semmi, mit főzzek? Jó lenne valami friss, tavaszias, de nincs idő piacra menni, fél órán belül enni kellene. Ja, de van egy kicsit már fonnyadó medvehagymacsokor a hűtőben, meg van rizottórizs. És van tegnapról kibontva fehérbor (Frascati), meg még alaplé is van a mélyhűtőben kivételesen! Na így lett 25 perc alatt istenifinom ebédünk. A 18 hónapos kis Flóra kétpofára ette, nála szerencsére még nem alakult ki a gyerekek nagyrészét előbb-utóbb utolérő zöldlevél-fóbia (titokban bizakodom, hogy benne nem is fog, imádja a mángoldot, a sóskát- nyersen!, a zöldhagymát - bár így maradna!). Szóval éljenek az első tavaszi zöldek, ilyenkor medvehagymát kell enni medvehagymával, aztán meg spárgát spárgával:)

Hozzávalók (2-3 adag):
20-25 dkg rizs (lehetőleg rizottórizs, Arborio), egy közepes csokor medvehagyma, bő fél liter hús- vagy zöldségleves-alaplé (bio leveskocka is megteszi jobb híján), 1-2 dl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, só, bors, szerecsendió ízlés szerint

A rizst kevés felhevített olívaolajra szórtam, kavargattam kicsit, majd rádobtam az apróra vágott medvehagymát, és kis további kavargatás után nyakonöntöttem a fehérborral (aki fél attól, hogy borral készült ételt adjon a gyerekének, nyilván kihagyhatja - akkor annyival több alaplé kell - én simán adom a lányoknak, az alkohol úgyis kimegy belőle a főzés során), majd elkezdtem apránként adagolni hozzá a forró alaplevet. Kavargatni kell, nincs mese, de azért néha 2-3 percre magára lehet hagyni, mikor épp öntött rá az ember egy újabb merőkanálnyi alaplevet. Kb. 20-25 perc alatt megpuhul a rizs (úgy adagoljuk az alaplét, hogy kicsit túl levesnek tűnjön, mikor késznek nyilvánítjuk. Mire leülünk enni, pont jó lesz az állaga, magába szívja a felesleges lét. A száraz rizottó ehetetlen). A legvégén hozzáadjuk a vajat (ez adja meg a lelkét!), belekeverjük, és ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, szerencsendióval. A parmezán nyilván csak javítana rajta, de nekem most nem volt, így is tökéletes. 




2013. április 11., csütörtök

Narancsos csokitorta magamnak:)


Mivel mindössze 2 nap van a férjem születésnapja és az enyém között (meg persze még 7 év:)), általában több körben zajlanak az ünneplések - az ő családjával, az én családommal, kettesben, az ő baráti körével, az én barátnőimmel, mikor hogy alakul. Idén eddig volt egy kör a férjem családjával, majd másnap az én gimnáziumi barátnőim, Ági, Kati és Szilvi jöttek hozzánk vacsorára - még hátra van  a hétvégi ünneplés az én családommal. Ezt a tortát hétfő estére sütöttem, amikor a lányok jöttek, és pont olyan lett, amilyet én szeretek - ez egy vitathatatlan előnye annak, ha az ember maga süti a tortáját:) Szóval durván csokis, de nem túl édes, kicsit gyümölcsös-pikáns, külsőre pedig inkább rusztikus - bár engem is lenyűgöznek a színes, cukorfondanttal bevont tortacsodák, be kell látnom, az nem az én világom. 

Hozzávalók:
A tésztához: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 ek. (nyírfa)porcukor, 1 tojás
A krémhez: 2 dl tejszín, 2 tábla min. 70%-os, jó minőségű étcsoki (nálam egy narancsos, egy sima), kandírozott narancshéj ízlés szerint (saját, ráadásul nyírfacukorral kandírozott:)), 1 ek. narancsvirágvíz,  fél narancs héja lereszelve (kezeletlen!!!), esetleg kevés nyírfacukor

A tésztához a vajat feldaraboltam, és a liszttel, cukorral együtt a robotgép aprítójába tettem, az aprító pár másodperc alatt morzsássá dolgozza. Ezután csak gyorsan össze kell gyúrni a tojással. Itt elvileg az a rész következne, hogy folpackba csomagova pihentessük a hűtőben - ezt én át szoktam ugrani. Kinyújtottam, beleigazítottam a kikent tortaformába (fontos, hogy elég peremet hagyjunk, hisz ez tartja majd meg a krémet), majd hűtőbe tettem annyi időre, míg a sütő előmelegedett. 180 fokon úgy 25 perc alatt megsütöttem (illene nehezékkel elősütni, de azt is csak addig csináltam, amíg nem voltak gyerekeim...)

A krémhez felmelegítettem a tejszínt, beletettem a reszelt narancshéjat (nem kell forralni!), majd beledaraboltam a csokit, és kavargattam, míg elolvadt és szép, fényes csokikrémet kaptam. Ezután ízesítettem a narancsvirágvízzel, kevés nyírfacukorral, apróra vágott kandírozott narancshéjjal. Miután kihűlt a tortaalap, beleöntöttem a krémet, majd hűtőbe tettem - kell neki néhány óra, hogy megdermedjen és szeletelhető legyen. Díszíteni csak akkor érdemes, ha már nem folyós a krém - én csíkokra vágott kandírozott narancshéjat tettem rá, és a legvégén egy narancskarikát.

2013. április 4., csütörtök

Újra vadsaláta - mert csakazértis tavasz van:)


Nagyon elhanyagoltam a blogot - sok más munkám van, és egyszerűen nem jut rá időm-energiám, pedig időnként azért főzök jókat, néha még le is fotózom, már ha lehet ezt a minőséget fotózásnak nevezni:( Ha egyszer kitavaszodik végre, talán több kedvem, elszántságom lesz ehhez is, is feltöltögetem lassan a sok elmaradt receptet. Viszont - bár mi még nem igazán érezzük sajnos - csodálatos módon a természet pontosan tudja, hogy tavasz van. Mindig elámulok azon, hogy hogyan képes a hűtőszekrényben kicsírázni tavaszra az egész télen át ott tárolt fokhagyma - néhány ott felejtett kis pasztinák (saját!, ősszel szedtem ki a földből) még kis leveleket is hajtott. Megható, lenyűgöző. Szóval, ha az ember képes legyőzni a hűvös, borús idő iránti ellenszenvét, és mégis kimegy a természetbe, azt látja, hogy a domboldal kék az ibolyától, hogy mindenhol kis, vöröseszöld zsenge csalánok hajtanak ki a földből, hogy a patakpart tele van salátaboglárkával (amit mi csak csengősalátának hívunk), az egész télen át zöldellő tyúkhúr már csak ráadás. Találhatunk még turbolyát, medvehagymát is (ez felénk sajnos nincs), vadsnidlinget (eredeti nevén kígyóhagyma, ha jól tudom), zsenge pitypangleveleket - tehát tényleg tavasz van, csak még nehéz észrevenni, kellene hozzá úgy 15-20 fok és napsütés...
Ezt a salátát már kb. két hete ettem vacsorára - az első idei vad- (félvad-)salátám volt, amit remélem, még nagyon sok követ majd. Salátaboglárkát, tyúkhúrt, pitypangleveleket, vadsidlinget szedtem a kertben és a patakparton, és néhány ibolyát. A veteményes felásatlan részén a tavaly ültetett endivia rossa salátám szép kis bordó leveleket hajtott a hó alatt, ezeket is leszedegettem. Este aztán összekevertem az egészet egy maréknyi rucolával (sajnos ez még bolti), a lányok maradék rántottájával, fél avokádóval és pirított rozskenyér-kockákkal.  Kevés só, frissen őrölt bors, finom olívaolaj és kis balzsamecet kell csak rá, és az ember egészen elhiszi, hogy tavasz van. 
A szervezetünknek ilyenkor kell talán a legtöbb vitamin, ne hagyjuk ki az étrendünkből a friss, vadon termő zöldeket. Vegyszermentes, vitamindús, finom, ingyen van, és jó érzés gyűjteni és megenni is - ha lehetőségünk van tiszta helyről begyűjteni a vadnövényeket, tényleg nem érdemes a zacskós salátákra pénzt költeni. És még finom is:)

Ibolyák a kertben - Regina fényképezte:))

Tulipánok a hóban - remélem, ez volt az utolsó....



2013. február 28., csütörtök

Virtuális babaköszöntő - Mézes-mazsolás kuszkusszal töltött sült alma



Csatlakoztam egy nagyon szép és vidám kezdeményezéshez: mivel több, általam is követett-szeretett gasztrobblogger-lánynak született a közelmúltban kisbabája, Anikó, a coffeinmentes blog szerzője ötletére a régi komatálak mintájára virtuális babaköszöntőt tartunk nekik, egészséges, tápláló, könnyen elkészíthető finomságokat teszünk ma le eléjük egy képzeletbeli asztalra:)
Őket - és kisbabáikat - köszöntjük tehát: FlatCat Gabit (flat-cat.hu), Ildinyót (http://ildinyo.blogspot.hu) Frau Paprikát (http://imbisz.blogspot.hu) és Hajnit (lilahajni.blogspot.hu).

Az alábbi bloggerek vesznek még részt a babaköszöntőben jobbnál jobb receptekkel:
Erika http://dublinfelettazeg.blogspot.co.uk/ frittata fetával és paradicsommal
Krisztahttp://vaniliaakonyhaban.blogspot.co.uk/ zellerkrémleves karamellizált körtével és gorgonzolával 
Annamari http://rozmaringescsokolade.blogspot.hu/ sütőtökös-mascarponés risotto 
Ami http://www.colorsinthekitchen.com/ Karamellizált édeskömény pirítóson brie sajttal 
Gabi http://rakottkert.blogspot.hu/ krémes polenta édesköménnyel, buggyantott tojással
Anikó http://coffeinmentes.blogspot.co.uk/ póréhagymás krumplikrémleves pirított shitake gombával
Alíz selectfood.blogspot.com Lazacos, kecskesajtos spenóttekercs
Babett http://babette-babettefz.blogspot.co.uk/


Az én választásom egy olyan receptre esett, amelyet tavaly télen, amikor Flóra pár hónapos baba volt, nagyon gyakran kívántam meg és készítettem el - inkább télies étel, de márciusban, amikor az ember még csak vágyik a friss tavaszi gyümölcsökre, de venni legfeljebb csak agyonvegyszerezett import epret tud, a jó öreg almánál nem is lehet jobb választás:) Ráadásul, a többiek recept-címeit elnézve a desszert-frontot egyedül képviselem, pedig egy újszülöttet szoptató kismamának igen nagy bír lenni a szénhidrát-igénye (legalábbis nekem az volt:)) A kuszkuszt én mindenféle töltött ételhez szívesen használom (pl. töltött cukkinihez), és a maradék natúr kuszkuszból gyakran készítek némi aszalt gyümölccsel, frissen reszelt almával, magvakkal tápláló uzsonnát a lányoknak (és magamnak persze). Ez az édesség, amit a virtuális babaköszöntőre ajánlok, azt hiszem, mindent tud, amire a gyermekágyi időszakban szüksége van a kismamáknak: tápláló, édes, de mégis egészséges (cukrot nem tartalmaz, csak némi mézet), ráadásul igazán könnyen és gyorsan elkészíthető, akár egy kisbaba mellett is. 

Hozzávalók: 10-15 alma (mérettől függően), egy bögrényi kuszkusz, fél bögrényi mazsola, fél bögrényi puffasztott köles (elhagyható), ízlés szerint 2-3 ek. méz, egy nagy evőkanálnyi kókuszzsír (vagy vaj), fűszerek ízlés szerint (én fahéjat és egy kis karácsonyról maradt mézessütemény-fűszerkeveréket tettem most bele, de a gyömbéres-kardamomos változat is szuper) - ezen kívül persze a végtelenségig variálható a recept egyéb aszalt gyümölcsökkel, esetleg olajos magvakkal - pl. a kesudió híresen jó hatással van az anyatej-termelésre, így szoptatósoknak kimondottan ajánlott:).

Az almák belsejét kivájjuk egy éles késsel úgy, hogy a magházat hagyjából eltávolítsuk, de azért ne lyukasszuk át teljesen a gyümölcsöt, maradjon némi alja is, majd szépen egymás mellé pakoljuk őket egy tepsibe. A kuszkuszéval megegyező mennyiségű (tehát jelen esetben egy bögrényi) vizet felforralunk, beleöntjük a kuszkuszt, lekapcsoljuk alatta a tüzet, és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután belekeverjük a mazsolát, a puffasztott kölest, a fűszereket, a mézet, a kókuszzsírt vagy vajat, és a kész keverékkel megtöltjük az almákat. Öntünk az almák alá egy kevés vizet, majd alufóliával lefedve 180 fokon kb. 40 percig sütjük. Melegen és hidegen is finom, melegen simán lehet egy ebéd második fogása is valami jó leves után.


 Gabi, Ildinyó, Frau Paprika,  Hajni, sok boldogságot a babáitokhoz, és jó étvágyat:)

2013. január 31., csütörtök

Vaníliás narancslekvár és gyömbéres narancszselé


Rendeltem 12 kiló kezeletlen héjú szicíliai vér- (vagy inkább félvér-) narancsot a dolcevitakonyha webáruházban. Télen szinte minden nap csavarok narancslét a lányoknak, de legtöbbször sajnos csak a  sima, vegyszerezett héjú narancsokhoz jutok hozzá, így rögtön lecsaptam a lehetőségre - nagyon szeretem az édes-kesernyés, héjjal együtt főzött narancslekvárt. Most végre volt lehetőségem többféle variációt is kipróbálni, kisebb adagokban, így egy hét alatt fogyott el a rekesznyi gyümölcs. Persze ettük nyersen is (a csajok főleg itták) - a frissen szedett, kezeletlen narancsnak sokkal nagyobb a vitamintartalma, mint a vegyszeres társainak - és nagyon büszke vagyok arra, hogy egyetlen héjat sem dobtam el, szőröstül-bőröstül feldolgoztam mind a 12 kilót:)
Lett kardamomos és vaníliás lekvár, gyömbéres-narancshéjdarabkás narancszselé-szerűség és apa ötlete alapján (ez nálam persze az én apámat jelenti, nem vagyok az a típus, aki a férjét nevezi apának...) birsalmás narancslekvár is. Meg persze egy csomó kandírozott narancshéj.
Mint a befőzős posztjaimnál általában, itt sem tudok pontos receptet írni - képtelen vagyok méregetni befőzés közben, csak érzésre megy.

Vaníliás narancslekvár:
Kb. 8 narancsot megmostam, a nagyobb részét héjastul, néhányat anélkül felkockáztam. Tettem hozzá kevés vizet, kevés (mondjuk 15 deka) nyírfacukrot, beledobtam egy szem csillagánizst, majd alacsony lángon jó sokáig főztem. Mikor már a  héja is teljesen puha lett és kezdett sűrűsödni is, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam jó sok házi vaníliáscukrot (ehhez az egész vaníliarudat teszem be az aprítóba némi nádcukorral), majd amikor már elég vaníliásnak éreztem, kavargatva jól felforraltam még egyszer, majd a szokásos módszerrel üvegekbe tettem. Isteni a narancs-vanília kombináció, a héj miatti kesernyésséget pedig én kimondottan szeretem. Akinek ez nem jön be, készítheti persze héj nélkül, sőt, egyesek ki is filézik, na ez az, amire nekem nincs energiám... (A kardamomos lekvár kb. ugyanígy készült - nyilván vanília helyett kardamommal - csak nem volt türelmem addig főzni, míg magától rendesen besűrűsödik, így kapott egy kis agar-agart is).

Gyömbéres narancszselé:
Ezt azért nevezem inkább zselének, mert agar-agarral sűrítettem, így más az állaga, mint egy rendes lekvárnak. Ki akartam próbálni, hogy mi van akkor, ha a héjnak csak a sárga részét használom fel, a fehértől megszabadulok, és a belső hártyáktól is - de a filzés ugyebár szóba sem jöhet ilyen mennyiségnél. Itt jön a vezércsel: zöldséghámozóval vékonyan lehámoztam a narancsok héját, majd szépen kicsavartam a levüket a citrusfacsaróval (ilyenkor sem megy kárba semmi, a megmaradó minimális rostot a férjem szépen kikanalazza mindig:)). A narancslébe beledobtam a vékony csíkokra szeletelt héjdarabkákat, reszeltem bele jócskán gyömbért, kevés nyírfacukrot adtam hozzá, majd főztem, míg a héjak megpuhultak kicsit (félig lefedve, alacsony lángon, mert nem akartam, hogy nagyon elfője a levét). Mikor ízre már késznek ítéltem, agar-agarrat adtam hozzá - az agar-agar remekül zselésít, bár van egy minimális mellékíze szerintem, de egy ilyen karakteres levkárnál, mint a narancs, ez egyáltalán nem érződik.




2013. január 29., kedd

Narancsos-gesztenyés tiramisu



Blogolás szempontjából nem úgy alakult ez a január, ahogy terveztem, rengeteg munkám volt, amit csak nagy logisztikázás árán tudtam elvégezni a lányok mellett, így a blogra már  sehogy sem tudtam időt szakítani. Főzni persze főztem, néha még le is fényképeztem, de leírni már nem tudtam. Szóval megpróbálom majd lassan ebben is utolérni magam (a  háztartásban sem ártana mondjuk, mert az  általában mosásra-takarításra-rendrakásra szánt időmben is dolgoztam, így most Flóra kiságyában úgy  háromheti kimosott, hajtogatatlan ruha tornyosul - még szerencse, hogy nem ott alszik:) - a gyerekjátékok pedig úgy össze vannak keveredve, hogy fogalmam sincs, szét fogom-e még valaha válogatni őket).
Itt van először ez a gesztenyés-narancsos tiramisu, amit még decemberben készítettem, Éva sógornőm születésnapjára. Friss, gyümölcsös, de mégis télies hangulatú finomság, és ráadásul teljesen gyerekbarát is, nincs benne se kávé, se alkohol, sőt, még tojás sem. És pillanatok alatt elkészíthető. 

Hozzávalók (6-8 főre):
másfél-két csomag babapiskóta, egy csomag mirelit gesztenyepüré (lehetőleg bio, nem agyoncukrozott/aromás), 30-40 dkg mascarpone, 3 dl tejszín, ízlés szerint nyírfa- vagy nádcukor, kb. 5 narancs leve + 1 narancs a díszítéshez

A felolvasztott gesztenyepürét keverjük el a mascarponéval és a habbá vert tejszínnel, édesítsük ízlés szerint (én megbolondítottam még egy kis bourbon vaníliáscukorral és egy löttyintésnyi narancsvirágvízzel is). Ha túl sűrűnek találjuk a masszát, ebbe is mehet egy kis narancslé. A babapiskótákat mártogassuk bele a narancslébe (a frissen csavart a legjobb, de persze lehet bolti, 100%-os is), rendezzük el az edény alján. Kenjük rá a krém felét, majd jöhet a másik réteg babapiskóta. A tetején eloszlatjuk a krém másik felét, majd narancskarikákkal díszítjük (mivel még karácsony előtt készült, nálam pár mézeskalács is került rá, és valamilyen másik süti készítésekor megmaradt olvasztott étcsokit is csorgattam a tetejére). mehet a hűtőbe pár órára, vagy akár egy egész éjszakára. Tényleg isteni finom, megéri kipróbálni, még amíg tél van (remélem, már nem sokáig:)))
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...