Tejes-mézes puliszka

Szüleim egyik kedvenc étele, így gyerekkoromban elég gyakori ebéd nálunk a túrós puliszka (juhtúróval rétegezve, jól összesütve, tejföllel, esetleg pirított szalonnával a tetején). Most már nagyon szeretem, de akkoriban tiltólistán volt, nem voltam hajlandó enni belőle. Így az én alternatív ebédem ilyenkor az édes, tejes puliszka volt - ez ellen természetesen nem volt semmi kifogásom:). Regina szinte egy az egyben az én gyerekkori ízlésemet produkálja, ugyanazokat a dolgokat nem eszi meg, amiket régen én, hipokrita lennék, ha elkezdeném bizonygatni neki, hogy márpedig a spenót finom, én is csak 10-15 éve vagyok hajlandó megenni... csak remélhetem, hogy előbb-utóbb ő is megszereti a most tiltólistás ételeket. De nem panaszkodhatok, annyi zöldség-és gyümölcsutáló gyerekről hallok, ő gyümölcsöt minden mennyiségben eszik, nyers zöldséget mondjuk a paradicsomot leszámítva nem, de azt viszont tonnaszámra, vitaminhiánya biztos nem lesz.

Na szóval pár napja, amikor túrós puliszka volt az ebéd, neki is elkészítettem gyerekkori kedvencemet, a tejes-mézes változatot, természetesen nála is nagy sikert aratott. A recept tulajdonképpen annyi, amennyi az étel neve: néhány evőkanálnyi puliszkára (ami ugye forró vízben megfőzött kukoricadara, polenta, ha úgy tetszik) langyos tejet öntünk, és mézet csorgatunk rá (vagy megcukrozzuk, lehetőleg nyírfa- vagy nádcukorral).

Ahogy Regina ette, engem is elkapott a nosztalgia (legalább 20-25 éve nem ettem ilyet), és magamnak is készítettem gyorsan egy adagot:) - felnőtt fejjel is nagyon finom!