2012. május 30., szerda

Mángold mozzarellás-zöldfűszeres puliszkával


Szépen nőnek a kertben a mángoldok, ha minden jól alakul (pl. nem eszik le a vaddisznók, mint tavaly jópár alkalommal...), heti 1-2 mángoldos ebéd biztosan lesz idén nyáron. Tavaly csak sima, zöld szárű mángoldot ültettem, idén szerencsére sikerült színes fajtákat is szereznem a neten. Rengeteget ültettem, nem tudok betelni sem az ízével, sem a látványával. Most szedtem először a színesekből, és a lehető legegyszerűbb módon készítettem el: olívaolajon párolva, citrommal, sóval, borssal. Köretként az előző napról maradt puliszkát turbóztam fel kicsit, nagyon jól passzoltak egymáshoz, remek vega ebéd lett belőle (a család férfitagjai pörköltet ettek puliszkával, vega nővérem és én ettük ezt a szép színes lányos ebédet:)). Isteni finom, szerintem sokkal jobb a spenótnál, termeszteni is könnyebb, nem magzik fel, tavasztól őszig folyamatosan szedhető, és nem utolsó sorban gyönyörű!


Hozzávalók (2 adaghoz): egy köteg mándold, extra szűz olívaolaj, só, bors, fél citrom leve
A puliszkához: egy tányérnyi natúr puliszka/polenta (én már kész, előző nap főzött puliszkából készítettem, egyébként úgy 20 deka kukoricadarát főzzünk meg forró vízben), egy csomag mozzarella, zöldfűszerek ízlés szerint (nálam peterezselyem, bazsalikom, kakukkfű, zöldhagyma- és fokhagymaszár), só, bors

A mángoldot alaposan megmostam, a szárakat levágtam és 1-2 centis darabokra vágtam, a leveleket durvára vagdostam. Olívaolajat melegítettem egy serpenyőben, majd először a szárakat dobtam rá (ennek több idő kell, hogy megpuhuljon), és csak pár perc múlva a leveleket. Megsóztam, borsoztam, citromot facsartam rá, öntöttem alá kevés vizet, és lefedve rövid ideig pároltam (8-10 pecig kb.). a pulidzkát összekevertem a lereszelt mozzarellával és a felaprított zöldfűszerekkel, sóztam-borsoztam, majd pár percig kevergettem egy forró serpenyőben, míg felforrósodott, és elolvadt benne a sajt.

2012. május 28., hétfő

Tejes-mézes puliszka



Szüleim egyik kedvenc étele, így gyerekkoromban elég gyakori ebéd nálunk a túrós puliszka (juhtúróval rétegezve, jól összesütve, tejföllel, esetleg pirított szalonnával a tetején). Most már nagyon szeretem, de akkoriban tiltólistán volt, nem voltam hajlandó enni belőle. Így az én alternatív ebédem ilyenkor az édes, tejes puliszka volt - ez ellen természetesen nem volt semmi kifogásom:). Regina szinte egy az egyben az én gyerekkori ízlésemet produkálja, ugyanazokat a dolgokat nem eszi meg, amiket régen én, hipokrita lennék, ha elkezdeném bizonygatni neki, hogy márpedig a spenót finom, én is csak 10-15 éve vagyok hajlandó megenni... csak remélhetem, hogy előbb-utóbb ő is megszereti a most tiltólistás ételeket. De nem panaszkodhatok, annyi zöldség-és gyümölcsutáló gyerekről hallok, ő gyümölcsöt minden mennyiségben eszik, nyers zöldséget mondjuk a paradicsomot leszámítva nem, de azt viszont tonnaszámra, vitaminhiánya biztos nem lesz.

Na szóval pár napja, amikor túrós puliszka volt az ebéd, neki is elkészítettem gyerekkori kedvencemet, a tejes-mézes változatot, természetesen nála is nagy sikert aratott. A recept tulajdonképpen annyi, amennyi az étel neve: néhány evőkanálnyi puliszkára (ami ugye forró vízben megfőzött kukoricadara, polenta, ha úgy tetszik) langyos tejet öntünk, és mézet csorgatunk rá (vagy megcukrozzuk, lehetőleg nyírfa- vagy nádcukorral).

Ahogy Regina ette, engem is elkapott a nosztalgia (legalább 20-25 éve nem ettem ilyet), és magamnak is készítettem gyorsan egy adagot:) - felnőtt fejjel is nagyon finom!

2012. május 24., csütörtök

Eper-spárga lekvár vadrózsaszirommal


Tavaly is elég sok lekvárt, kompótot tettem el, de mióta csatlakoztam a Befőzünk! csoporthoz, folyton befőzésen jár az eszem. Chriesi blogján olvastam a spárgás eperlekvárról, és mivel mindkettő volt itthon, ki kellett próbálnom. A receptet nem követtem pontosan, rögtönözve főztem a lekvárt a két összetevőből, és úgy éreztem, valami még hiányzik belőle. Tavaly eper- és cseresznyelekvárhoz is tettem bodzavirágot, de ebbe valahogy nem tudtam elképzelni. Maradtam viszont a gyümölcs-virág párosításnál, és a vadrózsa szirmai tökéletesnek bizonyultak. Így legalább belekerült a lekvárba valami helyi, vadon termő alapanyag is, még nagyobb öröm lesz enni belőle télen(?). Úgy 2-3 maréknyit szedtem, beledobtam a lekvárba és főztem kb. 10 percig - isteni finom rózsillata- és íze lett tőle.

Hozzávalók:
egy csomag spárga (fehér), fél kg. eper, 2-3 marék vadrózsaszirom, ízlés szerint 10-20 dkg nyírfacukor, 1 tasak bourbon vaníliáscukor

A megtisztított spárgát kisebb darabokra vágtam, az epreket mérettől föggően ketté vagy négybe. Összekevertem a spárgával egy kisebb fazékban, ráöntöttem a cukrot és a vaníliáscukrot és állni hagytam úgy egy órát, hogy levet engedjen. Alacsony lángon főztem kb. fél órán át (amíg a spárga megpuhult), majd botmixerrel kicsit pürésítettem (hagytam benne darabokat is, nem akartam teljesen homogénné mixelni). Ezután jött a rózsaszirom ötlete, beledobtam a szirmokat, és újabb 10 percig főztem, majd forrón üvegekbe tettem. Lezárás után rövid időre fejre állítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem. 

2012. május 23., szerda

Kapros-mézes ordatorta




Mióta a nagymarosi piacra járok, mindig veszek ordát, teljesen rákattantam. A kecskeorda a legfinomabb, de a sima (tehén) is szuper, nagyon jól működik minden olyan édességhez, amit túróval készítenénk. A legutóbbi adag ordát így a jól bevált túrótorta alapján készítettem el. Mivel nem volt búzadarám (és kukoricadarám sem, amivel szintén jó lehetne), kuszkuszt tettem a tésztába - nagyon finom lett vele, ki fogom próbálni más sütikbe is. Termelőtől vett orda, házi tojás, bio kuszkusz, a tetejére szintén termelőtől vett méz és saját kapor - ilyen alapanyagokból szeretek sütni, ez jó nekünk, mert finom és egészséges, jó a helyi termelőknek, hiszen a multik helyett őket támogatom, szóval jó mindenkinek:)

Hozzávalók:
50 dkg orda, 5 tojás, 5 csapott ek. kuszkusz, 3-4 ek. nyírfacukor, a tetejére méz és kapor

A tojásokat elkevertem az ordával, a kuszkusszal és a nyírfacukorral, és kikent tepsiben 160 fokon egy órát sütöttem. Összekevertem 2 ek. mézet kevés vízzel és az apróra vágott kaporral, és a még meleg süti tetejére öntöttem, így jól magába szívta a mézes keveréket. 

2012. május 21., hétfő

Bébiétel 1. - Édeskömény-répa-pasztinákpüré




Flóra lassan hét hónapos lesz, pár hete eszik gyümölcs- és zöldségpüréket. Az első időszakban gyakran veszek kész bio bébiteleket is (főleg gyümölcsöset, a zöldséges bébiételek javarésze tapasztalatom szerint ehetetlen, már a szaguk is borzasztó), de azért amikor csak lehet, igyekszem én készíteni az ételét. Szerencsére a két alapkaját, alma- és sütőtökpürét bőven tettem el a mélyhűtőbe még tavaly, almát nyáron, sajátot (sütőzacskóban sütve, turmixolva), sütőtököt ősszel, biót (szerencsére a lehető legfinomabbat sikerült kifognom, olyan édes, hogy ha nem én tettem volna el neki, biztos lennék benne, hogy cukrozva/mézezve van). A Reginánál is jól bevált módszer szerint időnként főzök egy nagyobb adag babazöldséglevest (később már babahúslevest), majd különböző arányokban lefagyasztom. A babák számára érdemes még akkor is biozöldségeket venni (vagy saját veteményesben termeszteni), ha magunknak nem szoktunk - az ő szervezetük még fokozottan érzékeny a vegyszermaradványokra, ráadásul a bio termékben sokkal több a vitamin, a tápanyag mint a sima boltiban. Mivel el nem ítélhető módon a babák az édes ízeket részesítik előnyben - az anyatej ugyebár édes, ehhez vannak szokva:) - érdemes olyan ételekkel kezdeni a hozzátáplálásukat, amelyek természetesen édesek (nem édesítettek!!!). Szerencsére a zöldségek között is bőven van édes ízű, és nem csak a sütőtök: ha jó minőségű az alapanyag és jól van elkészítve, édes a répa, a cékla, a pasztinák, meg természetesen az édeskömény és az édesburgonya. Mindegyik bevezethető a hozzátáplálás első hónapjaiban, és végtelen variációs lehetőséget biztosít. 
Ez a püré pár hete készült, amikor nagyon szép bio édesköményt kaptam (ültettem is, remélem, abból is lesz majd valami). Egy nagy édesköménygumót (nyugodtan mehet bele a zöldje is), egy nagyobb pasztinákot és 3 sárgarépát megtisztítottam, feldaraboltam, felöntöttem annyi forrásvízzel, ami ellepi, majd puhára pároltam. A legvégén dobtam mellé néhány szál petrezselymet a kertből, majd a főzővízzel együtt leturmixoltam, így pont jó lett az állaga. Isteni finom lett, édeskés, ízletes, fényévekre van az ízetlen bolti zöldségpüréktől. Kicsi adagokban lefagyasztottam, Flóra tegnap és ma is jóízűen bevágott egy adagot, persze úgy, hogy mindent összekent vele, de hát ez a babaetetés velejárója (nem viseli el a partedlit, ez van:))


2012. május 18., péntek

Spaghetti gorgonzolás zöldspárgapürével


Tulajdonképpen egy maradékfelhasználós ebéd volt ez, ami igencsak jól sikerült. A zöldspárga zsenge, rügyes felét sonkába tekerve sütöttem meg előző nap, de a töve sem volt annyira fás, fájt volna a szívem kidobni, így lett belőle spárgapüré (én akkor tekintem túl fásnak, ha nem megy bele a kés éle viszonylag könnyen). A gorgonzola-zöldspárga párosítás már többször jól bevált, így ez került a pürébe is. A legtöbb időt a spárga átpasszírozása vette igénybe, ezt leszámítva ez is az a fajta étel, ami elkészül, amíg megfő a tészta - nem tudom, ki hogy van vele, de én spárgaszezonban igyekszem legalább heti 2-3 alkalommal spárgát enni, zöldet is és fehéret is, egyszerűen nem tudok betelni vele.

Hozzávalók:
Egy csomag spaghetti, 2 csomag zöldspárga fásabb fele (de persze egész spárgából is készülhet, vagy csak a zsenge feléből, akkor még passzírozni sem kell), ízlés szerint 5-10 dkg gorgonzola (a Lidl-ben jó minőségű gorgonzola van elfogadható áron!), 3 ek. mascarpone, só, bors

A spárgavégeket (a nagyon fás darabok kivételével) megpároltam, majd kevés párolólével együtt botmixerrel pürésítettem és egy szűrőn átpasszíroztam, hogy ne maradjanak benne szálkás részek. A püréhez hozzákevertem a mascarponét és a gorgonzolát, sóztam-borsoztam (a sajt elég sós, így sok só nem kell bele), összeforraltam, majd az időközben kifőzött spaghettivel összeforgatva tálaltam. Önthetünk rá kevés extra szűz olívaolajat és morzsolhatunk a tetejére még egy keveset a gorgonzolából. 








2012. május 16., szerda

Zöldfűszeres krémsajt házi joghurtból és tejfölből és Food Revolution Day





Biztosan sokakhoz eljutott már a hír, hogy a Jamie Oliver áltat indított Food Revolution mozgalomhoz hazánk is csatlakozott néhány lelkes önkéntesnek (elsősorban Povodör Juditnak, az ÖkoHybrid blog írójának) köszönhetően, így május 19-én, szombaton itthon is lesz Food Revolution Day. Sokféle program is lesz aznap, amelyek az egészségesebb táplálkozásra hívják fel a figyelmet, illetve rengetegen otthon fogják megünnepelni az gasztroforradalom napját azzal, hogy egészséges vacsorát készítenek maguknak és családjuknak. Mert tulajdonképpen ennyi a mozgalom lényege: feldolgozatlan alapanyagok és  termelőtől származó, helyi ételek használata az iparilag előállított műkaják helyett, amelyek világszerte emberek millióinak okoznak számos egészségügyi problémát. Csatlakozzatok minél többen és főzzetek ezen a hétvégén helyi, egészséges alapanyagokból!
Az FRD szellemében egy istenifinom krémsajt receptjét hoztam most, saját sütésű kenyérrel lehet pl. a szombati "forradalmi" vacsora előétele. A nagymarosi piacon vettem házi joghurtot és házi tejfölt (ami szinte tejszínszerűen zsíros, sárgás színű, össze sem lehet hasonlítani a boltival), ezekből készült a krémsajt a saját kertemben szedett zöldfűszerekkel - a legjobb minőségű bolti krémsajt is elbújhat mellette.

Hozzávalók:
fél liter házi joghurt, 3 dl. házi tejföl, egy csokor vegyes zöldfűszer (nálam kakukkfű, oregánó, borsikafű, zsálya, friss fokhagymaszár, petrezselyem), só

A joghurtot és a tejfölt összekeverjük. Egy tiszta konyharuhát egy tálba fektetünk, beleöntjük a keveréket, majd a konyharuha négy sarkát felemelve dupla csomót kötünk rá. A csomón átdugjuk egy fakanál nyelét, és az így kapott csomagot egy mélyebb fazékba akasztjuk, hogy abba csöpögjön a savó (vagy fakanálra lógatás helyett tehetjük a konyharuhát szűrőbe is, és a szűrőt tesszük egy tálba, amibe a savó csöpöghet). Hűtőszekrénybe tesszük (de ha van hűvös kamra, ott is lehet), és egy nap múlva készen is van a fantasztikus krémsajt. A kicsepegett savót pedig felhasználhatjuk kenyér vagy bármilyen tésztaféle készítéséhez (én palacsintába tettem, teljesen jól működött). A krémhez hozzákeverjük az apróra vágott zöldfűszereket, ízlés szerint sózzuk, pár órán át hagyjuk összeérni az ízeket, és már ehetjük is:)


2012. május 15., kedd

Akáclekvár háromféleképpen: almás akáclekvár, citromos-kardamomos akáclekvár és akáczselé



Tavaly csak szörpöt készítettem akácból (és palacsintatésztában sütve ettem belőle igencsak sokat:)), az utóbbi időben viszont annyit olvastam akáclekvárról, hogy mindenképp ki akartam próbálni, úgyis épp elfogyott a tavalyi lekvár-adag, lehangoló látvány az üres kamrapolc. A völgyünkben nagyon magasan vannak az akácvirágok, így felmentünk a férjemmel és a lányokkal a Mogyoróhegyre, ahol fél óra alatt igen szép mennyiséget sikerült szednünk. 
Az almás verziót elsősorban palacsintához, krémekhez, pudingokhoz tudom elképzelni, a pikánsabb kardamomos változatot pl. kekszek, sütemények töltelékeként, a zselét szintén kekszre kanalazva, tea mellé mondjuk, vagy fagyira... majd kiderül, melyik hogyan válik be leginkább:)

Almás akáclekvár:
Ez volt az első verzió. A virágokat lehúzkodtam a szárról, de a kis zöld kelyheket nem szedtem le, a két kislány mellett ez képtelenség lett volna, így viszont pár perc alatt elkészültem. Úgy 4 liternyi virágra öntöttem másfél liter vizet, kb. 20 dkg nyírfacukrot adtam hozzá, és beletettem 4 almát apró kockákra vágva, majd elkezdtem alacsony lángon főzni. Kb. 1 óra főzés után dzsemfix-szel sűrítettem (volna, de nem igazán sűrűsödött be), forrón üvegekbe töltöttem, rövid ideig fejreállítottam az üvegeket, majd dunsztba tettem őket. 10 kisebb üvegnyi lett belőle.

Citromos-kardamomos akáclekvár:
Ugyancsak 4 liternyi virág, másfél liter víz és 20 dkg nyírfacukor volt az alap. Belenyomtam egy kezeletlen héjú citrom levét, majd nagyobb darabokban a citrom héját is belevágtam, őrölt kardamomot (úgy egy teáskanálnyit) egy tasak bourbon vaníliáscukrot adtam hozzá és kb. 2  órán át főztem alacsony lángon.  Ezután kihalásztam a citromhéj-darabokat és leturmixoltam a lekvárt (ez előzőnél homogénebb állagot szerettem volna), majd egész apró kockákra vágva visszatettem a cirtomhéjat. Ezt a verziót agar-agarral sűrítettem, ez sokkal jobban bevált, 2 teáskanálnyitól gyönyörűen bezselésedett a lekvár (a dunsztból még langyosan vettem ki egy nap után, ekkor még folyt, de mire kihűlt, teljesen jó lett az állaga). 8 kisebb üveg telt meg. 

Akáczselé:
Ez sokkal kisebb adag lett, úgy másfél liternyi virághoz adtam bő fél liter vizet. Ebbe csak kevés citromlé és pár evőkanálnyi nyírfacukor került, fél órát főztem, leszűrtem, majd agar-agarral zselésítettem. 4 bébiételes üveg telt meg vele.

2012. május 9., szerda

Orgonazselé


Tavaly, mire megtudtam, hogy az orgona ehető, épp véget ért az orgonaszezon, elvirágoztak a kertünkben levő bokron az utolsó virágok is. Idén résen voltam, mert mindenképp ki akartam próbálni, milyen ízű az orgona. Reginát sikerült meggyőznöm, hogy remek szórakozás a kis virágokat egyenként kihúzkodni, így kis Hamupipőkeként boldogan tépkedte velem a virágokat úgy fél órán át:) Végülis úgy 3 dl-nyi virág lett, ebből készült 2 kisebb üvegyni orgonazselé - ennél több Flóra mellett nem fér bele az időmbe mostanság.

A virágokra kb. ugyanannyi vizet öntöttem (3-4 dl-t), majd állni hagytam 1-2 órán át. Ezután kevés citromlével együtt felforraltam, majd átszűrtem a lét (jól kinyomkodtam, ekkor jött ki a legtöbb lila színanyag, egy halvány lilásszürke massza maradt csak a virágokból). A gyönyörű lila léhez úgy 3-4 evőkanálnyi nyírfacukrot adtam (nem akartam túlcukrozni, hiszen nem a cukorral akartam sűríteni), újra felfőztem, majd agar-agarral besűrítettem. Mire kihűlt, szép, áttetsző zselé lett belőle. Szerettem volna valamilyen orgonás édességhez felhasználni (fagyin vagy panna cottán gondolkodtam), de mire időm jutott volna rá, elvirágzott az orgona... Majd jövőre még jobban időzítek, az elkészült 2 üvegnyi zselé méltó felhasználásán pedig még gondolkodom egy ideig:)

2012. május 7., hétfő

Fenyőszirup


Gyerekkoromban készítettünk néhányszor fenyőszirupot édasanyámmal, ha jól emlékszem, mézbe tettük a fenyőhajtásokat. Apa pedig pálinkába is tett belőle, ezt én akkoriban nem kóstoltam:) Aztán valahogy elmaradt ez a jó szokás, pedig Visegrádon bőven van fenyő a környékünkön. Idén több blogon is olvastam a friss fenyőhajtások felhasználásáról, és gyorsan el is készítettem a saját verziómat. Ez egy nádcukros sűrű szirup lett, nem volt elég mézem, hogy azzal készítsem (bár van még bőven fenyő a környéken, lehet, hogy jövő héten csinálok egy mézes adagot is). Hígítatlanul torokfájásra, köhögésre tényleg  remek, ezt volt "szerencsém" tesztelni is múlt héten, hígítva pedig nagyon finom, frissítő ital. Egy üvegynyit mindenképp félre fogok tenni karácsonyra, illeni fog a fenyőillatú karácsonyi hangulathoz, talán még valamilyen fenyőszirupos édességet is ki fogok találni.
VIGYÁZAT: A szintén tűlevelű tiszafa súlyosan mérgező, senki ne keverje össze a fenyőfélékkel!

Hozzávalók: 2-3 bögrényi friss fenyőhajtás (a világoszöld, még nem fás hajtásokat kell leszedni), 2 bögrényi nádcukor, 2-3 bögrényi víz

A cukorból és a vízből szirupot főztem. Amikor a cukor már teljesen felolvadt, levettem a tűzről, és a forró szirupba beledobtam a fenyőhajtásokat. Egy napig állni hagytam. Másnap újra felfőztem a szirupot, pár percig forraltam, majd leszűrve, még forrón kicsi üvegekbe tettem. A bekupakolt üvegeket pár percre fejre állítottam, így biztosan nem fognak megromlani. 

Egy másik verzió is készül, kimondottan felnőtteknek való gyógyszernek: a fenyőhajtásokat nádcukorral rétegezve befőttesüvegbe tettem és napos helyen tartottam 3 napig (innen az ötlet). 3 nap elteltével a cukor a fenyő nedvességtartalmától felolvadt, de nem eléggé, túl sűrű volt, valószínűleg több fenyő kellett volna bele. Így felöntöttem kb. ugyanannyi pálinkával, és még 2-3 hétig biztosan hagyom, hogy a pálinka jól átvegye a fenyő zamatát. Majd beszámolok az eredményről, szerintem nagyon ígéretes:)



Update: a pálikás-nádcukros verzió jópár hete ázik, késznek nyivánítom. Elképesztően jó íze van, likőrnek is szuper lenne, simán megiszogatnám, de igyekszem tartalékolni a téli hónapokra, és köhögős időszakokban gyógyszerként fogyasztani majd. Jövőre pedig nagyobb mennyiségben készítek alkoholos verziót, amivel majd koccintani is lehet:)

2012. május 4., péntek

Reteklevélpesto


Kicsit késve hozom ezt a receptet, már több, mint egy hete készült. Egyelni kellett a retket a kertben, így csomó babszemnyi miniretket húzkodtam ki, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Egyébként utálok egyelni, rossz érzés bármit is kihúzni a földből, amiből akár lehetne is még valami, de ha felhasználom, akkor persze egészen más a dolog:) Reteklevélből korábban is készítettem már pestot, de ezalkalommal természetesen a kis retekfejeket is felhasználtam, így méginkább retekízű lett a végeredmény. A retek levele levesnek is nagyon finom (pl. pár szem krumlival, krémlevesnek), és az egészen zsenge levelek salátákba is kiválóak. Fontos: csak akkor használjuk fel a retek leveleit, ha megbízható helyről származnak (pl. saját veteményes:)), és biztosan nem tartalmaznak vegyszermaradványokat!

Hozzávalók (egy kisebb üveg pestohoz):
Egy csokornyi friss, zsenge reteklevél (lehetőleg az apró retkekkel együtt), fél marék dió, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, extra szűz olívaolaj
A diót forró serpenyőben megpirítjuk, a retekleveleket alaposan megmossuk, leszárítjuk. Az összes hozzávalót a mixer aprítójába tesszük, bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, majd pürésítjük. 




2012. május 1., kedd

Ordás joghurtgolyók mentával és citromfűvel


Egy hete készült ez a finomság, még mindig a nagymarosi piacon vett alapanyagokból. Volt még fél liter házi joghurt és húsz deka orda (sima, tehéntejből készült), amit a kecskeordás palacsinta sikere után mindenképp édességhez szerettem volna felhasználni. Pontos arányokat nem tudok írni, de adja magát a dolog. A joghurtot egy konyharuhába öntöttem, szűrőbe tettem és másfél napra a hűtőbe tettem lecsepegni, isteni, sűrű savanykás krémsajt lett belőle. Egy részét Regina rögtön megette egy kanál mézzel elkeverve, a többit sósan, zöldfűszerekkel akartam felhasznáni, de annyira finom volt mézzel, hogy maradtam én is emellett. Gyorsan összekombináltam gondolatban az ordával, így születtek végül ezek a golyók, és belekerültek a zöldfűszerek is. Az ordát villával összetörtem, majd annyit kevertem hozzá a krémes joghurtból, hogy lágy, de még formázható masszát kapjak. Mézzel (sűrű gesztenyemézzel) édesítettem, majd apróra vágott mentát és citromfüvet tettem bele (szerencsére mindkettővel tele van a kert). Golyókat formáztam belőle, és a tetejükre csorgattam még egy kis mézet (hígabb akácmézet). Ugyanezt ki fogom próbálni sós, kakukkfüves változatban is, olívaolajjal meglocsolva, amint ismét finom ordához jutok - szombattól Tahitótfaluban is lesz rendszeresen termelői piac, nagy reményeket fűzök hozzá:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...