2012. október 1., hétfő

Szeptemberi befőzéseim: natúrbefőttek, ivólevek


Úgy látszik, semmi esélyem rá, hogy folyamatosan posztolni tudjam a befőzéseimet, marad tehát a megszokott összefoglaló bejegyzés. Ez a szeptember az óvodakezdéssel és a városba való visszaköltözéssel a szokásosnál is kevesebb időt hagyott a blogra, de lassacskán csak utolérem magam, remélem, hamar kialakul az új időbeosztás, az új rutinok. 
Három szép kis parasztbarackfánk van Visegrádon, igazi "őszibarack", tehát ősszel érik, aprószemű, aromás, isteni. Tulajdonképpen idén termettek először rendesen, így heteken át ettük, befőztük és aszaltuk a barackot (nagyon finom aszalva ez az apró szemű parasztbarack, nem is gondoltam volna, a lányok imádják). A barack mellett az alma és a szőlő volt a hónap főszereplője. Az almafák a szárazság dacára csodálatos termést produkáltak, lekvárnak, aszalt almának, pálinkának is jutott, és persze a legépebbeket gyümölcsöspincébe tettük, hogy még hónapokig ehessük a saját almánkat:) A szőlőt általában csak október elején szüreteljük, de most hamarabb beérett. Idén úgy 20 liter mustunk lett, amit fagyasztani szoktunk (tavaly duplaennyi, 2 éve semennyi, teljesen időjárásfüggő), és folyamatosan vesszük elő év közben a mélyhűtőből. Egyetlen olyan nagyszemű, nem túl vastag héjú szőlőfajtánk van, amiből érdemes befőttet készíteni - ez sajnos nagyon keveset termett idén, de azért 3-4 üvegnyi befőtt így is lett belőle.

Natúrbefőttek:
A parasztbarackból és a szőlőből azonos eljárással készítettem befőttet: ez a lehető legegyszerűbb módszer, hiszen nem kell hozzá a világon semmi, csak maga a gyümölcs. A befőttesüveget jól megpakoljuk a megtisztított gyümölccsel (a szőlőt csak le kell szemezni, a barackot hámoztam, feleztem - szerencsére magvaváló), és erősen rácsavarjuk a kupakot. Az üvegeket egy nagyobb lábosba tesszük, annyi vizet öntünk bele, hogy legalább az üvegek kétharmadáig érjen, majd takarék lángon néhány órát főzzük (egyes receptek szerint rövidebb ideig is elég, de én nyugodtabb vagyok, ha 2-3 órát főnek a befőttek). Ezalatt a gyümölcs az üvegben levet enged, és egy saját levében eltett befőtt lesz belőle, cukor és minden egyéb nélkül. És ennyi az egész, lekapcsoljuk, a vízben hagyjuk kihűlni a befőtteket, majd mehetnek a kamrapolcra. Tavaly rengeteg cseresznyét tettem el így, Regina imádta, minden héten megevett egy üvegnyit. A hátránya annyi, hogy nincs kóstoló, csak akkor tudjuk meg, milyen lett, amikor kibontunk egy üvegnyit. 

Ivólevek:
Alma-parasztbarack, és alma-körte ivólét is készítettem. Tulajdonképpen nem más, mint egy leturmixolt kompót - a gyümölcsöket kevés vízben megfőzzük, ízlés szerint édesítjük-ízesítjük (én most a gyerekek miatt - akik általában jobban kedvelik az egyszerű ízeket - csak kevés nyírfacukrot adtam hozzá, de tavaly tettem el alma ivólét erőteljes forraltboros ízvilággal, isteni volt hidegen és melegen is, ez volt szülés után az alkoholmentes forraltborom:)), majd botmixerrel pürésítjük, és forrón üvegekbe töltjük. Ha sikerül megoldani, hogy ne boruljanak fel az üvegek:), nem árt ezeket is úgy 5 percre fejtetőre állítani, majd dunsztban kihűteni. 

Mivel a gyümölcsön kívül semmit nem tartalmaznak (illetve az ivólevek minimális nyírfacukrot, de annyi talán belefér), a natúrbfőttek és az ivólevek is tökéletesek a kisbabáknak. Flóra úgyis csak olyasmit szeret enni, amit ő maga kézbe vehet, remélem, a barackbefőtt be fog jönni neki, nyersen nagyon szerette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...