Amióta megjelent a friss csalán és salátaboglárka, gyakran megyünk le Reginával a patakpartra szedni néhány maréknyit - a csalánt persze csak én szedem kesztyűvel, de keresgélni ő is segít. Egészen kicsi kora óta tanítgatom neki, hogy melyik növény melyik, másfél évesen simán ki lehetett küldeni a veteményesbe egy kis petrezselyemért vagy tárkonyért, a leveléről is felismeri a fekete nadálytőt vagy a csormolyát, tavaly egy balatoni nyaraláskor ő vett észre egy nagy tő citromfüvet, amiből rögtön teát is főztünk, a Mesterségek Ünnepén pedig rucolát talált a Várban. Megenni persze nem hajlandó semmi salátaszerű dolgot, de bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azáltal, hogy nem csak a boltok polcain találkozik zöldségekkel vagy fűszernövényekkel, hanem maga is aktívan részt vesz a termesztésük-begyűjtésük folyamatában, egészségesen és tudatosan táplálkozó, természetszerető felnőtt válik majd belőle.
Szóval ma is szedtünk pár marék apró, friss csalánt és salátaboglárkát, és bátran mondhatom, hogy nagyon finom fogás készült belőle. Fogyasztható köretként, pl. grillezett húsokhoz, pirítóssal meleg salátaként (esetleg egy kis sajttal feldobva), vagy főzelékként akár. Az biztos, hogy én holnap is szedek egy újabb adagot, és megint ez lesz az ebédem.
Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem tudok írni, a képen látható mennyiségből lett egy tányérnyi):
pár marék friss csalán és salátaboglárka, vaj, extra szűz olívaolaj, fokhagyma, só, citrom
A jól megmosott csalánt és salátaboglárkát vaj és olívaolaj keverékén párolni kezdjük egy serpenyőben, kevés vizet (kb. fél deci) öntünk hozzá, sózzuk, belenyomunk/beleaprítunk 2-3 gerezd fokhagymát (én úgy szeretem, ha jó fokhagymás), citromlét facsarunk rá, majd pár perc alatt készre pároljuk. A friss csalánok színe vöröseszöld, ettől vöröses a kész étel leve, még a fokhagymadarabkákat is rózsaszínre színezi, gyönyörű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése