Tavaly nyáron, jópár év kihagyás után elkezdtem újra befőzni. Bár épp terhes voltam és az állóképességem nem volt az igazi, azért sikerült kb. 80 üvegnyi lekvárral, kompóttal megtölteni a kamrát. A fő motivációm az volt, hogy legyen mit reggeliznem, ugyanis én reggel csak édeset vagyok képes enni,
de a terhesség alatt vigyáznom kellett vércukorszintemre, így a méz vagy a bolti lekvárok szóba sem jöhettek. Cukor nélküli lekvárokat még bioboltban is nehéz találni, az áruk horrorisztikus, a diabetikus lekvárok pedig a mesterséges édesítők miatt felejtősek. Így kénytelen voltam az egész család nagy örömére befőzésbe fogni, mégpedig vagy mindenféle édesítés nélkül, vagy pedig egészen kevés nyírfacukor, stevia vagy fruktóz felhasználásával. Egész jól kitartott a készlet, még mindig van pár üvegnyi, és így, hogy itt a tavasz, már nem spórolunk azokkal a különlegességekkel sem, amikből csak 1-2 üvegnyit tettem el. Így vettük elő ma uzsonnára ezt az isteni finom, pikáns zöldparadicsom-zöldalma lekvárt, ami egy nagyobb vihar után a földre került, még éretlen gyümölcsökből készült, nem lett volna szívem hagyni őket megrohadni, így ki kellett találnom valamit (tehát a lekvárban az alma is olyan értelemben zöld, hogy még éretlen, a kertünkben álló aranypármen fáról). Feldaraboltam hát a zöld gyümölcsöket, rozmaringleveleket tépdestem rá, és kevés fruktózzal (kb. 1 a 10-hez) lekvárt főztem belőle. Forrón befőttesüvegbe tettem, néhány percre fejreállítottam az üveget, majd száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ma remek, nyáridéző uzsonna volt pirítóskenyérrel.
Nem igazán aktuális még a recept, de akinek van a kertjében almafa és paradicsom is, egy-egy nyári vihar után biztosan talál majd pár lehullott, zöld példányt, érdemes kipróbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése