2012. szeptember 29., szombat

Őszi zöldségleves quinoával és kölessel- még mindig a veteményesből


Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel ebben a hónapban. Vége a nyárnak, visszaköltöztünk Budapestre, Regina elkezdte az óvodát, Flóra elkezdett járni (és mindenhová fel tud mászni:)) - sok változás ez így egyszerre, amíg nem alakul ki az új életritmusunk, nehezen találok időt a blogírásra. Pedig főzni persze főzök, és megszakad a szívem, hogy Regina az oviban mondjuk dínófalatkákat kap ebédre, meg virslit valami főzeléknek nevezett izével.... Mondta az óvónő, hogy nagyon keveset eszik, én meg igyekeztem diplomatikusan elmagyarázni, hogy hát nem ilyen ételekhez van szokva... Az a nehéz ebben, hogy nem mondhatom neki azt, hogy ne egye az ovis kaját, sőt, pont hogy meg kell dicsérnem, ha jóízűen megevett valamit. Értem én, hogy párszáz forintból nem lehet csodákat tenni, de azért az az agyonsózott, húst szerintem sosem látott dínófalatka egy kicsit kiborított:( Délután-este mindenesetre igyekszem minél egészségesebben etetni.
Szóval már csak hétvégenként jövünk ki Visegrádra, és hál'Istennek még olyan jól tartja magát a veteményes, hogy egész héten abból főzök, amit hétvégén betakarítok: mángold, cukkini, paradicsom, répa, cékla, és most kezd érni a sütőtök is. Meg persze a rengeteg alma, birs, és idén először őszibarack is volt bőven (szép sorban utolérem majd magamat a bejegyzésekkel talán, és akkor írok a szeptemberi lekvárokról, meg a bébiételnek eltett gyümölcspürékről is). Ezt a levest pár hete, egy hűvösebb napon főztem - a gabonáktól tápláló, egytálétel-jellegű lett, és isteni érzés volt, hogy minden benne lévő zöldséget én termeltem:)

Hozzávalók (4-6 főre):
2 közepes cukkini, egy csokor színes mándold, fél kiló paradicsom, 6-8 kicsi répa (minirépáim lettek a veteményesben, nem nőttek nagyobbra), 2 gerezd fokhagyma, fél bögrényi köles, fél bögrényi quinoa, 2 dl tejszín (nálam most zabtejszín volt, mert Flórának is adtam belőle), só, bors, római kömény, kurkuma, extra szűz olívaolaj

A cukkiniket felkockáztam, a mándoldot durvára daraboltam. Kevés olívaolajon kicsit megpirítottam a fokhagymát, majd rádobtam a zöldségeket (a cukkinit, a minirépákat - egészben, és a mángoldszárakat). Kicsit sóztam, kevergettem, majd felöntöttem vízzel (Visegrádon forrásvízzel főzünk, Bp.-en van fordított ozmózisos víztisztítónk). Néhány perc után beledobtam a mángold leveles részét is, hozzáadtam a gabonákat, majd takarék lángol lefedve főztem, míg a zöldségek és a gabona is megpuhult (úgy fél órát). Az utolsó pár percben adtam hozzá a feldarabolt paradicsomot, fűszereztem, majd hozzáadtam a tejszínt. Ezután már csak egyet forraltam rajta. Tálaláskor csepegtethetünk rá kevés citromlét, extra szűz olívaolajat, és a parmezán is határozottan jól áll neki (ez már csak fotózás után jutott eszembe, éhes voltam, nem fényképeztem újra:))



2012. szeptember 18., kedd

Fűszeres sütőtökpüré


Idén először hokkaido tököt is ültettem a veteményesbe. Összesen 2 tök fejlődött ki, figyeltem napról napra, ahogy érnek-sárgulnak, aztán egyik nap azt vettem észre, hogy mindkettő elkezdett romlani ott, ahol a földdel érintkezett, Gyorsan leszedtem hát őket, kivágtam a romlásnak indult részt, és betettem a tököket a sütőbe. Amikor megpuhult, nagy várakozással kóstoltam meg, majd szomorúan konstatáltam, hogy gyakorlatilag teljesen ízetlenek:( Kidobni azért mégsem akartam, hisz mégiscsak az én kertemben termettek, igazán megérdemlik, hogy valahogyan felhasználjam őket... Így rögtönöztem ezt a pikáns, fűszeres sütőtökkrémet, amit aztán boldogan ettünk a férjemmel pirítóson két napig.

A megsült tököket kikapartam a héjukból. Olívaolajon kicsit megpirítottam 2 nagy gerezd felaprított fokhagymát és kevés chilit, majd rádobtam a tökök húsát, sóztam, és jó bőségesen megborsoztam. Kevergettem, közben adtam még hozzá koriandert, római köményt, kurkumát, majd egy evőkanál nádcukrot is, mert hiányzott az ízek közül a tök édessége. Így már tökéletes volt, egyáltalán nem is bántam, hogy nem mézes-fahéjas sütőtökpüré lett a tökökből, és azt is megbocsájtottam nekik, hogy nem értek ízesebbre.

2012. szeptember 8., szombat

Mángoldos rizottó az 51. VKF!-re


Már megint a megunhatatlan mángold... Nem kellett sokat gondolkodnom, mit készítek az 51. VKF!-re,  amelynek témájául Nyárikonyha a levélzöldségeket, zöldfűszereket választotta ki - a mángold még mindig gyönyőrűen terem a veteményesben, jobb alapanyagot nem is akarhatnék a témához. Tulajdonképpen hamis rizottó, hiszen a rizst külön főztem meg, de mióta láttam a TV paprikán egy cuki kövér idős olasz szakácsot (sajnos a neve nem ugrik be), aki szintén így készít rizottót, és esküszik rá, hogy így is ugyanolyan jó, már nincs lelkiismeret-furdalásom emiatt:)



Hozzóvalók: egy nagy csokor színes mángold, 10 deka rizs (nálam vadrizses színes rizskeverék), 2 gerezd fokhagyma, vaj, extra szűz olívaolaj, só, bors, szerecsendió, a tálaláshoz kemény kecskesajt vagy parmezán

A mángoldot jól megmostam, feldaraboltam, és vaj-olívaolaj keveréken párolni kezdtem. Sóztam, borsoztam, rányomtam a fokhagymát, kevés vizet adtam hozzá, és lefedve hagytam puhára párolódni. Közben előírás szerint megfőztem a rizskeveréket. Amikor mindkettő elkészült, a rizst a mángoldhoz adtam, összekevertem, szerecsendiót reszeltem rá, kicsit még borsoztam. A koronát egy jó nagy evőkanálnyi házi vaj tette fel rá, amit a nagymarosi piacon vettem egy termelőtől - teljesen más ízű, mint a bolti vaj, van valami vadság az ízében, fantasztikusan feldobta a rizottót. Szintén termelőtől vásárolt érett kecskesajttal tálaltam.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...