2013. május 18., szombat

Fokhagymás, citromos párolt céklalevél


Az egyelés az egyik legutálatosabb dolog a kertészkedésben. Sőt, tulajdonképpen az egyetlen utálatos dolog. Rájöttem, hogy gyomlálni például kimondottan szeretek: ha fél órára feljutok a lányok nélkül a veteményesbe, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy Flóra ne rángassa ki a földből az épp kibújt cukkiniket, ne gyalogoljon be az ágyások közepébe és ne tépje le a még fejletlen zöldborsóhüvelyeket, akkor kimondottan pihentető, meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Viszont az egyelést utálom: rossz érzés kihúzkodni ez épp fejlődésnek induló kis répácskákat vagy bármit, még ha tudom is, azért kell, hogy a többi nagyobbra nőhessen. Hülyeség, tudom, de kegyetlenségnek érzem. Na de most rájöttem a tuti megoldásra, legalábbis ami a céklák egyelését illeti. A zsenge céklaleveleket régóta eszem salátába, imádom, hogy egyszerre van földes céklaíze és friss, zöld salátaíze. Tavaly a vaskosabb céklaszárakat is felhasználtam időnként a mángold szárával együtt, az is teljesen jól működött. Szóval ez a megoldás: ha ehető a gyökere, a szára és a levele is, miért ne pároljam meg úgy, ahogy van, gyökerestül-mindenestül? Jól megmostam a kiegyelt céklákat a félcentis kis gyökerekkel együtt, felvagdostam, majd extra szűz olívaolajon párolni kezdtem. Nyomtam rá fokhagymát, sóztam-borsoztam, facsartam rá citromlevet, pár csepp vizet öntöttem rá, majd lefedve bő 5 perc alatt puhára pároltam. Isteni finom, tényleg! Nagyon hasonlít a mángoldhoz (persze, hiszen közeli rokonok), de attól még céklaízű is, és ráadásul a zöldes-bordós színe is egészen lenyűgöző. Köretként is el tudom képzelni, de én vacsorára ettem, kevés kecskesajttal és pár friss salátalevéllel. Nyilván nem fogom emiatt ha kell, ha nem kihúzkodni a célkakezdeményeket, de az biztos, hogy a párolt céklaszár és levél bekerül a rendszeresen készített nyári ételeim közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...