Triplacsokis dínótorta Regina 4. szülinapjára

Regina 4 éves lett, közhely, de tényleg hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. A második születésnapja óta  tartjuk azt a hagyományt, hogy előre megrendeli, milyen tortát szeretne, és az a meglepetés, hogy milyen módon sikerül kiviteleznem - eddig egész jól vizsgáztam, mindhárom alkalommal meg volt elégedve a végeredménnyel. Kétévesen katicatortát kért, tavaly nyuszitortát, ezekkel elég könnyen boldogultam. Idén viszont rendesen feladta a leckét ezzel a dínóval - egy rajzfilmnek köszönhető ez az újkeletű dínó-mániája, ami egyébként nagyjából kimerül abban, hogy naponta tízszer elénekli a rajzfilm zenéjét, betétdalait, és barkóbázáskor tízből nyolcszor a dínókra gondol:) Amikor pár hónappal ezelőtt előállt a dínótorta ötletével, próbáltam alkudozni vele, hogy mi lenne, ha marcipándínót formáznék egy sima kerek torta tetejére, de nem engedett. El is magyarázta, hogyan képzeli, valahogy így: "Ó, mama, ne aggódj, nagyon egyszerű lesz, én majd elmagyarázom, hogyan kell csinálnod. Először is kis csokidarabkákból megformázod a karmait...." Na azt hiszem, ezen a ponton nem bírtam tovább, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek:)) Szóval tündérkém elég magasra tette a lécet, ezt a szintet azt hiszem, nem sikerült átugranom, de nem panaszkodott azért így sem. És ami szintén nem mellékes, nagyon finom lett a kis dög:) Viszont akkora lett, hogy a legnagyobb tálcára sem fért rá, a férjem elővett egy nagy fehér bútorlapot (volt honnan, az OBI készletével vetekszik az, ami szerszámból-faanyagból a kamrában és különböző tárolóhelyeken fel van halmozva, a férjem előző életében bizonyára asztalos és/vagy feltaláló volt:)), amit bevontam sütőpapírral, erre került a torta. Vagyis már eleve azon raktam össze, hiszen utólag már nem lett volna mozgatható. Ja, és a hűtőbe sem fért be persze, így egy komplett állványrendszert építettünk fölé, letakartuk egy abrosszal, és a szabadban töltötte az éjszakát:)

Természetesen csokitorta volt, szóba sem kerülhetett más - ráadásul tripla csokis: kakaós piskóta fehércsokis és étcsokis krémmel töltve. Pontos receptet nem tudok írni, egymás után vettem elő a fiókból a tartalék Lidl-ös 70-80%-os étcsoki-táblákat, nem is tudom, hány került bele végül, hogy a belső töltelékhez és a bevonathoz is elég legyen a krém. A tészta egy egyszerű, vizes-kakaós piskóta volt, 8 tojásból, amit a legnagyobb gáztepsimben sütötem meg. Egész szép magas lett, de a nagy mérete miatt mégsem mertem megkockáztatni, hogy három lapra vágjam, féltem, hogy eltöröm. Így csak két lapba vágtam, és a kétféle tölteléket egymásra rétegeztem. A fehércsokis krémhez két deci tejszínben felolvasztottam másfél tábla fehércsokit, és egy fél doboznyi mascarponét is beletettem, hogy sűrűbb legyen. Jó sok házi vaníliáscukorral ízesítettem, rákentem az alsó lapra, majd hagytam megdermedni. Az étcsokis krém is sima trüffelkrém volt, de itt tényleg nem emlékszem az arányokra: jó sok tejszínt melegítettem (nem szabad felforralni, szépen felolvad benne a csoki akkor is, ha nem forró), jó sok étcsokit tettem bele, még némi vajat is, és megbolondítottam egy pár csepp narancsvirágvízzel meg egy kis nyírfacukorral. Amikor kihűlt a krém, a felét rákentem a fehér rétegre, majd rátettem a felső piskótalapot. Ezután kezdődött a vagdosás: először sablont akartam csinálni hozzá, de végül úgy döntöttem, menni fog anélkül is, hamar túl akartam lenni rajta, éjfél körül járt már, és persze Flóra félóránként felébredt... Szóval egy ecsettel, a csokikrémet használva festéknek megrajzoltam úgy kb. a dínóformát, aztán szépen körbevágtam. A farka és a lábak a leeső darabokból készültek, a csokival szépen oda lehetett ragasztani. Ezután bekentem az egészet az étcsokis krém másik felével, és puffasztott búzaszemekből kiraktam a fogakat, karmokat, meg persze az R betűt és a 4-est. 

A kis ünepelt ragaszkodott hozzá, hogy ő szeletelje-osztogassa a tortáját. Az első mozdulattal egyből a torkát vágta el:), és valóban hősiesen vagdosta-osztotta mind a tizensok vendégnek majd fél órán át, ő kezdett el utoljára enni. Másnap azt mondta, hogy az egész szülinapban az volt a legjobb, hogy ő oszthatta szét a tortát, annyira imádom:)

Isten éltessen sokáig, drága kicsi Reginám!