2012. augusztus 31., péntek

Nyárvégi csodaleves: almás céklaleves bodzabogyóval


Tényleg csodaleves lett, az íze, a színe, az illata is csodás, akár a gyönyörű, meleg, zöldségben-gyümölcsben bővelkedő nyárutó szimbóluma is lehetne. Teljesen véletlen kreáció, volt itthon pár friss cékla, alma annyi van a kertben, hogy alig győzzük feldolgozni, a bodzát viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem bele. A céklakrémleves nálunk őszi-téli alapétel, mindenki imádja, korianderrel, római köménnyel, gyömbérrel szoktam fűszerezni. Most sokkal nyáriasabb ízeket akartam, azt terveztem, hogy almás céklalevest főzök, inkább gyümölcsleves-szerűt, édeskéset, hiszen ez nem áll távol a cékla jellegétől. El is készült a leves, és tálalás előtt vettem észre, hogy van egy másik gyönyőrű, bordó színfolt a konyhában: az előző nap főzött bodzabogyó-lekvár maradéka, illetve a bogyók átpasszírozása után megmaradt héjak-magok, amikre vizet öntöttem, gondoltam, ha kiázik, üdítőnek jó lesz, semmit nem hagyunk kárba veszni. Fogtam tehát a maradék lekvárt (tkp. inkább szörpöt, lekvár csak a belefőzött almától lett), és a üdítőnek kiáztatott bordó lével együtt beleöntöttem a levesbe. Fantasztikus lett az ízek összhatása. A cékla földíze szinte teljesen eltűnt, az édeskéssége megmaradt (ellenpontként ott volt az alma savanykássága), és igen karakteresen érződik a bodza is, de valahogy a kettő párosítása egy új ízt eredményezett, nem tudom jobban körülírni, de nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mi van benne, ha nem én főztem volna. Viszont nem tudtam abbahagyni az evését:))

Hozzávalók:
4 friss cékla, 4 -5 alma, 2 dl. tejszín, egy kiskanál őrölt kardamom, 2 dl. bodzabogyó-szörp (vagy egy bögrényi bodzabogyó megfőzve, átpasszírozva)

A céklákat meghámozzuk, feldaraboljuk, az almákat is felvágjuk, de elég csak a magházukat kivágni, a héj maradhat. Felöntjük annyi vízzel, ami úgy kétujjnyira ellepi, és puhára főzzük (persze a céklának sokkal több idő kell, tehát lehet azzal kezdeni, és az almát később tenni hozzá, én most nem bonyolítottam). Botmixerrel krémesre pürésítjük, hozzáadjuk a kardamomot, a tejszínt és a bodzabogyó-szörpöt, egyet forralunk rajta, és már tálalhatjuk is. Garantáltan teljesen új ízélmény, nálunk mindenkinek nagyon ízlett, remélem, lesz, aki kipróbálja!

Augusztusi befőzéseim 2.: Paradicsom- és cukkiniprojekt


Lekvárokat már évek óta készítek, de paradicsomszószt és egyéb nem édes befőttet még alig-alig tettem el. A natúr paradicsomszósz/paradicsomlé eltevése továbbra sem vonz, ugyanis teljesen meg vagyok elégedve az általam általában vásárolt üveges szósz minőségével (a DM-ben vagy az Aldiban szoktam venni a bio paradicsomszószt), ilyet csak akkor tennék el magam, ha annyi teremne, hogy másképp nem tudnám feldolgozni. Erről viszont szó sajnos sincs, a veteményesben pont annyi terem, amennyit vacsorára megeszünk. Ami viszont elkezdett foglalkoztatni, az az, hogy olyan tésztaszószokat tegyek el télire, amikhez tényleg csak ki kell főznöm a tésztát, és már tálalhatom is az ebédet - a készen kapható spagettiszószok között még soha nem találtam igazán finomat, mindegyiknek van egy szúrós, ecetes mellékíze. Kb. 8 kiló paradicsomból (plusz a kertben termő cukkiniből/mángoldból) négyféle szószt készítettem, nem túl nagy mennyiség, összesen 12 üvegnyi, de ha úgy vesszük, ez 12 ebéd, amikor csak annyit kell tennem, hogy főzök egy tésztát, és kinyitom az üveget. A recepteket rögtönöztem, teljes mértékben a megérzésre/kóstolgatásra bíztam magam, így nem tudom pontosan reprodukálni azokat, de azért megkísérlem.

Bazsalikomos-fokhagymás paradicsomszósz: 
Először a forró vízbe dobós technikával álltam neki a paradicsomok hámozásának, de olyan gyönyörű érettek voltak, hogy alig nagyobb erőfeszítéssel nyersen is lejött a héjuk, így egy adagnyi után abbahagytam a forró vízbe mártogatást. Úgy 3 kilónyi paradicsomot hámoztam meg, a magos részt nem kapartam ki, mert engem egyáltalán nem zavar. Feldaraboltam, majd rádobtam kevés olívaolajra, amin előtte kicsit megfuttattam 4 gerezd fokhagymát. Sóztam-borsoztam, majd főtt-főtt-főtt, időközben beledobtam egy csokornyi, cérnával összekötött zöldfűszert (bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, kevés zsálya), és egyszer-kétszer egy nagy merőkanállal leszűrtem a tetején összegyűlő hígabb, vizes részt, ezt boldogan megittuk. Amikor már jónak tűnt az állaga, egy jó nagy maréknyi bazsalikomot még beledaraboltam, a fűszercsokrot pedig kihalásztam. Ugyanúgy tettem el, mint ahogy a lekvárokat szoktam - forrón töltöttem üvegbe, fejreállítottam 5 percre, majd ment a száraz dunsztba. Természetesen nem tettem bele semmi tartósítószert.

Cukkinis paradicsomszósz: 
A fentihez nagyon hasonló módon készült, csak itt először egy nagy, lereszelt cukkinit dobtam a fokhagymás olajra, utána ment rá a feldarabolt paradicsom, úgy 3 kiló. Mivel nem nyomkodtam ki a cukkini levét, több idő kellett neki, hogy besűrűsödjön. Ebbe is került fűszercsokor, finom lett, valahogy a cukkini olyan bolognais állagot adott neki.

Mángoldos paradicsomszósz:
Ez a fő kedvencem, pedig ebből csak egy üvegnyi lett, tulajdonképpen az ebédre főzött mágoldos szószból mentettem meg, még mielőtt beletettem volna a tejszínt és a fetát. Először kevés fokhagymával olívaolajon megpároltam a mángoldot, majd mikor a szár-rész is nagyjából megpuhult, hozzáadtam a feldarabolt paradicsomot. Amikor szósz-állaga lett, eltettem belőle egy üvegnyit, amit ugyanúgy fogok majd felhasználni, mint ami ebből is lett aznap ebédre: kis tejszín, kis feta vagy kecskesajt, és mehet a tésztára.

Csípős paradicsomos cukkini:
Ezt akkor fogjuk enni, amikor csak magamnak és a férjemnek kell főznöm (Regina ugyanis ovis lesz hétfőtől, tehát nem kell majd mindig az ő ízléséhez szabnom az ebédeket, Flóra meg majd kap valamit a mélyhűtőből ilyenkor:)). Kevés forró olívaolajra rányomtam úgy 3 gerezd fokhagymát, rászórtam egy kiskanálnyi chilit (sőt, tkp. pepperoncino, Olaszországból hoztam egy nagyobb zacskónyit évekkel ezelőtt), majd rövid kavargatás után hozzáadtam egy (szép nagy, de zsenge) felkockázott cukkinit, és egy kiló feldarabolt paradicsomot. Só-bors, szépen összepároltam, a végén ment bele egy maréknyi bazsalikom, majd üvegekbe töltöttem a szokásos módon. Ami nem fért az üvegbe, szuper vacsora lett hidegen, pirítóssal, szóval az is lehet, hogy ez nem tésztaszószként, hanem szendvicskrémként fogja végezni.

Csípős mentás cukkini:
Ez viszont határozottan szendvicsre való kence, ha jól tudom, Jamie Oliver recept., én Sajtkukacnál találtam. Tkp. pont úgy csináltam, ahogy le van írva nála, tehát megfuttattam az olívaolajon a fokhagymát és a chilit, rádobtam a feldarabolt cukkinit, majd amikor megpárolódott, hozzáadtam egy maréknyi mentát és a kevés lime levét. Annyi a különbség, hogy én pár kis üvegnyit el akartam tenni belőle, így a mentával is pároltam rövid ideig, ezután tettem üvegekbe. A maradék pillanatok alatt elfogyott, szuperfinom, egész biztos, hogy rá fogok szokni:)

Készült 3 üvegnyi aszalt paradicsom is (összesen úgy 4 kiló paradicsomból), amit zöldfűszeres-fokhagymás olívaoljba pakoltam, és bár több helyen azt olvastam, hogy hűtőben kell tartani, én megszavaztam neki, hogy eláll anélkül is, hisz ellepi az olaj, remélem, nem fogok csalódni. Pár napig kint volt a napos ablakpárkányon, kezd gyönyörű pirosas színe lenni az olajnak is, de hős vagyok, és még nem kóstolom meg:)


2012. augusztus 29., szerda

Augusztusi befőzéseim 1.: szilva- és almalekvár-variációk


Úgy látszik, sosem jön össze az, hogy a lekvárokról és egyéb, télire eltett finomságokról külön-külön bejegyzéseket írjak (pedig megérdemelnék:)), így ebben a hónapban is összefoglalva írok róluk. Csodás érzés végignézni a teli kamrapolcokon, pár tucatnyi lekvárt már a budapesti konyhámban is elhelyeztem, lekvárt biztosan nem kell vennünk, ki fognak tartani a következő gyümölcsszezonig. Az alma és a szilva volt a hónap főszereplője, a két szilvafán jó harminc kilónyi gyümölcs termett idén, amit három adagban főztem be (persze nem mind, kellett hagyni pálinkánakvalót is:)). Almafánk három is van, egy gyönyörű, nagy arany pármen, és egy-egy kisebb golden és batul. Mindhármon gyönyörű termés ígérkezik, de persze sok alma potyog le féléretten, kicsit hibásan. A kicsit még savanykás, félérett almákból kitűnő lekvárt főzhetünk, kár lenne kidobni. 3-4 naponta főzök be egy kisebb (3-5 üvegnyi adagot, és természetesen hetek óta ez az állandó reggelink is.

Cukor nélküli, sütőben készült szilvalekvár:
Mindenképp ki akartam próbálni a sütőben való lekvárkészítést. A kimagozott szilvákat betettem a legnagyobb otthon lévő fazékba, úgy, hogy előtte azt átöblítettem úgy fél decinyi ecettel (ezt valahol olvastam, nem tudom pontosan, miért kell bele, talán, hogy ne égjen le, de gondoltam, ennyi almaecet- én azt használtam - az ízének sem árthat), majd betettem a sütőbe, először 180 fokra, légkeveréssel. Pár óránként megkvartam, és egy idő után 150 fok körülre csökkentettem a hőmérsékletet. A sütési idő felénél  egy merőkanállal leöntöttem róla a lé egy részét, úgy egy liternyit, hogy hamarabb sűrűsödjön - isteni finom, mézédes szilvaszörpöt kaptam így, 2-3 napig azt ittuk. Sült vagy 8 órát, a végére a színültig megtöltött lábosnak csak a kétharmadáig ért a lekvár. Ekkor a szokásos módon üvegekbe tettem (forrón töltés, fejreállítás, dunsztolás), nem hinném, hogy bárki hiányolná majd belőle a cukrot, vagy hogy megromlana. Nem lett olyan sűrű, mint a hagyományos üstös szilvalekvár, és nem is annyira homogén az állaga, de kimondottan édes, és nyoma sincs benne az ecet ízének.

Kardamomos-fahéjas szilvalekvár: 
A fűszeres változatot már nem a sütőben készítettem, mert bár teljesen meg voltam elégedve a sütős lekvárral, nem akartam 8 órán át energiát fogyasztani (és fűteni a konyhát). Hagyományos módon készült tehát, a főzőlapon, egészek kevés (max. 10%-nyi) nádcukor hozzáadásával, hogy hamarabb kiengedje a levét. A lé egy részét itt is leszűrtem, és amikor elérte a kívánt állagot, hozzáadtam a fahéjat és a kardamomot - úgy 5 kilónyi szilvához 1-1 teáskanálnyit. nagyon finom, télies hangulatú lekvár lett, hideg napokon jól fog majd jönni:)

Almalekvár különféle zöldfűszerekkel (rozmaringos, kakukkfüves, citromfüves, szurokfüves):
Mivel kisebb adagokban főzöm be az almát, mindig lehetőségem van más-más ízesítéssel kísérletezni. A kertben növő zöldfűszerek közül válogatok, egész más dimenziókba emelik az almalekvárt. Mivel az almának nagyon magas a pektintartalma (az arany pármennek pedig különösen magas tapasztalatom szerint), ezt nem sűríteni kell, mint a legtöbb gyömölcslekvárt, hanem épp ellenkezőleg, vizet kell adni hozzá. A megtisztított, feldarabolt almákra annyi vizet öntök, ami kb. a feléig-kétharmadáig ér, kevés nádcukrot vagy nyírfacukrot adok hozzá, majd takarék lángon főzni kezdem. Mikor már nagyjából szétfőtt az alma, hozzáadom a kiválasztott zöldfűszert (a rozmaringos a kedvencem, nagyon pikáns, akár sajtokhoz, húsokhoz is el tudom képzelni, de a kakukkfüves se semmi), egy krumplinyomóval szétnyomkodom a még egészben lévű almadarabokat (így kicsit darabos marad, nekem jobban ízlik így, mint teljesen pürésítve), pár percig még főzöm, majd mehet az üvegekbe.

Szegfűszeges-fahéjas-kardamomos almalekvár:
Készítettem egy téli, forraltbor-ízű változatot is. Ugyanúgy csináltam, mint a zöldfűszerest, csak a a főzési idő vége felé 1-1 kiskanálnyi fahéjat és kardamomot, és valamivel kevesebb őrölt szegfűszeget adtam hozzá. Nagyon finom, izgalmas lekvár lett ez is, de a zöldfűszereseket nem pipálja le. Azért boldogan fogom ezt is kibontani télen, mondjuk valamilyen omlós, vajas keksz mellé...

És végül a szilvalekvár-színű kakukktojás:
Bodzabogyós almalekvár:
Gyerekkoromban gyakran főztünk lekvárt bodzabogyóból, de már jópár éve nem készítettünk, senkinek nem volt kedve szemezgetni, passzírozni, majd napokig rejtegetni a lilára színezett ujjakat:)) Most viszont rászántam magam, mivel apa segített, leszedte és leszemezte nekem a bodzát, így csak főznöm-passzíroznom kellett. Így utólag azt mondom, nem is olyan nagy ügy, és annyira finom, hogy ha hétvégén találok még bodzabogyót, főzök még egy adagot. A leszemezett bodzát vízbe kell áztatni, így a hibás, éretlen, fonnyadt szemek feljönnek a víz tetejére, az ép szemek lesülyednek. Az így kiválogatott bogyókat kevés vízzel (amennyi szűken ellepi) és kevés cukorral feltesszük főni, majd mikor megpuhulnak, szétfőnek, egy sűrű szövésű szűrőn átpasszírozzuk (én botmixerrel pürésítettem passzírozás előtt, de szerintem ez elhagyható). Az így kapott mélyvörös, gyönyörű lébe tettem fel főni a feldarabolt almát, majd ugyanúgy folytattam, ahogyan a fenti almalekvároknál, csak víz helyett bodzasziruppal. Csodás lett, a bodza különleges íze dominál, de az alma tompítja (van azért valami furcsa az ízében, töményen nem mindenkinek jön be), a színe pedig egészen rendkívüli, kár, hogy nem tudok normális fényképeket készíteni, ez megérdemelné...







2012. augusztus 22., szerda

Szedres-barackos joghurttorta kókuszvirágcukorral, sütés nélkül


Néhány hete, még sárgabarack- és szederszezonban készült ez a könnyű, sütés nélküli finomság. Csak azért nem írom, hogy villámgyors, mert lecsepegtetett joghurtból készítettem a krémet, ami legalább 1 napig tart, bár munka nem sok van vele. De ha a sűrű, krémes joghurt megvan, akkor már valóban villámgyorsan elkészül. Nevezhetném kókuszos-gyümölcsös joghurttortának is, hiszen kókuszvirágcukrot és kókuszzsírt használtam hozzá, de az becsapós lenne, hiszen egyáltalán nincs  kókuszíze. Viszont a kókuszvirágcukortól elképesztően finom, karamelles plusz ízt kap, aki még nem ismeri ezt a vitaminokban gazdag természetes édesítőt, mindenképp próbálja ki, nagy önuralom kell hozzá, hogy az ember ne kóstolgassa el kiskanállal az egészet:) Természetesem más gyümölcsökkel is működik, és ha nem cukrozzuk agyon, kimondottan diétás, egészséges sütemény.

Hozzávalók:
1 csomag teljes kiőrlésű kétszersült (vagy keksz, én Korpovitet szoktam használni, mert az nem édes, és mézzel ízlés szerint ízesíthetem, de most csak kétszersült volt itthon), 10 dkg kókuszzsír (vagy vaj), 2-3 dl sűrű (görög) joghurt, 8-10 db. sárgabarack, egy marék szeder, 2 dl tejszín, ízlés szerint 2-3 ek. kókuszvirágcukor, 1 ek. nyírfacukor

A kétszersültet konyharuhába csomagoltam, és a sodrófával morzsássá törtem. Összekevertem a kókuszzsírral és egy ek. kókuszvirágcukorral, és a kapcsos tortaforma aljába nyomogattam. Még előző nap fél liter házi joghurtot egy konyharuhával bélelt szűrőbe öntöttem és a hűtőbe tettem. Másnapra a savó kicsöpögött belőle, és sűrű, krémes joghurtot kaptam. Az így kapott joghurtot összekevertem 2 ek. kókuszvirágcukorral, majd 3 puha sárgabarackot villával összenyomogattam benne (direkt nem akartam teljesen pürésíteni). A joghurtos krémet elkentem a kétszersültes alapon, eloszlattam rajta a nyírfacukorral kemény habbá vert tejszínt, majd díszítettem a gyümölcsökkel. Illene fogyasztás előtt pár órára hűtőbe tenni, hogy szépen lehessen szeletelni, de ez nekem nem sikerült, a fele szinte azonnal elfogyott, morzsásan, trutyisan:) A maradék, ami megélte az estét, már gyönyörűen szeletelhető volt...


Mivel a torta épp megfelel a Reformkori konyha kiírásának a SAD VIII. fordulójára, amelyre gyümölcsökkel díszített édességeket vár Petra, így ezzel a recepttel nevezek a játékba.

2012. augusztus 17., péntek

Variációk töltött cukkinire


Nem is értem, hogy nincs még a blogon töltött cukkini recept. Cukkiniszezonban - tehát júniustól szeptemberig, amíg terem a veteményesben - kéthétben egyszer biztosan terítékre kerül, általában vegetáriánus verzióban. Most nem pontos receptek fognak következni (nem tudok pontos mennyiségeket írni, ezt mindig kicsit máshogy, érzésre készítem), inkább egy összefoglaló arról hogy én hogyan csinálom általában. 
Szóval azzal kezdődik, hogy a veteményesben már előre kiszemelem a töltésre alkalmas példányokat - rejtélyes módon bizonyos cukkinik hosszúra nőnek, de vékonyak maradnak, mások pedig szép ducira nőnek - na ezek lesznek jók töltött cukkininek, ilyenkor már csak várnom kell, míg a kívánt méretet elérik, majd leszedem őket. Tegnapelőtt azt hiszem, a világ legviccesebb cukkinije került a kezembe, ez lett az egyik áldozat. Nem elég, hogy zöld-sárga keverék, de még iker és kifli alakú is. Íme:


Leszedtem mellé egy normális kinézetű példányt is, így összesen 4 fél cukkinit kellett megtöltenem, ezt a mennyiséget két napig ette a család. Kétféle tölteléket készítettem: a normális cukkinibe rizses, a viccesbe kuszkuszos töltelék került. A kuszkusz remekül működik mindenféle töltelékben (akár zsemlemorzsa helyett is, én a darált húsos töltelékbe, sőt fasírtba is ezt szoktam tenni). Általában paradicsomszószzal keverem, fetát vagy más erős ízű sajtot morzsolok bele (mióta termelői sajtokat veszek a helyi piacok valamelyikén, ezekkel készítem), és jó sok zöldfűszert teszek hozzá - nagyon szeretem a curry ízű görögszénát használni ehhez a fajta töltelékhez, de persze a bazsalikom, a szurokfű vagy bármi más is mehet bele. Ízlés szerint fokhagyma, só, bors, ha biztosra akarunk menni, hogy szépen összeáll majd a töltelék, akkor egy tojás (de anélkül is összeáll), és mehet is a kikapart cukkinibe. A mostani töltelékhez nem paradicsomszószt adtam, hanem felkockázott friss paradicsomot, így adtam hozzá egy tojást és egy doboznyi tejfölt is, lényeg, hogy nagyjából ugyanannyi legyen a nedves összetevő, amennyi a kuszkusz. A töltelék szépen megnő, kipúposodik a cukkiniből, de nem folyik szét. Köret sem kell hozzá feltétlenül, szuper fogás önmagában is.
A másik cukkinibe az előző napról maradt mángoldos rizottót (recept hamarosan) alakítottam át töltelékké. Adtam hozzá egy tojást, egy jó adag reszelt kecskesajtot, kevés szerecsendiót, és már mehetett is a cukkinibe - szerintem ezt bármilyen maradék rizottóval, sőt, bármilyen maradék gabonafélével megtehetjük, sajttal, zöldfűszerrel feldobva kiváló töltelék lesz belőlük. 200 fokra előmelegített sütőben, alufóliával lefedve a cukkini vastagságától függően kb. 1 órát szoktam sütni. 


Szoktam persze hagyományos, darált húsos tölteléket is készíteni, jó sok zöldfűszerrel. Ez egy tavalyi darab:


Ez pedig egy még tavasszal, a cukkiniszezon előtt készült töltött tök, a fele húsos-kuszkuszos, a fele vega, paradicsomos-kuszkuszos töltelékkel:


Szóval töltsetek cukkinit, jó étvágyat:)

2012. augusztus 14., kedd

Joghurtos szilváspite Lillától a Blogkóstoló 4-re


Ma kaptam észbe, hogy holnap van a Blogkóstoló 4. határideje. Nekem Lilla blogja, a Megfőzlek jutott. Már hetekkel ezelőtt kiválasztottam pár receptet, leginkább ezt a cukkinis palacsintatorta-szerűséget szerettem volna kipróbálni, de rájöttem, hogy ezekben a napokban esélytelen: rengeteg szilva, alma és bodzabogyó vár arra, hogy befőzzem, és még 10 kg paradicsomot is rendeltem a hétre, a veteményessel is foglalkozni kellene, Flóra 2x40 perces nappali alvása kevés erre... Ez a szilváspite recept viszont éppen kapóra jött: hamar összedobható, és ráadásul minden hozzávaló volt itthon. Van két szép szilvafánk, amik rejtélyes módon csak 3-4 évente teremnek, de olyankor rengeteget. Most épp ilyen év van, négy részletben főztem be eddig a szilvalekvárt, tettem jópár adagot a mélyhűtőbe is (Flóra egyelőre az anyatejen kívül szinte kizárólag gyümölcsöket és paradicsomot hajlandó enni, azt is csak egyedül, így igyekszem mindenféle gyümölcsből fagyasztani neki), és persze szilvás süteményekbe is került bőven:) Szóval a szilva adott volt, és a joghurt is, mivel a nagymarosi piacon vettem egy liter finom házi joghurtot szombaton, ezt csepegtettem le egy szűrőbe tett konyharuhában, így isteni, sűrű "görög" joghurtot kaptam. A hozzávalókon kicsit módosítottam, sima liszt helyett tönköly fehérlisztet használtam és csak fél csomag sütőport, sima helyett nyírfacukrot (és csak 10 dekányit, nem 15-öt), a citromot meg kihagytam, mert nem volt itthon. A szilvát pedig nem a süti tetejére tettem, hanem az aljára, mert azt akartam, hogy az összes finom leve benne maradjon a pitében.

Tehát a hozzávalók az én verzióm szerint:
25 dkg tönköly fehérliszt, fél csomag foszfátmentes sütőpor, 10 dkg nyírfacukor, 25 dkg sűrű joghurt, 3 tojás, 1 dl olaj, fahéj, bő fél kiló szilva, vaj és morzsa a piteforma kikenéséhez

A tojásokat, a joghurtot, az olajat és a nyírfacukrot jól összekevertem habverővel, majd hozzákevertem a sütőporos lisztet. A piteformát kivajaztam és megszórtam zsemlemorzsával és fahéjjal (sőt, egy kis kókuszvirágcukrot is szórtam rá, mert annyira finom:)), majd belepakoltam a felezett szilvákat a héjas felükkel lefelé - nem mértem, mennyi szilva volt, de teljesen tele lett vele a piteforma alja. Ezután a szilvákra öntöttem a joghurtos tésztát, elegyengettem, és 180 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel sütöttem 40 percig. A teteje is irtó jól néz ki, de én most úgy akartam, hogy a morzsás-cukros-fahéjas fele kerüljön felülre, így óvatosan egy kerek tálcára borítottam, szerencsére szépen egyben maradt. 


Ha marad a lecsöpögtettett, krémes joghurtból, tegyünk mellé egy kanálnyit, esetleg egy kis friss szilvalekvárral összekeverve:)) Nagyon nagy sikere volt a felnőttek és a gyerekek között egyaránt, Lilla, köszönöm szépen a receptet!



2012. augusztus 13., hétfő

Szilvás-barackos kiflipuding


Villámgyors maradékfelhasználó desszert rengeteg gyümölccsel nyáriasítva. Először akkor készítettem ezen a nyáron, amikor tényleg volt itthon pár felhasználandó szikkadt kifli, de azóta direkt keressük a bogdányi péknél az előző napról maradt, leértékelt kiflit:)

Hozzávalók:
4-6 szikkadt kifli, fél liter tej, 3 tojás, 3-4 ek. nyírfacukor, 1 tk. házi vaníliáscukor (vagy egy tasak bolti),    2 dkg vaj, fél kiló szilva, fél kiló sárgabarack

A tepsit alaposan kivajazzuk, és belerakosgatjuk a felkarikázott kiflit, majd a kiflikre (illetve mellé, alá, közé) pakoljuk a felezett, kimagozott gyümölcsöket. A tejet elkeverjük a tojásokkal és a cukorral, vaníliával, és a kiflis-gyümölcsös egyvelegre öntjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Langyosan még elég trutyis, de úgy is isteni finom. Hidegen szépen szeletelhető.


2012. augusztus 11., szombat

Mángoldos krumpli kecskesajttal


Az utóbbi hetekben ez lett a kedvenc ételünk. A mángold tényleg szuper növény, nem lehet eleget ültetni belőle. Folyamatosan szedhetjük nagy, erőteljes leveleit, nem magzik fel, mint a spenót (második évben már igen, de előtte már kora tavasszal kihajt, és még a felmagzás előtt párszor megebédelhetünk belőle), és rengetegféleképpen elkészíthetjük. Idáig gyakrabban ettük tésztával, de mióta ezt a krumplis-kecskesajtos verziót kikísérleteztem, háttérbe szorult a tésztás változat. Szerencsére egész nyáron lehetőségem van termelői piacon venni a jobbnál jobb sajtokat (Nagymaroson és Tahiban, és a hírek szerint hamarosan már Visegrádon is:)), valamilyen erőteljesebb íző, érettebb kecskesajtot szoktam beletenni, de érett, karakteres tehén- (vagy persze juh-) sajttal is szuper. A szeletelt, csomagolt bolti sajtokat viszont teljesen műanyagízűnek érzem, mióta rákaptam a termelői sajtokra. Ezeknek az ízén, illatán, állagán érződik, hogy egy állat tejéből készültek, erdetük, történetük van, a nagyüzemi társaikkal ellentétben. Szóval, aki teheti, termelői sajttal dobja fel, de persze az igazán jó minőségű bolti sajtok is megteszik (mondjuk cheesland trappistával nem érdemes próbálkozni:))



Hozzávalók (4 főre):
6 nagyobb krumpli, egy nagy csokor mángold, 2 dl tejszín, 10 dkg érett kecskesajt, só, bors, szerecsendió, extra szűz olívaolaj

A krumplikat megfőzzük (én a héjában főttet jobban szeretem, de persze lehet pucolva, felvágva is), a mángoldot alaposan megmossuk, feldaraboljuk (a szárat pár centis darabokra, a leveleket csak durván), és kevés olívaolajon párolni kezdjük. Kevergetjük, míg kicsit összeesik, majd sózzuk, öntök hozzá kevés vizet, és lefedve addig pároljuk, míg a szára is megpuhul (kb. 10 perc). A megfőtt krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, majd a megpárolódott mángoldhoz adjuk. Felöntjük a tejszínnel, szerecsendiót reszelünk bele (ez fontos, nagyon jól illik ehhez a tejszínes-mángoldos ízhez!), majd ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, összeforraljuk. Végül belereszeljük-belemorzsoljuk a sajtot. Nekem önmagában is tökéletes ebéd, de köretként is el tudom képzelni mondjuk grillezett csirkehúshoz. Sőt, hidegen is finom, én aztán igazán nem szeretem az ebédmaradékot enni vacsorára, szinte soha nem fordul ez elő, de ezzel az étellel kétszer is kivételt tettem, mert olyan jól nézett ki a hűtőben a hideg mángoldos krumpli. 


2012. augusztus 9., csütörtök

Szedres sárgadinnye-saláta mentával


Ez az idei nyár legjobb gyümölcssalátája! Hirtelen ötlettől vezérelve párosítottam a szedret a sárgadinnyével, és azt kell mondjam, kész főnyeremény. Volt egy szép, illatos zöldbelű dinnye, amit már többször készítettem mézes-citromos mentás öntettel gyümölcssalátának, jól behűtve hihetetlenül finom. Most viszont volt egy adag szép szeder is, ami ugy elég hamar romlik, és azt gondoltam, a zöld dinnye mellé nem ártana egy plusz színfolt. Annyira jól összeillik ez a két gyümölcs, hogy el se tudom mondani, próbáljátok ki!

Hozzávalók: 1 sárgadinnye, 2 marék szeder, 1 ek. méz, egy citrom (vagy lime) leve, fél marék menta

A dinnyét feldarabolom, ősszekeverem a mézzel, a citromlével és az apróra vágott mentával, majd óvatosan hozzákeverem a szedret, hogy minél kevésbé menjen szét. Jól behűtve tálalom.

2012. augusztus 3., péntek

Cukkinijáték: összefoglaló és sorsolás:)


A nagyszabású cukkininijátékomra négyen jelentkeztek:) Nagyon köszönöm nekik, hogy felkeltette az érdeklődésüket a kertemben termő biocukkini, és hogy szuper recepteket küldtek, ki fogom próbálni valamennyit!

Lilla, a Megfőzlek gasztroblog írója egy különleges töltött cukkini receptjét küldte, darálthúsos-paradicsomos-besameles töltelékkel készítette el a cukkinibe töltött lasagnét.


Mági a Szeretetrehangoltan blogról egy cukkinis kenyérrel indult a játékon - most próbálgatjuk a kerti kemencét kenyér- és pizzasütéshez, így hamarosan ezt is ki fogom próbálni.



Böbe konyhájából egy cukkinis tócsni-recept érkezett a versenyre:


És végül, de nem utolsó sorban egy sütirecept is érkezett: Krinsz az ezmegaz blogról egy mentával, illetve levendulával feldobott cukkinis muffint küldött - nagyon jól hangzik, minél hamarabb szeretném kipróbálni.



És akkor tádádádámmm, Regina lányom közreműködésével ma megtörtént a sorsolás. A saját kalapjába tette a papírokat a 4 játékos nevével, majd csukott szemmel húzott:


A nyertes pedig:


Tehát a Regina keze Máginak hozott szerencsét, gratulálok! (csináltam egy csomó fotót, de vagy nem mosolyog, vagy a papírt tartja úgy, hogy még ennyi sem látszik, vagy grimaszol... - hiába, 3,5 éves:))

Mági nyereménye tehát egy jó adag cukkini az általa választott színben-méretben, egy általam készített levendulás-citromos sárgacukkinilekvár, egy másik meglepetés-lekvár, egy kis üveg saját mentaszörp, személyes átvétel esetén pedig még egy csokor színes mángold is.

Még egyszer köszönöm mind a négyeteknek, hogy játszottatok!




2012. augusztus 2., csütörtök

Patisszonkrémleves


Ha nem is olyan rohamban mint a cukkini, de azért a patisszon is igazán szépen terem a veteményesben. Én nagyon ritkán szoktam bármit is rántani, de a zsenge patisszon talán úgy, rántva a legfinomabb. Idén viszont szint kizárólag pillanatok alatt (és félkézzel:)) összedobható ebédekre jut időm, és a panírozás, olajban sütés nem ez a kategória, Flórával nehezen kivitelezhető. Így a szép patisszonok többnyire rakott zöldségben vagy krémlevesben végzik. Krémlevesnek különösen finom, nagyon krémes és gyönyörű fehér, ha igazán zsenge a patisszon, csak hámozni kell, a magjait nyugodtan belefőzhetjük a levesbe.

Hozzávalók (4-6 adag):
2 közepes patisszon, 2 dkg vaj, 2 dl tejszín, só, bors, szerecsedió, a díszítéshez lilahagyma és petrezselyem



A patisszonokat meghámozzuk, feldaraboljuk, majd a forró vajon kicsit megfuttatjuk, sózzuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi szűken ellepi (persze ha van, alaplével még finomabb). Mikor megpuhul, botmixerrel pürésítjük, beleöntjük a tejszínt, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, szerecsendiót reszelünk bele, majd még egyet forralunk rajta, és kész is. Bármilyen friss zöldfűszerrel feldobhatjuk (nagyon jó hozzá a kakukkfű és az oregánó is), én most apróra vágott petrezselyemmel és lilahagymával tálaltam.

Holnap viszont kivételesen rántani fogok, mégpedig egy gyönyőrű, hatalmas óriáspöfeteget:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...